~Chapter 20.~

Faith szemszöge:

- Na és? Mesélj, mi van közted és Harry között? - kérdezi mosolyogva Danielle, miközben a kedvenc sütizője felé tartunk.
- Először, mikor találkoztunk nem hittem, hogy meg tudok bocsájtani neki, de megint levett a lábamról..
- Hazz már csak ilyen! - nevet fel.
- És ti hogy vagytok Lou-val?
- Jól. Szeretem nagyon. De már valami előrelépésre vágyok.
- Pontosabban?
- Nem tudom. Egy gyűrű jó lenne, de tudom, hogy ő nem teljesen olyan, aki meglepit szervez és nagy felhajtást, de nekem nem is kéne nagydolog..
- Ezt ő tudja. Biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb megteszi.

- Jó lenne – sóhajt, majd kinyitja a sütiző ajtaját és belép, én pedig követem. Leülünk egy asztalhoz és rendelünk két brownie-t. Csörögni kezd Dan telefonja, ő pedig mosolyogva felveszi.
- Mi a helyzet bunkókám? - szól bele, mire felnevetek.
- Nem haragszom bébi, és igen elvagyunk, de nem mondom meg mit csinálunk. Csajos nap van.
Felkuncogok és megcsóválom a fejemet.
- Jó, egy óra múlva otthon tali. Én is szeretlek - mondja, majd leteszi.
- Na mizu? - kérdezem.
- Akarta tudni, hogy hol vagyunk, de nem mondtam meg neki. Tudom, hogy ez felbosszantja! - nevet fel gonoszan.
- Amíg Harry-vel jártam, én sem mehettem el a nővéremmel valahova anélkül, hogy fel nem hívott volna..
- Ez szerintem aranyos. Aggódik.
- Még a kávézóban vannak?
- Ahha. De mennek Harry-hez. Odamenjünk?
- Felőlem mehetünk! - mosolyodok el és intek a pincérnek. Kifizetjük a sütiket és elhagyjuk a helységet.
- Hogy jutunk el oda? - nevetek fel.
- Felhívom azt a lükét, mert kinyír, ha taxiba ülök - forgatja meg a szemét és előveszi a telefonját. 
- Szia bébi! Öhm… el tudnál jönni értünk? - az ajkába harap és körülnéz, majd rám pillant és a fejével egy fura kinézetű pasi felé bök, aki az egyik kocsi mögül bámul minket. Paparazzi. 
- Louis ne kötekedj, hanem siess! - dobbant és lerakja.
- Jön? - pillantok rá nagy szemekkel.
- Két perc és itt van - mosolyodik el nyugtatóan. Nemsokára Louis kocsija tűnik fel az utca végén, majd lefékez mellettünk, mi pedig beszállunk és nyomban el is hajtunk.
- Mizu csajok? Csak nem megijedtetek a fotósoktól? - fordul hátra vigyorogva Hazz.
- Fogd be! - öltöm rá a nyelvemet.
- Máskor majd megyünk taxival - teszi karba a kezét Dan.
- Szívi, tudod, hogy bármikor, bárhova elmegyek érted! - szólal meg Lou.
- Csak közben halálra cikizel!
- Nők! - pufogja, és az útra koncentrál. Tíz perc múlva Harry óriási házához érünk. Leparkolunk, majd besétálunk mind a négyen. Már az ajtóban emlékek sokasága támad meg és nem tudok nem figyelni rájuk. A szemeim előtt van a sok kanapén mozizás és összebújás, az mikor a lépcsőn alig értünk fel, úgy egymásnak estünk, az együtt sütögetések, amikor nyakig csokisak vagy tésztásak voltunk...minden... 
- Faith, jól vagy? - érinti meg a karomat Danielle, ezzel visszarántva a valóságba.
- Mi? Persze! - mosolyodok el és a srácok után indulok.
- Ez egyhamar nem fog elállni - néz ki az ablakon Hazz.
- Nagyszerű - fújtatok.
Csörögni kezd Danielle telefonja, ő pedig a füléhez emeli a készüléket.
- Rendben, megyek - motyogja és leteszi.
- Bébi, azt mondtad nincs ma dolgod - néz rá fáradtan Lou.
- Úgy volt, de egy jelenetet fel kell vennünk újra. Ne haragudj - sétál oda, majd átöleli a fiút, aki sóhajtva visszaöleli.
- Akkor mi megyünk. Majd találkozunk holnap - néz felénk Louis.
- Jó szórakozást nektek! - mosolyog felénk Dan, mire Louis felnevet és kimennek.
- És most? - nézek Hazz-ra.
- Ilyen viharban haza akarsz menni? - pillant rám.
- Nem tudom. Mi mást tehetnék? - nézek rá kérdőn.
- Hát, én szívesen látlak! - tárja szét a karjait.
- Ne már Harry, még cuccaim sincsenek itt!
- Majd adok!
- De...
- Most megpróbáljuk újraépíteni ezt az egészet vagy makacskodni akarsz még egy kicsit? - emeli fel a szemöldökét.
- Igazad van. Sajnálom - húzom el a számat.
- Tudod, hogy nem tudok rád haragudni, csak türelmetlen vagyok - sóhajt és idesétál. Átölelem, és a vállára hajtom a fejemet. Igen...csak vállig érek neki, ami nem igazság.
- Csinálunk valami kaját? - nézek fel rá.
- Pizzát?
- Nekem jó! - vonom meg a vállamat. A konyhába rángat, előpakolja az edényeket és a hozzávalókat, én pedig nekiállok tésztát gyúrni. Háromnegyed óra múlva, egy kerek tésztalappal és a hozzávalókkal állunk a bárpultnál.
- Sajtos, kukoricás legyen? - kérdezi.
- Ahha de tegyünk rá csípőset is!
- Hogy meghaljak? - kezd hisztizni.
- Én lány vagyok és bírom.
- Én pedig fiú vagyok, és rohadtul át fogok menni tűzokádóba!
- Jó, akkor csak a felére teszek, nyafi! - vigyorgok rá és elkezdem a műveletet. Tíz perc múlva bedobjuk a sütőbe és én felpattanok a pultra.
- Máskor rendelünk - áll elém és egy csibészes mosollyal rám néz.

