~Chapter 27.~

Faith szemszöge:

Másnap reggel elég jó kedvvel ébredek fel ismét, a Styles rezidencián. Már úgy hozzászoktam, hogy itt kezdem a reggeleimet.. Péntek van, ami azt jelenti, hogy utolsó munkanap a héten és az egész hétvégét reményeim szerint Harry-vel és a srácokkal tölthetem, aminek a gondolatától nagy vigyor kúszik az arcomra főleg úgy, hogy holnap van az ötödik évfordulónk és szuper meglepit találtam ki a göndörömnek. A másik oldalamra fordulok, ahol Hazz még mélyen alszik. Karja, ami eddig az oldalamon volt, most a hasamra kerül és ezáltal magához tud húzni, aminek én kevésbé örülök, ugyanis indulnom kéne a munkába. Lassan, két ujjal megfogom a csuklóját és megpróbálom leemelni magamról, de felmorog álmában és még erősebben magához présel. Fújtatok egyet, majd amilyen erővel csak tudok, kigurulok a keze alól, azonban nem számolok azzal, hogy az ágy vége irtó közel van, így azzal a lendülettel le is esek. Ijedten kukucskálok fel Hazz-ra, aki mocorogni kezd.
- Faith.. - motyogja, mire turbó gyorsasággal teszek egy nagy párnát a karja alá, amit szorosan magához ölel és mélyet sóhajt.
Felkuncogok, aztán óvatos léptekkel a fürdőbe indulok készülődni...

✖ Délután ✖

Most is, mint máskor, sietősen hagyom el a munkahelyemet. A kártyámat lehúzva kicsörtetek a hatalmas üvegajtókon és a parkolóba veszem az irányt, mivel azt mondta Hazz, hogy értem jön. Hát igen... Reggel nem jött be a párnás trükk sokáig, ugyanis miután kész lettem, felkelt és ragaszkodott hozzá, hogy behozzon, így most várhatok rá.
- Faith! - hallok meg egy ismerős hangot a hátam mögül.
Ajjaj... Ugye nem hallom jól? Ugye nem David az egy éjszakás kalandom fut utánam? Megtorpanok, majd mosolyt erőltetve a számra fordulok felé.
- Szia! - lihegi, mikor ideér. 
Végig nézek rajta és konstatálom, hogy most is rohadt jól néz ki. Barna túrni való haj, kék szem, kis borosta, kidolgozott test... kétségtelenül jó pasi és igen népszerű a lányok körében.
- Szia - köszönök az ajkamba harapva és összefonom mellkasom előtt a karjaimat.
- Mit szeretnél? - emelem fel a szemöldökömet.
- Ahh, figyelj Faith... Én.. Huh.. szóval mióta lefeküdtünk, egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből. Nagyon csinos, okos, kedves lánynak tartalak és hát...szeretném, ha esetleg több is lenne abból az egy éjszakás kalandból!  - villantja rám tökéletes mosolyát.
- Öhm...figyelj Dave, nekem.. - kezdem, de kocsiajtó csapódásra leszek figyelmes, ezért arra fordítom a fejemet. Hazz-t látom meg erre felé sétálni és kicsit megijedek a villámokat szóró tekintetétől.
Mikor ideér, védelmezően a háta mögé utasít.
- Kopj le - közli mély hangon Dave-vel, aki meglepődötten pislog az én hercegemre.
- Bocs haver, én csak.. - kezd mentegetőzni.
- Szállj le Faith-ről vagy kénytelen leszek helyretenni az arcodat! - morogja, amitől még én is megijedek.

Harry mikor lett ilyen...erőszakos?
- Bocs - teszi fel Dave a kezeit, majd mikor kikukucskálok Harry mögül, bocsánatkérően rápillantok. Dave elsiet, én pedig minden bátorságomat összeszedve Hazz elé pattanok.
- Ez mégis mi volt? - tárom szét a karjaimat.
- Szállj be a kocsiba - mondja mogorván, majd az autóhoz indul és beül. Mivel nincs jobb ötletem, én is bepattanok mellé és bekötöm a biztonsági övemet.
- Elmondanád, hogy ez mégis ki a fene volt? - csap a kormányra.
- Hát...egy munkatárs.. - mondom bizonytalanul.
- Ne hazudj nekem! - emeli fel a hangját.
- Harry...mikor lettél te ilyen? Nem így ismerlek... Hol a romantikus, aranyos, életvidám Harry?
- Sok minden történt azóta Faith! Válaszolj inkább a kérdésemre - mondja, majd padlógázzal elindul.
- Lefeküdtem vele - nyögöm ki, mire egy hatalmasat tapos a fékbe.
- Mi van? Azt mondtad nem volt senkid! - kezd el kiabálni.
- Nem akartam elmondani, pontosan ezért - jelentem ki nyugodtan.
Nem válaszol, csak ismét elindul. Annyira utálom a hangulatingadozásait...
- Nem csináltam semmit, amiért így kellene viselkedned velem - jelentem ki.
- Hazudtál!
- Te meg a sztárvilág összes csaját megdugtad! Örülnöm kéne, hogy nem kapok el valami betegséget tőled! - nem gondolkozok, a szavak csak úgy kibuknak a számon, a következményeivel pedig egyáltalán nem számolok. Nagy ívben kanyarodik be a házamhoz, majd fékcsikorgással megáll.

