Faith szemszöge:
- Harry, ez kétszer nagyobb,
mint a Los Angelesi házad! - fordulok az elhúzható üvegajtó felé, ahol Hazz
karba tett kezekkel nézi, ahogyan a hollywoodi háza udvarán állok, és csak
tátott szájjal bámulok mindent, ami itt van. Egyszerűen hihetetlen. A csodaszép műfüves udvaron hatalmas kristálytiszta medence
van, a szobánkban jakuzzi, a másik udvaron is egy medence található, és az
egész házat egyszerre végig sem tudod járni, mert elfáradsz. De Harry mondta,
hogy van mozi terem, wellness rész benti medencével, edzőterem, játékterem...igazi luxus.
- Tudod, meseszép vagy, ahogyan abban a rövidnadrágban és neon rózsaszín bikini felsőben ott állsz a medencémnél, kerekedő pocakkal - mondja mosolyogva.
- Jaaj, annyira szeretlek! - szökdelek oda hozzá és a nyaka köré fonom karjaimat. Kezeit a derekam köré fonja és elvigyorodik.
- Én is szeretlek titeket. Csobbanunk?
- Mikor pakolunk ki?
- Bébi, most jöttünk. Ráér.
- Te tudod - vonok vállat és megcsókolom.
- Na, gyere - motyogja a számba, majd a combom alá nyúl és felemel, mire sikkantok egyet.
- Jól kapaszkodsz? - kérdezi, én pedig bólogatni kezdek.
- Tudod, meseszép vagy, ahogyan abban a rövidnadrágban és neon rózsaszín bikini felsőben ott állsz a medencémnél, kerekedő pocakkal - mondja mosolyogva.
- Jaaj, annyira szeretlek! - szökdelek oda hozzá és a nyaka köré fonom karjaimat. Kezeit a derekam köré fonja és elvigyorodik.
- Én is szeretlek titeket. Csobbanunk?
- Mikor pakolunk ki?
- Bébi, most jöttünk. Ráér.
- Te tudod - vonok vállat és megcsókolom.
- Na, gyere - motyogja a számba, majd a combom alá nyúl és felemel, mire sikkantok egyet.
- Jól kapaszkodsz? - kérdezi, én pedig bólogatni kezdek.
- Akkor mehetünk - sétál
velem a medence széléhez, majd leül a szélére, így már az ölében ülök.
- Hideeg - vonom össze a szemöldökömet.
- Nagyon?
- Neem, mert nagyon meleg van itt.
- Harminchét fok.
- Londonban ez álom! - nevetek fel.
- Az biztos! Na, mehetünk tovább?
- Menjünk! - nyújtom fel az egyik kezemet.
- Kapaszkodj cica! - nevet fel.
Belemerülünk teljesen, én pedig úgy bújok Hazzhoz, hogy szegényt majdnem lehúzom.
- Bébi, nyújtsd ki a lábad! - próbálja leplezni a mosolyát. Kinyújtom, de nem érzek semmit.
- Nem ér le? - kérdi csodálkozva mire megrázom a fejemet.
- De kicsi vagy! - nevet fel.
- Hééj! Te vagy zsiráf! - ütöm mellkason.
- Igen? - enged el egy picit, én pedig rögtön bepánikolok.
- Nyugi szívem, sosem hagynálak itt! - karol át nevetve.
- Hülyee! - lököm el sértődötten.
- Bébi, ne kezd a repülőgépes sztorit!
- Jaaa, igen! Szóval túl cuki voltál velem! Ki hívott?
- De bébi...
- Ne bébizz nekem! Ki volt az?
- Ahj, jó. Taylorral lesz a másik számom és ő volt az...
- Hát remek... A múltkor is ez volt, mikor idejöttél.
- Faith, fejezd ezt be! Ezt mondta a producer, ezt kell csinálnom. Bemegyek, felveszem a dalt és jövök haza hozzád! - emeli fel a hangját a végére.
- Ne kiabálj már velem! - akadok ki én is, és kifelé indulok, de visszaránt.
- Nem. Itt maradsz, és nem hisztizel - fogja meg a karomat.
- Harry! Engedj! - fordítok megint hátat neki.
- Faith, az isten szerelmére, fejezd már be ezt az örökös féltékenykedést! - kiabálja.
- Ha adsz okot rá...
- Gondolkozz már el! Milyen okot adok rá? Feléneklem vele a dalt, mint Ariana-val!
- Miért nem maradtam otthon? - csúszik ki a számon, de rögtön vissza is vonnám, amint meglátom Hazz arcát.
Csendben marad, majd kihúzza magát a medencéből és a törölközőhöz sétál.
- Lehet jobb lett volna... - dörmögi, majd bemegy.