- Miért? Szerintem tök jó volt! - vonom meg a vállamat. Felnevet, majd a lábaim közé férkőzik és átkarolja a csípőmet. A nyaka köré fonom a karjaimat és a szemébe nézek, ugyanis így egy magasak vagyunk.
- Gyönyörű vagy - mondja és egy kósza hajtincset a fülem mögé simít, amitől én persze elpirulok. Miket csinál velem ez a srác...
- Ne hazudj Styles - mosolyodom el.
- Nem szoktam.
- Na jó, ránk fog szakadni a ház! - kuncogok fel.
- Mit csinálsz, ha most megcsókollak? - kérdezi huncut mosollyal.
- Félsz, hogy pofon váglak? - nevetek fel.
- Valami olyasmi!
- Nem foglak, megnyugodhatsz - mondom, majd mikor közelebb hajol, én szüntetem meg a köztünk lévő távolságot és csókolni kezdem. A hajába túrok és belemosolygok a csókba. Olyan déjá vu érzésem van... A régi szép idők... Szorosabban magához húz és elmélyíti a csókunkat. Pár másodperc múlva lihegve válunk el egymástól. A szemeibe nézek, amik csibészesen csillognak. Felkuncogok, és a vállára hajtom a fejemet.
- Miért nem tudok ellenállni neked? - motyogom.
- Mert én vagyok Harry Styles! - húzza ki magát, én pedig unottan a szemébe nézek.
- Na, akkor nézd meg a pizzát Styles! - nevetek és eltolom magamtól.
A sütőhöz sétál, kiveszi a pizzát, majd beleszúrja a villát.
- Ez már jó! - vigyorog rám, aztán elzárja a sütőt és szeletelni kezdi a pizzát, amit mi az elkövetkezendő egy órában el is pusztítunk…

