~Chapter 53.~

Faith szemszöge:

Az éjszaka közepén arra ébredek, hogy valaki bámul. Ijedten kinyitom a szemeimet, és Louis rémült tekintetével találom szembe magamat. 
- Faith, segíts! - suttogja. Homlok ráncolva felülök és felkapcsolom a kislámpámat.
- Mi az Louis? - motyogom álmosan.
- Danielle... Nem tudom... Bepánikoltam! Segíts! - összevissza habog, én pedig rögtön kipattanok az ágyból. Átrohanok a szobájukba és látom, hogy Dan az egyik szekrénynek támaszkodva fogja a hasát, lehajtott fejjel.
- Idő van? - kérdezem és odarohanok. Bólogatni kezd és nyög egyet.
- Louis, bazdmeg, gyere már! - kiáltom el magamat.
- Gyere szívem! - fogom meg Dan kezét és lassan az ágyhoz vezetem. Kiturkálok egy nadrágot meg egy pólót, gyorsan felöltöztetem és felállítom.
- Nagyon fáj.. - mondja és összeszorítja a szemeit.
- Milyen sűrűek?
- Öt perc - néz rám kétségbeesve.
- Louis! - kiáltom megint mire berohan a szobába.
- Oké, mit csináljak? - néz körül.
- Vidd le Dant a kocsiba. Viszem a táskát!
- Rendben. Gyere szívem! - mondja, majd megtámasztja a lányt és lefelé indulnak. Mosolyogva megrázom a fejemet, majd felkapom az elkészített táskákat.
- Bébi! Mi az? - jelenik meg Hazz.
- Gyere gyorsan. Dan szül - mondom és kisietek a szobából.
- Menj, majd megyek utánatok!
- Oké! - kiabálom már a lépcsőn.
Kirontok a házból, beteszem hátra a táskákat Dan és Lou mellé, majd kinyitom a volán felőli oldalt és bepattanok.
- Faith, siess! - förmed rám Lou.
- Dugulj el Tomlinson és a feleségeddel törődj.

Danielle felnyög és fújtatni kezd.
- Tudod hogy kell… Bébi, tarts ki! - hallom Lou hangját.
Útközben semelyik lámpánál nem állok meg, így hamar beérünk a kórházba. Kirakom őket az ajtónál, én pedig leparkolok…

Miután sikeresen letettem az autót, berohanok és a recepciónál eligazítást kérek. 
- Második emelet, négyes! - mondja, én pedig a lifthez sietek.
Hamar felérek a másodikra, és be is rontok a négyes terembe, ami egészen otthonos. Danielle az ágyon fekszik, már kórházi köntösben, Lou pedig mellette áll és a kezét szorongatja.
- Na, mi van Tommo? Lesokkoltál? - nevetek fel.
- Még mindig le vagyok.
- Hát, azért nekem is időbe tellett felfogni! - kuncogok.
- Befognátok? Vajúdnék! - szól ingerülten Dan.
- Jó, jó, nyugi! - teszem fel a kezeimet.
- Édesem, tudod, nagy levegő és...
- Tomlinson, elkussolnál? Tudom hogy kell levegőt venni, nem kell a segítséged! - szakítja félbe Dan ingerülten. 
Besétál az orvos, majd elmosolyodik.
- Mrs. Tomlinson, még nem indítjuk meg a szülést, megvárjuk, míg a baba ki szeretne jönni!
- De nagyon fáj!
- Sajnálom. Az epidurálist, majd csak a szülésnél adhatom.
- Addig bent maradhatunk? - kérdezem.
- Persze. Tíz perc múlva benézek megint - mondja, aztán kisétál. Danielle hátrahajtja a fejét, a kezét pedig a hasára teszi.
- Dan, elfolyt amúgy a magzatvized? - kérdezem, mire bólogatni kezd.
- Fájás?
A kezén mutat egy hármast mire Lou-ra nézek.
- Akkor júliusi lesz a baba - vigyorodok el.
- Az nem baj, hogy harminckilenc hetes? - kérdezi aggódva.
- Nem. Van, aki harmincnyolcadikra szül.
- Akkor mi lesz végül a második neve? - néz Danre Lou.
- Avery - lihegi.
- Cassie Avery Tomlinson - ízlelgeti Lou a kislánya nevét.
- Szép! - mosolyodok el.
Danielle felnyög, majd összeszorítja a szemét.
- Itt vagyok! - ront be Harry.
- Haver, még nem a te feleséged szül! - nevet fel Louis mire kuncogni kezdek.
- Tudom - sétál ide, majd elmosolyodik.
- Olyan jó, hogy ti itt elcsevegtek.. - mondja Dan, majd ismét összeszorítja a szemeit.
- Louis, érzem, hogy jön - nyöszörgi.
- Szólok a dokinak! - rohan ki.
- Ennél a dokinál fogok én is szülni! - nézek fel Hazzra.
- A csinos dokinál? - vigyorog rám mire megforgatom a szemeimet és Danielle mellé sétálok.
- Itt is vagyok! Kétpercesek már? – siet be a doktornő.
- Sűrűbbek!
- Akkor kezdjük! Apuka, ott a ruha! Faith, ti pedig fáradjatok ki! - mosolyog ránk.
- Okés! - mondom, majd az ajtó felé indulok.
- Paraszt vagy - mondom Hazznak és leülök a folyosón.
- Szívem, tudod, hogy csak viccelek! - ül le mellém.
- Ahha..
- Te vagy a legszebb, legcsinosabb, legszexibb nő, akivel csak találkoztam! A doki fel sem érhet hozzád.
- Ahha..
- Bébi, ne bosszants!
 - Én bosszantalak téged? - háborodok fel. 
- Kicsim...