Bassza meg Faith, hogy lehetsz ilyen szerencsétlen, hisztis ribanc? Már megint elcsesztem. Elhozott magával, vállalta a felelősséget, velem akart lenni, erre ilyen vagyok. Én mondtam, hogy egy hárpia vagyok, ő erősködik, hogy nem... A lépcsőhöz úszok és kimegyek én is, majd a törölközőt magamra terítem és besétálok a hatalmas nappaliba. Senki sincs itt. Benézek a szuper kütyükkel felszerelt konyhába, de ott sincs senki. Az üveglépcsőhöz csoszogok, és óvatosan elindulok felfelé rajta. A szobánkhoz megyek, aminek nyitva van az ajtaja. Az ágyon fekszik, és a telefonját nyomkodja. Felsétálok azon a pár lépcsőn, ami az ágyhoz vezet és lefekszek mellé.
- Sajnálom - motyogom, miközben a falat bámulom.
- Nem gondoltam át amit mondtam, csak dühös voltam, meg talán picit féltékeny is, de nagyon szeretlek, nagyon fontos vagy a számomra, és ha belegondolok, hogy az exeddel egy stúdióban, ráadásul az egyik azon emberek közül, akik a padlóra tettek... Felmegy bennem a pumpa, mert hihetetlenül szeretlek, és ha elvesznek tőlem, én azt nem hiszem, hogy túlélem, meg amúgy is... - már teljesen belemerülök a gondolataimba, mikor hirtelen maga felé fordít és olyan hihetetlenül szenvedélyesen, és rajongással kezd csókolni, hogy szinte a fellegekben járok.
- Szeretlek, te hisztis picsa - lihegi a csók után.
- Én is, nagyon - bújok hozzá és lehunyom a szemeimet...
- Hideeg - vonom össze a szemöldökömet.
- Nagyon?
- Neem, mert nagyon meleg van itt.
- Harminchét fok.
- Londonban ez álom! - nevetek fel.
- Az biztos! Na, mehetünk tovább?
- Menjünk! - nyújtom fel az egyik kezemet.
- Kapaszkodj cica! - nevet fel.
Belemerülünk teljesen, én pedig úgy bújok Hazzhoz, hogy szegényt majdnem lehúzom.
- Bébi, nyújtsd ki a lábad! - próbálja leplezni a mosolyát. Kinyújtom, de nem érzek semmit.
- Nem ér le? - kérdi csodálkozva mire megrázom a fejemet.
- De kicsi vagy! - nevet fel.
- Hééj! Te vagy zsiráf! - ütöm mellkason.
- Igen? - enged el egy picit, én pedig rögtön bepánikolok.
- Nyugi szívem, sosem hagynálak itt! - karol át nevetve.
- Hülyee! - lököm el sértődötten.
- Bébi, ne kezd a repülőgépes sztorit!
- Jaaa, igen! Szóval túl cuki voltál velem! Ki hívott?
- De bébi...
- Ne bébizz nekem! Ki volt az?
- Ahj, jó. Taylorral lesz a másik számom és ő volt az...
- Hát remek... A múltkor is ez volt, mikor idejöttél.
- Faith, fejezd ezt be! Ezt mondta a producer, ezt kell csinálnom. Bemegyek, felveszem a dalt és jövök haza hozzád! - emeli fel a hangját a végére.
- Ne kiabálj már velem! - akadok ki én is, és kifelé indulok, de visszaránt.
- Nem. Itt maradsz, és nem hisztizel - fogja meg a karomat.
- Harry! Engedj! - fordítok megint hátat neki.
- Faith, az isten szerelmére, fejezd már be ezt az örökös féltékenykedést! - kiabálja.
- Ha adsz okot rá...
- Gondolkozz már el! Milyen okot adok rá? Feléneklem vele a dalt, mint Ariana-val!
- Miért nem maradtam otthon? - csúszik ki a számon, de rögtön vissza is vonnám, amint meglátom Hazz arcát.
Csendben marad, majd kihúzza magát a medencéből és a törölközőhöz sétál.
- Lehet jobb lett volna... - dörmögi, majd bemegy.
Bassza meg Faith, hogy lehetsz ilyen szerencsétlen, hisztis ribanc? Már megint elcsesztem. Elhozott magával, vállalta a felelősséget, velem akart lenni, erre ilyen vagyok. Én mondtam, hogy egy hárpia vagyok, ő erősködik, hogy nem... A lépcsőhöz úszok és kimegyek én is, majd a törölközőt magamra terítem és besétálok a hatalmas nappaliba. Senki sincs itt. Benézek a szuper kütyükkel felszerelt konyhába, de ott sincs senki. Az üveglépcsőhöz csoszogok, és óvatosan elindulok felfelé rajta. A szobánkhoz megyek, aminek nyitva van az ajtaja. Az ágyon fekszik, és a telefonját nyomkodja. Felsétálok azon a pár lépcsőn, ami az ágyhoz vezet és lefekszek mellé.
- Sajnálom - motyogom, miközben a falat bámulom.
- Nem gondoltam át amit mondtam, csak dühös voltam, meg talán picit féltékeny is, de nagyon szeretlek, nagyon fontos vagy a számomra, és ha belegondolok, hogy az exeddel egy stúdióban, ráadásul az egyik azon emberek közül, akik a padlóra tettek... Felmegy bennem a pumpa, mert hihetetlenül szeretlek, és ha elvesznek tőlem, én azt nem hiszem, hogy túlélem, meg amúgy is... - már teljesen belemerülök a gondolataimba, mikor hirtelen maga felé fordít és olyan hihetetlenül szenvedélyesen, és rajongással kezd csókolni, hogy szinte a fellegekben járok.
