~Chapter 50.~

Faith szemszöge:

Pohárcsilingelés töri meg az emberek hangos beszédét és a háttérben szóló halk zenét. Felnézek a kis színpad felé, ami Louis-ék udvarán lett felállítva. Ott áll az én barátnőm hófehér, gyönyörű menyasszonyi ruhában, már eléggé kerekedő pocakkal. Ha arra gondolok, hogy az én babám is lesz ekkora, melegség önti el a szívemet. Nagyon várom már, hogy látsszon végre az, hogy nem egyedül vagyok..
- Egy kis figyelmet! - köszörüli meg a torkát mire a zene lehalkul, és mindenki rá emeli a tekintetét.
- Köszönetet szeretnék mondani elsősorban az újdonsült férjemnek, aki bevállalta azt a nehéz feladatot, hogy velem éli le az életét és elviseli a hisztijeimet. Hálás vagyok szívem, mert szerintem még egy ilyen férfi nincsen a világon, aki ennyi türelemmel lenne hozzám. Köszönöm. Igen... Másodsorban pedig az én legeslegjobb barátnőmnek szeretném megköszönni, aki fáradtságot nem sajnálva megszervezte ezt az egészet és segített nekem mindenben, sőőt övé az érdem, hogy ez az esküvő létrejöhetett, úgyhogy nagy tapsot neki! - neveti el a végét, én pedig elpirulva lehajtom a fejemet. Nem szeretem, ha mindenki engem néz.
- Noos, és meg szeretném köszönni nektek, hogy eljöttetek és velünk ünnepeltek ezen a csodálatos napon! Jó bulizást! - emeli fel a pezsgős poharát, amiben természetesen gyerekpezsgő van. Már tizenegy óra van, megvolt minden és rendben történtek a dolgok, úgyhogy már csak annyi dolgom lenne, hogy a vőlegényemet megkeressem és összekaparjam, mert berúgott, de már nyolc órakor. Kicsit pipa vagyok rá, mert egész este felém sem nézett. Táncolni sem igazán tudtunk és már nem is fogunk, ugyanis nem érzem teljesen okénak magamat, meg hát fáradt is vagyok, így felállok az asztaltól és befelé veszem az irányt.
- Bébi! - hallom a hátam mögül, de nem állok meg. Besétálok az elhúzható ajtón és a lépcső felé sietek. Igen, ma Louiséknál alszunk, mert megbeszéltük, hogy fölösleges hazamennünk.
- Faith! - hallom még egyszer Hazz kicsit bágyadt hangját.
- Igen? - fordulok meg a lépcső alján.
- Haragszol? - néz a szemembe és megkapaszkodik a korlátban.
- Nem. Csak azt szeretném, ha ma este békén hagynál, ha már leittad magadat, és külön aludnál - jelentem ki. Mikor felfogja a szavaimat, kicsit kitisztul a tekintete és rám pislog.
- Rosszul vagy? - kérdezi ijedten.
- Meg vagyok, csak pihennem kell.
- Kijózanodok öt perc alatt, csak had legyek melletted.
- Felőlem - sóhajtom, majd hátat fordítok és felsétálok a lépcsőn. Beérve a szobába, lehámozom magamról a piros, csipkés, gyönyörű szép ruhámat és bezuhanok az ágyba. A hasamra teszem a kezemet és sóhajtok egy nagyot. Mindenem fáj, és még nincs is nagy hasam... Egy picit émelygek, de ez már nem a hányós korszakom, így remélem nem kell átélnem azt, mint a terhesség legelején. Jó, most is az elején vagyok, de azt hittem már átléptem ezt a rosszullétes fázist...

Nyílik az ajtó és Hazz lép be rajta. Idesétál, leveszi a cipőjét, majd levetkőzik bokszerre és befekszik mellém.
- Hmm, mentol illatod van - fordulok felé.
- És az jó?
- Ühhüm.
- Akkor jó. Pia szagom volt nagyon.
- Éreztem - motyogom.
- Jobban vagy már?
- Kicsit.
Sóhajt egy nagyot, majd magához húz, én a mellkasára fektetem a fejemet, ő pedig a karomat kezdi simogatni és a hajamat piszkálni.
- Így jó - motyogom félálomban.
- Aludj kicsim.
- Jó éjt.
- Neked is – suttogja, majd nyom egy puszit a hajamba és végleg elragad az álom.

