~Chapter 55.~

✖Három nap múlva✖

A telefon hangos csörgésére leszek figyelmes. Abbahagyom a főzőcskézést, és a nadrágomba törölgetve mancsaimat, sietek a zenélő tárgy felé. Harry telefonja, de mivel Anya van kiírva, felkapom.
- Szia, Anne! - köszönök bele.
- Szia kedveském! Hogy vagy? Nincs már baj a babával?
- Honnan veszed, hogy baj volt?
- Hazz mesélte, hogy nagyon aggódik, mert sokat veszekedtek és néha rosszul vagy.
- Jól vagyok, köszi és a pocaklakó is jól van. Egyedül Hazz lökött.
- Azért is hívom. Beszélni akarok vele.
- Láttad a híreket?
- Persze! Láttam az Arianas sztorit, azt is láttam, hogy berúgott tegnap este...mindent láttam.
- Nem tudom már mit csináljak vele. Amerika egyszerűen meghülyíti.
- Tudom kedvesem. Hol van most? Beszélhetnék vele?
- Fent van a hálóban, de felviszem neki – mondom, és felsétálok a lépcsőn.
- Másnapos még? - kérdezi, mikor belépek a szobába.
- Nem hiszem. Csak pihen.
- Ki az? – suttogja Hazz.
- Anyukád. Tessék! - nyújtom át a telefont, miután elköszöntem Annetől.
- Szia, anya! - szól bele Hazz, de a beszélgetés többi részét már nem hallom, ugyanis kisétálok.
Nem értem... Fogalmam sincs, Harry miért csinálja ezt. Tegnap is egyedül hagyott, és elment berúgni. Ennek mi értelme van? Visszacsoszogok a tűzhelyhez és folytatom a spagetti készítését. Már csak pár perc és készen van.
Lábdobogást hallok a lépcsőn, de nem nézek hátra. Valaki átkarolja a derekamat és kezeit a pocakomra simítja, ajkait pedig nyakamra nyomja.
- Sajnálom - motyogja. - Sajnálok mindent. Azt, hogy hülye voltam, azt, hogy tegnap este berúgtam, azt, hogy sokat dolgozok, hogy nem adom meg neked azt a figyelmet, amit meg kéne...nem értem magam...
Megfordulok a kezei közt és a szemeibe nézek.
- Túl sok ez neked Harry. Mondd meg a producernek, vagy ki az istennek, hogy nem vállalod. Reggeltől délután ötig bent leszel és annyi. Ha itt vagyunk, mindig elszalad veled a ló és azt éred el, hogy mindenki haragudjon rád. Haragszik Niall, haragszik most már Lou is...
- Tudom...
- Én nem. Oké? Mindenben melletted állok, ha engeded. De most szépen felhívod Louist és bocsánatot kérsz, aztán a maradék egy hétre meghívod őket ide.
- Jó.. - sóhajtja.
- Aztán felhívod a szöszit és tőle is bocsánatot kérsz.
- Téged hogy engeszteljelek ki? - néz rám bűnbánó, de egy kicsit macsós arckifejezéssel.
- Rá fogsz te arra jönni - paskolom meg az arcát.
- Jó, akkor elmegyek egy kicsit. Nemsokára jövök. Egy fél óra, rendben?
- Hová mész?
- Az titok - nyom egy rövid puszit a számra és izgatottan elsiet. Becsapja maga után a bejárati ajtót, aztán hallom, hogy elhúz az autóval. Hogy ebbe meg mi ütött?
Csörögni kezd, ezúttal az én telefonom, így gyorsan felkapom.
- Barátnőőm! - visít bele Danielle.
- Te ilyenkor mit érzel, úgy őszintén?
- Nem tudom, de közeledünk a házatok felé, remélem van kaja!
- Micsoda? Ide jöttök? Ma? Most?
- Baj??