- Szeretlek, te hisztis picsa - lihegi a csók után.
- Én is, nagyon - bújok hozzá és lehunyom a szemeimet...
✖✖✖
- Hová mész? - motyogom.
- Dolgozni. Most írt a producer.
- Arianaval veszed most?
- Nem. Még egyedül. Majd szerintem holnap veszem vele, de nem tudom meddig leszek.
- Egyedül leszek ebben a nagy házban? - görbítem le a számat.
- Ma igen. Holnap próbálok beszélni a főnivel, hogy bejöhess, de Niall itt lesz.
- Uuu de jóó! - kezdek tapsikolni.
- És én ne legyek féltékeny.. - forgatja a szemét.
- Maciii! - nyávogom, mire morog valamit.
- Hazz - görbítem le a számat.
- Ne csináld ezt, mert így is kívánlak már rohadtul - sétál ide, majd egy puszit nyom a számra. Arcomra egy huncut mosoly kúszik és szólásra nyitom a számat.
- Oké, apuci - harapok az alsó ajkamba. Pár másodpercre lefagy, majd ledönt és a nyakamnak esik, amit hamar ki is szív.
- Hülyee! - tolom el nevetve magamtól.
- Csak érjek haza..
- Fáradt leszel.
- Ahhoz sosem leszek elég fáradt, hogy kielégítsem a menyasszonyomat! - vigyorog.
- Na, menj inkább! - kuncogok fel. Nyom egy puszit a homlokomra, majd itt hagy, én pedig elhúzva a számat, eldőlök az ágyon. Sóhajtok egy nagyot, majd mivel már esélyem sincs a visszaalvásra, lesétálok a szipi szupi konyhába, a szipi szupi kávéfőzőhöz, és csinálok magamnak egy kis koffeinbombát, ha már a vőlegényem felkeltett... Miután kész lesz, leülök a kanapéra, az ölembe veszem a laptopot és a nap nagy részét film, és sorozat nézéssel töltöm el...
✖Két nap múlva
- Dolgozni. Most írt a producer.
- Arianaval veszed most?
- Nem. Még egyedül. Majd szerintem holnap veszem vele, de nem tudom meddig leszek.
- Egyedül leszek ebben a nagy házban? - görbítem le a számat.
- Ma igen. Holnap próbálok beszélni a főnivel, hogy bejöhess, de Niall itt lesz.
- Uuu de jóó! - kezdek tapsikolni.
- És én ne legyek féltékeny.. - forgatja a szemét.
- Maciii! - nyávogom, mire morog valamit.
- Hazz - görbítem le a számat.
- Ne csináld ezt, mert így is kívánlak már rohadtul - sétál ide, majd egy puszit nyom a számra. Arcomra egy huncut mosoly kúszik és szólásra nyitom a számat.
- Oké, apuci - harapok az alsó ajkamba. Pár másodpercre lefagy, majd ledönt és a nyakamnak esik, amit hamar ki is szív.
- Hülyee! - tolom el nevetve magamtól.
- Csak érjek haza..
- Fáradt leszel.
- Ahhoz sosem leszek elég fáradt, hogy kielégítsem a menyasszonyomat! - vigyorog.
- Na, menj inkább! - kuncogok fel. Nyom egy puszit a homlokomra, majd itt hagy, én pedig elhúzva a számat, eldőlök az ágyon. Sóhajtok egy nagyot, majd mivel már esélyem sincs a visszaalvásra, lesétálok a szipi szupi konyhába, a szipi szupi kávéfőzőhöz, és csinálok magamnak egy kis koffeinbombát, ha már a vőlegényem felkeltett... Miután kész lesz, leülök a kanapéra, az ölembe veszem a laptopot és a nap nagy részét film, és sorozat nézéssel töltöm el...
✖Két nap múlva
Nem is tudom.. Igazából azért egyeztem bele ebbe az útba, mert úgy gondoltam Amerika tök muris hely, meg Harryvel együtt leszünk ebben a nagy házban... Hát mit is mondjak... Rohadtul nem így lett. Éjjel nappal dolgozik, itthon sincs, én pedig elunom a fejemet. Vagyis elunnám, ha a szöszi ír manó nem sietne mindennap a segítségemre és nem foglalna le valamivel...
Igazából iszonyúan örülök, hogy ő velem van.. Ha egyedül lennék, szerintem több mint valószínű, hogy megőrülnék...
- Faith! - hallom meg a már megszokott hangot, ami két napja ébreszt.
- Fel vagyok! - kiabálom, majd felpattanok az ágyról és leszáguldozok Niall karjaiba.
- Szia törpe. Mizu? - szorongat meg, majd elenged.
- Unatkoztaam! Hol voltál? - kérdezem kíváncsian.
- Faith, még csak tíz óra! - neveti el magát. - Aludtam, mint minden normális ember.
- Jó, na! - pufogom.
- Harry mikor ment el?
- Asszem’ hajnali háromkor jött, ééés öt körül ment.