✖ ✖ ✖    

Reggel rengeteg energiával kelek. Úgy érzem, hogy teljesen kipihentem magamat, és már régen aludtam ilyen jól. A mellettem alvó Hazzra nézek, majd kipattanok az ágyból. Igaz kicsit megszédülök, de folytatom az utamat a fürdőbe, ahol megcsinálom a reggeli dolgaimat, lemosom az esküvős sminket, dobok fel egy natúr festéket, kifésülöm és felfogom a hajamat, majd kimegyek a szobába és a táskában kutatva keresek tiszta fehérneműt, meg egy sima pólót, hozzá pedig rövidnadrágot. Kinézve az ablakon, úgy látom elég jó az idő, így nem veszek fel pulcsit, csak visszazárom a tatyómat és nagyvigyorral lesétálok a lépcsőn.
- Jó reggelt! - köszön Dan a konyhában, teát kortyolgatva.
- Neked is! Meddig tartott nektek a buli?

- A bébi türelmetlen volt, így kettőig. Nektek?
- Fél tizenkettő?
- Hű...rosszul voltál?
- Igen, de ma nagyon aktívan keltem.
- Ez nálam is így volt ennyi idős terhesen.
- Akkor jó - mosolyodok el.
- Helló! - hallom meg Lou karcos hangját. Egyébként tíz óra van, így Hazz is kelhetne már.
- Szia! - mosolygok rá.
- Eltűntetek! - ráncolja össze a homlokát, majd egy puszit nyom Dan arcára és belekortyol felesége teájába.
- Rosszul lettem, Hazz pedig jött velem - vonok vállat.
- Tomlinson, a lányod ma reggel sem marad nyugton - morog Dan.
- Van ez így szívem! - nevet fel, majd megsimogatja szerelme pocakját.
- Nagyszerű, most már üt is.
- Bébi, ne durcizz. Tudod, tegnap vettelek el! - vigyorog.
- Igaz - hajtja hátra a fejét mire kap egy rövid csókot.
- Olyan aranyosak vagytok - tapsikolok.
- Hol van Hazz? - kérdi Lou.
- Alszik.
- Ohh.. - dörzsöli össze a kezét, ám ebben a pillanatban megjelenik az én zsiráfom a lépcső tetején felöltözve, álmos, másnapos fejjel.
- Helló skacok! - int hunyorogva, majd levágja mellém magát.
- Szia bébi! - kezd csücsöríteni mire felnevetek és adok egy puszit neki.
- Kávét - hajtja a pultra a fejét.
- Csinálj magadnak! Mi ez? Bár? - háborodik fel Dan.
- Reméltem - nyögi.
- Sok volt a pia? - veregeti hátba Lou.
- Ittam rátok egy csomót, úgyhogy kuss.
- Ja, velem meg nem is táncoltál... – morgom.
- Kicsiim, ne haragudj rám - görbíti le a száját.
- Nem haragszom - mosolyodok el.
- Tudom, hogy igen és hogy egy fasz voltam, úgyhogy este lesz egy kis meglepetésed.
- Komolyan? - csillannak fel a szemeim.
- Ahha! 
- És micsoda?
- A meglepetés szónak melyik részét nem érted? - pillant fel rám.
- Befogtam - teszem karba a kezemet.
- Olyan viccesek vagytok! - nevet fel Dan.
- Nem százas néha - motyogja Hazz.
- Igyál inkább, mert ki fogod húzni az asszonynál a gyufát - tesz Lou egy pohár vizet a vőlegényem elé.
- Kösz – mondja, és lehúzza.
- Megyünk szívem? - simítom meg a hátát.
- Ahha. Vezetsz?
- Persze. Hozd le a cuccokat - mondom, majd felállok a székről. Picit megszédülök és megkapaszkodom a pultban.
- Héj, bébi, jól vagy? - karolja át a derekamat Hazz.
- Ahha, csak megszédültem - vonok vállat.
- Ez normális? - néz Danre.
- Sajna igen - bólogat.
Megrázza a fejét, majd felkocog a lépcsőn.
- Aggódik miattad - mondja Lou.
- Nem kéne. Csak terhes vagyok.
- Tudod milyen - legyint Dan.
- Túl fogja aggódni, és meg fog fojtani a felvigyázásával - motyogom.
- Beszéld meg vele.
- Majd meglátom... - húzom el a számat. 
- Itt vagyok! - sétál ide Hazz a táskámmal, és megfogja a kezemet.
- Na, jók legyetek és mielőtt mentek a szállodába, köszönjetek be! - mondja Hazz.
- Oké. Sziasztok! - köszönnek el, mi pedig kisétálunk a kocsihoz.
- Tudsz vezetni akkor, vagy vezessek? - kérdezi.
- Tudok - mondom és beülök a volán mögé.
- Most asszem’ becsukom a szememet és pihenek. Nem dumálok közbe.
- Jól teszed! - morgom, majd beindítom az Audit és a lakásunk felé vesszük az irányt.