✖✖✖

- Harry, adsz akkor valami ruhát? - kiabálok be neki a fürdőbe. Nyílik az ajtó, majd egy szál törölközőben jelenik meg, nekem pedig eláll a lélegzetem pár pillanatra.
- Persze! - mondja, majd a szekrényéhez sétál, kivesz belőle egy bokszert és egy szürke sima pólót, majd a kezembe nyomja.
- Köszönöm - pukedlizek előtte viccesen, mire nevetve megrázza a fejét, vizes tincsei pedig ide-oda kezdenek repkedni.
- Szerintem ne hajolgass, mert leesik a törölköződ! - mutat a fehér törcsimre, amibe zuhanyzás után csavartam be magamat.
- És az neked nem lenne jó? - húzom fel a szemöldökömet egy pimasz mosoly kíséretében.
- Nekem jó lenne, neked már nem biztos! - nevet fel.
- Chh.. fordulj el! Öltözök.
- Már láttalak...mindenhonnan.. - néz a szemembe huncutul, mire hozzávágom a pólót.
- Szemét vagy! - mondom sértődötten, majd visszaveszem tőle a szürke felsőt és vállat vonva ledobom a törölközőmet. Szinte hallom, ahogyan az álla a földön koppan, a szemei pedig égetni kezdik a bőrömet. Felhúzom a bokszert, majd a pólót és rávigyorgok.
- Asszem' most...izé kimegyek egy kicsit.. - nyel egy nagyot, majd kezeit az ágyék részénél tartva kisétál.
- Vegyél fel valamit! - kiabálok nevetve utána és a hátának dobom a bokszert. Becsukódik az ajtó, én pedig a kezembe temetem az arcomat. Egy ágyban fogunk aludni... Ismét. Méghozzá az ő ágyában, ami annyi intim emléket tartalmaz, hogy már csak a gondolataitól is pírbe borul az arcom..  Faith, már megint mibe keveredtél?
Sóhajtva bebújok az ágyba és az ajtót bámulva várom, hogy visszajöjjön Hazz. Pár perc múlva ez meg is történik, és már bokszerben bújik be mellém.
- Nem félsz? - néz rám.
- Mitől? A vihartól vagy tőled?
- Is is! - nevet fel.
- Tőled nem hiszem, hogy kéne, tudom, hogy nem fogsz rám mászni...
- Ne legyél olyan biztos benne! - vág közbe vigyorogva, mire bemutatok neki.
- ...a vihartól pedig itt nem félek - vonok vállat.
- Jut eszembe...Louis meg akarja kérni Danielle kezét, de el ne mondd Dan-nek!
- Komolyaan? Erről beszéltünk vele, hogy már úgy örülne neki! És mikor? - kérdezem izgatottan.
- A hatodik évfordulójukon!
- De romantikuus! - cincogok, mire megforgatja a szemét viccesen.
- És mi lesz most augusztusban? Vagyis… mi lenne? - kérdezi, mire eltátom a számat.
- Te erre emlékszel?
- Persze! 
- Az ötödik évfordulónk...
- Igen... de elölről kell számolnunk!
- Ez nem igaz! Két év kihagyás volt, de az öt év, az öt év! - makacskodok.
- Jó, akkor annyi! - nevet fel, majd lekapcsolja a lámpát és közelebb húzódik. Elmosolyodom, majd hátat fordítok neki és a takaró alatt megkeresem a karját, majd átdobom a derekamon, mire magához húz. Annyira jól esik a közelsége... 
- Gyere el velem randira - szólal meg.
- Oké - motyogom.
- Mi? Ennyi? Azt hittem győzködnöm kell majd!
- Nem te mondtad, hogy legyek nyitott?
- Jaa, de! - nevet fel, majd belepuszil a hajamba.
- Jó éjt Hazz!
- Jó éjt Faith! - suttogja, én pedig lehunyom a szemeimet és pár perc múlva el is alszok.