- A főnökének nagyon nincs ki a négy kereke, de Hazz is hibás. Megmondhatná, hogy ezt nem csinálja így...
Vállat vonok, majd a nappaliba sétálok. Nem szólok bele a dolgaiba, hisz ő tudja, mi a jó, én pedig nem fogok hisztizni emiatt.
- Mit csináljunk? - terül el a kanapén.
- Hmm.. Reggebéd valahol?
- Nekem okés - pattan fel.
- Jó leszek így? - állok meg előtte.
- Tökéletes! Na, gyere! - vigyorodik el. Kimegyünk a fekete Jeep-hez és behuppanunk a hófehér bőrülések luxus kényelmébe, ami így harminc fokban kicsit izzasztó hosszú távon. De hogy az út végén hogyan választom el a combomat a bőr ülés fogságából, fogalmam sincs.... Ugyanis ilyen kocsiban shortba kell beülni, hát miért is ne?
Rövid autókázás után meg is érkezünk egy kisebb étteremhez, amit az idefelé úton Niall agyon dicsért. Lezárjuk a kocsit, majd besétálunk. Persze a paparazzók most sem maradhatnak el, amiből még ma este a tévében kavarás lesz... Leülünk egy asztalhoz, ahová rögtön jön is egy kicsit sznobnak látszó harmincas körüli pincércsaj.
- Mit hozhatok? - csámcsog a rágójával, mint valami kilencvenes évekbeli tipikus amcsi filmben. Igazából a filmben kicsit vicces, élőben viszont undorító. Elmondjuk a rendelést, mire lenézően végignéz rajtam és elmegy.
- Asszem’ te vagy a kedvence, engem pedig rohadtul nem csíp - motyogom Niallnek.
- Kérjek más pincért?
- Nem kell. Túlélem.
- Na, amúgy mi lenne, ha ez a reggebéd után elmennénk meglepni Hazzt? - húzgálja a szemöldökét vigyorogva.
- Nekem oké. Nem lesz belőle baj?
- Miért lenne? Dehogyis!
- Akkor jó! - sóhajtom.
A további negyed órában elbeszélgetünk, majd kihozzák az ételünket és reménykedek, hogy nem köptek bele... Elfogyasztjuk a reggebédet, majd fizetünk és távozunk.
- Én is akartam fizetni! - rakom karba a kezemet
a kocsiban.
- Harrynek is így
hisztizel? - nevet fel és beindítja a kocsit.
- Ahha.
- Szegény..
- Hééj! Nem is szeretsz? - görbítem le a számat.
- Dehogyneem húgii! Harry egy kibaszott mázlista, és ő ezt tudja is! - mondja, mire felreppennek a pillangók a hasamban. Úgy hiányzik...
- Ajánlom neki, hogy tisztában legyen ezzel... - mosolyodok el. Tudom, hogy tudja, és hogy megbecsül engem... Fél óra zenebömböltetés és éneklés után, a stúdió parkolójába érünk. Ni leállítja az autót, én pedig kikötöm a biztonsági övemet.
- Egész jó a hangod - dicsér meg.
- Köszii! - vigyorodok el, majd kiszállok.
Lezárjuk a kocsit és befelé indulunk.
- Horan! Hát te? Dal Harryvel? - szólít le minket egy nagydarab, sötétbőrű férfi.
- Szia, John! Neem, csak Faithet kísérem!
- Ohh, a menyasszony! - vigyorog rám mire felkuncogok.
- Bemehetünk? - kérdezem.
- Menjetek! - mutat az ajtóra mosolyogva, mi pedig megköszönjük és besétálunk.
- Na, gyere! - ragad kézen a szöszi és húzni kezd a lift felé. A kettes gombot nyomja meg, így kizárásos alapon a másodikra tartunk. Pár másodperc alatt fel is érünk, és egy hosszú folyosón lyukadunk ki.
- Tudod melyikbe van? - kérdezem kíváncsian.
- Ahha! - mondja, majd megindul egy ajtó felé, amire a hatos szám van írva. Előre enged, én pedig lenyomom a kilincset és mosolyogva belépek, de amint meglátom, hogy mi folyik itt, rögtön lefagy a mosoly az arcomról és a testemet elönti a düh. Érzem, hogy Niall hátulról lefog, de én nem bírom türtőztetni magamat, kitépem a karjai közül a kezeimet és megindulok feléjük...
- Ahha.
- Szegény..
- Hééj! Nem is szeretsz? - görbítem le a számat.
- Dehogyneem húgii! Harry egy kibaszott mázlista, és ő ezt tudja is! - mondja, mire felreppennek a pillangók a hasamban. Úgy hiányzik...
- Ajánlom neki, hogy tisztában legyen ezzel... - mosolyodok el. Tudom, hogy tudja, és hogy megbecsül engem... Fél óra zenebömböltetés és éneklés után, a stúdió parkolójába érünk. Ni leállítja az autót, én pedig kikötöm a biztonsági övemet.
- Egész jó a hangod - dicsér meg.
- Köszii! - vigyorodok el, majd kiszállok.
Lezárjuk a kocsit és befelé indulunk.