- Jajj, dehogyis, csak meglepett! Nagyon örülök, mert néha egyedül érzem magam és a keresztlányom is hiányzik!
- Sietünk! Az a faszfej?
- Ha Harryt kérdezed, akkor elment valahova! - nevetek fel.
- Hál istennek! - sóhajt.
- Na, siessetek, majd megbeszélünk mindent.
- Már itt vagyunk! Szia! - köszön el és lecsapja. Valóban autózúgást hallok meg, így elzárom a már készétel alatt a lángot és kirohanok. Meglátom a fekete telepjárót és felvisítok.
Danielle vigyorogva kiszáll a hátsó ülésről, majd idefut és megölelget. Louis is kitápászkodik és mosolyogva int, majd behajol hátra, kiköti a bébi hordozót és idecipeli Cassiet.
- Babaa! - vigyorodok el és kiemelem a nézelődő kis gyönyörűséget.
- Gyertek be! - mondom, majd besétálok a házba.
- Szia, baba! Annyira aranyos vagy, istenkém! - gügyögök az apró kislánynak, aki hatalmas óceán kék szemeivel engem pásztáz.
- Tőlem örökölte! - halljuk kintről.
- Te a csomagokat pakold Tomlinson! - szól nevetve oda neki Danielle.
- Hallottuk, hogy Hazz mindegyik házába csinált babaszobát a kicsinek, úgyhogy Cassie fel is avatja.

- Erről nem tudtam, de csak nyugodtan! Mintha itthon lennétek! - jelentem ki és ebben a pillanatban az előszobában egy nagy csattanást hallok, majd Lou befut a nappaliba és rávetődik a kanapéra.
- Cuccok behozva, de azt nem mondom, hogy épségben vannak... - húzza el a száját.
- Tomlinson, a behozni szó alatt azt értettem, hogy fel a szobánkba, és nem az ajtótól öt centire.
- Bébi, pihenek - mondja lehunyt szemekkel.
- Neked nem is köszöntem! - vigyorodok el, majd átadom Dannek Cassiet és rávetődök Louisra. Persze ezt úgy kell érteni, hogy a hasamra vigyázva ráhuppanok, és elterülök rajta, amire egy nyikkanással válaszol, ami gondolom azt jelentheti, hogy a baba dobott a súlyomon egy aprócskát.
- Én is szeretlek, de szállj le rólam a terhes seggeddel! - nyöszörgi.
- Most mi van? Alig gömbölyödök és még csak tizenöt hetes...lassan tizenhat..
- Hogy vagy amúgy? - kérdezi Dan, miközben leül a fotelbe Cassievel a karjában.
Felállok a férjéről és leülök Lou lábaihoz.
- Elég jól. Nincs reggeli rosszullét, csak kívánóság, meg folyton fáradt vagyok. De ennyi.
- És Hazz?
- Bocsánatot kért. Kezd visszajönni a valóságba. Amerika mindig elveszi az eszét. Azt a keveset is.
- Nem nehéz - motyogja Lou.
- Igen, te is mindig megbolondultál - morogja Dan.
- Asszony!
- Akarsz egyedül aludni ma? - húzza fel a szemöldökét Dan.
- Nem.. - motyogja.
- Nálatok úgy látom minden a régi! - kuncogok fel.
- Ahha! - bólogatnak.
- Nem volt összeveszés?
- Párszor összekapunk, de Cassie érkezésével csak minden jobb lett! - vigyorog Dan.
- Ahha... Hányadik hétnél is járunk? - kérdi Lou.
- Holnap lesz négy hetes Cassie. Már csak egy hét, rendben? - mosolyodik el Danielle. Gondolkozni kezdek, majd mikor rájövök, hogy a szex tilalomról van szó, felnevetek.
- Nehezen viseled Tommo? - bököm meg.
- Ne tudd meg! - szorítja össze a szemeit.
Felkuncogok, majd mikor kocsi zúgást kezdek hallani, az ajtóra pillantok.
