~Chapter 44.~

Faith szemszöge:

Reggel már hét órakor kidob az ágy. Próbálkozom ugyan a visszaalvással, de reménytelen. Felülök, majd nagy nehezen elindulok az ajtó felé. A folyosóra érve Harry ajtajához lépek, vacillálok, hogy benyissak, vagy ne, de végül megteszem. Az ágyban senki sem fekszik, ezért a lépcső felé indulok.
- Húzzál el most! - hallom Hazz hangját.
- De bébi, mi történt? Úgy volt, hogy dobtad azt a ribancot!
Ez Kendall lesz...Megállok az egyik fokon és hallgatózni kezdek.
- Ne merd leribancozni! Az egyetlen kurva itt te vagy, fogd fel!
- De megcsalt téged! Képes voltál visszafogadni?
- Hogy te mennyire egy aljas nő vagy! Te küldted azt a képet nekem! Tönkre akartad tenni a kapcsolatunkat, de nem sikerült! Fölösleges próbálkoznod. Te egyedül fogsz meghalni, ha így folytatod, de mi szeretjük egymást, értsd meg! Kurva nagy szerencsém van, hogy megbocsájtott, és ha még egyszer megpróbálsz keresztbetenni, megbánod!
- Ez most fenyegetés lenne? - cincogja.
- Vedd aminek akarod, és húzz el!
- Hol van?
- Semmi közöd hozzá, és őt se merd zaklatni! Ha megtudom...
- Jó, jó, oké felfogtam!
- Remélem is! - morogja Hazz és becsapja az ajtót.
Nem merek tovább menni, mert most ideges és nem tudom, hogy hogyan bánna velem.. Lépek egyet és megreccsen alattam a lépcső, én pedig megforgatom a szememet.
- Faith? - kérdezi és nem hallom, hogy ideges lenne.
Elindulok és megállok a lépcső alján.
- Miért állsz ott? Miért nem jöttél le? Csináltam neked reggelit.
- Én csak, izé...
- Hallottad?
Megvonom a vállamat és az alsó ajkamba harapok.
- Igen, Kendall volt az. Elzavartam.
- Én nem akartam hallgatózni, csak jöttem le, mert nem tudtam aludni, és..
- Ne magyarázkodj... Nincs miért.. - mosolyog rám halványan.
- Oké - motyogom. Sóhajt egyet, majd leül a kanapéra. Az asztalhoz sétálok, ahol a reggelim van. Leülök és enni kezdek.
- Ideges vagy? - kérdezem és rápillantok.
- Magamra meg Kendallre.
Nem szólalok meg, csak egy falatot teszek a számba.
- Faith...te...ugye nem félsz tőlem? - kérdezi és látom a rémületet a szemében, hogy mit fogok válaszolni.
- Én...nem – mondom bizonytalanul, és egy tincset a fülem mögé tűrök.
- Ne hazudj...
- Tényleg nem Harry, csak ha ideges vagy, akkor kicsit tartok attól, hogy olyat mondasz vagy teszel... Én már... Nekem már nem bír el többet a szívem - motyogom és leteszem az evőeszközt, ugyanis nem vagyok éhes.
- Értem - mondja halkan, majd feláll és felsétál a lépcsőn. Fújtatok egyet, aztán utána indulok. Szüksége van rám és nekem is rá. Nem élhetünk örökké így. Valakinek lépnie kell, és az nem Harry lesz, ugyanis ő most fél és tudom, hogy óvni akar magától..
Benyitok a szobájába és meglátom az ágy közepén feküdni. Éppen a falat tanulmányozza. Odasétálok, majd felmegyek az ágyra és lefekszem mellé.
- Ne! - húzódik el.
- Harry.. - kezdem, de elcsitít.
- Miért? Miért vagy itt? Miért szeretnél velem lenni? Nem érdemlem meg ezt. Haragudnod kéne és elcuccolnod. Mérgesnek kéne lenned rám Faith!
- Nem akarlak elveszíteni te idióta! Próbálom helyrehozni, amit szétcseszett Kendall, mert szeretlek fogd már fel! Nem múlik el ez attól, mert megtörtént ez az egész, és ha te is szeretsz, jó lenne, ha hagynád, hogy javítsak a kapcsolatunkon, ha már te nem próbálsz közeledni!
- Azért nem próbálok, mert félek, hogy azzal még jobban eltaszítalak magamtól. 
- Akkor nem költöztem volna vissza és jól hozzád vágtam volna a gyűrűt! - közlöm mire ő felnevet.
- Végre! Azt hittem már örökre ilyen búval baszott akarsz maradni..
- Tényleg nem tudom, hogy miért vagy egy olyan érzelmileg roncs mellett, mint én.
- Ne beszélj már így magadról! Te igenis romantikus, aranyos, vicces, jóképű férfi vagy és sosem gondoltam volna, hogy egyszer a te egódat kell építenem! - kuncogok fel.
- Hát azt én sem. Nincs önbizalmam a múltban történtek miatt. Annyira hihetetlen, hogy van egy lány, aki elfogad teljes mértékben olyannak, amilyen vagyok és megért, mellettem van, bármit csinálok. Na meg persze, hogy hozzám jön. Ki akarna a feleségem lenni?
- Úúgy több millió lány??
- Nem hiszem.

- Ha neked nincs egód, akkor melyik srácnak legyen? Basszus Harry, Angliában és Amerikában az összes lány téged akar, hogy már a többi országról ne is beszéljek...
- Mert nem ismernek..
- Én ismerlek, és én is téged akarlak.
- Köszönöm. Köszönök mindent, hogy eltűrsz, hogy itt vagy, hogy szeretsz... 
- Bébi...ez természetes!
Elmosolyodik, majd magához húz és felsóhajt.