- Horan! Hát te? Dal Harryvel? - szólít le minket egy nagydarab, sötétbőrű férfi.
- Szia, John! Neem, csak Faithet kísérem!
- Ohh, a menyasszony! - vigyorog rám mire felkuncogok.
- Bemehetünk? - kérdezem.
- Menjetek! - mutat az ajtóra mosolyogva, mi pedig megköszönjük és besétálunk.
- Na, gyere! - ragad kézen a szöszi és húzni kezd a lift felé. A kettes gombot nyomja meg, így kizárásos alapon a másodikra tartunk. Pár másodperc alatt fel is érünk, és egy hosszú folyosón lyukadunk ki.
- Tudod melyikbe van? - kérdezem kíváncsian.
- Ahha! - mondja, majd megindul egy ajtó felé, amire a hatos szám van írva. Előre enged, én pedig lenyomom a kilincset és mosolyogva belépek, de amint meglátom, hogy mi folyik itt, rögtön lefagy a mosoly az arcomról és a testemet elönti a düh. Érzem, hogy Niall hátulról lefog, de én nem bírom türtőztetni magamat, kitépem a karjai közül a kezeimet és megindulok feléjük...
- És most mi lesz? -
csapja be a hálónk ajtaját Niall, majd leül mellém az ágyra.
- Nem tudom - rázom meg a fejemet és a pocakomra simítom a kezeimet. - Nemcsak magamra kell gondolnom.
- Igazából büszke vagyok rád. Igaz minden címlap arról fog beszélni, hogy miután bementél a stúdióba, kb. tíz perc múlva Ariana Grande megtépett hajjal és vérző orral rohant ki, de én akkor is büszke vagyok! - simítja meg a hátamat.
- Örülök, hogy örülsz. Én már kevésbé - törölöm meg az orromat egy papír zsepivel, ami már full fekete a lefolyt sminkemtől, amit a két óra stabil bömbölés eredményezett.
- Minden rendben lesz, ahogyan eddig is volt.
- Nem tudom. Fogalmam sincs Harry mennyire volt ebbe benne.
- Mivel nem hagytad szóhoz jutni, csak lepofoztad és otthagytad?
- Te meghallgattad volna?
- Talán nem. Nem tudom.
- Ahj Niall. Mindig kell valamit csinálnia..
- Igazából nekem is volt már olyan, hogy rám másztak és egyszerűen nem tudtam magamról levakarni..
- A csajba lehet harminc kiló vasággyal együtt..
- Jó, de tudod milyen Hazz... Lehet csak erőszakkal tudta volna lerángatni magáról, azt meg nem akarta.
- De engem volt, hogy már megütött..
- Azóta elvégzett egy dühkezelési tanfolyamot, csak miattad. Mindent miattad csinál. Miattad tért jó útra és a gyerekét várod, hahó! – hajol bele a képembe mire felnevetek.
- Ahha.. Szóval, ha én is, akkor te is? Vagy mi a fasz van? - hallom meg Harry hangját, és mikor Ni kihajol a képből, meglátom az ajtóban.
- Ne gyere ezzel nekem. Te csaltál meg, nem én téged!
- Nem csaltalak meg.
- Akkor az mi volt? A csaj rád volt mászva teljesen!
- Mondtam már, hogy nem tudtam levakarni! Ilyen nehéz hinni nekem?
Indulatosan felállok, majd közelebb megyek.
- Hogyan higgyek neked, mikor századszorra töröd össze a szívemet? - mondom a szemébe, majd kirohanok mellette.
Átmegyek a stúdió szobába és beülök a bőrszékbe. Hallom, hogy nyílik az ajtó, én pedig odafordítom a fejemet.
- Sajnálom. Oké? Muszáj volt vele dolgoznom, ugyanis ezt mondta a producer, de egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Rám mászott és nem tudtam leszedni magamról.
- Az a nő van harminc kiló... Ne mondd már...
- Nem fogom fellökni...
- Ahha...
- Faith, fejezd ezt be. Félre érted az egészet. Hűséges vagyok hozzád és soha nem csalnálak meg, főleg így, hogy a mi babánk van a szíved alatt. Te vagy az első és utolsó nő az életemben, akit az életemnél is jobban szeretek. Kérlek...
- Nem tudom - rázom meg a fejemet és a pocakomra simítom a kezeimet. - Nemcsak magamra kell gondolnom.
- Igazából büszke vagyok rád. Igaz minden címlap arról fog beszélni, hogy miután bementél a stúdióba, kb. tíz perc múlva Ariana Grande megtépett hajjal és vérző orral rohant ki, de én akkor is büszke vagyok! - simítja meg a hátamat.
- Örülök, hogy örülsz. Én már kevésbé - törölöm meg az orromat egy papír zsepivel, ami már full fekete a lefolyt sminkemtől, amit a két óra stabil bömbölés eredményezett.
- Minden rendben lesz, ahogyan eddig is volt.
- Nem tudom. Fogalmam sincs Harry mennyire volt ebbe benne.
- Mivel nem hagytad szóhoz jutni, csak lepofoztad és otthagytad?
- Te meghallgattad volna?
- Talán nem. Nem tudom.
