~Chapter 55.~

✖Három nap múlva✖

A telefon hangos csörgésére leszek figyelmes. Abbahagyom a főzőcskézést, és a nadrágomba törölgetve mancsaimat, sietek a zenélő tárgy felé. Harry telefonja, de mivel Anya van kiírva, felkapom.
- Szia, Anne! - köszönök bele.
- Szia kedveském! Hogy vagy? Nincs már baj a babával?
- Honnan veszed, hogy baj volt?
- Hazz mesélte, hogy nagyon aggódik, mert sokat veszekedtek és néha rosszul vagy.
- Jól vagyok, köszi és a pocaklakó is jól van. Egyedül Hazz lökött.
- Azért is hívom. Beszélni akarok vele.
- Láttad a híreket?
- Persze! Láttam az Arianas sztorit, azt is láttam, hogy berúgott tegnap este...mindent láttam.
- Nem tudom már mit csináljak vele. Amerika egyszerűen meghülyíti.
- Tudom kedvesem. Hol van most? Beszélhetnék vele?
- Fent van a hálóban, de felviszem neki – mondom, és felsétálok a lépcsőn.
- Másnapos még? - kérdezi, mikor belépek a szobába.
- Nem hiszem. Csak pihen.
- Ki az? – suttogja Hazz.
- Anyukád. Tessék! - nyújtom át a telefont, miután elköszöntem Annetől.
- Szia, anya! - szól bele Hazz, de a beszélgetés többi részét már nem hallom, ugyanis kisétálok.
Nem értem... Fogalmam sincs, Harry miért csinálja ezt. Tegnap is egyedül hagyott, és elment berúgni. Ennek mi értelme van? Visszacsoszogok a tűzhelyhez és folytatom a spagetti készítését. Már csak pár perc és készen van.
Lábdobogást hallok a lépcsőn, de nem nézek hátra. Valaki átkarolja a derekamat és kezeit a pocakomra simítja, ajkait pedig nyakamra nyomja.
- Sajnálom - motyogja. - Sajnálok mindent. Azt, hogy hülye voltam, azt, hogy tegnap este berúgtam, azt, hogy sokat dolgozok, hogy nem adom meg neked azt a figyelmet, amit meg kéne...nem értem magam...
Megfordulok a kezei közt és a szemeibe nézek.
- Túl sok ez neked Harry. Mondd meg a producernek, vagy ki az istennek, hogy nem vállalod. Reggeltől délután ötig bent leszel és annyi. Ha itt vagyunk, mindig elszalad veled a ló és azt éred el, hogy mindenki haragudjon rád. Haragszik Niall, haragszik most már Lou is...
- Tudom...
- Én nem. Oké? Mindenben melletted állok, ha engeded. De most szépen felhívod Louist és bocsánatot kérsz, aztán a maradék egy hétre meghívod őket ide.
- Jó.. - sóhajtja.
- Aztán felhívod a szöszit és tőle is bocsánatot kérsz.
- Téged hogy engeszteljelek ki? - néz rám bűnbánó, de egy kicsit macsós arckifejezéssel.
- Rá fogsz te arra jönni - paskolom meg az arcát.
- Jó, akkor elmegyek egy kicsit. Nemsokára jövök. Egy fél óra, rendben?
- Hová mész?
- Az titok - nyom egy rövid puszit a számra és izgatottan elsiet. Becsapja maga után a bejárati ajtót, aztán hallom, hogy elhúz az autóval. Hogy ebbe meg mi ütött?
Csörögni kezd, ezúttal az én telefonom, így gyorsan felkapom.
- Barátnőőm! - visít bele Danielle.
- Te ilyenkor mit érzel, úgy őszintén?
- Nem tudom, de közeledünk a házatok felé, remélem van kaja!
- Micsoda? Ide jöttök? Ma? Most?
- Baj??
- Jajj, dehogyis, csak meglepett! Nagyon örülök, mert néha egyedül érzem magam és a keresztlányom is hiányzik!
- Sietünk! Az a faszfej?
- Ha Harryt kérdezed, akkor elment valahova! - nevetek fel.
- Hál istennek! - sóhajt.
- Na, siessetek, majd megbeszélünk mindent.
- Már itt vagyunk! Szia! - köszön el és lecsapja. Valóban autózúgást hallok meg, így elzárom a már készétel alatt a lángot és kirohanok. Meglátom a fekete telepjárót és felvisítok.
Danielle vigyorogva kiszáll a hátsó ülésről, majd idefut és megölelget. Louis is kitápászkodik és mosolyogva int, majd behajol hátra, kiköti a bébi hordozót és idecipeli Cassiet.
- Babaa! - vigyorodok el és kiemelem a nézelődő kis gyönyörűséget.
- Gyertek be! - mondom, majd besétálok a házba.
- Szia, baba! Annyira aranyos vagy, istenkém! - gügyögök az apró kislánynak, aki hatalmas óceán kék szemeivel engem pásztáz.
- Tőlem örökölte! - halljuk kintről.
- Te a csomagokat pakold Tomlinson! - szól nevetve oda neki Danielle.
- Hallottuk, hogy Hazz mindegyik házába csinált babaszobát a kicsinek, úgyhogy Cassie fel is avatja.