  ✖ ✖ ✖  

Egészen délután kettőig így fekszünk egymás mellett és mivel sem én, sem pedig ő nem aludt az elmúlt egy hétben sokat, néha-néha el is bóbiskolunk. Csörögni kezd Hazz telefonja, ő pedig felveszi.
- Igen? - szól bele.
- Kibékültünk, igen! Nyugodtan gyertek! - nevet fel, majd leteszi.
- Ki volt az? - kérdezem.
- Lou, hogy kibékültünk e és hogy itt állnak a ház előtt.
- Akkor menjünk - mondom és felállok.
- Menj előre - mosolyog rám. Lesietek a lépcsőn és mikor leérek, pont akkor nyílik az ajtó.
- Úgy örülök! - borul a nyakamba Dan.
- Én is! - vigyorodok el.
- Megbeszéltetek mindent? - kérdezi Lou.
- Igen. Köszönök mindent.
- Ez a dolgunk! - mondja a barátnőm és ledől a kanapéra, majd felpolcolja a lábát.
- Fáj a derekam! - panaszkodik mire Lou felnevet.
- Ne nevess, a te gyereked miatt van!
- Jó, na! - teszi fel a kezét védekezésképpen Tommo.
- Helló! - sétál ide Hazz is és lepacsizik Louval.
- Gyere ide Styles, had üsselek meg - mondja Dan mire felnevetek.
- Megérdemelném – von vállat.
- Milyen igazad van! - morogja Danielle.
- Ne légy gonosz, cica - szól rá Lou.
- Befogtam! - sóhajt.
- Haver este megyünk bulizni, jössz? - kérdezi Louis Hazzt.
A göndör rám néz, majd visszapillant Loura.
- Nem. Nekem most itthon a helyem - mondja, mire elmosolyodok.
- Tudtok máskor is dugni! - tárja szét a karját.
- Tomlinson! - szólal fel Dan.
- Oké, akkor majd máskor - vágódik le a kanapéra ő is.
- Tehát akkor most minden rendben van? - kérdezi Dan.
- Nem egészen. Hazz ostorozza magát - vonok vállat.
- Neked kéne rá haragudnod.
- Én is itt vagyok! - szólal fel Harry mire felnevetünk.
- Jól van szívem! - mondom, mire elmosolyodik.
- Remélem kényezteted Faithet!
- Ma is kaptam reggelit, meg aranyos volt! - mondom a szemébe nézve.
- Na, jól van Styles, szerencséd! - fenyegeti Dan.
- Nem lehetne témát váltani? - háborodik fel.
- De! Hogy vagy? - nézek Dan pocakjára.
- Hát a hányós korszak már véget ér lassan, úgyhogy jól.
- Akkor oké.
- Nektek mikor lesz? - kérdezi Lou.
- Eddig úgy volt, hogy nem védekezünk már, de nem csodálkoznék, ha Faith visszaszívná ezt az ajánlatot... - motyogja Hazz.
- Én sem! - ölti rá a nyelvét Dan mire a vőlegényem szúrósan ránéz.
- Srácok, elég! Nem szívok vissza semmit! Attól, mert ez történt, ugyanúgy szeretem és ugyanúgy azon a véleményen vagyok, hogy jó apuka lenne!
Harry mosolyogva figyel, mire küldök neki egy puszit.
- De nagy szerencséd van Styles! Én már rég kidobtalak volna..
- Bébi.. - szól rá Lou.
- Jól van, tudja, hogy bírom, csak dühös vagyok rá.
- Megértem - von vállat a vőlegényem.
- Jó, menjünk, hagyjuk őket kettesben, meg amúgy is vásárolni kell - pattan fel Lou.
- Oké - sóhajt Dan.
Kikísérjük őket, majd felmegyünk a szobába és ledőlünk az ágyra.
- Tényleg ne ostorozd már magad - mondom.
- Oké. Tényleg áll még az ajánlat, hogy babánk legyen?
- Persze.. Szeretlek.
- Én is - mosolyodik el.
A kapucsengő dallama kezd felszivárogni az emeletre, én pedig felpattanok és leszáguldozok. Kinyitom a bejárati ajtót és a nővéremmel találom magamat szemben.
- Hugii! - borul a nyakamba.
- Szia! - ölelem vissza.
- Gyere beljebb - állok félre miután megszorongatott.
- Hallottam, hogy visszaköltöztél ide, ehhez a balfékhez és jöttem megnézni, hogy mizu.
- Neked is szia, Alice - hallom dörmögni Hazzt a lépcsőről.
- Csá! Ha nem akarod, hogy szétrúgjam a seggedet, ne gyere közelebb.
- Alice! - szólok rá.
- Jó, befejeztem! Hogy vagy? - ül le a kanapéra, én pedig mellé huppanok.
- Jól - vonok vállat.
- Rohamaid?
- Amióta itt vagyok, nem voltak.
- Nem hiszem, hogy ez az idióta hatása miatt van.
- Alice! - nevetek fel.
- Jó, visszaveszek! - forgatja a szemét.
- Veletek mizu?
- Minden a régi. Mindjárt megyek négyre Rosieért az oviba!
- Pusziljuk!