- Ahj Niall. Mindig kell valamit csinálnia..
- Igazából nekem is volt már olyan, hogy rám másztak és egyszerűen nem tudtam magamról levakarni..
- A csajba lehet harminc kiló vasággyal együtt..
- Jó, de tudod milyen Hazz... Lehet csak erőszakkal tudta volna lerángatni magáról, azt meg nem akarta.
- De engem volt, hogy már megütött..
- Azóta elvégzett egy dühkezelési tanfolyamot, csak miattad. Mindent miattad csinál. Miattad tért jó útra és a gyerekét várod, hahó! – hajol bele a képembe mire felnevetek.
- Ahha.. Szóval, ha én is, akkor te is? Vagy mi a fasz van? - hallom meg Harry hangját, és mikor Ni kihajol a képből, meglátom az ajtóban.
- Ne gyere ezzel nekem. Te csaltál meg, nem én téged!
- Nem csaltalak meg.
- Akkor az mi volt? A csaj rád volt mászva teljesen!
- Mondtam már, hogy nem tudtam levakarni! Ilyen nehéz hinni nekem?
Indulatosan felállok, majd közelebb megyek.
- Hogyan higgyek neked, mikor századszorra töröd össze a szívemet? - mondom a szemébe, majd kirohanok mellette.
Átmegyek a stúdió szobába és beülök a bőrszékbe. Hallom, hogy nyílik az ajtó, én pedig odafordítom a fejemet.
- Sajnálom. Oké? Muszáj volt vele dolgoznom, ugyanis ezt mondta a producer, de egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Rám mászott és nem tudtam leszedni magamról.
- Az a nő van harminc kiló... Ne mondd már...
- Nem fogom fellökni...
- Ahha...
- Faith, fejezd ezt be. Félre érted az egészet. Hűséges vagyok hozzád és soha nem csalnálak meg, főleg így, hogy a mi babánk van a szíved alatt. Te vagy az első és utolsó nő az életemben, akit az életemnél is jobban szeretek. Kérlek...
Sóhajtok egyet, majd
lehunyom a szemeimet.
- Hányszor hozol még ilyen helyzetbe? Hányszor kell, hogy megbocsájtsak neked?
- Tudod, hogy nem ígérhetek semmit. Ilyen lesz, ugyanis világsztár vagyok és mellesleg elég jó pasi... - kalandozik el.
- Ééés visszatért a régi Styles... - forgatom meg a szemeimet.
- Kicsim. Ne haragudj már, tudod, hogy bármit megtennék érted...
- Ez a te szerencséd Styles... hogy jó beszélőkéd van, és hogy szeretlek... De...
- Ajjhh.. - sóhajt fel és a plafonra emeli a tekintetét.
- Ne merj hozzám nyúlni vagy bármit is csinálni az elkövetkezendő napokban, mert esküszöm, neked is eltöröm az orrodat..
- Ez most baj, ha beindított? - nevet fel kínosan mire felnevetek én is.
- Ami azt illeti, engem is.. - töprengek el.
- Na, már látom minden oké.. Akkor én megyek is.. - hallom Niall hangját.
- Na, várj csak Horan! - szól neki Hazz.
- Mi az?
- Mi volt az az előbb?
- A csajodat próbáltam meggyőzni, hogy kibéküljön veled...
- Nem úgy látszott.
- Na, idefigyelj Styles! Megint elszaladt veled a ló! Én Faithel voltam, amíg te stúdióztál, pedig nekem is volt dolgom, de megtettem, amit egy jó barátnak kell, úgyhogy ne gyanúsítgass!
- Jó, bocsi... - húzza el a száját.
- Tök mindegy! Szia Faith! - int és kimegy a szobából.
- Várj már! Haver! - szól utána Hazz, de már csak az ajtócsapódás hallatszik.
- Jól megcsináltad, gratulálok - tapsolom meg.
- Ne most! - tartja fel az ujját.
- Nagyszerű barát vagy! - forgatom meg a szemeimet.
Fújtat egyet majd bevonul a szobába és becsapja maga után az ajtót. Ahh seggfej..
- Hányszor hozol még ilyen helyzetbe? Hányszor kell, hogy megbocsájtsak neked?
- Tudod, hogy nem ígérhetek semmit. Ilyen lesz, ugyanis világsztár vagyok és mellesleg elég jó pasi... - kalandozik el.
- Ééés visszatért a régi Styles... - forgatom meg a szemeimet.
- Kicsim. Ne haragudj már, tudod, hogy bármit megtennék érted...
- Ez a te szerencséd Styles... hogy jó beszélőkéd van, és hogy szeretlek... De...
- Ajjhh.. - sóhajt fel és a plafonra emeli a tekintetét.
- Ne merj hozzám nyúlni vagy bármit is csinálni az elkövetkezendő napokban, mert esküszöm, neked is eltöröm az orrodat..
- Ez most baj, ha beindított? - nevet fel kínosan mire felnevetek én is.
- Ami azt illeti, engem is.. - töprengek el.
- Na, már látom minden oké.. Akkor én megyek is.. - hallom Niall hangját.