A házhoz érve besétálunk, majd én felmegyek a szobánkba és elpakolom a cuccokat, amiket Louishoz vittünk.
- Na, szívem én eltűnök egy kicsit, és jövök érted egy óra múlva. Oké? - nyit be Hazz.
- Oké, addig pihenek.
- De ha itthon szeretnél pihenni, akkor itthon is lehetünk.
- Nem. Jól vagyok! - vigyorgok rá.
- Mert te nem ittál tegnap - dörzsöli meg az arcát.
- Szép is lett volna! - nevetek fel.
- Na, nemsokára jövök! - mondja, majd idejön egy homlok puszira és kisiet az ajtón. Hátradőlök és kifújom magamat. Mire készül ez az őrült már megint? Tegnap óta nem zuhanyoztam, így nagy nehezen felküzdöm magamat és a fürdőbe csoszogok. Ott gyorsan lezuhanyozok, hajat mosok, majd kilépek a kabinból. Kifésülöm a hajamat, aztán gyorsan megszárítom és ki is vasalom, hogy álljon valahogy. Lemosom a reggeli sminkemet, dobok fel egy egyszerű, kicsit füstösebb szemet, meg egy halvány rúzst, és készen is vagyok. Kisietek a szobába, felveszek egy szaggatott farmert egy crop toppal, hisz még nagyon pici a hasam, és készen is vagyok. Utolsó simításként befújom magamat azzal a parfümmel, amiért Hazz odáig van, és az órára nézek. Lassan itt kéne lennie. Mivel már régóta korog a hasam, leszaladok a konyhába, belebújok a Vans cipőmbe és csinálok magamnak egy jó nagy szendvicset, egy pohár narancslével. Hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó, így kikukucskálok az előszobába, ahonnan Hazz vigyorog rám.
- Gyönyörű vagy - pislog rám.
- Harry, csak hajat mostam, meg átöltöztem - nevetek fel.
- De akkor is - lép közelebb, majd csupasz derekamra simítja kezeit.
- Te smink nélkül, melegítőben és felfogott hajjal is szép vagy bébi - néz a szemembe.
- Te meg nagyon aranyos. Mivel érdemeltem ezt ki? - kezdem piszkálni az ingjét.
- Azzal, hogy elviselsz, és hogy a szíved alatt hordod a gyerekünket - vigyorodik el.
- Nagy nőcsábász vagy Styles - kuncogok, majd a tarkójára teszem a kezemet és számat az ajkaira nyomom.
- Azt nem tagadom, de ezeket komolyan gondolom - dönti homlokát az enyémnek.
- Tudom. Szeretlek nagyon.
- Én is téged bébi. Mehetünk?
- Ahha! - villantok rá egy ezer wattos vigyort.
- Akkor gyere - fogja meg a kezemet és kivezet a kocsihoz. Kinyitja nekem az ajtót, majd a másik oldalra szalad és beül.
- Nem megyünk olyan messzire - mondja, majd elindul.
- Hová megyünk? - kérdezem csillogó szemekkel.
- Vacsizni.
- Hű, úgyis éhes vagyok!
- Szívem, amúgy most ettél!
- Kettő helyett! - nézek rá csúnyán mire felnevet.
Tíz perc autókázás után megállunk egy épület mellett, a Temze partján. Leállítja a motort, majd kiszáll, átjön az én oldalamra és kinyitja nekem az ajtót.
- Hölgyem? - tartja ki a kezét, én pedig összekulcsolom ujjainkat..
- Hazz, nem is vagyok kiöltözve...
- Nem is kell. Én sem vagyok... - mutat magán végig. Vállat vonok, majd hagyom, hogy bevezessen a kis étteremféleségbe. Mivel nyár van, és eléggé jó idő, egyáltalán nem bánom, mikor meglátom, hogy a terasz rész felé sétálunk, ahol csak egy asztal van. A közepén gyertya helyezkedik el, ami nagyon hangulatossá teszi az egészet. 
- Nézz ki! - engedi el a kezemet Hazz. A korláthoz sétálok, ahonnan a Temzét pillantom meg, rengeteg kivilágított hajóval, a Tower Bridgevel, és a Big Bennel.
- Wow! Ez gyönyörű! - tátom el a számat.
A hátam mögé jön, majd átölel, és a hasamra teszi nagy tenyereit.
- A szépségeimnek bármit - suttogja a fülembe.
- Szeretlek - motyogom, mikor megfordulok, és a szemébe nézek.
- Szeretlek - mosolyog le rám, majd csókba forrasztja össze ajkainkat, és ezennel kezdetét veszi egy csodálatos este, édes kettesben.