~Chapter 19.~

Faith szemszöge:

A nővérem és az unokahúgom egészen este tízig maradnak nálam, majd miután elmennek, lezuhanyozok és pizsamában befekszem az ágyamba. A kezembe veszem a telefonomat, ami felvillan. Egy üzenetem jött, mégpedig Harry-től.

"Nem félsz egyedül hercegnő? H xx"

Mikor szemeim végigfutnak, a rövidke soron, a hasamban megmozdulnak a pillangóim és vigyorra húzom a számat.

"Egy kicsit. F xx"

Miután megnyomom a küldés gombot, ledobom a telefonomat magam mellé és a párnába fúrom a fejemet. Annyira jó lenne, ha itt lenne. Miért kellett szakítanunk? Miért nem maradt minden a régi? Tudom, hogyha valaki ezt végignézné, unná a szenvedésünket, de egyszer már megégettem magamat és nem akarom még egyszer ugyanazt a hibát elkövetni..
Kikukucskálok a párna mögül a telefonomra, és rákoppintok kétszer a kijelzőjére, de nem mutatja, hogy írt volna Harry. Most rosszat mondtam? Vagy nem nézte még meg? Egyáltalán ő írta, vagy valaki elvette a telefonját? Jézusom Faith de baromságokat beszélsz, hát ki vette volna el és miért írt volna neked? A hátamra fordulok, és a plafont kezdem bámulni... Miért szeretem ennyire ezt az idiótát? Nem tehetek róla, egyszerűen levesz a lábamról a gyönyörű zöld szeme, a formás rózsaszín ajka és a hosszú túrni való haja, hogy a felsőtestéről már ne is beszéljek... Persze nem csak a külseje tetszik, hanem az is, ami belül van. Annyira önzetlen, jószívű srác.. és amúgy egy úriember. Na, jó.. úgy beszélek, mint egy tizenöt éves, nyáladzó tini, aki bele van zúgva a suli legelérhetetlenebb, legjóképűbb rosszfiújába. Csakhogy számomra ez a fiú nem is olyan elérhetetlen, legalábbis remélem. Halk neszt hallok meg a bejárat felől, mire ledermedek. Mi van, ha egy betörő? Be fog jutni... Megpróbálom rendezni a szívverésemet és halkan kimászok az ágyból. A szobámban lévő baseball ütőt erősen megmarkolom és felkapom a paprikasprémet is. Az ajtóhoz lépkedek, de senki sem szólal meg, csak nagyon halk lélegzetvételeket hallok. Leteszem a baseball ütőt, majd a zárban nagyon halkan elfordítom a kulcsot. Oké Faith, ne félj... Nincs semmi baj. Csak kinyitod gyorsan és fújsz. Lehunyom a szemeimet, a kilincsre teszem a kezemet, lassan elszámolok háromig, majd kinyitom és lefújom a betolakodót, aki egy hangos ordítással térdre esik előttem. Hosszú hajától és kezeitől, amik az arcán pihennek, nem látom ki a betolakodó. Hátrálok két lépést és nyelek egy nagyot. Várjunk csak.... Hosszú haj?!
- Basszus, Harry! - sietek oda és leguggolok mellé. Arcát még mindig a kezeibe temeti, és nem mozdul.
- Gyere gyorsan, bő vízzel mossuk ki! - kapaszkodok bele a karjába és felhúzom. Bebotorkál, én pedig lábbal belököm magunk után az ajtót és a fürdőben a csap felé hajoltatom Hazz-t, aztán segítek kimosni a szemét.
- Jobb? - kérdezem.
- Rohadtul csíp.. - nyöszörgi.
- Istenem… bocsánat, de nem szólaltál meg és nem tudtam, hogy ki az, tudod, hogy félek.
- Gondoltam megleplek, de te jobban megleptél engem - mondja és elveszi a törölközőt a kezemből, amit felé nyújtok.
- Ne haragudj - simogatom meg a karját.
- Nem haragszom, végülis ügyes voltál - nevet fel és mikor felnéz, látom, hogy kicsit piros a szeme fehérje és körülötte is.
- Máskor szólalj meg! - kuncogok.
- Oké.
- Azért jöttél, hogy ne féljek? - kérdezem nagy szemekkel.
- Persze, hogy azért - mosolyodik el, mire megölelem.
Karjait a derekam köré kulcsolja és belepuszil a hajamba.
- De sajnos a kanapén kell aludnod - görbítem le a számat.
- Ott akartam, de mivel majdnem megvakítottál, fájdalomdíjat kérek! - teszi karba a kezét és felhúzott szemöldökkel rám néz.
- Jó, de ha hozzámérsz, lefújlak még egyszer! - fenyegetem meg.
- Vettem főnök! - tiszteleg somolyogva és kiindul a fürdőből.
Mire a szobámba érek, már ő ott van.
- Ruhában alszol? - kérdezem és befekszem az ágyba.
- Nem - vigyorodik el, majd leveszi a pólóját, nekem pedig rögtön eláll a lélegzetem. Te jó ég...
Kicsatolja az övét, majd letapossa a szűk nadrágját magáról és idesétál.
- Így alszol? - húzom fel a szemöldökömet.
- Persze! Tudod, hogy nem szeretek túl sok göncben.
- De.. ah, legyen - bólintok, mikor dörren egy kisebbet az ég.
Vigyorral a képén befekszik mellém és a párnára hajtja a fejét.
- Ha félsz, idebújhatsz - mosolyodik el csibészesen. Ha tudnád, mennyire szeretnék odabújni... Megcsóválom a fejemet, majd leoltom a lámpát és elhelyezkedem.
Arca pár másodpercre láthatóvá válik, mikor villámlik egy óriásit. Kis idő múlva megdörren odakinn az ég is.
- Fáj még a szemed? - suttogom.
- Kicsit. Nagyon csíp ez a valami…
- Paprikaspré. A nővéremtől kaptam.