- Jó, lehet hülyeség... Csak én most nem érzem magam olyan csinosnak..
- Ha akkora hasad lesz, mint egy bazinagy görögdinnye, nekem akkor is gyönyörű leszel!
- Szeretlek - dőlök a vállára. Sóhajt, majd átkarol.
- Én is szeretlek, te hisztis.
- Terhes vagyok, nem hisztis.
- Ugyanaz - nevet fel.
- Szerinted minden rendben fog menni?
- Persze. Nemsokára kilép az ajtón az a lökött, Cassie-vel a kezében.
- Jajj, úgy meg fogom szeretgetni!
- Azt elhiszem! - nevet fel.

Egy óra múlva már majdnem elalszok Harryn, amikor babasírásra leszünk figyelmesek. Felnézek Hazzra, aki csak vigyorog.
- Megvan - motyogom.
- Az a lökött kétszeres apa lett! - nevet fel.
- Dan pedig anyuka!
- Hat hónap múlva mi is szülők leszünk!
- Úgy várom! - simítok végig a hasamon.
- Én is! - teszi rá a kezét a pocakomra.
Tíz perc múlva nyílik az ajtó, és Louis lép ki rajta, a karjaiban egy aprócska babával.
- Srácok...bemutatom Cassie Avery Tomlinsont! - mondja könnyes szemekkel. Felpattanok, majd megkukkantom a babát.
- Olyan gyönyörű! - kezdek szipogni. Hazz is mellém lép, és megcsodálja a jövevényt. Kinyitja a szemeit, majd rám pislog. Hosszú szempillái és kék szemei azonnal megbabonáznak. Ásít egyet, én pedig elolvadok.
- Add ide a keresztlányomat! - nézek Loura mire felnevet és óvatosan átadja.
- Nézd, milyen pici keze van! - nézek fel Hazzra, aki halványan elmosolyodik és megfogja a kezecskéjét. Apró mancsát Harry ujjára kulcsolja és ránéz.
- Szia, hercegnő! - suttogja.
Kilép az orvos, majd idejön.
- Bemehettek nyugodtan, nemsokára ennie kell, megmutattam mindent az anyukának, de hagyjátok pihenni... Nem volt egyszerű szülés.
- Rendben! - mondjuk, majd visszaadom Lounak és bemegyünk. Mikor meglát Dan, elmosolyodik, és a piciért nyúl. A karjaiba veszi, aztán csodálni kezdi.
- A szeme az apjáé - mondja erőtlenül.
- A szája pedig a tiéd! - mondja Lou.
- Nagyon édes! Úgy megszeretgetném! - mondom csillogó szemekkel mire felnevetnek. Lou nyom egy puszit Dan homlokára, aki lehunyja a szemeit.
- Magatokra hagyunk titeket! Lou, te bent maradsz? - kérdezi Hazz.
- Ahha, itt alszok! - bök a másik ágy felé. VIP szoba előnyei...
- Oké! Sziasztok, majd holnap jövünk! - integetek, aztán kisétálunk a szobából...