~Chapter 49.~

Faith szemszöge:

✖Két hónap múlva✖

- Harry, igyekezz már, el fogunk késni! - kiabálok az emeletre, ahol a vőlegényem még tollászkodik. Most megyünk a tizedik heti vizsgálatra, ugyanis néha begörcsöl a hasam és tudni akarom, hogy ez normális e. Az orvos után megyünk elintézni a dolgokat a holnapi esküvőre. Ja, igen. Holnap tartjuk Louis és Dan esküvőjét. Májusra volt tervezve, de Louis lefújta, ugyanis Dan sokat idegeskedett, aztán egyik nap rosszul lett, így Lou megmondta neki, hogy elhalasztják, és ha majd nem görcsöl rá ennyire, akkor majd megtartják. Danielle végül elfogadta és át tették június tizenkettedikére, ami holnap lesz. Már nagyon izgulunk és várjuk, Dan viszont egy cseppet sem ideges, mert tudja, hogy csodálatos esküvő szervezője és tanúja van, az én szerény személyemben. Idegeskedek én helyette, ami viszont Hazznak nem tetszik, de nem tud vele mit csinálni. Kicsit harapós vagyok mostanában...
A menyasszony a hetedik hónapban van, így inkább itthon maradunk, és Londonban tartjuk a szertartást kis létszámmal, ami a fiúkat és a Louis és Dan családját jelenti szűk körben.
- Itt vagyok már! - sétál elém.
- Végre! Haladjunk! - indulok a garázs felé.
- Ideges vagy? - kérdezi.
- Tudni szeretném, hogy jól van e a baba, és intézném a kaját holnapra.
- Ne ásd már bele ennyire magad az esküvőbe! Miattad lesz rossz a babának!
- Hogy mit mondtál? - torpanok meg a kocsi mellett.
- Semmi - mondja, majd kinyitja az ajtót és beül a vezető ülésbe.
Behuppanok és becsapom az ajtót.
- Azt akarod mondani, hogy nem leszek jó anya?? - fordulok felé.
- Nem ezt mondtam - közli higgadtan.
- De!
- Faith, fejezd be a hisztit! Tudod nagyon jól, hogy csak jót akarok neked és aggódom!
- Szerinted nincs baj? - nézek rá aggódva.
- Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj.
- Biztos??
- Biztos.
Kifújom a levegőt és hátradőlök. A klinikához érve kiszállunk, majd felmegyünk az orvosom rendelőjébe.
- Jó napot! - köszön mosolygósan és bemutatkozik Hazz-nak, ugyanis most látja őt elsőnek.
- Dr. Fletcher vagyok!
- Örülök. Harry Styles! - vigyorog rá a vőlegényem, amit egy morgással jutalmazok.
- Feküdj fel az ágyra Faith. Van panasz?
- Néha begörcsöl.
- Ohh..megkukkantjuk a kicsit - mondja kedvesen és hozzá is kezd a vizsgálathoz.
- Ahha! Már látom is a babát!
Hazz közelebb jön, majd nagy mosollyal, csillogó szemekkel, szinte csodálva nézi, hol a monitort, hol a pocakomat.