- Szállj ki - mondja halkan.
- Harry...én..
- Faith, azt mondtam szállj ki! Most! - emeli feljebb a hangját.
- Kérlek, Harry! Beszéljük meg!
- Egyedül kell lennem..
- Hogy megint berúgj? Nem kell egyedül lenned - csóválom meg a fejemet.
- Faith, kérlek... - sóhajt fáradtan.
- Oké - nyitom ki az ajtót.
- Ha elmenekülsz a problémák elől, sosem fognak megoldódni - mondom, majd becsapom az ajtót és a lépcső felé indulok. Amint bejutok, felsietek a lépcsőkön és pár percen belül már a lakásomban is találom magamat. Lehuppanok a kanapéra és hullani kezdenek a könnyeim. Miért velem történik ez? Azt hittem, hogy ismerem őt, de kezdek kételkedni. Megváltozott és kiismerhetetlen lett. Labilis és előfordul, hogy dühkitörései vannak. Meg kéne változtatnom. El kell érnem, hogy miattam változzon meg és legyen újra az az imádnivaló Hazz, aki két éve volt. Csak egy gond van. Baromi fáradt vagyok ehhez az örökös huzavonához. Minden egyes veszekedésünk elvesz egy darabot belőlem, és ami azt illeti, ez nagyon fáj. A kezembe veszem a mobilomat és felhívom, de kinyom. A második szám, amit kikeresek, a Louisé. Pár csörgés után fel is veszi.
- Szia Faith! - szól bele.
- Louis! Baj van! Összevesztünk Hazz-al és nagy hülyeséget fog csinálni, attól félek. Nem tudod hova mehetett?
- Van egy hely London külvárosában, tudod az a tisztás féle. Szinte száz százalék, hogy ott lesz.
- Oké. Köszönöm! - mondom, majd kinyomom és a kocsi kulcsomat felkapva, le is rohanok a parkolóba. Az a hely innen harminc percre van, úgyhogy gyorsnak kell lennem. Nem élem túl, ha valamit csinál magával az az idióta...

✖✖✖

Fél óra múlva lekanyarodok a kavicsos útra, és az erdő elején megállok Harry Range Rover-e mellett. Tudok erről a búvóhelyéről, ugyanis egyszer elhozott ide. Olyankor jön erre a helyre, ha egyedül akar lenni. Lassú léptekkel megindulok a tisztás felé. Két perc múlva meglátom háttal nekem, egy nagyobb kövön ücsörögni. Felvesz egy kisebb kavicsot, majd beledobja a patakba. Meghallom a szipogását és összeszorul a szívem.
- Szia - köszönök halkan. Nem fordul meg és nem is reagál. Mellé sétálok és leülök törökülésbe.
- Figyelj Harry, én nem tudom mi történt, miután szakítottunk és azt sem tudom, hogy miken kellett keresztül menned, amiért így megváltoztál. De tudnod kell, hogy akármilyen vagy, én szeretlek. Meg fogjuk ezt oldani ketten. Semmi nem állhat ezek után közénk. Oké? Az a srác a munkahelyemen...ő csak kaland volt még régebben, most pedig megkért, hogy menjek el valahova vele, de vissza akartam utasítani, esküszöm, csak jöttél te. Én...nem szeretném, ha ez így folytatódna... rideg vagy velem... - szipogom.
Halkan felsóhajt, majd feláll és a hátam mögé ül, az ölébe húz, én pedig hátamat a felsőtestének döntöm.
- Igen, megváltoztam. Bevallom rossz irányba. Kibaszottul féltékeny vagyok, mert tisztában vagyok azzal, hogy nem érdemellek meg, de valamiért itt vagy, és nekem ez mindennél többet jelent. Tudom, hogy visszautasítottad volna, de elkapott a düh. Próbálok megnyílni előtted újra, de nehéz, mert eddig mindenki átvert.
- Tudom Hazz és sajnálom, de én nem foglak kihasználni. És bocsi azért, amit a kocsiban mondtam. Csak kicsúszott - vonok vállat.
- Végülis igazad van. Taylornak kitudja, milyen betegségei vannak - hallom a hangján, hogy mosolyog, amitől nekem is jobb kedvem lesz.
- Na, de nem említesz meg előttem gyakran túl sok exet, mert megütlek Styles!
- Vettem főni! - nevet fel. Kibontakozok öleléséből és szembe fordulok vele.
- Nem akartalak megbántani - nézek fel zöld íriszeibe.
- Én pedig nem akartam kiabálni veled - mosolyog rám.
- Helyes Styles! - bújok hozzá.
- Na, menjünk, mert hamarosan esni fog - nyom egy puszit a hajamba és felnéz az égre. Lassan felállok, majd leporolom magamat.
- Kocsival jöttél, mi? - pillant felém.
- Ahha! Úgyhogy külön megyünk! - villantok rá egy vigyort és az erdő felé indulok.
- Menj a szappantartódhoz! - kiabál utánam.
- Kikérem magamnak! A Cooper nem szappantartó! - öltöm rá a nyelvemet és tovább megyek.
Bepattanok az autómba és kitolatok Hazz kocsija mellől.
- Szia, nagyfiú! - vigyorgok rá a lehúzott ablakon keresztül.