✖Négy nap múlva✖

- Végre! - sóhajtom és ledőlök a Londoni házunk kanapéjára.
- Megviselt? - nevet fel Hazz.
- Képzeld! Terhesen nem egyszerű! Cipelem a gyereked seggét! - morgok, mire felnevet és ledől mellém, az ölembe hajtja a fejét és végigterül a kanapén.
- Daniellék szerinted boldogulnak? - nézek fel rá.
- Persze. Louis már nevelt egy gyereket, Dan pedig jó anyuka!
- Hiányoznak - húzom el a számat.
- Most jöttünk el!
- Jól van, na! - durcizok be.
Ja, igen... Ott hagytuk őket L.A-ben, mivel Cassievel nem repülnek, majd csak ha egy hónapos lesz. Már tegnap előtt hazaengedték őket a kórházból, így volt két éber éjszakánk, ugyanis Cass nem egy csöndes baba, ahogyan a szülei sem túlzottan azok...
- Hello bébi! Nem vagy éhes? Apa már éhen hal! - fordul a pocakom felé mire felkuncogok.
- Rendeljünk valamit - túrok a hajába.
- Pizza?
- Jöhet! - vigyorodok el.
Felpattan, előveszi a telefonját és tárcsázza a számot.
Sóhajtok egy nagyot, majd felsétálok az emeletre.

Autózúgásra leszek figyelmes, ezért kinézek az erkélyen. Egy nagy fekete telepjáró parkol le elénk. Kiszáll belőle Liam és Niall, majd nevetgélve a bejárat felé indulnak. Kinyitom a szekrényt, és felveszek egy rövidnadrágot, meg egy sima kék atlétát. Felkötöm a hajamat, majd lefelé indulok.
- Faith! - ugrik a nyakamba Niall mire felkuncogok.
- Hogy vagy? - jön ide Liam is.
- Jól! - simítom meg a hasamat.
- Mennyi idős is?
- Tizennégy hetes! - sétál ide Hazz.
- Hallottuk a hírt, hogy megvan a második Tomlinson! Már beszéltünk is velük és Louis szó szerint majdnem bealudt Skype közben! - nevet Liam.
- Szegények fáradtak. Cassie sírós baba. Akkor már láttátok is?
- Ahha! Nagyon szép baba, de csak mert az anyukájától örökölte! - mondja Niall mire Hazz felnevet.
- Louis helyes! - nevetek és megforgatom a szemeimet.
- Igen? - húzza fel a szemöldökét Hazz.
- Igen! Mindegyikőtök jó pasi! - mondom, mire kihúzzák magukat.
- És ki a legjobb pasi? - ölel át Harry.