- Na, várj csak Horan! - szól neki Hazz.
- Mi az?
- Mi volt az az előbb?
- A csajodat próbáltam meggyőzni, hogy kibéküljön veled...
- Nem úgy látszott.
- Na, idefigyelj Styles! Megint elszaladt veled a ló! Én Faithel voltam, amíg te stúdióztál, pedig nekem is volt dolgom, de megtettem, amit egy jó barátnak kell, úgyhogy ne gyanúsítgass!
- Jó, bocsi... - húzza el a száját.
- Tök mindegy! Szia Faith! - int és kimegy a szobából.
- Várj már! Haver! - szól utána Hazz, de már csak az ajtócsapódás hallatszik.
- Jól megcsináltad, gratulálok - tapsolom meg.
- Ne most! - tartja fel az ujját.
- Nagyszerű barát vagy! - forgatom meg a szemeimet.
Fújtat egyet majd bevonul a szobába és becsapja maga után az ajtót. Ahh seggfej..
✖✖✖
A nap nagy része Hazz duzzogásával telik
el, és én sem lépek a békülés felé, ugyanis tényleg óriási seggfej volt...
Velem és Niallel szemben is. Ő féltékenykedik, mikor én találom
egy másik csajjal ott, félreérthető helyzetben. Ahogyan
a konyhában tevékenykedek, ez alatt a mosogatóba való pakolást értem, az egyik
hajolásnál begörcsöl a hasam, és ahogyan hozzáérek, érzem, hogy picit meg is
keményedett. Aggódva sóhajtok egyet és a nappaliba csoszogok, majd leülök a
kanapéra. Mi a fene ez? Ilyen még nem
volt a tizenöt hét alatt...
- Harry! - kiabálom el magamat, a pocakomat simogatva.
Pár másodperc múlva hallom, hogy kijön a szobából és ledobog az üveg lépcsőn.
- Mi az? - kérdezi, de amint meglát, idesiet, és a hasamra teszi a kezét.
- Baj van? Fáj? Mit érzel? - kérdezi az arcomat kémlelve és látom, hogy enyhén bepánikolt.
- Nem tudom. Pakoltam és görcsölni kezdett.
- És ez mitől van? Mit segítsek? Menjünk kórházba? - hadarja.
- Nem...
- Mondj már valamit! Ez rosszat jelent? Valami van a babával?
- Én sem tudom! - emelem fel a hangomat.
- Oké, akkor felhívod a doktornőt! - nyomja a kezembe a telefonját.
- Harry, itt nappal van, ott éjszaka...
- Nem érdekel..
- És ha lecsesz?
- Jó, akkor majd szülésnél is megvárjuk a reggelt, nem?
- Jó, hívom már! - forgatom meg a szemeimet.
Kikeresem a számát, majd a fülemhez emelem a telefont. Pár másodperc múlva eléggé friss hanggal szól bele a doki.
- Jó estét doktornő! - köszönök.
- Szia Faith! Mi a baj?
- Nem zavarom?
- Ügyeletes vagyok, éppen nincs semmi. Mondd mi a baj!
- Hollywoodban vagyunk Harryvel és az előbb olyan tíz perce begörcsölt a hasam, majd bekeményedett. Ez mitől van? Aggódnunk kéne?
- Mit csináltál előtte?
- Hát úgy semmit...pakoltam csak. Sokat hajolgattam.
- Az nem játszik nagy szerepet benne.. Stressz? Idegesség?
- Hát, előtte veszekedtünk...
- Ahha... A baba megérzi, ha az anyukája feszült, ideges vagy stresszes, és ő is szorongani kezd. Minden terhességnél előfordul, ilyenkor azt javaslom az anyukáknak, hogy próbálják megőrizni a hidegvérüket, az apukáknak pedig azt tanácsolom, hogy ne idegesítsék fölöslegesen a párjukat...
- Értem.. Akkor nincs semmi baj?
- Nincs. Nyugodj meg.
- Rendben. Köszönöm - hálálkodom. Elköszön, majd leteszi.
- Na? - néz rám Hazz.
- Valószínű a veszekedés miatt volt. Azt tanácsolja legyek nyugodt, te meg ne idegesíts fel.
Hátrahajtja a fejét, majd a plafont kezdi bámulni. Pár percig csöndben van, én pedig kíváncsian várom mire jut.
- Sajnálom. Azon leszek, hogy minél jobb legyen nektek - néz a szemembe.
- Tudom, hogy te mindent megteszel. Csak...
- Nem elég.
- De! Ne fordítsd már ki a szavaimat! - szólok rá.
- De próbálj nem belekerülni ilyen helyzetekbe...
- Bíznod kell bennem.
- Bízom.
- Ezt te se hiszed el Faith..
- Harry! Mondom, hogy bízom benned!
Megrázza a fejét, majd elneveti magát.
- Holnap még fel kell vennünk a dal másik felét Arianaval - jelenti ki. Lassan kifújom a levegőmet és próbálom visszafogni magamat.
- Remélem befenyítettem annyira, hogy ne nyúljon hozzád - jelentem ki.
- Szeretem, mikor ilyen vadmacska vagy - csúszik közelebb.