- Megjött Mr. Seggfej - mondja unottan Dan.
- Cassie elaludt? Vidd fel, míg Hazzal megbeszéljük a dolgokat - mondja Lou.
- Rendben - bólint Dan és felsétál. Hogy tud tájékozódni ebben a nagy házban? Nekem nem megy egy hét után sem...
Nyílik az ajtó, majd először egy bazinagy rózsacsokrot látok meg, majd Hazzt.
- Bébi... - kezdem mosolyogva.
- Ne mondd azt, hogy nem kellett volna! De kell! Meg akartalak lepni! - mondja, majd idejön, leteszi a csokrot és magához húzva megcsókol.
- Köszönöm - suttogom a szájába.
- Neked bármit. Sajnálom.
- Tudom. Nézz a kanapéra és legyél normális - nézek a szemébe, majd nyomok egy puszit a szájára és a csokrot felkapva, elindulok vázát keresni. Hamar meg is találom, töltök bele vizet és belehelyezem a virágokat. Mire visszacsoszogok a nappaliba, Lou és Hazz már hülyéskednek.
- Béke? - kérdezem.
- Ja. Mindketten túlreagáltuk - vigyorog rám Hazz.
- Jól van. Felmegyek, megnézem Dan-t és Cassiet - mondom, majd felsietek a lépcsőn...

✖✖✖ 

- Elképesztően gyönyörű vagy - hallom meg Hazz dörmögő hangját a hátam mögül. Már este van és éppen a tükör előtt álldogálok a pizsimben, a pocakomat méregetve.
Hazz idesétál a fürdőajtóból, majd átkarol, és a nyakamba puszil.
- Hazudsz - nézek a tükörből rá.
- Már megint bolond vagy - nevet fel.
- Miért is? - húzom fel a szemöldökömet.
- Rohadt jó alakod van, hosszú lábaid, nagy melled, kerek feneked, az arcod egyszerűen gyönyörű, a hajadról nem is beszélve... jaa és Harry Styles menyasszonya vagy...
- Az utolsót muszáj volt belevenned ugye? - nevetek fel és megfordulok a karjai közt.
- Ez csak természetes - bólint, majd ajkaimnak esik.
- Nem úgy volt, hogy nem nyúlhatsz hozzám? - nevetek fel a csók után.
- Nem!
- De de! Hívd fel Niallt Skypeon, és kérj bocsánatot Harry - nézek a szemébe.
- Rendben – sóhajt, majd elenged, és az ágyhoz sétál. Felveszi az én laptopomat, és az ölébe helyezi.
- Héj! - szólalok meg.
- Szerinted nekem felveszi? - nevet fel.
Megvonom a vállamat, majd mellé ülök úgy, hogy ne látszódjak a képben.
Pár csörgés után fel is veszi.
- Mit akarsz seggfej? - szólal meg.
- Haver. Idióta voltam, tudom. Köszönöm, hogy vigyáztál Faithre és nagyon sajnálom, hogy olyanokat feltételeztem rólad. Tényleg. Csak dühös voltam.
- Ahham...
- Naa, Niaal! - húzza el aranyosan az „a” betűt.
- Nem lehet rád haragudni, te faszfej - mosolyodik el.
- Remélem, a gyerekem előtt meg tanultok beszélni szépen is - szólok bele az idilli pillanatba.
- Faith is itt van? - kérdezi Ni.
- Ahha! - fordítja felém Harry a laptopot.
- Szia, szöszi! - vigyorgok.
- Szia Faith! Hogy vagy? Hogy sikerült megnevelni ezt a majmot?
- Nehéz volt, és még teljesen nem sikerült. Jól vagyunk, minden rendben - mosolyodok el. Harry visszafordítja maga felé a gépet.
- Itt vannak Tommoék is, csak a másik szobában Cassievel - mondja.
- Oh, igen? Akkor üdvözlöm őket is, de nekem mennem kell, megyek stúdióba.