- Erről nem tudtam, de csak nyugodtan! Mintha itthon lennétek! - jelentem ki és ebben a pillanatban az előszobában egy nagy csattanást hallok, majd Lou befut a nappaliba és rávetődik a kanapéra.
- Cuccok behozva, de azt nem mondom, hogy épségben vannak... - húzza el a száját.
- Tomlinson, a behozni szó alatt azt értettem, hogy fel a szobánkba, és nem az ajtótól öt centire.
- Bébi, pihenek - mondja lehunyt szemekkel.
- Neked nem is köszöntem! - vigyorodok el, majd átadom Dannek Cassiet és rávetődök Louisra. Persze ezt úgy kell érteni, hogy a hasamra vigyázva ráhuppanok, és elterülök rajta, amire egy nyikkanással válaszol, ami gondolom azt jelentheti, hogy a baba dobott a súlyomon egy aprócskát.
- Én is szeretlek, de szállj le rólam a terhes seggeddel! - nyöszörgi.
- Most mi van? Alig gömbölyödök és még csak tizenöt hetes...lassan tizenhat..
- Hogy vagy amúgy? - kérdezi Dan, miközben leül a fotelbe Cassievel a karjában.
Felállok a férjéről és leülök Lou lábaihoz.
- Elég jól. Nincs reggeli rosszullét, csak kívánóság, meg folyton fáradt vagyok. De ennyi.
- És Hazz?
- Bocsánatot kért. Kezd visszajönni a valóságba. Amerika mindig elveszi az eszét. Azt a keveset is.
- Nem nehéz - motyogja Lou.
- Igen, te is mindig megbolondultál - morogja Dan.
- Asszony!
- Akarsz egyedül aludni ma? - húzza fel a szemöldökét Dan.
- Nem.. - motyogja.
- Nálatok úgy látom minden a régi! - kuncogok fel.
- Ahha! - bólogatnak.
- Nem volt összeveszés?
- Párszor összekapunk, de Cassie érkezésével csak minden jobb lett! - vigyorog Dan.
- Ahha... Hányadik hétnél is járunk? - kérdi Lou.
- Holnap lesz négy hetes Cassie. Már csak egy hét, rendben? - mosolyodik el Danielle. Gondolkozni kezdek, majd mikor rájövök, hogy a szex tilalomról van szó, felnevetek.
- Nehezen viseled Tommo? - bököm meg.
- Ne tudd meg! - szorítja össze a szemeit.
Felkuncogok, majd mikor kocsi zúgást kezdek hallani, az ajtóra pillantok.
- Megjött Mr. Seggfej - mondja unottan Dan.
- Cassie elaludt? Vidd fel, míg Hazzal megbeszéljük a dolgokat - mondja Lou.
- Rendben - bólint Dan és felsétál. Hogy tud tájékozódni ebben a nagy házban? Nekem nem megy egy hét után sem...
Nyílik az ajtó, majd először egy bazinagy rózsacsokrot látok meg, majd Hazzt.
- Bébi... - kezdem mosolyogva.
- Ne mondd azt, hogy nem kellett volna! De kell! Meg akartalak lepni! - mondja, majd idejön, leteszi a csokrot és magához húzva megcsókol.
- Köszönöm - suttogom a szájába.
- Neked bármit. Sajnálom.
- Tudom. Nézz a kanapéra és legyél normális - nézek a szemébe, majd nyomok egy puszit a szájára és a csokrot felkapva, elindulok vázát keresni. Hamar meg is találom, töltök bele vizet és belehelyezem a virágokat. Mire visszacsoszogok a nappaliba, Lou és Hazz már hülyéskednek.
- Béke? - kérdezem.
- Ja. Mindketten túlreagáltuk - vigyorog rám Hazz.
- Jól van. Felmegyek, megnézem Dan-t és Cassiet - mondom, majd felsietek a lépcsőn...