Pár perc múlva végez is a doki.
- Mindent rendben látok. Annyi, hogy lehet a szokásosnál egy picit kisebb, de ne aggódj, ez minden második kismamánál így van! Táplálkozz egészségesen és szedd a vitaminokat! A tizenharmadik héten találkozunk legközelebb.
- És a görcsök? – kérdezem, mikor letöröltem a zselét és felálltam.
- Az általában a stressztől van. Pihenj és aludj sokat!
- Rendben. Köszönöm! Szia! - köszönök el tőle.
- Helló! - köszön Hazz is és kimegyünk.
- Mi volt az a vigyorgás Styles?
- Nem szabad vigyorognom?
- Tudom, hogy csinos a doktornő. Én pedig nemsokára egy bálnához fogok hasonlítani!
- Hülyeségeket beszélsz! - rázza meg a fejét.
- Befejezem - sóhajtok.
- Az jó lesz! – mondja, és kinyitja a kocsit. Bepattanunk, majd az étterem felé vesszük az irányt, ahonnan az esküvői menüt rendeljük. Kerek egy óra elteltével sikerül megbeszélni a holnapi menüt, így elbúcsúzunk és bepattanunk a kocsiba.
- Akkor most aa tortáshoz, meg a virágoshoz! - jelentem ki.
- Nem. Haza megyünk, csinálok neked kaját meg teát, aztán beszeded a vitaminokat, és pihensz egy nagyot!
- De Hazz! - csapok a térdeimre.
- Minden sínen van! Holnap semmivel sem lesz gond. Ami még hátra van, azt én elintézem!
- Biztos? - pillantok rá.
- Persze!
- Szeretlek! - sóhajtom.
- Én is titeket! - teszi a combomra a kezét és hazafelé vesszük az utunkat.

Mikor beérünk a házba, az emeletre parancsol, én pedig szót fogadóan felkullogok és bemegyek a szobánkba. Átveszek egy itthoni pólót, meg egy mackó alsót és bedőlök az ágyba.
Fáradt vagyok nagyon is, de nem fogok tudni elaludni, annyi minden kavarog a fejemben.. Lehunyom a szemeimet és sóhajtok egy nagyot. Húsz perc múlva nyílik az ajtó, én pedig rögtön a szerelmemet látom meg egy tálcával a kezében.

