~Chapter 26.~

Faith szemszöge:

Hajnalban a telefonom hangos csörgésére riadok fel. Rögtön ezernyi szörnyű dolog villan be, ami Harry-vel történhetett az éjszaka. Róla álmodtam és nem feltétlenül vidám dolgot... Nem foglalkozok vele, hogy kinek a neve áll a képernyőn csak egyszerűen felveszem.
- Faith? Nyugi nincs akkora baj, csak Harry takony részeg, most cipeltük haza egy éjszakai bárból Liam-el és át kéne jönnöd - hadarja el Louis.
- Öt perc és ott vagyok - mondom, majd lerakom és felpattanok. Egy kicsit megszédülök, de pár másodperc múlva visszanyerem az egyensúlyomat. A fürdőbe rohanok, megfésülködök, majd a rövidnadrágomat lecserélem egy hosszú szürke cicanadrágra, a felső részt pedig hagyom magamon. Felkapom a lakáskulcsomat, majd a kocsi kulcsomat is, a telefonomat zsebre vágom és lesietek a kocsihoz, amibe rekordgyorsasággal pattanok be. A gázra lépek és Harry házához indulok.

Amikor odaérek, csak hanyagul leparkolok Louis autója mellett és a lépcsőfokokat kettesével szedve rohanok fel a hatalmas bejárati ajtóhoz. Benyitok, majd a nappaliba sietek, ahol a következő kép tárul a szemem elé: Harry a kanapén elnyúlva fekszik és motyog valamit, Louis egy ásványvizes palackkal a kezében áll felette, Liam pedig éppen egy nagy tálat tesz a kanapé mellé gondolom, ha Hazz hányni akarna.
- Sziasztok - köszönök halkan.
- Szia! Összevesztetek? - kérdezi Liam.
- Igen - sóhajtok.
- Akkor érthető! Felvigyük a hálóba?
- Megköszönném - mosolyodok el halványan. A srácok két oldalról megtámasztják a göndört, majd segítenek feljutni neki az emeletre. Utánuk sétálok és bemegyek a hálóba.
- Akkor mi megyünk is! - mondja Liam.
- Köszi, hogy hazahoztátok srácok! - mosolygok rájuk.
- Figyelj, tudom, hogy milyen Harry. A két év alatt folyamatosan csesztették az újságírók minden szarral, a családja veled, hogy hogy hagyhatott ott és ez egy kicsit megviselte. Légy türelmes vele – húzza el a száját Tommo.
- Köszönöm! - borulok a nyakába mire felnevet és megsimogatja a hátamat.
Miután elengedem, adok Liam-nek is egy ölelést és útjukra bocsájtom őket. Lent lekapcsolok mindent, majd öntök egy pohárba vizet és felviszem a hálóba. Leteszem az éjjeliszekrényre, aztán Hazz felé állok és kifújom magamat. A nadrágjához vezetem a kezeimet, kigombolom és lehúzom róla, ugyanezt megcsinálom a pólójával is, ez alatt persze ő mélyen alszik. A ruhákat a szennyesbe dobom, majd visszamegyek és betakargatom. Mellé kuporodok, fejemet pedig a mellkasára hajtom. Karjával átölel és motyogni kezd.
- Faith?
- Igen Hazz, én vagyok. Aludj.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek - sóhajtok fel, majd lekapcsolom a lámpát és lehunyva a szememet nyugovóra térek.

✖✖✖

Reggel a hatalmas ablakokon beszűrődő napfényre kelek. Összeszorítom a szemeimet és nyűgösen a másik oldalamra fordulok, ahol Hazz a hasán durmol. Végigvezetem tekintetemet az izmos hátán és az ajkamba harapok. Nem tudok haragudni rá, akárhogyan is próbálkozom. Arca a párnába fúródva pihen, rózsaszín ajkai nyitva vannak, szemeit pedig a napfény miatt picit összeszorítja. Elmosolyodok, majd lassan felállok, és az ablakokhoz megyek, a sötétítőket elhúzni, ezzel próbálva egy kis sötétséget varázsolni a szobába. Az órára pillantok, ami nyolcat mutat. Kilencre bent kell lennem a munkahelyemen.. Kifújom a levegőt, majd a fürdőbe sétálok, elvégzem a reggeli dolgaimat, a hajamat oldalra fonom, pár tincset pedig kihagyok, had lógjon hanyagon az arcom mellett. Azért csak tanulok a benti fodrászoktól valamit.. A tükörre vigyorgok, majd a szobában visszaveszem a tegnapi gönceimet és az ágyra térdelve Hazz-hoz hajolok.
- Harry - suttogom.
- Hm? - morogja, de nem nyitja ki a szemeit.
- Sietek dolgozni, de te pihenj nyugodtan, munka után jövök.
- Haragszol még? - dörmögi. Hihetetlen, hogy még eszében van a tegnapi veszekedésünk.
- Majd megbeszéljük. Rendben?
- Uhm.. oké - motyogja.
- Szia, nagyfiú - hintek az arcára egy apró puszit, felkapom a kocsi kulcsomat és a telefonomat, majd elhagyom a nagy házat. Bepattanok az autómba, amivel éjszaka érkeztem, majd gázt adok, aztán a munkahelyemig meg sem állok...