Niall kacsingatni kezd rám, majd bedobja a macsós fejét mire felnevetek.
- Egyértelműen Horan! - mondom, mire a másik kettő felháborodik.
- Köszi Faiith! - kezd ugrálni, majd beront a konyhába.
- Szép.. - pufog Hazz.
- Már megint a szöszi! - mondja Liam.
- Mert olyan aranyos! Kis ír manó! - cincogom és besétálok a nappaliba. Lehuppanok a kanapéra, Hazz mellém ül, Liam meg szembe velem.
- Maciii! - bújok a vőlegényemhez.
- Menj az új pasidhoz! - bök a konyha felé sértődötten.
- Durci! - kuncogok, majd rádőlök. Magához húz, aztán nyom egy puszit a hajamba. Csengő csilingelő hangja zavarja meg a beszélgetésünket mire mindenki az ajtó felé kapja a fejét.
- Vártok valakit? - kérdezi Liam.
- Pizza - mondja Hazz, de nincs ideje felállni, ugyanis Niall már az ajtónál van.
- Mi az, hogy csak egyet rendeltél Styles? - halljuk meg a szöszit mire felnevetünk.
- Mert úgy gondoltuk, lehetünk kicsit kettesben! - kiabál vissza.
- Ajj.. - halljuk az előtérből, majd pénzcsörgés zaja, és bezárul az ajtó.
- Oké. Mindenkinek jut egy, nekem meg a többi! - teszi le.
- Héj! Bébivel vagyok! - simítom meg a pocakomat és csúnyán ránézek.
- Jó, Faith kaphat kettőt! - bólint komoly fejjel.
- Nem Niall, ne legyél irigy! Tizenkét szeletes, úgyhogy mindenkinek jut három szelet! - mondja Liam.
- Fiúk, fiúk… Nem láttátok még Faithet terhesen, mikor éhes! - csóválja a fejét Hazz, én pedig már készítem a műkönnyeimet és a boci szemeket.
- Oké, nekem egy elég - sóhajt Liam rám pillantva.
- Horan vagyok! A Horanok nem törnek meg! - szegi fel a fejét Niall, én pedig próbálom nem elnevetni magamat.
- A babám kicsi fog maradni... - kezdek szipogni, amit lesokkolva figyelnek.
- A hasam akkora, mint egy görögdinnye, a hátam fáj, reggelenként hányingerem van, a lábam leszakad és a tükörben egy bálnát látok... - sorolom teljes hisztis átéléssel, a két fiú pedig csak pislog.
- Dehát Faith, nincs is nagy hasad és...
- De az van! - emelem fel a hangomat és kifacsarok a szemeimből egy jó nagy krokodilkönnyet.
- Jó, jó, oké, itt a pizza csak ne sírj, oké? Nem vagyunk éhesek, tied az egész, edd meg nyugodtan! - mentegetőzik Niall ijedten. Elvigyorodok, majd mint egy hiperaktív ovis, aki most kapott egy bazinagy dicséretet az óvó nénitől, az ölembe veszem a dobozt és enni kezdek.
- Látjátok? Én megmondtam! - mondja Hazz, aztán a halántékára kezd mutogatni, jelezve a két fiúnak, hogy bolond vagyok. Könyökkel oldalba bököm, majd mérgesen ránézek.
- Styles! Ha még egyszer megcsinálod ezt a mozdulatot, esküszöm az lesz életed utolsó cselekedete! - mondom fapofával, és jóízűen tovább eszek.
- Ijesztő! - közli kitágult pupillával Niall.
- Ugye? Ilyen mióta úton van a hercegnőm! - vigyorog.
- Egyáltalán nem biztos, hogy lány lesz! - közlöm.
- Csss asszony! - csitít le mire amolyan „fuss” tekintettel ránézek.
- Oké, oké, befogtam! - teszi fel a kezeit.
- Helyes! - kuncogok.
- Na jó, én asszem’ megyek! - pattan fel Liam.
- Én is! Ha már nem kapok a pizzából! - durcizik Niall.
- Ne is álmodj róla! - ölelem magamhoz a pizzás dobozt.
- Csá haver, sok sikert! - ütögetik vállon Harryt, és elmennek.
- Még mielőtt rád jönne az „olyanegyházisárkányvagyokésnemszeretsz” hisztid, elmondom, hogy de, szeretlek és nem vagy sárkány - mondja szem forgatva.
- Szeretleeek! - dőlök rá vigyorogva.
- Kapok pizzát? - kérdezi.
- Ahha! - bólogatok és odanyújtom a dobozt.
- Köszi, bébi - tartja puszira a száját, én pedig meg is adom neki, amit kér.
A Skype hangja betölti a szobát, én pedig kíváncsian Hazz laptopjára nézek.
Felnyitja, majd elkomorodik.
- Ki az?
- Producer.
- Ohh..
Rákattint a kis zöld ikonra és a negyvenes éveiben járó, egyáltalán nem csúnya, szőke hajú, borostás, öltönyös férfi jelenik meg a képernyőn.
- Szia, Harry - köszön.
- Hello David! Miért hívsz?
- Munka. Két hét, Amerika - jelenti ki, nekem pedig a pizza is kiesik a kezemből.
- Miféle munka?
- Két dalt kell felvenned, az egyiket Ariana Grande-val ééés interjúk. Sok interjú.
- Ahha.. Oké. Mikor menjek?
- Péntek reggel vár a gép.
- Szerda van!
- Pontosan!
- Oké, reggel hatra kint leszünk.
- Leszünk? - kérdez vissza, én pedig kezdek kicsit pánikolni.
- Igen. Faith is jön.
- Ki van zárva!

- Mégis miért?
- Eltereli a figyelmedet, és plusz gond az őröknek.
- Először is, még mindig én vagyok, aki hozza a gázsit, szóval ha valami nem tetszik, átmehetek Simonhoz is, ugyanis tárt karokkal vár. Másodszor, van pénz, intézz még két őrt.
- De...
- Leszarom! Nem hagyom itthon a majdnem négy és fél hónapos terhes menyasszonyomat!
- Ahh...te és az a makacs fejed!
- Neked is van családod, meg kéne értened.
- Meg értem, csak plusz munkát csinálsz nekem.
- Boccs, de szó sem lehet róla, hogy itthon maradjon.
- Rendben. Akkor pénteken hat órakor a reptéren!
- Oké! - mondja, majd kinyomja. Rám néz, én pedig elmosolyodok, és az ölébe mászok.
- Úúgy szeretlek! - puszilom meg a nyakát.
- Én is bébi. Sosem hagylak még egyszer itthon.
- Megígéred? - nézek rá boci szemekkel.
- Mit csinálnék én nélküled? - simogatja meg az arcomat, majd lassan megcsókol.
- Pihennél távol a hisztis, várandós, hárpia menyasszonyodtól.
- Ezt már azt hiszem megbeszéltük - néz a szemembe.
- Befejeztem! - bújok a nyakhajlatába és beszippantom, kellemes, férfias illatát, aztán lehunyom a szemeimet.
- Álmos vagyok - motyogom.
- Aludj – mondja, majd nyomkodni kezdi a telefonját, én pedig az ölében alszok el.