- Hol vagy most? - kérdezem.
- Londonban!
- Azért van ilyen nyomott fejed! - nevet Hazz.
- Kapd be Styles! Na, léptem, szia Faith! - integet, majd kinyomja.
- Na, ez is megvan! - csapja össze a kezeit Harry és rám néz.
- Ettől még nem fogok a nyakadba ugrani - mondom unottan.
- Te és a hangulatváltozásaid... Ugye tudod, hogy bármilyen keménynek tetteted magadat, a százhatvan centiddel és a negyvenöt kilóddal, ez nem hiteles.. - kezd el nevetni.
- Nagyon vicces vagy Styles! - öltöm rá a nyelvemet.
- Tudom - fogja a hasát.
Mosolyogva megforgatom a szemeimet és felállok az ágyból, amíg Hazz el van magának. Átcsoszogok a mellettünk lévő szobába, ahol Dan éppen Cassiet szopiztatja.
- Bejöhetek? - kukucskálok be.
- Ahha, de Styles nem - mondja Lou.
- Nem fog - nevetek fel.
Leülök az ágyra és csodálni kezdem a kis szépséget. Annyira kis tündéri baba...
- Olyan gyönyörű, mint az anyukája... - simogatom meg a kis kezecskéjét.
- Az biztos! - mondja büszkén Lou.
- Nincs gond Hazzal? - néz rám Dan.
- Nincs. Most helyre van téve - vigyorodok el.
- Azért éjszaka egy kis akció nem ártana neki - mondja pimaszul Lou.
- Neked már nagyon elvonási tüneteid vannak Tommo! - kuncogok.
- Ha te azt tudnád! – sóhajt, majd a plafont kezdi bámulni.
- Kicsim, nemsokára, oké? - simogatja meg a karját Dan.
- Tudod, hogy várok - mosolyodik el halványan.
- Félek, hogy Harry ezt nem fogja bírni és megcsal - bököm ki lehajtott fejjel.
- Akkor egy idióta. De hidd el, amint meglátja a gyerekét, az összes olyan gondolat ki fog menni a fejéből, hogy más nőre ránézzen, hisz aki gyereket szült neki, az lesz a legfontosabb.
- Ez szép volt kicsim, de ugye vágod, hogy nemcsak tőlem van gyereked? - pillant rá Dan mire belőlem kiszakad a nevetés.
- Öö.. hupsz? Helyesbíthetek? - kérdezi félve.
- Nem kell, tudom hogy gondolod! - mosolyodik el Dan mire Lou megkönnyebbülve kifújja a levegőjét.
- Na, szerintem már jól lakott - emeli fel Dan a babát, aki nagy szemekkel kezdi nézni az anyukáját.
- Megyek, tisztába teszem - pattan fel Lou, és elveszi a kislányát.
- Szerintem én léptem a tökfejhez! Jó éjt nektek! - pattanok fel az ágyról.
Egyszerre jóéjszakát kívánnak, én pedig át is libbenek Hazzhoz.
- Szia, gyönyörűm! - vigyorog rám az ágyból és leteszi a telefonját.
- Szia Hazz - mosolyodok el, és befekszem mellé.

- Van egy jó hírem - húz magához.
- Na, mond!
- Nem megyek be holnap dolgozni. Úgyhogy pihenünk, éés azt csinálunk, amit te szeretnél!
- Hmm...ez csábítóan hangzik - pillantok fel rá. Elneveti magát, majd nyom a homlokomra egy puszit.
A lámpa kapcsolójáért nyúlok, majd lekapcsolom, így sötétség telepszik a szobára.
- Amiért ilyen jó fiú voltál, szabad utat adok - motyogom a szájára.
- Többet kéne jónak lennem! - mondja, miközben éppen felém kerekedik.
Kuncogni kezdek és végigsimítok kockás hasán.