✖✖✖ 

- Elképesztően gyönyörű vagy - hallom meg Hazz dörmögő hangját a hátam mögül. Már este van és éppen a tükör előtt álldogálok a pizsimben, a pocakomat méregetve.
Hazz idesétál a fürdőajtóból, majd átkarol, és a nyakamba puszil.
- Hazudsz - nézek a tükörből rá.
- Már megint bolond vagy - nevet fel.
- Miért is? - húzom fel a szemöldökömet.
- Rohadt jó alakod van, hosszú lábaid, nagy melled, kerek feneked, az arcod egyszerűen gyönyörű, a hajadról nem is beszélve... jaa és Harry Styles menyasszonya vagy...
- Az utolsót muszáj volt belevenned ugye? - nevetek fel és megfordulok a karjai közt.
- Ez csak természetes - bólint, majd ajkaimnak esik.
- Nem úgy volt, hogy nem nyúlhatsz hozzám? - nevetek fel a csók után.
- Nem!
- De de! Hívd fel Niallt Skypeon, és kérj bocsánatot Harry - nézek a szemébe.
- Rendben – sóhajt, majd elenged, és az ágyhoz sétál. Felveszi az én laptopomat, és az ölébe helyezi.
- Héj! - szólalok meg.
- Szerinted nekem felveszi? - nevet fel.
Megvonom a vállamat, majd mellé ülök úgy, hogy ne látszódjak a képben.
Pár csörgés után fel is veszi.
- Mit akarsz seggfej? - szólal meg.
- Haver. Idióta voltam, tudom. Köszönöm, hogy vigyáztál Faithre és nagyon sajnálom, hogy olyanokat feltételeztem rólad. Tényleg. Csak dühös voltam.
- Ahham...
- Naa, Niaal! - húzza el aranyosan az „a” betűt.
- Nem lehet rád haragudni, te faszfej - mosolyodik el.
- Remélem, a gyerekem előtt meg tanultok beszélni szépen is - szólok bele az idilli pillanatba.
- Faith is itt van? - kérdezi Ni.
- Ahha! - fordítja felém Harry a laptopot.
- Szia, szöszi! - vigyorgok.
- Szia Faith! Hogy vagy? Hogy sikerült megnevelni ezt a majmot?
- Nehéz volt, és még teljesen nem sikerült. Jól vagyunk, minden rendben - mosolyodok el. Harry visszafordítja maga felé a gépet.
- Itt vannak Tommoék is, csak a másik szobában Cassievel - mondja.
- Oh, igen? Akkor üdvözlöm őket is, de nekem mennem kell, megyek stúdióba.
- Hol vagy most? - kérdezem.
- Londonban!
- Azért van ilyen nyomott fejed! - nevet Hazz.
- Kapd be Styles! Na, léptem, szia Faith! - integet, majd kinyomja.
- Na, ez is megvan! - csapja össze a kezeit Harry és rám néz.
- Ettől még nem fogok a nyakadba ugrani - mondom unottan.
- Te és a hangulatváltozásaid... Ugye tudod, hogy bármilyen keménynek tetteted magadat, a százhatvan centiddel és a negyvenöt kilóddal, ez nem hiteles.. - kezd el nevetni.
- Nagyon vicces vagy Styles! - öltöm rá a nyelvemet.
- Tudom - fogja a hasát.
Mosolyogva megforgatom a szemeimet és felállok az ágyból, amíg Hazz el van magának. Átcsoszogok a mellettünk lévő szobába, ahol Dan éppen Cassiet szopiztatja.
- Bejöhetek? - kukucskálok be.
- Ahha, de Styles nem - mondja Lou.
- Nem fog - nevetek fel.
Leülök az ágyra és csodálni kezdem a kis szépséget. Annyira kis tündéri baba...
- Olyan gyönyörű, mint az anyukája... - simogatom meg a kis kezecskéjét.
- Az biztos! - mondja büszkén Lou.
- Nincs gond Hazzal? - néz rám Dan.
- Nincs. Most helyre van téve - vigyorodok el.
- Azért éjszaka egy kis akció nem ártana neki - mondja pimaszul Lou.
- Neked már nagyon elvonási tüneteid vannak Tommo! - kuncogok.
- Ha te azt tudnád! – sóhajt, majd a plafont kezdi bámulni.
- Kicsim, nemsokára, oké? - simogatja meg a karját Dan.
- Tudod, hogy várok - mosolyodik el halványan.
- Félek, hogy Harry ezt nem fogja bírni és megcsal - bököm ki lehajtott fejjel.
- Akkor egy idióta. De hidd el, amint meglátja a gyerekét, az összes olyan gondolat ki fog menni a fejéből, hogy más nőre ránézzen, hisz aki gyereket szült neki, az lesz a legfontosabb.
- Ez szép volt kicsim, de ugye vágod, hogy nemcsak tőlem van gyereked? - pillant rá Dan mire belőlem kiszakad a nevetés.
- Öö.. hupsz? Helyesbíthetek? - kérdezi félve.
- Nem kell, tudom hogy gondolod! - mosolyodik el Dan mire Lou megkönnyebbülve kifújja a levegőjét.
- Na, szerintem már jól lakott - emeli fel Dan a babát, aki nagy szemekkel kezdi nézni az anyukáját.
- Megyek, tisztába teszem - pattan fel Lou, és elveszi a kislányát.
- Szerintem én léptem a tökfejhez! Jó éjt nektek! - pattanok fel az ágyról.
Egyszerre jóéjszakát kívánnak, én pedig át is libbenek Hazzhoz.
- Szia, gyönyörűm! - vigyorog rám az ágyból és leteszi a telefonját.
- Szia Hazz - mosolyodok el, és befekszem mellé.