- A házamnál találkozunk bébi! - kacsint a kocsija mellől és beszáll, én pedig elhajtok. Pár perc múlva a visszapillantómban felbukkan a fekete kocsi, én pedig a kormányt megmarkolva, a gázra lépek.
Felkuncogok, mikor felbúgatja a motort és kielőzve engem, integetni kezd.
- Jól van Styles! - motyogom, majd rágyorsítok és mivel ez egy teljesen kihalt útszakasz London külvárosában, mellé gurulok és a középső ujjamat felemelve, leelőzöm. Gonoszan felnevetek, ám mikor nagy előnnyel ismét felülkerekedik, hagyom inkább, ugyanis az ő és az én autóm nem egy kaliberű járművek. A kis versenyünknek köszönhetően a fél órás utat húsz perc alatt teszem meg és leparkolok Harry mellé, aki nem olyan régen érhetett ide. Azért akkora előnyt nem adtam neki… Amint kiszállok, meglátom a Rover oldalának dőlve mire felnevetek és odasétálok.
- Hagytalak nyerni - karolom át a nyakát.
- Ne kamuzz bébi. A szappantartód nem bírta, mi? - mosolyodik el féloldalasan és a derekam köré fonja kezeit.
- Nem szappantartó! Viszont ez csak most volt megengedve! Nem szeretném, ha így száguldoznál bárhol is - nézek a szemébe.
- Ahha - vigyorodik el.
- Harry! - nézek rá csúnyán.
- Oké, na!
- Nem akarom, hogy összetörd magad - motyogom a mellkasába.
- Mondanám, hogy én sem akarom, hogy te száguldozz, de ezzel a tragaccsal nem is nagyon lehet..
- Ne ócsárold az autómat! - válok el tőle és a Cooperemhez lépek.
- Nem úgy gondolta, ne haragudj rá. Hülye szegény - kezdem simogatni a motorháztetőt mire Hazz hülyén rám néz és nevetve besétál a házba. Utána iramodok és belépek a nagy bejárati ajtón.
- Harry! - kiabálom el magamat. Hirtelen két kar fonódik a csípőmre mire kicsit megugrok.
- Megijedtél? - suttogja a fülembe.
- Igen! Idióta vagy! – mondom, majd lefejtem magamról a mancsait és megfordulok.
- Bocsi! - kuncog, majd megölel és a hajamba nyom egy puszit.
- Nézünk valami filmet? - nézek fel rá.
- Háát én ki akartam menni a jakuzziba, de ahogy gondolod.. - sóhajt és pimaszul elmosolyodik.
- Mehetünk! - vágom rá mire felnevet.
- Na, gyere akkor - fogja meg a kezemet és a nappalin keresztül húz, majd kivezet a hátsó udvarra.
- Várj! Nincs bikinim! - nézek rá ijedten.
- A fehérnemű ugyanaz!
- Nem! - görbítem le a számat.
- Bébi! Előttem nem kell szégyenlősnek lenned!
- Jól van! - forgatom meg a szemeimet és leveszem a pólómat, majd a nadrágomat is. Harry végignéz rajtam, nyel egy nagyot és elfordulva leöltözik ő is egy bokszerre. Lassan megkapaszkodom a jakuzzi széleiben, aztán belelépek és leülök a szélére, hogy mellig ellepjen a bugyborékoló forró víz. Hazz bemászik mellém, aztán felkap és az ölébe ültet, hogy szemben legyek vele.
- Na, milyen? - néz fel rám.
- Hm..egész jó! - vigyorodok el és a nyaka köré fonom karjaimat.
- Egész jó? - emeli fel a szemöldökét játékosan mire felnevetek.
- Megmutassam, hogy lenne jobb? - harapom be az ajkamat.
- Ez kérdés? - nevet fel. Elmosolyodom, majd lassan a szájára tapadok és csókolni kezdem. Belemosolyog a számba, aztán a meztelen hátamat kezdi el simogatni, ami hihetetlenül jól esik.
- Én is megmutathatom, mitől lenne jobb? - néz rám perverzen mire megrázom a fejemet.
- Gonosz - görbíti le a száját.
- Tudom mit szeretnél, de légy türelmes!
- Meddig? Hm? Faith én már nem bírom! Szeretlek, de..
A szájára tapasztom a kezem és szorosan megölelem.
- Tényleg nem sok - suttogom a fülébe.
- Kikészítesz te nőszemély.. – sóhajt, majd lepocskol egy kis vízzel.
- Hülye! - kuncogok fel, és én is az arcába söprök egy kis vizet mire köhögni kezd, ennek következtében pedig elenged. Mikor kicsit jobban lesz, gonoszan rám néz, én pedig a jakuzzi másik felébe húzódok.
- Harry! - nevetek fel miközben lassan közelít.
- Igen bébi?
- Ne bánts!
- Én? Soha! - néz rám ördögien és abban a pillanatban lefröcsköl egy jó adag vízzel.
- A hajaam! - sikítok fel.
 - Mi a baj? - néz rám ártatlanul.
- Vigyázz magadra Styles, mert azt a kis időt kihúzhatom még több hétre vagy hónapra is! - vigyorodok el pimaszul.
- Akkor kénytelen leszek a beleegyezésed nélkül csinálni! - ölel át.
- Te nem vagy százas! - kuncogok fel, majd a hajába túrok és szenvedélyesen megcsókolom.
- Na, gyere, mert tényleg esni fog az eső és már sötétedik is - mondja, majd az ölébe kap és bevisz a házba.