✖✖✖

- Faaiith! - ront be nagy robajjal Amy, az egyik fodrász.
- Hm? - emelem fel a fejemet a sminkasztalról.
- Patricknek lesz egy megbeszélése.. Szabadok vagyunk! – vigyorog, majd már ki is száguld. Nekem sem kell több, felkapom a kocsi kulcsomat és a táskámat, aztán nagy sebességgel hagyom el a sminkbirodalmat és az épületet is. Bepattanok a kocsimba és bepötyögöm Harry számát.
- Szia, bébi - szól bele rekedtes hangján mire megborzongok.
- Hol vagy? Végeztem! - vigyorodok el.
- Öhm...itthon. Mennyi idő, míg ideérsz? - kérdezi és valami nagyon fura nekem most a hangjában.
- Még hazaugrom, szóval tizenöt perc - hazudom, majd felbúgatom a motort és már Hazz rezidenciája felé is veszem az irányt. A háttérben susmogást hallok mire összevonom a szemöldökömet.
- Kivel beszélsz? Furcsa vagy te nekem...
- Senkivel! A tévé megy! Izéé most leteszem, negyed óra múlva akkor gyere! - mondja gyorsan és leteszi.
- Miben sántikálsz Styles? - hunyorgok és erősebben rámarkolok a kormányra, ezáltal az ujjaim teljesen elfehérednek.
Viszonylag hamar Harry házához érek. Leparkolok egy fehér Porsche mellé és becsapva az ajtót kiszállok az autómból. Az ajtóhoz lépkedek, de nincs szükségem arra, hogy kinyissam, mert Hazz kicsapja előttem és nekidőlve rám vigyorog.
- Szia - rakom csípőre a kezeimet.
- Szia - vicsorog rám.
- Harry... Fura vagy. Mit csináltál?
- Semmit! Csak izé... nem úgy volt, hogy tizenöt perc múlva jössz?
- Meggondoltam magamat! - villantok rá egy vigyort.
- Beljebb mehetnék? - lökdösöm arrébb. 
- Nem! - vágja rá mire a szemöldökömet felhúzva ránézek.
- Mármint rendetlenség van, és nem akarom, hogy így lásd.. - vakargatja meg a tarkóját.
- Reggel is az volt - szögezem le és a konyhába indulok, ahol egy szőke hajú lányt találok a bárpultnál.
- Ez ki? Harry... - kezdem, de a dühtől és a csalódottságtól könnybe lábadnak a szemeim és nem tudom tovább folytatni. Felszaladok a lépcsőn, és meg sem állok a szobájáig. 
- Faith! - kiabál utánam és hallom a lépteit magam mögött. Rácsapom az ajtót és kulcsra zárom, majd levetem magamat az ágyra és mélyen beszívom az illatát. Ez egy kicsit enyhíti a fájdalmat a mellkasomban…
- Faith, engedj be! - dörömböl, én pedig felzokogok és összeszorítom a szemeimet. Istenem, mond, hogy csak elaludtam a munkahelyen és ez egy rossz álom..
- Be fogom törni ezt a kibaszott ajtót, ha nem nyitod ki! - kiabálja, mire megszeppenek.
- Hazz.. - hallom meg a lány hangját.
- Cara, most légy szíves menj le - dörmögi mély hangján. Szóval Cara...
- Azt mondtad nem fogja félreérteni! Mondhattad volna neki a telefonban te idióta! - hordja le a lány.