- Hülye - kuncogok fel, mikor átkarol.
- Tapizhatlak? - néz rám boci szemekkel.
- Nem - mondom felhúzott szemöldökkel.
- Légysziii! - mondja és nagy tenyerét a mellemre teszi, mire felnevetek.
- Puszi? - kérdezi, mire adok neki egy rövid csókot.
- Megnyugodtál?
- Meg! Sokkal nagyobb lett a melled. Jó ez a terhesség dolog.
- Paraszt - motyogom, majd leszedem magamról a mancsait.
- Most mi van? - nevet fel.
- Semmi - mosolyodok el.
- Így szeretsz.
- Így - sóhajtom. A vállára hajtom a fejemet és a nap hátralévő részét megpróbáljuk már nem végigveszekedni…
- Harry! - kiabálom el magamat, a pocakomat simogatva.
Pár másodperc múlva hallom, hogy kijön a szobából és ledobog az üveg lépcsőn.
- Mi az? - kérdezi, de amint meglát, idesiet, és a hasamra teszi a kezét.
- Baj van? Fáj? Mit érzel? - kérdezi az arcomat kémlelve és látom, hogy enyhén bepánikolt.
- Nem tudom. Pakoltam és görcsölni kezdett.
- És ez mitől van? Mit segítsek? Menjünk kórházba? - hadarja.
- Nem...
- Mondj már valamit! Ez rosszat jelent? Valami van a babával?
- Én sem tudom! - emelem fel a hangomat.
- Oké, akkor felhívod a doktornőt! - nyomja a kezembe a telefonját.
- Harry, itt nappal van, ott éjszaka...
- Nem érdekel..
- És ha lecsesz?
- Jó, akkor majd szülésnél is megvárjuk a reggelt, nem?
- Jó, hívom már! - forgatom meg a szemeimet.
Kikeresem a számát, majd a fülemhez emelem a telefont. Pár másodperc múlva eléggé friss hanggal szól bele a doki.
- Jó estét doktornő! - köszönök.
- Szia Faith! Mi a baj?
- Nem zavarom?
- Ügyeletes vagyok, éppen nincs semmi. Mondd mi a baj!
- Hollywoodban vagyunk Harryvel és az előbb olyan tíz perce begörcsölt a hasam, majd bekeményedett. Ez mitől van? Aggódnunk kéne?
- Mit csináltál előtte?
- Hát úgy semmit...pakoltam csak. Sokat hajolgattam.
- Az nem játszik nagy szerepet benne.. Stressz? Idegesség?
- Hát, előtte veszekedtünk...
- Ahha... A baba megérzi, ha az anyukája feszült, ideges vagy stresszes, és ő is szorongani kezd. Minden terhességnél előfordul, ilyenkor azt javaslom az anyukáknak, hogy próbálják megőrizni a hidegvérüket, az apukáknak pedig azt tanácsolom, hogy ne idegesítsék fölöslegesen a párjukat...
- Értem.. Akkor nincs semmi baj?
- Nincs. Nyugodj meg.
- Rendben. Köszönöm - hálálkodom. Elköszön, majd leteszi.
- Na? - néz rám Hazz.
- Valószínű a veszekedés miatt volt. Azt tanácsolja legyek nyugodt, te meg ne idegesíts fel.
Hátrahajtja a fejét, majd a plafont kezdi bámulni. Pár percig csöndben van, én pedig kíváncsian várom mire jut.
- Sajnálom. Azon leszek, hogy minél jobb legyen nektek - néz a szemembe.
- Tudom, hogy te mindent megteszel. Csak...
- Nem elég.
- De! Ne fordítsd már ki a szavaimat! - szólok rá.
- De próbálj nem belekerülni ilyen helyzetekbe...
- Bíznod kell bennem.
- Bízom.
- Ezt te se hiszed el Faith..
- Harry! Mondom, hogy bízom benned!
Megrázza a fejét, majd elneveti magát.
- Holnap még fel kell vennünk a dal másik felét Arianaval - jelenti ki. Lassan kifújom a levegőmet és próbálom visszafogni magamat.
- Remélem befenyítettem annyira, hogy ne nyúljon hozzád - jelentem ki.
- Szeretem, mikor ilyen vadmacska vagy - csúszik közelebb.
- Hülye - kuncogok fel, mikor átkarol.
- Tapizhatlak? - néz rám boci szemekkel.
- Nem - mondom felhúzott szemöldökkel.
- Légysziii! - mondja és nagy tenyerét a mellemre teszi, mire felnevetek.
- Puszi? - kérdezi, mire adok neki egy rövid csókot.
- Megnyugodtál?
- Meg! Sokkal nagyobb lett a melled. Jó ez a terhesség dolog.
- Paraszt - motyogom, majd leszedem magamról a mancsait.
- Most mi van? - nevet fel.
- Semmi - mosolyodok el.
- Így szeretsz.
- Így - sóhajtom. A vállára hajtom a fejemet és a nap hátralévő részét megpróbáljuk már nem végigveszekedni…
Nagyon tetszett mikorra varhato a folytatas ??? 😍💕
VálaszTörlés