- Van egy jó hírem - húz magához.
- Na, mond!
- Nem megyek be holnap dolgozni. Úgyhogy pihenünk, éés azt csinálunk, amit te szeretnél!
- Hmm...ez csábítóan hangzik - pillantok fel rá. Elneveti magát, majd nyom a homlokomra egy puszit.
A lámpa kapcsolójáért nyúlok, majd lekapcsolom, így sötétség telepszik a szobára.
- Amiért ilyen jó fiú voltál, szabad utat adok - motyogom a szájára.
- Többet kéne jónak lennem! - mondja, miközben éppen felém kerekedik.
Kuncogni kezdek és végigsimítok kockás hasán.
- Ne haragudj bébi, ha sietek, de régen voltam már benned, így minél előbb meg akarlak dugni - morogja.
- Khm… - köhintek.
- Azaz minél hamarabb szeretnék szeretkezni veled hercegnőm.
- Így már mindjárt más! Ha továbbra is jófiú leszel, talán megengedem, hogy úgy beszélj, ahogyan szeretnél - mondom nevetést visszafojtva, mert pontosan tudom, hogy el fog szakadni nála a cérna. Ez a célom..
- Na jó bébi, már elmondtam, hogy ebben a kapcsolatban én irányítok - kezdi puszilgatni nyakamat.
- Csak azt hiszed Styles - mondom kihívóan.
- Szeretnéd, hogy megmutassam? - kérdezi mély hangján. Na, ezt a Harryt szerettem volna előhívni.
- Rajta - csókolom meg szenvedélyesen és az ajkába harapok.
- Szeretem mikor ilyen vad vagy cica – mondja, és ezzel le is húzza rólam a pizsi pólómat.
- Igen? - vigyorodok el, a hátára helyezem a kezeimet, majd a körmeimet belemélyesztem a hátába és lassan végighúzom rajta.
Felszisszen, és a nyakamhoz hajol, hogy kiszívja. Felnyögök inkább az élvezettől, mint a fájdalomtól, majd már csak azt érzem, hogy lekerül a tangám, Hazz pedig a nőiességemhez vezeti a kezét és egy ujját felcsúsztatja.
- Oh, bébi, ennyire kívánsz? – igaz, hogy nem látom, de lemerném fogadni, hogy önelégülten vigyorog. Nyöszörgök még egy kicsit, mire felnevet.
- Fogd be Styles! - mondom és megmarkolom a férfiasságát, majd lassan kezdem rajta mozgatni a kezemet. Férfias nyögések szakadnak fel a torkából, ezért most én vigyorodok el. Megfogja a kezemet, a nőiességemhez pozícionálja magát, és minden jelzés nélkül belém csúszik, én pedig felnyüszítek. Lassan lökni kezd, én pedig egyszerűen nem tudok halk lenni. Annyira jó érzés, ahogyan mozog bennem. Egyre többet és többet akarok belőle. Gyorsabban kezd mozogni, én pedig a hátába markolok és felnyögök.
- Még mindig te irányítasz, bébi? - lihegi két lökés közt, de nem tudok rá figyelni, mert érzem a hasamban, azt az egyre épülő görcsös érzést, ami pillanatokon belül robban, és szétterjed az egész testemben.
- Hm? - kérdi és megáll, én pedig szenvedni kezdek.
- Kérlek, Harry! - lihegem, és előre tolom a csípőmet, de nem hagyja, és lefog. A csiklómhoz nyúl, mire összeszorítom a szemeimet. Rohadt egy érzés ez..
- Na, bébi? Csak mondd ki és a mennyekbe repítelek - suttogja a fülembe, aztán lágycsókot hint az ajkamra.
- Te irányítasz Harold, csak csináld már! - mondom, kicsit idegesen mire felkuncog, és ismét lökni kezd, csak kétszer olyan tempóval, én pedig rögtön a lepedőbe markolok, és akármennyire próbálom visszafogni magamat, egy halk sikoly elhagyja a számat. Az orgazmus érzése eljut minden egyes porcikámhoz, én pedig kissé önkívületi állapotban elengedem Hazz csuklóját, amit eddig szorítottam. Harry kicsúszik belőlem, majd ledől mellém.
- Huh.. - töröm meg a csendet mire felnevet.
- Hogy fogom én e nélkül bírni? - sóhajt.
- Kibírjuk. Attól én nyújthatok szolgáltatásokat.
- De az nem olyan! - kezd durcizni.
- Hazz...
- Befejeztem! Szeretlek!
- Én is szeretlek! - bújok hozzá, majd nem sokára el is nyom az álom.

~Chapter 54.~

Faith szemszöge:

- Harry, ez kétszer nagyobb, mint a Los Angelesi házad! - fordulok az elhúzható üvegajtó felé, ahol Hazz karba tett kezekkel nézi, ahogyan a hollywoodi háza udvarán állok, és csak tátott szájjal bámulok mindent, ami itt van. Egyszerűen hihetetlen. A csodaszép műfüves udvaron hatalmas kristálytiszta medence van, a szobánkban jakuzzi, a másik udvaron is egy medence található, és az egész házat egyszerre végig sem tudod járni, mert elfáradsz. De Harry mondta, hogy van mozi terem, wellness rész benti medencével, edzőterem, játékterem...igazi luxus.
- Tudod, meseszép vagy, ahogyan abban a rövidnadrágban és neon rózsaszín bikini felsőben ott állsz a medencémnél, kerekedő pocakkal - mondja mosolyogva.
- Jaaj, annyira szeretlek! - szökdelek oda hozzá és a nyaka köré fonom karjaimat. Kezeit a derekam köré fonja és elvigyorodik.
- Én is szeretlek titeket. Csobbanunk?
- Mikor pakolunk ki?
- Bébi, most jöttünk. Ráér.
- Te tudod - vonok vállat és megcsókolom.
- Na, gyere - motyogja a számba, majd a combom alá nyúl és felemel, mire sikkantok egyet.
- Jól kapaszkodsz? - kérdezi, én pedig bólogatni kezdek.