- Tessék szívem! Ezt mind megeszed, azokat beszeded, ezt pedig megiszod! - mutogat a tálcán lévő dolgokra.
- És ha nem? - vigyorodok el.
- Arra találnék ki büntetést, hidd el! - villant rám egy nagy vigyort.
- Lehet, hogy kíváncsi lennék arra a büntetésre! - nézek fel rá és az ajkamba harapok. Hosszan a szemembe néz, majd megrázza a fejét.
- Hihetetlen vagy.
- Hát, ha nem, akkor nem! - vonok vállat kuncogva.
- Várd ki az estét, bébi! - kacsint, mire felreppennek a hasamban azok a fránya pillangók.
- Miért kínzol? - görbítem le a számat.
- Két napja rohadtul nem értem hozzád úgy, és én rosszabbul bírom általában, úgyhogy akinek most hisztiznie kéne, az én vagyok!
- Én is rosszul bírom! Terhes vagyok, na! - teszem karba a kezemet.
- Ne durcizz bébi! - simítja végig az arcomat és hüvelykujját végighúzza legörbített ajkamon. Felkuncogok, majd ráharapok gyengéden az ujjára mire felszisszen.
- Nem is fáj! - motyogom úgy, hogy a fogaim közt tartom a mutatóujját.
- Elengednéd? - nevet fel mire megrázom a fejemet.
- Ha ennyire a szádba vennél valamit, adok mást! - húzgálja a szemöldökét.
- Fúj! Perverz! - dőlök hátra és az ölembe veszem az ételt.
- Én a kajára gondoltam, de ahogy gondolod! - nevet fel hangosan.
- Tudom, hogy nem! - öltöm rá a nyelvemet.
Mosolyogva megrázza a fejét, majd az éjjeliszekrényéhez megy és felkapja a telefonját.
- Megyek, elintézem a maradék esküvői dolgot!
- Ügyesen! - intek neki és a kezembe veszem a telefonomat.
Egy nem fogadott hívás... Danielle. Betárcsázom, majd várom, hogy felvegye.
- A telefonodon ülsz, vagy mi van? - szól bele.
- Neked is szia, egyetlen barátnőm! Mizu?
- Csak szeretném megtudni, hogy minden sínen megy e!
- Persze! Fáradt voltam már nagyon, így Harry átvette az irányítást!
- Harry? Te meg vagy húzatva? - sipít bele. Halk beszédet hallok a háttérben, majd Louis szól bele.
- Nyugi, mostanában vannak ilyen rohamai, ne is törődj vele! A legjobbra bíztad!
- Hát, én kételkedek ebben, de a baba érdekében pihenek egy kicsit!
- Rendben! Lenyugtatom ezt a hisztist, utána átmegyünk!
- Rendben! Szia! - köszönök el és leteszem. Lentről hallom, hogy csengetnek, ezért felpattanok és lerohanok a lépcsőn. Az ajtó előtt majdnem elesek, de végül sikerül kinyitnom.
- Húgi! - csillan fel a nővérem szeme.
- Szia! Hát te? - lepődök meg a váratlan vendég érkezésén.
- Beengedsz? - húzza fel a szemöldökét.
- Ja, persze! - kuncogok és félre állok.
- Herceged?
- Dolga van – mondom, és becsukom az ajtót.
- Ááhh, nem is baj! 
- Minek köszönhetem, hogy meglátogatsz?
- Csak hiányoztál. Gondoltam, jövök dumcsizni!
- Ohh, ez esetben, csüccs! - mutatok a kanapéra.
Leül és én is helyet foglalok mellette, aztán felé fordulok.
- Mesélj! Mi a helyzet?
- Hát..minden rendben! Hazz rengeteget változik jó irányba, és teljesen boldogok vagyunk! Úgy látszik augusztusban esküvő, bár az állapotom... - kezdem, de befogom gyorsan, hisz eszembe jut, hogy a nővérem nem tudja.
- Mi van az állapotoddal? - húzza fel a szemöldökét és előveszi a vesémig látó tekintetét.
- Csak, izé...mostanában kicsit kimerült vagyok, és...
- Faith! Ne kamuzz! Gyerünk!
- Nem szabad.. - görbítem le a számat.
- A nővéred vagyok!
- Tudom...
- Beteg vagy?
- Dehogyis!
- Akkor?
Veszek egy mély levegőt, majd összeszorítom a szemeimet.
- Babát várok - motyogom halkan.
- Tessék?
- Jajj Alice! Terhes vagyok!
- Úristen! Gratulálok! - mosolyodik el, én pedig teljesen lesokkolok.
- Örülsz? - képedek el.
- Persze, hogy örülök! A kishúgom anyuka lesz! - tapsikol.
- Ez...
- Jajj, húgi, már megbékéltem a választásoddal! Tudom, hogy az a tökfej szeret téged nagyon is, és öt év után ez természetes!
- Huh... akkor jó!
- Miért nem mondtad el?
- Hazz babonás. A tizenharmadik hetet meg akartuk várni.
- Oh, ezt megértem! Vigyáznod kell magadra és nem stresszelni!
- Tudom. Ez még csak a tízedik hét és aggódom a kicsi miatt. Danielle esküvőjét szervezem és kicsit túlhajtottam magamat...
- Faith.. Vigyáznod kell, tényleg!
- Oké. Azért intézi most Hazz helyettem.
- Mikor lesz?
- Holnap.
- Ohh... A nagy nap után ne terheld magadat és nem hiszem, hogy augusztusban kéne a tiéteket megtartani...