- Megmondom. Akkor most már jól lesztek?
- Rajta vagyunk - mosolyodok el.
- Annyiban felnézek rátok, hogy ezek után is együtt maradtok, de hogy mindig a húgom szívja meg... - sóhajt.
- Azt hiszed nekem nem volt szar? - kérdezi Harry.
- Én nem azt mondom. De ha nem Kendallnek hiszel...
Látom Hazzon, hogy nagyon tartja magát és próbál nem megszólalni, amiért nagyon büszke vagyok rá.
- Na, jó inkább megyek. Sziasztok! - pattan fel Alice.
Utána eredek és megállítom az ajtónál.
- Ne haragudj, ez még érzékeny téma.
- Nem haragszom. Sietnem kell. Ja, majdnem elfelejtettem. Itthon van Londonban Beni, majd azt mondta összefut veled valamikor. Megadtam a számodat.
- Öö... oké - vonom össze a szemöldökömet. Mit keres itt az exem és mit akar tőlem?
Csipogni kezd a telefonom és ismeretlen számot jelez ki. Megnézem az üzenetet, amiben annyi áll, hogy: Nézz be az ágyatok alá. Nem lehetsz ilyen naiv édesem. Puszi, Kendall
Nem... Ezt már nem. Én kinyírom, ezt a nőt esküszöm.
Felrohanok a szobánkba, majd benézek az ágy alá, ahol egy tűzpiros csipkés tangát találok. Ez nem az enyém... Nem hiszem el, hogy ezt csinálják velem... Lefeküdtek? De Harry azt mondja, hogy nem tenne ilyet velem. Akkor mit keres itt ez? Nem értem ezt az egészet.. Leülök az ágyra és zokogni kezdek.
- Faith! - kiabál Hazz, majd hallom, hogy feltrappol a lépcsőn, egyenesen a szobába.
- Kicsim! - mondja és letérdel elém.
- Mondd, hogy nem - sírom és a szemébe nézek.
- Micsoda? Faith, mi a baj? - kérdezi, mire előhúzom a tangát.
A szemei kikerekednek, és úgy néz rám, mint aki szellemet lát.
- Én...nem tudom, hogy ez hogy került ide - motyogja és megfogja a kezeimet.
- Kérlek, higgy nekem.
- Nem tudom.. - rázom meg a fejemet és felállok.
- Faith.. Kérlek... Elmondtam volna, ha megcsaltalak volna, de nem vagyok képes erre! Tudod, hogy Kendall kavarni akar, és te mégis neki hiszel? 
- Ahh, igazad van - fújom ki a levegőmet.
- Távoltartási végzést csináltatok neked is, és magamnak is. Ez a nő mindenre képes..
Sóhajtok egyet, majd megrázom a fejemet és leülök vissza az ágyra, ugyanis kicsit szédülni kezdek. Befújok a sprémből párat és pár perccel később jobban is leszek…

~Chapter 43.~

Faith szemszöge:

✖ Két nap múlva ✖

- Kérsz te is teát? - kérdezi Dan a konyhából.
- Igen - mondom, majd átkapcsolok egy másik csatornára és feljebb húzom magamon a plédet. Tegnap este megint belázasodtam és most is azon vagyok, hogy valahogyan levigyem a lázamat.
- Új hírek a One Direction ex énekeséről! – kezdi az egyik híres tévé csatorna műsorvezetője. - Harry Styles és barátnője a napokban szakítottak, ugyanis a lány, Faith Harris megcsalta a szívtiprót, aki kiadta kedvese útját. Azonban nem sokáig szomorkodott, ugyanis ma reggel Kendall Jennerrel kapták lencsevégre, ahogy egy kávézóban nevetgélnek, majd a sztár lakására mennek. Nem tudjuk mi lesz a fiatalok sorsa, mi minden esetre szurkolunk nekik - mondja a nő, én pedig kikapcsolom a tévét. Már nem tudok sírni. Csak bámulom a fekete képernyőt és nem érzek mást, csak ürességet. Hogy ment ilyen gyorsan tönkre az életem?- Tessék - nyomja a kezembe Dan a bögrét.
- Köszi - suttogom.
- Faith, rendbe fog jönni minden. Oké?
- Nem fog.
- Ne legyél ilyen! 
- Milyen? Szakítottunk! Utál engem!
- Mert nem tudja az igazságot!
- Miért hiszi el? Ő tudja a legjobban, hogy a média milyen aljas!
Sóhajtva hátradől, majd a hasára simítja a kezét, ami már szépen gömbölyödik.
- Szerencsés vagy - mosolyodok el halványan a pocakját nézve.
- Tudom. De mi is nagyon sokat szenvedtünk, hogy most itt tartsunk.
- Azt mondta, hogy gyereket szeretne tőlem. Nyáron lett volna az esküvő.
- Komolyan?
- Igen - hajtom le a fejemet.
Csörögni kezd a telefon, Dan pedig elvigyorodik és felveszi.
- Szia, Kim! - köszön bele, nekem pedig felcsillannak a szemeim.
- Micsoda? Úristen, ez nagyon jó hír! - pillant rám.
- Megtennéd? Angyal vagy! Faith nagyon hálás!
Kérdőn Dan-re nézek, aki legyint.
- Oké! Szia! - köszön el, majd leteszi.
- Mi az? - kérdezem.
- Kutakodott Kendall telefonjában és talált képeket ugyanarról a párról, de ott látszik a lány arca. Elküldi Harry-nek.
- Mi? Tényleg?
- Igen. Most azonnal. És beszél Kendallel is.
- Úristen! Nem hittem volna, hogy talál valamit...
- Most már biztos, hogy Kendall kavart..
- Legszívesebben megtépném azt a ribancot!
- Elhiszem Faith, de a média nagy port kavarna. Nem éri meg.
- Szerinted Hazz mit fog csinálni?
- Remélem, hogy könyörögni fog neked térden csúszva.
- Nem tudom..
- Megbocsájtanál neki?
- Szeretem. Fogalmam sincs hogy lehet így valakit szeretni. Fáj, hogy nem hitt nekem és fájtak a szavai...
- Megütött téged.
- Elborult az agya.
- Akkor sem szabadott volna megütnie...
- Tudom - sóhajtok. - De nem maradok itt. A nővéremnél fogok lakni.
- Szívesen látunk!
- Így is sokat segítettetek. 
- Jajj, mert szeretünk! - ölel meg.
- Én is titeket!
- Ezt még nem mondtam, de arra gondoltam, hogy te lehetnél a keresztanya.
- Mi? Ez most komoly? - sokkolódom le.
- Persze tudom, hogy ez most sok neked, de..
- Elvállalom! Ez nem kérdés! - borulok a nyakába.
- Tényleg?
- Persze! - kuncogok fel.
- Uhh, akkor jó, mert nem tudom kit kértem volna meg! - nevet fel.
- Keresztanya leszeek! - vigyorgok rá mire felnevet.
- És Hazz a keresztapa. Ő már elvállalta.
- Nem tudom mi lesz velünk, de én szeretni fogom ezt a babát, bármi legyen!
- Jó keresztszülő leszel! - mosolyodik el.
Csörögni kezd a telefonom és a Harry számát írja ki, nekem pedig őrülten dobogni kezd a szívem.
- Mit csináljak? - nézek ijedten Danre.
- Vedd fel, és légy erős.
Kifújom a levegőmet, majd végighúzom a képernyőn az ujjamat és a fülemhez emelem a készüléket.
- Igen? - szólok bele halkan, ám a vonal túlsó végéről nem hallok semmit.
- Harry?
- Nem hittem, hogy felveszed.
- Mit szeretnél?
- Beszéljünk. Én..kaptam egy smst és... megint elbasztam, de rohadtul.
- Nem tudok erre mit mondani. 
- Kérlek, találkozzunk.
- Nem tudom. Nem szeretnék.
Csend áll be és hallom, hogy szipog.
- Akkora idióta, barom vagyok.
- Nem csinálhatod ezt! Nem törheted össze a szívemet, amikor neked tetszik! Van fogalmad róla mennyit szenvedtem? Ez elárul a kapcsolatunkról mindent, hogy Kendallnek hittél. Annak, aki átvert, megcsalt, elárult. Állítólag szerettél.
- Ne beszélj múlt időben - mondja rekedten.
- Miért ne? Te magad beszéltél múlt időben ma. Azt mondtad szánalmas vagyok, pedig aki szánalmas, az te vagy Harry.
- Én..