- Akkor mehetünk - sétál velem a medence széléhez, majd leül a szélére, így már az ölében ülök.
- Hideeg - vonom össze a szemöldökömet.
- Nagyon?
- Neem, mert nagyon meleg van itt.
- Harminchét fok.
- Londonban ez álom! - nevetek fel.
- Az biztos! Na, mehetünk tovább?
- Menjünk! - nyújtom fel az egyik kezemet.
- Kapaszkodj cica! - nevet fel.
Belemerülünk teljesen, én pedig úgy bújok Hazzhoz, hogy szegényt majdnem lehúzom.
- Bébi, nyújtsd ki a lábad! - próbálja leplezni a mosolyát. Kinyújtom, de nem érzek semmit.
- Nem ér le? - kérdi csodálkozva mire megrázom a fejemet.
- De kicsi vagy! - nevet fel.
- Hééj! Te vagy zsiráf! - ütöm mellkason.
- Igen? - enged el egy picit, én pedig rögtön bepánikolok.
- Nyugi szívem, sosem hagynálak itt! - karol át nevetve.
- Hülyee! - lököm el sértődötten.
- Bébi, ne kezd a repülőgépes sztorit!
- Jaaa, igen! Szóval túl cuki voltál velem! Ki hívott?
- De bébi...
- Ne bébizz nekem! Ki volt az?
- Ahj, jó. Taylorral lesz a másik számom és ő volt az...
- Hát remek... A múltkor is ez volt, mikor idejöttél.
- Faith, fejezd ezt be! Ezt mondta a producer, ezt kell csinálnom. Bemegyek, felveszem a dalt és jövök haza hozzád! - emeli fel a hangját a végére.
- Ne kiabálj már velem! - akadok ki én is, és kifelé indulok, de visszaránt.
- Nem. Itt maradsz, és nem hisztizel - fogja meg a karomat.
- Harry! Engedj! - fordítok megint hátat neki.
- Faith, az isten szerelmére, fejezd már be ezt az örökös féltékenykedést! - kiabálja.
- Ha adsz okot rá...
- Gondolkozz már el! Milyen okot adok rá? Feléneklem vele a dalt, mint Ariana-val!
- Miért nem maradtam otthon? - csúszik ki a számon, de rögtön vissza is vonnám, amint meglátom Hazz arcát.
Csendben marad, majd kihúzza magát a medencéből és a törölközőhöz sétál.
- Lehet jobb lett volna... - dörmögi, majd bemegy.
Bassza meg Faith, hogy lehetsz ilyen szerencsétlen, hisztis ribanc? Már megint elcsesztem. Elhozott magával, vállalta a felelősséget, velem akart lenni, erre ilyen vagyok. Én mondtam, hogy egy hárpia vagyok, ő erősködik, hogy nem...  A lépcsőhöz úszok és kimegyek én is, majd a törölközőt magamra terítem és besétálok a hatalmas nappaliba. Senki sincs itt. Benézek a szuper kütyükkel felszerelt konyhába, de ott sincs senki. Az üveglépcsőhöz csoszogok, és óvatosan elindulok felfelé rajta. A szobánkhoz megyek, aminek nyitva van az ajtaja. Az ágyon fekszik, és a telefonját nyomkodja. Felsétálok azon a pár lépcsőn, ami az ágyhoz vezet és lefekszek mellé.
- Sajnálom - motyogom, miközben a falat bámulom.
- Nem gondoltam át amit mondtam, csak dühös voltam, meg talán picit féltékeny is, de nagyon szeretlek, nagyon fontos vagy a számomra, és ha belegondolok, hogy az exeddel egy stúdióban, ráadásul az egyik azon emberek közül, akik a padlóra tettek... Felmegy bennem a pumpa, mert hihetetlenül szeretlek, és ha elvesznek tőlem, én azt nem hiszem, hogy túlélem, meg amúgy is... - már teljesen belemerülök a gondolataimba, mikor hirtelen maga felé fordít és olyan hihetetlenül szenvedélyesen, és rajongással kezd csókolni, hogy szinte a fellegekben járok.
- Szeretlek, te hisztis picsa - lihegi a csók után.
- Én is, nagyon - bújok hozzá és lehunyom a szemeimet...

✖✖✖

 Kicsit elszundítok, és arra kelek, hogy Hazz kikel mellőlem, majd betakargat és egy puszit nyom a homlokomra.

- Hová mész? - motyogom.
- Dolgozni. Most írt a producer.
- Arianaval veszed most?
- Nem. Még egyedül. Majd szerintem holnap veszem vele, de nem tudom meddig leszek.
- Egyedül leszek ebben a nagy házban? - görbítem le a számat.
- Ma igen. Holnap próbálok beszélni a főnivel, hogy bejöhess, de Niall itt lesz.
- Uuu de jóó! - kezdek tapsikolni.
- És én ne legyek féltékeny.. - forgatja a szemét.
- Maciii! - nyávogom, mire morog valamit.
- Hazz - görbítem le a számat.
- Ne csináld ezt, mert így is kívánlak már rohadtul - sétál ide, majd egy puszit nyom a számra. Arcomra egy huncut mosoly kúszik és szólásra nyitom a számat.
- Oké, apuci - harapok az alsó ajkamba. Pár másodpercre lefagy, majd ledönt és a nyakamnak esik, amit hamar ki is szív.
- Hülyee! - tolom el nevetve magamtól.
- Csak érjek haza..
- Fáradt leszel.
- Ahhoz sosem leszek elég fáradt, hogy kielégítsem a menyasszonyomat! - vigyorog.
- Na, menj inkább! - kuncogok fel. Nyom egy puszit a homlokomra, majd itt hagy, én pedig elhúzva a számat, eldőlök az ágyon. Sóhajtok egy nagyot, majd mivel már esélyem sincs a visszaalvásra, lesétálok a szipi szupi konyhába, a szipi szupi kávéfőzőhöz, és csinálok magamnak egy kis koffeinbombát, ha már a vőlegényem felkeltett... Miután kész lesz, leülök a kanapéra, az ölembe veszem a laptopot és a nap nagy részét film, és sorozat nézéssel töltöm el...