- Tessék! - dob hozzám egy törölközőt mire ráöltöm a nyelvemet és elkezdek megtörölközni. Nem akarom szegényt kínozni, így felsétálok a hálóba, ott megtörölközöm és magamra kapom az egyik szürke pólóját és egy Calvin Klein bokszert, a vizes cuccokat pedig az erkélyre viszem. Kiengedem a kicsit nedves hajamat, majd áttörlöm és vissza lemegyek hozzá. A konyhában találom meg a tűzhelynél, így odasettenkedek mögé és átkarolom meztelen felsőtestét, majd egy puszit nyomok a lapockájára.
- Mit csinálsz? - kíváncsiskodom.
- Spagettit. Jó lesz? - fordul meg mosolyogva.
- Tökéletes - bújok hozzá.
- Gyönyörű vagy - motyogja a hajamba, miközben ő is átölel.
- Ne hazudj - mosolyodok el.
- Nem szokásom. Tényleg az vagy. Sosem tudok betelni a szépségeddel.
- Kis romantikusom - nézek fel rá, majd kicsit lábujjhegyre állok és nyomok egy puszit a szájára, aztán a bárpulthoz sétálok és felpattanok rá.
- Mikor lesz kész? - kérdezem és a hajamba túrok. Még mindig vizes..
- Húsz perc - mondja, majd idesétál, kezeivel szétfeszíti a combjaimat, és csípőjével közéjük férkőzik.
- Éhes vagyok, már nagyon - nézek a szemébe, amik vidáman csillognak rám.
- Én is! - vigyorog rám perverzen és megcsókol.
- Azt el tudom képzelni! - motyogom a szájába, elmosolyodok és elválok tőle.
- Szóval tudom, hogy most tönkre fogom tenni a pillanatot, de..gondolkoztál Los Angelesen?
- Nem tudom Hazz... Nincs ott senkink...
- Öhm nem kiköltözünk, csak két hét lenne!
- Nem tudom...
- Beszéljek Louis-val, hátha kijönnek velünk Dan-el?
- Az jó lenne! - csillannak fel a szemeim.
- De nem a mi házunkba, hanem a Lou-éba!
- Hát persze! Akkor nem lennének nyugodt estéink! - nevetek fel.
- Így igaz! - mosolyodik el.
- De...ugye tudod, hogy nem attól félek, hogy kettesben kell maradnom veled? - kérdezem, és a szemeibe nézek.
- Tudom. Vagyis reméltem! - nevet fel.
- Akkor jó! Imádok veled lenni, de jó, ha az a két hét alatt másokkal is vagyunk!
- Louis-val bevesszük a Los Angelesi éjszakát! - vigyorodik el.
- Ne jöjjenek! - rázom meg a fejemet ijedten.
- Most már mindegy bébi! - nevet fel, majd itt hagy és az ételhez sétál megkavargatni. Én leütöm, ha L.A-ben bulizni fog.. Azért szeretném, ha Lou-ék jönnének, mert Harry-vel most jöttünk újra össze és két hét összezárva még nem biztos, hogy menne veszekedés nélkül, meg hát ismerem már... Összeveszünk, elmegy inni, kiüti magát és ott nem lesz senki, aki hazahozza, így kell egy kis segítség nekem az ilyen esetekre. Egyébként ez a szakítás előtt is így volt. Elég sokat összekaptunk apróbb dolgokon, rendszerint a rajongókon és a bulikon, aztán elment inni és a srácok hozták haza. Nem egyszer játszotta már ezt el így. A mostani eset sem volt teljesen új a számomra.
- Min gondolkodsz? - sétál ide újra.
- Csak rajtunk.. - vonok vállat.
- Mégpedig? - ül fel mellém.
- Régen is sokat veszekedtünk, aztán a srácok hoztak haza... - motyogom.
- Ezért akarsz valakit Los Angelesbe...
- Harry, én csak óvatos vagyok. Most jöttünk össze és... azt hittem ismerlek, de kezdek ebben kételkedni..