- Fogadjunk azért adta, hogyha újra találkozunk, lefújj... - motyogja dörmögős, mély hangján, mire felnevetek.
- Nem, de jó ötlet! - kuncogok tovább.
- Szóval, ha túlmegyek a térfelemen, lefújsz? - suttogja.
- Pontosan! - mosolyodok el.
- Gonosz!
- Csak óvatos.
- Aludjunk - sóhajt.
- Jó éjt Hazz.
- Neked is jó éjt Faith - dörmögi, ezután pedig tényleg nem szólal meg. Lehet picit besértődött az óvatos szón, de ha tényleg így van.. Sóhajtok egy aprót, majd lehunyom a szemeimet és rövid időn belül én is elalszok.

✖✖✖

Reggel ismét égzengésre riadok fel. Már unom ezt az időt..
Átfordulok a másik oldalamra és kicsit megugrok, mikor meglátom Harry-t. Régóta egyedül alszom és el is felejtettem, hogy este beállított. Igazából vicces volt, hogy lefújtam. Még kicsit élveztem is... Na, jó tudom, gonosz vagyok. Nézni kezdem és elgondolkozom. Régen olyan jó volt ilyenkor hozzábújni és eljátszadozni a párnán szétterülő kissé göndör tincseivel, vagy apró puszikat nyomni duzzadt, rózsaszín ajkaira... Hiányzik ez a lüke és egyáltalán nem akarom, hogy felébredjen, és itt hagyjon.
- Ne bámulj - morogja reggeli rekedtes hangján, engem pedig kiráz a hideg. Istenem milyen rég nem hallottam már a felkelés utáni búgó, szexi hangját...
- Nem bámultalak! - öltöm rá a nyelvemet, de ezt ő nem látja.
Kinyitja szemeit, majd rám néz.
- Tegnap este kis híján megvakítottál - nevet fel.
- Kell neked betörőset játszanod! - nevetek fel.
- Na kössz! - háborodik fel, én pedig kiröhögöm.
- Ne röhögj! - böki meg az oldalamat, mire még jobban kuncogni kezdek, ugyanis nagyon csikis vagyok.
- Mennyi az idő? - kérdezi.
- Kilenc óra.
- Jó korán felkeltünk.
- Igen, de ugye nem mész?
- Ohh, csak nem azt szeretnéd, ha maradnék? - húzgálja a szemöldökét öntelten.
- Én...izé... - dadogok, majd elmosolyodok.
- Még maradok nyugi!
- Akkor jó.
- Annyira makacs vagy te nőszemély – sóhajt, majd felnevet és magához húz. Az egész testem bizseregni kezd és valami olyan szintű biztonságérzet tölt el, mint még soha. Nem akarok innen felkelni... Hozzábújok és beszippantom férfias illatát, majd fejemet a mellkasára hajtom, ahol hallom szíve szapora dobogását. 
- Nem bírom sokáig nélküled. Mindig csak kis gesztusokat adsz, aztán ellöksz jó messzire - kezd el beszélni, nekem pedig megsajdul a szívem, szomorú hanglejtése hallatán.
- Tudom. Sajnálom, de dolgozom rajta - motyogom. A tincseimmel kezd játszani, mire jólesően felsóhajtok és lehunyom a szemeimet.
- Hiányzol - motyogom.
- Hát még nekem te - sóhajtja, és a csípőmet kezdi simogatni.
- Itt most olyan jó - nézek fel rá.
- Nem akarom elszúrni.
- Ne szúrd el - mosolygok, majd visszahelyezem a fejemet a mellkasára.