✖Két nap múlva✖

Nem is tudom.. Igazából azért egyeztem bele ebbe az útba, mert úgy gondoltam Amerika tök muris hely, meg Harryvel együtt leszünk ebben a nagy házban... Hát mit is mondjak... Rohadtul nem így lett. Éjjel nappal dolgozik, itthon sincs, én pedig elunom a fejemet. Vagyis elunnám, ha a szöszi ír manó nem sietne mindennap a segítségemre és nem foglalna le valamivel...
Igazából iszonyúan örülök, hogy ő velem van.. Ha egyedül lennék, szerintem több mint valószínű, hogy megőrülnék...
- Faith! - hallom meg a már megszokott hangot, ami két napja ébreszt.
- Fel vagyok! - kiabálom, majd felpattanok az ágyról és leszáguldozok Niall karjaiba.
- Szia törpe. Mizu? - szorongat meg, majd elenged.
- Unatkoztaam! Hol voltál? - kérdezem kíváncsian.
- Faith, még csak tíz óra! - neveti el magát. - Aludtam, mint minden normális ember.
- Jó, na! - pufogom.
- Harry mikor ment el?
- Asszem’ hajnali háromkor jött, ééés öt körül ment.
- A főnökének nagyon nincs ki a négy kereke, de Hazz is hibás. Megmondhatná, hogy ezt nem csinálja így...
Vállat vonok, majd a nappaliba sétálok. Nem szólok bele a dolgaiba, hisz ő tudja, mi a jó, én pedig nem fogok hisztizni emiatt. 
- Mit csináljunk? - terül el a kanapén.
- Hmm.. Reggebéd valahol?
- Nekem okés - pattan fel.
- Jó leszek így? - állok meg előtte.
- Tökéletes! Na, gyere! - vigyorodik el. Kimegyünk a fekete Jeep-hez és behuppanunk a hófehér bőrülések luxus kényelmébe, ami így harminc fokban kicsit izzasztó hosszú távon. De hogy az út végén hogyan választom el a combomat a bőr ülés fogságából, fogalmam sincs.... Ugyanis ilyen kocsiban shortba kell beülni, hát miért is ne? 
Rövid autókázás után meg is érkezünk egy kisebb étteremhez, amit az idefelé úton Niall agyon dicsért. Lezárjuk a kocsit, majd besétálunk. Persze a paparazzók most sem maradhatnak el, amiből még ma este a tévében kavarás lesz... Leülünk egy asztalhoz, ahová rögtön jön is egy kicsit sznobnak látszó harmincas körüli pincércsaj.
- Mit hozhatok? - csámcsog a rágójával, mint valami kilencvenes évekbeli tipikus amcsi filmben. Igazából a filmben kicsit vicces, élőben viszont undorító. Elmondjuk a rendelést, mire lenézően végignéz rajtam és elmegy.
- Asszem’ te vagy a kedvence, engem pedig rohadtul nem csíp - motyogom Niallnek.
- Kérjek más pincért?
- Nem kell. Túlélem.
- Na, amúgy mi lenne, ha ez a reggebéd után elmennénk meglepni Hazzt? - húzgálja a szemöldökét vigyorogva.
- Nekem oké. Nem lesz belőle baj?
- Miért lenne? Dehogyis!
- Akkor jó! - sóhajtom.
A további negyed órában elbeszélgetünk, majd kihozzák az ételünket és reménykedek, hogy nem köptek bele... Elfogyasztjuk a reggebédet, majd fizetünk és távozunk.

- Én is akartam fizetni! - rakom karba a kezemet a kocsiban.

- Harrynek is így hisztizel? - nevet fel és beindítja a kocsit.
- Ahha.
- Szegény.. 
- Hééj! Nem is szeretsz? - görbítem le a számat.
- Dehogyneem húgii! Harry egy kibaszott mázlista, és ő ezt tudja is! - mondja, mire felreppennek a pillangók a hasamban. Úgy hiányzik...
- Ajánlom neki, hogy tisztában legyen ezzel... - mosolyodok el. Tudom, hogy tudja, és hogy megbecsül engem... Fél óra zenebömböltetés és éneklés után, a stúdió parkolójába érünk. Ni leállítja az autót, én pedig kikötöm a biztonsági övemet.
- Egész jó a hangod - dicsér meg.
- Köszii! - vigyorodok el, majd kiszállok.
Lezárjuk a kocsit és befelé indulunk.
- Horan! Hát te? Dal Harryvel? - szólít le minket egy nagydarab, sötétbőrű férfi.
- Szia, John! Neem, csak Faithet kísérem!
- Ohh, a menyasszony! - vigyorog rám mire felkuncogok.
- Bemehetünk? - kérdezem.
- Menjetek! - mutat az ajtóra mosolyogva, mi pedig megköszönjük és besétálunk.
- Na, gyere! - ragad kézen a szöszi és húzni kezd a lift felé. A kettes gombot nyomja meg, így kizárásos alapon a másodikra tartunk. Pár másodperc alatt fel is érünk, és egy hosszú folyosón lyukadunk ki.
- Tudod melyikbe van? - kérdezem kíváncsian.
- Ahha! - mondja, majd megindul egy ajtó felé, amire a hatos szám van írva. Előre enged, én pedig lenyomom a kilincset és mosolyogva belépek, de amint meglátom, hogy mi folyik itt, rögtön lefagy a mosoly az arcomról és a testemet elönti a düh. Érzem, hogy Niall hátulról lefog, de én nem bírom türtőztetni magamat, kitépem a karjai közül a kezeimet és megindulok feléjük...