Sóhajt egyet, majd pár perc csönd után megszólal.
- Igazad van. A két évvel ezelőtti Harry más volt. Nem teljesen, de más. Zárkózott lettem, nehezen nyílok meg, és talán néha...kicsit hamarabb felkapom a vizet...
- Nem talán és nem kicsit.. - szólalok meg.
- Sosem bántanálak. Sem fizikailag sem pedig lelkileg, ezt tudnod kell. Fáj, hogy ezt hiszed.
- Nem hiszem ezt. Tudom, hogy nem emelnél rám kezet, nem erről van szó.
- Akkor?
- Csak szeretném az új Harry-t jobban megismerni és talán visszahozni egy kis darabot a régi énedből.
- Hát jó - mosolyodik el.
- Ez nem azt jelenti, hogy így nem szeretlek. Így is nagyon szeretlek, ezt tudnod kell - nézek zöld íriszeibe.
- Én is téged cica - ugrik le a pultról, majd nyom egy puszit a számra és az ételhez megy, ami már el is készült.

✖✖✖

Miután kettesben megvacsorázunk,  felmegyünk a hálóba és mivel jakuzziztunk, ezért most nem zuhanyozunk, csak bebújunk az ágyba és lekapcsoljuk a villanyokat.
- Holnap szombat, úgyhogy szabad mindkettőnk napja. Igaz? - kérdezi Hazz suttogva. Hümmögni kezdek mire hallom, hogy felkuncog.
- Estére ne szervezz semmi programot - motyogom.

- Miért? - kérdezi kíváncsian.
- Ha nem tudod, hogy milyen nap van holnap, én kiheréllek most rögtön.
- Uhh de vadóc lettél - nevet ki.
- Harry..
- Hmm, nem is tudom.. A szülinapod az még nem...az enyém már elmúlt..
- Harry.. - mondom figyelmeztetően.
- Jó, jó az ötödik évfordulónk! - adja meg magát nevetve.
- Azért!
- Gondolod elfelejtettem, hogy holnap lesz öt éve annak, hogy megismertem életem szerelmét?
- Jó próbálkozás! Ez elég közel van a régi Harry-hez! - mondom, majd kitapogatom a száját és nevetve megcsókolom.
- Belenyúltál a szemembe - motyogja a számba.
- Bocsi - kuncogok, majd újra megcsókolom. Lihegve válunk el egymástól pár perc után.
- Álmos vagyok - sóhajtom.
- Aludj - ölel át. A mellkasára teszem a fejemet és kis idő múlva el is nyom az álom.