- A miénk nem lenne nagy durranás. Nem kell különösebb szervezés. Tengerpart, szép ruha, és a szűk család..
- Tengerpart? Hol?
- Szerintem Los Angeles. Hazz nyaralójában elfértek.
- Faith, nekünk nincs pénzünk ilyenekre...
- Harry fizeti. Nektek csak fel kell ülnötök a repülőre.
- Ohh...de ezt..
- Alice. Ott leszel az esküvőmön!
- Jó, jó, ne idegeskedj! - nevet fel.
Ismét rátenyerel valaki a csengőre, így megforgatom a szemeimet és felállok.
- Faith, a füleden ülsz? - hallom Louis-t.
Elfordítom a zárban a kulcsot és kinyitom egy művigyorral.
- Tomlinson. Ezért egyszer letépek valamit rólad, ami nagyon fájni fog! - hunyorgok.
- Mi is szeretünk! - vigyorog.
- Húgi, én megyek is! Majd beszélünk! - hallom meg a hátam mögül Alice hangját.
- Ohh, sziasztok! - köszön Dannek és Louisnak.
- Szia! - intenek.
- Oké. Vigyázz magadra! - mondom, majd megölelem és kiengedem, a két jómadarat pedig betessékelem.
- Lenyugodtál már? - kérdezem Dant.
- Attól függ! Mit intéz?
- A virágokat meg a tortát.
- Úristen.. - teszi a szívére a kezét.
- Bébi, ne reagáld túl! - szól rá Lou.
- Jól van! - sóhajt. - Van ennél nagyobb bajom is.
- Na, mi? - mosolyodok el.
- Nem fogok beleférni a ruhámba! - kezd szipogni.
- Most te komolyan ezért sírsz? - emelem fel az egyik szemöldökömet.
- Ez semmi! Otthon leejtette a kést és egy fél óráig vigasztaltam.
- Jajj Dani... Megvisel ez a terhesség!
- Tudom.. - von vállat.
- Engem is! - teszi fel a kezét Lou mire Dan nyakon legyinti.
- Most ezt miért? - kérdezi felháborodottan.
- Nem neked van bálna tested, nem a te bordáidat nyomja a gyereked feje, és nem te forgolódsz hajnalig az ágyban, úgyhogy téged nem viselhet meg!
- Engem csak te viselsz meg.. - sóhajt.
- Jó, akkor nem kell velem lenned!
- Héj, héj! - szólok rájuk mire mindketten felém kapják a fejüket.
- Danielle, fejezd ezt be! Elhiszem, hogy terhes vagy, képzeld én is, de ez már túlzás! Uralkodj kicsit az érzéseiden! Szegény Louis csak a kedvedben akar járni, és mi is!
- Sajnálom - hajtja le a fejét.
- Semmi baj szívem, csak nyugi. Oké? - öleli meg Lou.
- Csókot! - parancsolok rájuk mire felnevetnek és megcsókolják egymást. Hm..kezd hiányozni az én macim..
Mintha csak megérezte volna, hogy már hiányolom, motorzúgást hallok meg, majd pár perc múlva benyit Hazz.
- Sziasztok! - köszön, majd leül mellém és ad egy rövid csókot.
- Minden rendben ment? - kérdezem.
- A legnagyobb rendben! Danielle, nyugodj le, minden sínen van!
- Oké - mosolyodik el a lány.
- Csak elfáradtam - fújja ki magát Hazz.
- Mennyi az idő? - kérdezi Lou.
- Hét óra.
- Ajjaj, még be is akartunk vásárolni!
- Akkor menjetek! - nevetek fel.
- Szép! Elzavarnak.. - pufog Lou.
- Jajj, Tommo, tudod, hogy nem úgy gondoltam!
- Most már ne hízelegj! - játssza meg a sértődöttet és feláll.
- Színész! - nevetek fel és a nyakába borulok. - Tudjátok, hogy imádlak titeket! - szorongatom meg, majd Dant is, végül útjukra engedjük őket.
- Tényleg minden simán ment? - fordulok Hazz felé.
- Ahha! De fárasztó volt..
- Akkor gyere, zuhanyozzunk és aludjunk. Én is elfáradtam.
- Várj. Még valamit elmondok, mielőtt felmennél a netre!
- Harry, ne idegesíts!
- Összetalálkoztam Kendallel, és muszáj volt pár szót váltanom vele. Gondolom, le vagyunk fényképezve.
- Ez most komoly?
- Ahha..
- Miért nem lehetett lerázni?
- Bébi..
- Jó! - mondom, majd felsétálok a lépcsőn és bemegyek a szobánk melletti vendégszobába. Leülök az ágyra és kifújom magamat. Pár perc múlva bejön Hazz, majd megáll előttem.
- Itt alszok most - motyogom.
Sóhajt egyet, majd a lábaim és a derekam alá nyúl, felemel menyasszonyfogásba és átvisz a szobánkba.
- Szépen lezuhanyozunk, és együtt alszunk - jelenti ki és bekulcsolja az ajtót. Megforgatom a szemeimet és elfogadva a sorsomat, inkább leveszem a pólómat, aztán a nadrágomat is. Megnyitom a vizet, megszabadulok a többi ruhaneműmtől és beállok a víz alá.
- Azta.. - nyögi ki, aztán ő is levetkőzik és beáll mellém. A csípőmre simítja kezét és közelebb húz magához. Nem akarok a szemébe nézni, így inkább a mellkasán lefolyó vízcseppeket bámulom. Kezét az állam alá teszi, felemeli a fejemet, hogy a szemébe nézzek.