 ✖✖✖

- És most mi lesz? - csapja be a hálónk ajtaját Niall, majd leül mellém az ágyra.
- Nem tudom - rázom meg a fejemet és a pocakomra simítom a kezeimet. - Nemcsak magamra kell gondolnom.
- Igazából büszke vagyok rád. Igaz minden címlap arról fog beszélni, hogy miután bementél a stúdióba, kb. tíz perc múlva Ariana Grande megtépett hajjal és vérző orral rohant ki, de én akkor is büszke vagyok! - simítja meg a hátamat.
- Örülök, hogy örülsz. Én már kevésbé - törölöm meg az orromat egy papír zsepivel, ami már full fekete a lefolyt sminkemtől, amit a két óra stabil bömbölés eredményezett.
- Minden rendben lesz, ahogyan eddig is volt. 
- Nem tudom. Fogalmam sincs Harry mennyire volt ebbe benne.
- Mivel nem hagytad szóhoz jutni, csak lepofoztad és otthagytad?
- Te meghallgattad volna?
- Talán nem. Nem tudom.
- Ahj Niall. Mindig kell valamit csinálnia..
- Igazából nekem is volt már olyan, hogy rám másztak és egyszerűen nem tudtam magamról levakarni..
- A csajba lehet harminc kiló vasággyal együtt..
- Jó, de tudod milyen Hazz... Lehet csak erőszakkal tudta volna lerángatni magáról, azt meg nem akarta.
- De engem volt, hogy már megütött..
- Azóta elvégzett egy dühkezelési tanfolyamot, csak miattad. Mindent miattad csinál. Miattad tért jó útra és a gyerekét várod, hahó! – hajol bele a képembe mire felnevetek.
- Ahha.. Szóval, ha én is, akkor te is? Vagy mi a fasz van? - hallom meg Harry hangját, és mikor Ni kihajol a képből, meglátom az ajtóban.
- Ne gyere ezzel nekem. Te csaltál meg, nem én téged!
- Nem csaltalak meg.
- Akkor az mi volt? A csaj rád volt mászva teljesen!
- Mondtam már, hogy nem tudtam levakarni! Ilyen nehéz hinni nekem?
Indulatosan felállok, majd közelebb megyek.
- Hogyan higgyek neked, mikor századszorra töröd össze a szívemet? - mondom a szemébe, majd kirohanok mellette.
Átmegyek a stúdió szobába és beülök a bőrszékbe. Hallom, hogy nyílik az ajtó, én pedig odafordítom a fejemet.
- Sajnálom. Oké? Muszáj volt vele dolgoznom, ugyanis ezt mondta a producer, de egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Rám mászott és nem tudtam leszedni magamról.
- Az a nő van harminc kiló... Ne mondd már...
- Nem fogom fellökni...
- Ahha...
- Faith, fejezd ezt be. Félre érted az egészet. Hűséges vagyok hozzád és soha nem csalnálak meg, főleg így, hogy a mi babánk van a szíved alatt. Te vagy az első és utolsó nő az életemben, akit az életemnél is jobban szeretek. Kérlek...

Sóhajtok egyet, majd lehunyom a szemeimet.
- Hányszor hozol még ilyen helyzetbe? Hányszor kell, hogy megbocsájtsak neked?
- Tudod, hogy nem ígérhetek semmit. Ilyen lesz, ugyanis világsztár vagyok és mellesleg elég jó pasi... - kalandozik el.
- Ééés visszatért a régi Styles... - forgatom meg a szemeimet.
- Kicsim. Ne haragudj már, tudod, hogy bármit megtennék érted...
- Ez a te szerencséd Styles... hogy jó beszélőkéd van, és hogy szeretlek... De...
- Ajjhh.. - sóhajt fel és a plafonra emeli a tekintetét.
- Ne merj hozzám nyúlni vagy bármit is csinálni az elkövetkezendő napokban, mert esküszöm, neked is eltöröm az orrodat..
- Ez most baj, ha beindított? - nevet fel kínosan mire felnevetek én is.
- Ami azt illeti, engem is.. - töprengek el.
- Na, már látom minden oké.. Akkor én megyek is.. - hallom Niall hangját.
- Na, várj csak Horan! - szól neki Hazz.
- Mi az?
- Mi volt az az előbb?
- A csajodat próbáltam meggyőzni, hogy kibéküljön veled...
- Nem úgy látszott.
- Na, idefigyelj Styles! Megint elszaladt veled a ló! Én Faithel voltam, amíg te stúdióztál, pedig nekem is volt dolgom, de megtettem, amit egy jó barátnak kell, úgyhogy ne gyanúsítgass!
- Jó, bocsi... - húzza el a száját.
- Tök mindegy! Szia Faith! - int és kimegy a szobából.
- Várj már! Haver! - szól utána Hazz, de már csak az ajtócsapódás hallatszik.
- Jól megcsináltad, gratulálok - tapsolom meg.
- Ne most! - tartja fel az ujját.
- Nagyszerű barát vagy! - forgatom meg a szemeimet.
Fújtat egyet majd bevonul a szobába és becsapja maga után az ajtót. Ahh seggfej..