- Fejezzük ezt be. Leteszem.

- Faith... - hallom kétségbeesett hangját, de kinyomom.
Felpattanok, majd kimegyek az ajtó elé és rágyújtok.
- Faith! - szalad utánam Dan.
- Én ezt nem bírom Danielle - rázom meg a fejemet és kifújom a füstöt.
- Mit mondott?
- Hogy barom volt. 
- Szóval sikerült a terv.
- Igen, de ez nem hoz helyre semmit. Kidobott, megütött, összetörte a szívemet és ez mind miért? Mert Kendall küldött neki egy smst. Hányszor fogjuk még ezt eljátszani? Hányszor kell még összetörnöm miatta? Ez túl sok...
- Kérlek, gondolkozz. Igen ez elég durva volt, de hidd el nekem, hogy szeret és összeroppanna ha...
- Mindig csak ő! Így pedig én roppanok össze! Az nem számít? - vágok közbe hisztérikusan.
- Nem ezt mondtam..
- Ahh, bocsi, tudom. Köszönök mindent. Nem maradok itt... Nyugalom kell neked és a babának, én meg felkavarok itt mindent..
- Hova akarsz menni?
- Nem tudom.
Kocsi zúgást hallunk, majd bekanyarodik Hazz kocsija.
- Nem hiszem el - fújom ki a levegőmet. Kiszáll, majd becsapja az ajtót és idesétál.
- Harry, ez most nem a legjobb ötlet.. - szólal meg Dan.
- Mi a szart csinálsz magaddal? Faith, asztmás vagy - mondja, majd kiveszi a kezemből a cigit és eldobja. 
- Az előbb nem érdekelt - mondom.
Sóhajt egyet és a hajába túr.
- Hallgass meg.
- Te sem hallgattál meg. Nem csináltam semmit! Kaptál egy smst és te eldöntötted, hogy megcsallak. Komolyan ezt nézed ki belőlem?
- Nem. Elborult az agyam.
- Ahha... És ha megbocsájtok, akkor életünk végéig szenvedni fogunk, mert neked elborul néha az agyad?
Lehajtja a fejét és szipogni kezd.
- Hazz, ezt így nem csinálhatjuk...
- Bemegyek - szól közbe Dan mire én bólintok.
- Tudom. Tudom, hogy elbasztam, hogy rosszul bántam veled, hogy megsértettelek… Rettenetesen szégyellem magamat a pofon miatt, nem akartam, csak egyszerűen féltékeny lettem. Ha csak arra gondolok, hogy más egy ujjal is hozzád ért...
- Akkor sem mentség ez.
- Tudom. Tisztában vagyok vele, hogy mit tettem és legszívesebben távol tartanálak magamtól, mert egyáltalán nem érdemellek meg, de nem tudok távol maradni, mert hihetetlenül szeretlek Faith...
Sóhajtok egyet, majd a gyűrűmre pillantok és lehúzom az ujjamról. Kétségbeesetten rám néz, én pedig csak bámulom a tárgyat, amit a szerelme zálogául kaptam.
- Kérlek ne. Faith... Letérdelek, bármit megteszek... - mondja, majd térdre rogy. Lenézek rá, majd vissza a gyűrűre és felhúzom az ujjamra. Túlságosan szeretem. Megkönnyebbülten kifújja a levegőjét és a térdeire támaszkodik.
- És csak hogy tudd, kurvára nem a cigitől lettek sűrűbbek a rohamaim - mondom, majd hátat fordítok és bemegyek.
- Mi? Sűrűbbek lettek? - siet utánam, maga felé fordít és rám néz aggódva.
- Ja.
- Nem érdemellek meg. Csak tönkreteszlek... - mondja és visszafordul a kijárat felé.
Megforgatom a szememet, majd utána eredek. Éppen a kocsijába száll be, mikor utolérem.
- Hagyj elmenni.
- Nem - jelentem ki.
- Had gondolkozzak.
- Volt időd rá. Nem mész el, mert inni fogsz.
- És? Mit törődsz te ezzel?
- Hogy mit? A vőlegényem vagy! Nem vettem le a gyűrűt, úgyhogy jó lenne, ha nem innád le magadat. Nem ez a megoldás.
- Akkor mit tegyek? 
- Még nem tudom. Nagyon fáj még ez az egész. 
- Sajnálom.
- Tudom.
- Visszaköltözöl?
- Nem.
- Kérlek.
- Harry, nem.
- Akkor hol fogsz lakni? Az apádnál? Vagy esetleg a nővéred nyakán? Mellettem van a helyed.
- Oké. Visszaköltözöm.
- És utána?
- Nem tudom Hazz... 
- Akkor hazaviszem a bőröndödet! Jössz te is?
- Hát..
- Jössz!
Megforgatom a szemeimet és mivel már rég a bejárat felé tart, én is utána indulok.