- Ne haragudj bébi, ha sietek, de régen voltam már benned, így minél előbb meg akarlak dugni - morogja.
- Khm… - köhintek.
- Azaz minél hamarabb szeretnék szeretkezni veled hercegnőm.
- Így már mindjárt más! Ha továbbra is jófiú leszel, talán megengedem, hogy úgy beszélj, ahogyan szeretnél - mondom nevetést visszafojtva, mert pontosan tudom, hogy el fog szakadni nála a cérna. Ez a célom..
- Na jó bébi, már elmondtam, hogy ebben a kapcsolatban én irányítok - kezdi puszilgatni nyakamat.
- Csak azt hiszed Styles - mondom kihívóan.
- Szeretnéd, hogy megmutassam? - kérdezi mély hangján. Na, ezt a Harryt szerettem volna előhívni.
- Rajta - csókolom meg szenvedélyesen és az ajkába harapok.
- Szeretem mikor ilyen vad vagy cica – mondja, és ezzel le is húzza rólam a pizsi pólómat.
- Igen? - vigyorodok el, a hátára helyezem a kezeimet, majd a körmeimet belemélyesztem a hátába és lassan végighúzom rajta.
Felszisszen, és a nyakamhoz hajol, hogy kiszívja. Felnyögök inkább az élvezettől, mint a fájdalomtól, majd már csak azt érzem, hogy lekerül a tangám, Hazz pedig a nőiességemhez vezeti a kezét és egy ujját felcsúsztatja.
- Oh, bébi, ennyire kívánsz? – igaz, hogy nem látom, de lemerném fogadni, hogy önelégülten vigyorog. Nyöszörgök még egy kicsit, mire felnevet.
- Fogd be Styles! - mondom és megmarkolom a férfiasságát, majd lassan kezdem rajta mozgatni a kezemet. Férfias nyögések szakadnak fel a torkából, ezért most én vigyorodok el. Megfogja a kezemet, a nőiességemhez pozícionálja magát, és minden jelzés nélkül belém csúszik, én pedig felnyüszítek. Lassan lökni kezd, én pedig egyszerűen nem tudok halk lenni. Annyira jó érzés, ahogyan mozog bennem. Egyre többet és többet akarok belőle. Gyorsabban kezd mozogni, én pedig a hátába markolok és felnyögök.
- Még mindig te irányítasz, bébi? - lihegi két lökés közt, de nem tudok rá figyelni, mert érzem a hasamban, azt az egyre épülő görcsös érzést, ami pillanatokon belül robban, és szétterjed az egész testemben.
- Hm? - kérdi és megáll, én pedig szenvedni kezdek.
- Kérlek, Harry! - lihegem, és előre tolom a csípőmet, de nem hagyja, és lefog. A csiklómhoz nyúl, mire összeszorítom a szemeimet. Rohadt egy érzés ez..
- Na, bébi? Csak mondd ki és a mennyekbe repítelek - suttogja a fülembe, aztán lágycsókot hint az ajkamra.
- Te irányítasz Harold, csak csináld már! - mondom, kicsit idegesen mire felkuncog, és ismét lökni kezd, csak kétszer olyan tempóval, én pedig rögtön a lepedőbe markolok, és akármennyire próbálom visszafogni magamat, egy halk sikoly elhagyja a számat. Az orgazmus érzése eljut minden egyes porcikámhoz, én pedig kissé önkívületi állapotban elengedem Hazz csuklóját, amit eddig szorítottam. Harry kicsúszik belőlem, majd ledől mellém.
- Huh.. - töröm meg a csendet mire felnevet.
- Hogy fogom én e nélkül bírni? - sóhajt.
- Kibírjuk. Attól én nyújthatok szolgáltatásokat.
- De az nem olyan! - kezd durcizni.
- Hazz...
- Befejeztem! Szeretlek!
- Én is szeretlek! - bújok hozzá, majd nem sokára el is nyom az álom.