Harry szemszöge:

Belepuszilok a hajába és végigsimítok csupasz felkarján. Érzem, ahogyan libabőrös lesz érintésem nyomán, ezért elmosolyodok. Hihetetlen. Annyit kutattam utána, miután elhagytam és annyiszor képzeltem el, hogy milyen lesz, ha egyszer megtalálom, most pedig itt van. Azt hittem már sikerült kivernem a fejemből és már nincs rám semmilyen hatással, de ez oltári nagy baromság volt. Amikor nincs velem, csak rá gondolok és számolom a perceket, hogy újra láthassam, amikor vele vagyok, alig tudom levenni a szemeimet róla, annyira gyönyörű és kínzásnak érzem, ha nem érhetek hozzá. Az a helyzet, hogy mázlista vagyok, amiért egyáltalán szóba állt velem és annyira hihetetlen két év után, hogy a karjaim között tarthatom... Csörögni kezd az az átkozott telefon, Faith pedig elhúzódik tőlem és felül. Fújtatva felemelem a készüléket és Louis idióta fejét látom meg a kijelzőn.
- Vedd már fel! - mondja Faith, én pedig duzzogva húzom végig ujjamat az érintőfelületen.
- Helló te csődör! - szól bele idióta hangon.
- Veled ilyenkor mi van? 
- Semmi, csak jó kedvem van, meg izé...milyen volt az estéd? - kérdezi nevetve.
- Mit tudsz? - vonom össze a szemöldökömet.
- Hogy Faith lakásán vagy.
- Honnan?
- Jajj, a netről te kis buta! - mondja kényesen, mire mosolyogva megforgatom a szemeimet.
- Úgy hallom pazar estéd volt! - célozgatok a jókedvére és arra, hogy a barátnője otthon volt éjszaka.
- Ne térj el a témától!
- Jó, igen, itt vagyok fent! - sóhajtom és a mellettem ülő lányra nézek, aki kíváncsian figyel.

- És? Mi volt?
- Hogy te mekkora pletykagép vagy!
- Menjünk el kávézni és beszélhetünk!
- Átmentél csajba? – kérdezem, mire Faith felkuncog. Imádom.
- Paraszt! Na, gyere tízkor a Starbucksba - mondja, majd leteszi.
- Ez nem százas - rázom meg a fejemet.
- Louis? Mit akart?
- Hogy miért vagyok itt és hogy mit csináltunk...stb.
- Honnan...
- Paparazzik.
- Ohh...az gáz.
- Nem baj, ha lemegyek ahhoz az idiótához?
- Nem. Menj nyugodtan, én addig nem tudom, mit csinálok - néz körbe.
- Mi lenne, ha Louis hozná magával Dan-t is és addig ti csinálnátok valamit, amit a lányok szoktak?
- Beszéljünk ki titeket? Oké - vigyorodik el és felpattan az ágyból, majd kiszáguldozik az ajtón. Halkan felnevetek, gyorsan küldök egy sms-t Lou-nak, hogy hozza Dan-t, majd én is felállok és készülődni kezdek.