  ✖ ✖ ✖  

Hazafelé nem szólunk egymáshoz. Mind ketten gondolkozunk.
- Figyelj, az a pofon... Én... Tudod nagyon jól, hogy nem bántanálak.
- De megtetted! - mondom ellenszenvesen.
- Annyira sajnálom, olyankor nem tudom visszafogni magamat.
- Ha azt szeretnéd, hogy melletted maradjak, akkor muszáj lesz. Nem fogok eltűrni még egy ilyet.
- Ha még egy ilyen lenne, de nem lesz, akkor eltűnök az életedből.
- Ígérd meg, hogy nem lesz Harry. Én nem akarom, hogy vége legyen.
- Adsz még egy esélyt?
- Egyelőre még időt kérek, oké?

- Amit csak akarsz - sóhajt.
- És a vendégszobában alszok.
- Rendben - motyogja.
Hazaérve leparkolunk a garázsban és bemegyünk. Harry felviszi a bőröndömet, én pedig sóhajtva körbenézek. Nem gondoltam volna, hogy még visszajövök ide. Kiveszem a zsebemből a cigis dobozt és kimegyek az udvarra rágyújtani.

Éppen a második szívásnál járok, mikor hallom, hogy a hátam mögött valaki elhúzza az ajtót és kilép. Mikor megfordulok, Hazzal találom magam szemben, aki a kezemben lévő mérget nézi. Idesétál, majd kiveszi a kezemből és eldobja.
- Ezt hagyd abba - mondja.
- Csak le szerettem volna nyugodni.
Megcsóválja a fejét, majd leül az egyik fotelbe.
- Miattam van már megint minden - motyogja, és a kezébe temeti az arcát.
- Mit csináltál reggel Kendallel? Elhoztad ide?
- Én.. - kezdi, de elhallgat.
- Te? 
- Kajáltunk, aztán feljöttünk ide. Faith, dühös voltam és csalódott. Összezavart ez az egész.
- Mondd, hogy nem csaltál meg.. - nézek rá szomorúan.
- Nem tudnám azt megtenni veled. Te vagy a legjobb dolog az életemben. Reménykedtem, hogy ez az egész nem igaz, pedig bevallom, megfordult a fejemben, hogyha te is megcsaltál, akkor én is, de hamar elvetettem ezt az ötletet.
- Nem történt semmi?
- Nem.
- Harry, nézz a szemembe! - szólok rá.
- Rám mászott, de ellöktem, ő pedig sértődötten távozott.
Megkönnyebbülve kifújom a levegőt és odasétálok hozzá.
- Helyre kell ezt hoznunk - mondom.
- Szeretlek. Minden vágyam, hogy újra a régi legyen minden, de nem várhatom el tőled, hogy úgy csinálj, mintha nem történt volna semmi. Túl sokat ártottam már neked.
- Ez igaz, de túlságosan szeretlek, úgyhogy nincs mit tenni - mosolyodok el halványan. 
- Fogalmam sincs miért vagy még mindig velem. Jobbat érdemelsz Faith, sokkal jobbat..
- Fejezd ezt be! Senki sem tökéletes.
- Azt mondtam, hogy sosem ütnék meg egy nőt, de megtettem. Sohasem bocsátom meg magamnak... Nem hittem neked és szörnyű dolgokat mondtam... Nagyon sajnálom.
- Elborult az agyad.
- Miért védesz? Dühösnek kéne lenned! - pattan fel.
- Nyugodj meg. Ezzel nem érsz megint semmire.
- Beiratkoztam egy dühkezelési tanfolyamra. Csakis miattad - néz rám.
- Komolyan? Harry, nem kell ezt csinálnod...
- De! Biztonságban kell érezned magadat mellettem, de ezek a kirohanások... Nem tudok magamon uralkodni.
- Hát jó. Ahogyan szeretnéd..
- Ki fog készíteni ez az egész.. Itt vagy mellettem, azok ellenére, amiket csináltam, én pedig... szégyellem magamat.. Tudom, hogy haragszol, tudom, hogy távolságtartó leszel és hogy nem érhetek hozzád... Nekem ez kínzás.
- Azért nem akartam visszajönni.
- Nyugodtabb vagyok, ha itt vagy.
- Felfüggesztettek a munkahelyen, mert nem mentem be.
- Mi? 
- Ez van - vonom meg a vállamat.
- Elintézem, ha szeretnéd.
- Nem kell. Jó nekem itthon. Pihenek legalább.
- Oké.
- Legyél türelmes, kérlek. Kell egy kis idő mire ezt az egészet feldolgozom.
- Várok rád, ha kell, életem végéig is, csak legyél mellettem.
Bólintok, majd felállok.
- Menjünk be. Fázok - mondom és az ajtó felé kezdek sétálni.
- Nem adsz egy cigit?
- Nem Hazz. Neked sem kell. Kidobom.
Halványan elmosolyodik, majd utánam indul...