- Buta vagy - mosolyodik el.
- Csak... Féltelek Hazz.
- Mitől? Hogy hozzáérek egy olyan undorító, anorexiás, nőnek nem nevezhető valamihez?
- Igen? - nézek a szemeibe félve.
- Bébi...hányszor kell még elmondanom neked, hogy te vagy a mindenem, és senkiért nem hagynálak el? Te vagy nekem a legszebb, legokosabb, legcsinosabb, legszexisebb nő és két hónap múlva a feleségem leszel, fél év múlva pedig a gyerekem anyja. Szeretlek és ezt senki és semmi nem tudja megváltoztatni. Oké?
- Mázlista vagyok - kezdek szipogni mire magához ölel.
- Én vagyok a mázlista, és nem te. Fogalmam sincs miért vagy még mellettem.
- Mert egy piszok jóképű, izmos, szexi macsó vagy, akibe ráadásul fülig szerelmes vagyok - nézek fel rá egy huncut vigyorral.
- Hmm, komolyan így gondolod? - motyogja a nyakamba.
- Persze!
- Ezt már szeretem!
- De bébi... Pár hónap múlva naagy dagadt víziló leszek! - motyogom.
- Te tényleg bolond vagy! A gyerekünket hordod a szíved alatt. Akármennyi kiló is leszel, én akkor is ugyanúgy foglak szeretni.
- Biztos? - tolom el magamtól.
- Biztos - forgatja meg a szemét, majd lecsap az ajkaimra.
Átkarolom a nyakát és visszacsókolok. Egészen tíz percig még zuhanyozunk, aztán megtörölközünk, pizsire öltözünk, és az este további részét romantikázva töltjük el kettesben.