✖✖✖

A kávézóhoz érve kinyitom udvariasan Faith előtt az ajtót, aki belibben a küszöbön, én pedig elnevetem magamat. Szétnézünk odabent és egyből kiszúrjuk a két kapucnis személyt, így odasétálunk.
- Ennél feltűnőbbek már nem is lehetnétek! - nevetek fel mire morcosan rám néznek és lehajtják a kapucnit.
Leülök Louis mellé, Faith pedig Danielle mellett foglal helyet, akit meg is ölel.
- Na, arról volt szó, hogy mi kávézunk, ti pedig nem tudom hova mentek el, úgyhogy.. - mutogat Louis az ajtó felé a fejével, mire Dan csúnyán ránéz.
- Bunkó vagy Tommo! - mondja és Faith-re pillant, aki mosolyogva feláll.
- Sziasztok! - integet Louis vigyorogva. Danielle fújtat egyet, Faith pedig a szemembe néz, majd a duzzogó lány után indul és kilépnek a kávézóból.
- Most elhord mindenféle szarnak - von vállat Lou nagy mosollyal mire megrázom a fejemet és szembe ülök vele.
- Srácok, itt a kávétok! - jelenik meg mellettünk egy csinos, fiatal pincérnő.
- Köszönjük - mondja Lou, majd rám néz. A nő elsiet, én pedig hátradőlök és karba teszem a kezeimet.
- Na! Mi volt? - hajol előre.
- Fél a viharokban, én pedig felmentem meglepni és lefújt paprikasprével, szóval kiengesztelésképpen mellette alhattam.
- És?? - vigyorog tovább.
- Nem volt semmi. Nem akarok egyből annyira nyomulni. Csak most kaptam vissza.
- Ohh, te Rómeó! - teszi a szívére a kezét.
- Te is ilyen nyálas vagy néha! Amúgy is, most ki kell majd engesztelned, ahogy elnéztem.
- Csak durcizik. Nem tud nekem ellenállni. 
- Szerintem te nem tudsz neki! - vigyorodok el.
- Mázlim van ezzel a nővel...
- Ezért legyél vele normális és ne szúrd el.
- Öt éve vagyunk együtt és egyre jobban szeretem. Igazából ez a pletykás kávézás ürügy volt. Beszélni akartam veled.
- Miről?
- Egy hét múlva lesz a hatodik évfordulónk és meg akarom kérni a kezét.
- Hogy mi van? Komolyan? Beteg vagy haver? - cukkolom, és aggódva méregetni kezdem.
- Menj már! Komolyan szeretem!
- Elhiszem, és hajrá! Mit segítsek?
- A gyűrű már megvan, de hogy csináljam? Te vagy az a romantikus fajta...
- Csak egyszerűen mire hazaér, rakd végig rózsákkal a szobába vezető utat, aztán ott írd ki rózsaszirmokkal a kérdést és térdelj le.
- Ez kurva jó! Kössz haver, tudtam, hogy te segíteni fogsz!
- És most mondd meg, hogy én hogy vegyem le a lábáról őt.
- Randi?
- Nem tudom, hogy eljönne -e.
- Csak mondd azt, hogy eljöttök hozzánk, aztán hazaviszed, és ott csinálsz egy vacsit.
- Nem rossz.. – nézek rá elismerően.
- Örülök, hogy nem modellekkel kezdesz ki - mondja.
- Én is. Ő róla tudom, hogy tényleg szeret és nem csak a hírnevem miatt van velem.
- Ez igaz! Felhívom azt a durcist, hogy hova mentek - nevet fel mire elmosolyodom és belekortyolok a koffeinbombámba…