  ✖ ✖ ✖  

A délután csendesen telik, egyikőnk sem tudja mit mondjon a másiknak, és már csak azt veszem észre, hogy kilenc óra van, így felmegyek zuhanyozni, majd pizsibe bújok és benyitok Harryhez, aki az ágyán telefonozik.
- Csak jöttem jó éjszakát kívánni.
- Jó éjt. Én úgysem fogok tudni aludni - mosolyog rám fáradtan. Sóhajtok egyet, majd becsukom az ajtót és visszakullogok a szobámba. Bebújok a takaró alá, lekapcsolom a lámpát és kezdetét veszi az éjszakai álmatlanságtól való szenvedés... Egészen hajnali négyig forgolódom, majd nagy nehezen elnyom az álom.

~Chapter 42.~

Faith szemszöge:

✖2021. Január 2.✖

- Na, és azt már tudjátok mi lesz a neve? - kérdezem Daniellet, miközben a kávémat kavargatom. Lejöttünk kicsit beszélgetni a Starbucksba, amíg a srácok dolgoznak...
- Még nem igazán. Beszéltünk róla, de majd csak akkor kezdünk neveket keresni, ha már megvan a neme.
- Mondjuk úgy logikusabb - nevetek fel.
Túl vagyunk a szilveszteren, amire alig emlékszem, ugyanis bepiáltam, nem is kicsit… Harry úgy vitt fel a hálónkba hajnali háromkor. Azért az újévet megvártam, és persze a tűzijátékok alatt megtörtént a romantikus csók és megfogadtuk, hogy ebben az évben elkezdjük szervezni az esküvőt. Danielle telefonja csörögni kezd, így amíg ő beszél, addig az utolsó kortyokat is megiszom és kíváncsian figyelem.
- Mi? Louis, lassabban - mondja, én pedig összevonom a szemöldökömet. Reggeltől valami furcsa, rossz előérzetem van és fogalmam sincs, hogy micsoda.
- Oké. Indulunk - mondja gondterhelten és leteszi.
- Mi az? - kérdezem.
- Nem mondott konkrétat, csak azt, hogy Harry kapott egy sms-t, dührohama van, és Louis nem tudja leállítani.
- De milyen smst? - kérdezem kikerekedett szemekkel.
- Nem tudom. Siessünk! - mondja, leteszi a pénzt az asztalra, majd magával rángat. A házunkig úgy vezet, mint egy őrült.
Kipattanok a kocsiból és sietve a bejárati ajtó felé veszem az irányt. Hirtelen kiszalad Lou, majd eléggé ijedt fejet vágva rám néz.
- Ne... ne menj be! - lihegi.
- Louis, mi a fene van? - kérdezem hangosabban a kelleténél.
- Faith... - kezdi, de én megkerülöm és beszaladok. Ami bent fogad, az megijeszt és lesokkol. A ruháim, a bőröndöm, minden szanaszét a lépcsőn, Harry hangja pedig fentről jön. Felindulok az emeletre, de találkozok Hazz-al a lépcsőn, akinek a szemei éjfeketék, az erek a nyakán pedig ki vannak dagadva.
- Ide mersz még ezek után jönni?? - indul meg felém, én pedig lehátrálok, és a falnak ütközöm.
- Harry... Mi történt? - kérdezem megszeppenve.
- Az, hogy egy ribanc vagy! Elhiteted velem, hogy minden jó és szép, közben pedig megcsalsz! És én még megkértem a kezedet... - nevet fel hisztérikusan és erőszakosan letörli az arcáról a könnyeket.
- Harry, miről beszélsz? - kérdezem sírva, ugyanis utálom őt így látni és szabályosan fáj, ha ő szenved.
- Még meg mered kérdezni? - ordít, majd a falnak présel. A szívem majd kiugrik a helyéről és rohadtul félek, de tudnom kell, hogy mi a baja, így állom a tekintetét.
- Tényleg nem tudom. Bébi, kérlek nyugodj le - mondom remegve és megpróbálok az arcához nyúlni, hogy lenyugtassam, de elhúzódik.
- Megcsaltál és még te kérdezősködsz? - kérdezi ijesztően nyugodtan és elvigyorodik. Nem tetszik ez nekem. Nagyon nem.
- Nem csaltalak meg - motyogom és felnézek rá, de már csak a fájdalmat érzem az arcomon, én pedig összeesek. Felpofozott. Az az ember, akit szeretek az életemnél is jobban, a vőlegényem, akivel életem legboldogabb korszakát élem, aki azt mondta, hogy sohasem bántana, megütött. Belevág egyet a falba, majd a nappaliba rohan. Egy nagy csattanást hallok, Louis pedig beront az ajtón. Amikor meglát engem, leguggol hozzám. Keserves zokogásba kezdek és érzem, ahogyan a tüdőm nem jut elég oxigénhez és összeszorul.
Levegőért kezdek kapkodni, Lou pedig ijedten néz rám.
- Danielle! - ordítja el magát. A lány beszalad, de mikor meglát, a szája elé kapja a kezét.
- Menj a gyógyszerért! Most! – kiabál, én pedig már csak tompán hallom a hangját. A mellkasomhoz szorítom a kezemet és Louisra nézek, de az arca helyén egy nagy feketeség tűnik fel, ami pár másodperc múlva elnyel engem...