✖✖✖

A nap nagy része Hazz duzzogásával telik el, és én sem lépek a békülés felé, ugyanis tényleg óriási seggfej volt... Velem és Niallel szemben is. Ő féltékenykedik, mikor én találom egy másik csajjal ott, félreérthető helyzetben. Ahogyan a konyhában tevékenykedek, ez alatt a mosogatóba való pakolást értem, az egyik hajolásnál begörcsöl a hasam, és ahogyan hozzáérek, érzem, hogy picit meg is keményedett. Aggódva sóhajtok egyet és a nappaliba csoszogok, majd leülök a kanapéra. Mi a fene ez? Ilyen még nem volt a tizenöt hét alatt...
- Harry! - kiabálom el magamat, a pocakomat simogatva.
Pár másodperc múlva hallom, hogy kijön a szobából és ledobog az üveg lépcsőn.
- Mi az? - kérdezi, de amint meglát, idesiet, és a hasamra teszi a kezét.
- Baj van? Fáj? Mit érzel? - kérdezi az arcomat kémlelve és látom, hogy enyhén bepánikolt.
- Nem tudom. Pakoltam és görcsölni kezdett.
- És ez mitől van? Mit segítsek? Menjünk kórházba? - hadarja.
- Nem...
- Mondj már valamit! Ez rosszat jelent? Valami van a babával?
- Én sem tudom! - emelem fel a hangomat.
- Oké, akkor felhívod a doktornőt! - nyomja a kezembe a telefonját.
- Harry, itt nappal van, ott éjszaka...
- Nem érdekel..
- És ha lecsesz?
- Jó, akkor majd szülésnél is megvárjuk a reggelt, nem?
- Jó, hívom már! - forgatom meg a szemeimet.
Kikeresem a számát, majd a fülemhez emelem a telefont. Pár másodperc múlva eléggé friss hanggal szól bele a doki.
- Jó estét doktornő! - köszönök.
- Szia Faith! Mi a baj?
- Nem zavarom?
- Ügyeletes vagyok, éppen nincs semmi. Mondd mi a baj!
- Hollywoodban vagyunk Harryvel és az előbb olyan tíz perce begörcsölt a hasam, majd bekeményedett. Ez mitől van? Aggódnunk kéne?
- Mit csináltál előtte?
- Hát úgy semmit...pakoltam csak. Sokat hajolgattam.
- Az nem játszik nagy szerepet benne.. Stressz? Idegesség?
- Hát, előtte veszekedtünk...
- Ahha... A baba megérzi, ha az anyukája feszült, ideges vagy stresszes, és ő is szorongani kezd. Minden terhességnél előfordul, ilyenkor azt javaslom az anyukáknak, hogy próbálják megőrizni a hidegvérüket, az apukáknak pedig azt tanácsolom, hogy ne idegesítsék fölöslegesen a párjukat...
- Értem.. Akkor nincs semmi baj?
- Nincs. Nyugodj meg.
- Rendben. Köszönöm - hálálkodom. Elköszön, majd leteszi.
- Na? - néz rám Hazz.
- Valószínű a veszekedés miatt volt. Azt tanácsolja legyek nyugodt, te meg ne idegesíts fel.
Hátrahajtja a fejét, majd a plafont kezdi bámulni. Pár percig csöndben van, én pedig kíváncsian várom mire jut.
- Sajnálom. Azon leszek, hogy minél jobb legyen nektek - néz a szemembe.
- Tudom, hogy te mindent megteszel. Csak...
- Nem elég.
- De! Ne fordítsd már ki a szavaimat! - szólok rá.
- De próbálj nem belekerülni ilyen helyzetekbe...
- Bíznod kell bennem.
- Bízom.
- Ezt te se hiszed el Faith..
- Harry! Mondom, hogy bízom benned!
Megrázza a fejét, majd elneveti magát.
- Holnap még fel kell vennünk a dal másik felét Arianaval - jelenti ki. Lassan kifújom a levegőmet és próbálom visszafogni magamat.
- Remélem befenyítettem annyira, hogy ne nyúljon hozzád - jelentem ki.
- Szeretem, mikor ilyen vadmacska vagy - csúszik közelebb.
- Hülye - kuncogok fel, mikor átkarol.
- Tapizhatlak? - néz rám boci szemekkel.
- Nem - mondom felhúzott szemöldökkel.
- Légysziii! - mondja és nagy tenyerét a mellemre teszi, mire felnevetek.
- Puszi? - kérdezi, mire adok neki egy rövid csókot.
- Megnyugodtál?
- Meg! Sokkal nagyobb lett a melled. Jó ez a terhesség dolog.
- Paraszt - motyogom, majd leszedem magamról a mancsait.
- Most mi van? - nevet fel.
- Semmi - mosolyodok el.
- Így szeretsz.
- Így - sóhajtom. A vállára hajtom a fejemet és a nap hátralévő részét megpróbáljuk már nem végigveszekedni…