✖✖✖

- Faith, kérlek... - hallom meg Danielle hangját. Lassan kinyitom a szemeimet és mikor körülnézek, látom, hogy Louis házában vagyok. Veszek egy nagy levegőt és felülök, ám hamar rájövök, hogy ez rossz ötlet volt, ugyanis a mellkasomba hasít a fájdalom. Dan a számba teszi a sprémet és fúj egyet, én pedig fellélegzek. Az arcomra teszem a kezemet, ami nagyon ég. Eszembe jut, hogy mi történt, és félve nézek a barátnőmre.
- Ugye csak álom? - kérdezem könnyes szemmel mire ő elhúzza a száját és megcsóválja a fejét.

- Mi ez az egész? - kérdezem halkan és letörlöm a könnyeimet.
Előveszi a telefonját, majd mutat egy képet, amin egy hasonló lány mint én, és egy pasas smárolnak. A lány arcát nem látni, de oldalról tényleg úgy néz ki, mint én.
- Ez nem én vagyok - rázom meg a fejemet és a torkomra teszem a kezemet, ugyanis fel sem ismerem már a hangomat. Rohadtul fáj a torkom...
- Tudom. De Harry azt hiszi. Valaki elküldte neki azzal a szöveggel, hogy: Azt hiszed, tényleg jól választottál?
- Kendall - nyögöm ki.
- Faith, nem biztos.
- De. Ki hiszi még, hogy az én vagyok?
- Az egész sajtó. A net tele van ezzel a fotóval. Mi tudjuk, hogy te nem tennél ilyet, de Hazz...
- Megütött - mondom magam elé meredve.
- Sajnálom - borul a nyakamba.
Újra sírni kezdek, és úgy érzem, hogy a szívem kiszakad a helyéről. Baromira fáj, hogy ezt tette, és hogy nem hisz nekem. Ajtócsapódást hallunk, majd Louis sétál be. Mikor rám néz, sóhajt egyet és leül mellém.
- Nem nézel ki túl jól - mondja.
- Nem is érzem magam jól  - mondom rekedten.
- Hihetetlen, hogy elhiszi, és hogy ezt csinálta veled - pillant az arcomra, ami gondolom vörös a pofontól.
- Én sem hiszem el.. - csóválom meg a fejemet és szipogni kezdek. Magához húz, és szorosan megölel.
- Én mindent megpróbáltam, de hajthatatlan - motyogja a hajamba.
- Fáj - szorítom a szívemhez a kezemet és összekuporodok, majd zokogni kezdek.
- Szétvert mindent. Nem láttam még így. Alig tudtam megnyugtatni, majdnem engem is megütött.
- Miért? Miért nem lehetek boldog? Miért kell valakinek mindig belerondítania? És miért nem hisz nekem? Ha szeretne, akkor elhinné...
- Faith... Harrynek dühkezelési problémái vannak, mióta szakítottatok. Nem tudtam mikor robban, de nem akartam, hogy ott legyél, ezért is mondtam, hogy ne menj be..
- De muszáj volt..
- Tudom.
- Azt mondta, soha nem bántana egy nőt, főleg nem engem..
- Az igazi Harry nem. De ez nem ő volt. Nem volt tudatánál, ezért ne haragudj rá.
- És mi lesz a következő? Megver? Megerőszakol? Louis, nem akarok így élni!
- Tudom.. - sóhajt.
- Mit tegyek? - emelem fel a fejemet.
- Be kell bizonyítani, hogy az nem te vagy.
- És addig hova menjek?
- Itt maradsz! - jelenti ki Dan.
- Ez csak természetes! - mondja Lou.
- De..
- Nincs de!
- Jó - sóhajtom. – Louis, adnál egy cigit?
- Faith, asztmás vagy. Majdnem megfulladtál.
- Nem érdekel. Ha te nem adsz, akkor veszek.
- Ne tedd tönkre magadat - csóválja a fejét Dan.
- Már mindegy - rázom meg a fejemet.
Lou sóhajt, majd nagy nehezen, de a kezembe adja a Marlborot.
- Köszi - mondom, aztán lassan felállok és kisétálok az udvarra. Leülök a vizes fűbe és rágyújtok. Érzem, ahogyan a nikotin szétáramlik a testemben és kicsit megnyugszok, viszont a fájdalom a tüdőmben erősödni kezd. Minden mindegy alapon még egyet beleszívok és sírni kezdek. A szívem ezerszer jobban hasogat, mint a tüdőm. Mint amibe kést vágtak. Miután elszívtam a cigit, felállok és visszamegyek a házba. Louis és Dan a kanapén ülnek, és sajnálkozóan méregetni kezdenek.
- Ne csináljátok ezt! A lesajnáló tekintetetek nélkül is tudom, hogy tönkre ment az életem.. - mondom, majd felsietek a lépcsőn. Bemegyek az egyik vendégszobába, ledőlök az ágyra és álomba sírom magamat.

✖Egy hét múlva✖

A másik oldalamra fordulok és a takarót a fejemre húzom, ugyanis betűz a nap az ablakokon, ami rohadtul zavar. Már egy hete itt dekkolok Danielléknél és csak fekszem. Rosszul érzem magamat, folyton fáradt vagyok, nincs erőm semmihez, fáj a fejem, a szemeim pirosak és be vannak dagadva a sok sírástól, az orrom folyton be van dugulva, és három éjszakát harminckilenc fokos lázzal bőgtem végig. Szörnyű volt. Úgy éreztem, hogy egy roncs vagyok, engem nem szeret senki, nincs hova menjek, nincs senkim és meg akartam halni. Lehet, hogy túlzásnak hangzik, de tényleg. Vettem cigit és mindennap egy dobozzal elpusztítottam, ami a tüdőmnek nem tett valami jót. Sűrűsödtek a rohamaim. A telefonom ismét csörögni kezd, de én most sem veszem fel, ahogyan az elmúlt egy hétben sem tettem. Volt itt a nővérem egyszer, és az ő vállán is kisírtam magamat, ahogyan a Dan-én és a Louis-én is. A srácok is sokszor látogattak, de a legtöbbször aludtam.

Most is már délután négy óra lehet, de egyszerűen nincs erőm felkelni.
- Na, elég! - ront be Danielle az ajtón, én pedig megijedek.
- Nem fogom végignézni, ahogy a barátnőm szétesik! Kelj fel, szedd rendbe magad és csinálunk valamit annak érdekében, hogy azt a szajhát lebuktassuk.
- Nem tudjuk bizonyítani, hogy Kendall volt az.
- Kitalálunk valamit.
- Jó - mondom, majd lassan kikászálódok az ágyból és elindulok készülődni.

- Hová megyünk? - kérdezem már a kocsiban.
- Régen jóba voltam Kimmel és megbeszéltem vele egy találkozót.
- Mi? Minek? Úgyis a húga pártját fogja.
- Nem. Ő rendes, és segít.
- Tényleg? Akkor miért nem mondtad hamarabb?
- Harapd le a fejemet! Gondolkoztam!
- Jó, bocsi, ne haragudj az elmúlt napért, nem akartam olyan lenni amilyen voltam. Köszönöm, hogy elviseltek.
- Jajj, ez csak természetes és ne butáskodj már. Nehéz időszak ez most neked.
Sóhajtok, majd hátradőlök. Leparkolunk egy kávézó előtt és átverekedjük magunkat a tömegen, ami az ajtó előtt fogad.
- Lányok! Sziasztok! - köszönt nagy mosollyal Kim, és megölelget.
- Sajnálom, ami történt - simogatja meg a hátamat. Halványan elmosolyodok és helyet foglalok az egyik asztalnál, ahogyan ők is teszik.
- Miről akartok beszélni?
- Figyelj, mondtam a telefonban, hogy a húgodról lenne szó - szólal meg Dan.
- Kendall? Mit csinált már?
- Úgy gondoljuk, hogy köze volt Harry és Faith összeveszéséhez.
- Figyelj, a húgom sok mindenre képes, de azért erre nem. Felnőtt nő. Nem így oldja meg a problémáját.
- Nem tudom. Elég őrült módon viselkedett. A múltkor azzal csengetett be, hogy Harry-nél vannak cuccai, pedig nem is voltak.
- Mi? Én azt hittem már túl van Styleson...
- Hát, nem nagyon.. - húzom el a számat.
- Ő küldte volna a képeket?
- Lehetséges - bólint Dan.
- Utána járok, oké? Majd hívlak, ha van valami, de szerintem mennem kéne, mert az őreim nem nagyon tudják tartani a frontot! - néz a bejárati ajtó felé.
- Rendben - mosolygunk rá.
- Örültem! - köszön el, majd megölel minket és kimegy.
- Tényleg nem olyan, mint Kendall - állapítom meg.
- Én mondtam! - mosolyodik el.
Mi is felállunk, majd átverekedjük magunkat ismét az embereken, és a kocsihoz megyünk. Louis házához érve, Harry kocsiját pillantjuk meg a bejárón. Ijedten Daniellere nézek, aki idegesen dobol a kormányon.
- Nem lesz baj, oké? - pillant rám, majd leparkol.
- Nem szállok ki - rázom meg a fejemet.
- Faith..
- Elszívok egy cigit és megyek, oké?
Sóhajt, majd bólint és kiszáll. Ülök még pár percet, majd előkotorom a cigis dobozt, kiveszek egy szálat és kiszállok én is az autóból. Meggyújtom, beszívom a füstöt és nem törődve a szúró érzéssel, megkönnyebbülten kifújom. Hangos beszédet hallok odabentről, majd nyílik az ajtó és megpillantom őt, egy hét után először. Levágatta a haját. Lesokkolva ránézek, majd összeakad a tekintetünk. Dühösen rám néz, majd a kocsija felé indul.
- Harry.. - szólítom meg mire megfordul és lepillant a kezemben füstölő méregre.
- Szánalmas vagy - rázza meg a fejét, nekem pedig ismét összetörik a szívem.
- Miért nem hiszel nekem? - kérdezem könnyekkel a szememben.
- Ne add már itt az ártatlant! Tudom jól, hogy mit csináltál és leszarom, hogy ezek után mi lesz veled, érted? Szerettelek bassza meg, te pedig összetörted a szívemet! Látni se akarlak! - mondja, majd hátat fordít és beülve a kocsijába, nagy gázzal elhajt. Ahogy nézem az autót, érzem, ahogyan gyengülnek a lábaim alattam, majd összerogyok és sírni kezdek. 
- Faith! - hallom meg Louist. Felemel a földről és bevisz a házba.
- Miért volt itt? - szipogom.
- Sajnálom, nem akartam, hogy találkozzatok! Beszélni akartam vele, de nagyon makacs!
Körbenézek, és a szemem megakad a bőröndömön.
- Az.. - kezdem, mire mindketten odakapják a fejüket.
- Úgy sajnálom szívem - borul a nyakamba Dan, én pedig még jobban sírni kezdek. Louis a kezembe adja a pipámat, én pedig fújok be egy adagot és felsóhajtok.
- Megyek, alszok egy kicsit - motyogom és felállok.
- Menj csak - mondja Dan.
Felsétálok a szobába, bedőlök az ágyba és álomba sírom magamat, ezen a héten már vagy századjára.