- Kibaszottul nincs szükségem a kioktatásodra! Képzeld, azt hittem bízik annyira bennem! - mondja, és amikor befejezi, ráüt egyet az ajtóra mire összerezzenek. Elhallgatnak és semelyikük hangját nem hallom, legalább két percig. Összegömbölyödök az ágyon, az ajtónak háttal. Kulcszörgést hallok, majd besüpped mögöttem az ágy.
- Bébi.. - kezdi Hazz.
- Hagyj békén - szipogok.
- Kicsim, rohadtul félreérted!
- Mit? Hogy titkolózol, aztán meg egy csinos szőke lánnyal talállak itthon?? - fordulok meg, ő pedig láthatóan megszeppen dühös és csalódott arcom láttán.
- Meglepetés vacsit szerettem volna csinálni neked, csak kellett egy lány is, aki ebben segít és Cara a legjobb lány barátnőm..
- Ahha.. Ne erőltesd.. - forgatom meg a szemeimet és felpattanok.
- Faith.. Maradj! - siet elém.
- Hagyj már! - kerülöm ki, de ő gyorsabb, és becsapja előttem az ajtót, majd annak nyom. Karjaival a fejem két oldalán támaszkodik meg és a szemembe néz.
- És most meghallgatsz - búgja a fülembe, amitől majdnem összeesek.
- Harry.. - kezdem, de mutatóujját a számra teszi.
- Én beszélek - mondja és visszahelyezi kezét az eredeti pozíciójába, a fejem mellé.
- Cara leszbikus. Sosem volt semmi köztünk. Csak haver, mint a srácok és egyáltalán nem szereti a fiúkat, szóval ne legyél féltékeny - mondja ijesztően nyugodtan mire eltátom a számat.
- Biztos? - kérdezem.
- Halál biztos! - távolodik el egy győztes mosollyal.
- És ezt a telefonban nem tudtad volna közölni?
- Tudod mi az, hogy meglepetés?
- Képzeld! - öltöm rá a nyelvemet és lesietek. Az étel a konyhapulton gőzölög, de Cara nincs már sehol.
- Elment? - kérdezem.
- Ezek után? Ja - von vállat.
- Én nem akartam! Tényleg! Csak féltékeny lettem...bocsánatot szeretnék kérni tőled és Caratól is... - görbítem le a számat. Idesétál, majd a derekamat átöleli és magához húz.
- Nem haragszom bébi - sóhajtja és gyengéden megcsókol. A tarkójánál fogva közelebb húzom, ezzel még jobban elmélyítve így is heves csókcsatánkat.
- És Cara? - válok el édes ajkaitól.
- Ő sem! - vágja rá és ismét megcsókol, amibe belekuncogok.
- Harry.. - szólalok meg, miután elváltunk. Kezei még mindig a csípőmön nyugszanak, szemeit pedig az enyémekbe fúrja.
- Igen?
- Ami Gemmáéknál volt..
- Ahh bocsánat, oké? Elborult az agyam - rázza meg a fejét.
- Megijesztesz ezekkel a kitöréseiddel - sóhajtom.
- Sajnálom. Próbálkozom - motyogja, majd elenged.
- És akkor most együnk! Farkas éhes vagyok! - teszem a hasamra a kezemet, ami reggel óta megállás nélkül korog.
- Akkor együnk! - vigyorog rám.
- Még egy kérdés! Két óra van. Miért van kész a kaja, ha vacsit szerettél volna? - emelem fel a szemöldökömet.
- Cara csak most ért rá, egyedül meg káosz lett volna - von vállat.
- Ááhh.. - bólogatok, és a pulthoz megyek. Szedek mindkettőnknek, majd az ebédlőasztalra teszem a tányérokat és leülünk egymással szemben megenni az ételt.

✖✖✖

A csengő éles hangja zavarja meg a lustálkodásunkat Hazz-al a kanapén. Kimászok az öléből és az ajtóhoz sietek.
- Helló! - mosolyog rám Liam, Cheryl-el az oldalán.
- Sziasztok! - ölelem meg mindkettőjüket és beljebb engedem őket.
- Haver, te beteg vagy, hogy csengetsz? - sétál mellém a göndör.
- Az asszony mondta - vetődik le a kanapéra.
- Olyan paraszt dolog berontani! És ha éppen egyéb dolgot csináltok itt a kanapén? - kérdezi Cheryl mire felkuncogok és helyeselni kezdek.
- Akkor ingyen pornó! - kiált fel Payno mire Hazz hozzávágja az egyik párnát.
- Jajj, Faith drágám, olyan jó téged újra itt látni! - ölel meg még egyszer Cheryl mire felnevetek és visszaölelem.
- Téged is jó látni! Jól nézel ki! - pillantok rajta végig.
- Köszi! - pukedlizik, majd lehuppan Liam mellé, aki átdobja barátnője vállán a kezét és magához húzza.
- Ohh, hogy az a.. - hallok meg egy ismerős hangot, majd először Dan, utána pedig Louis jön be az ajtón.
- Mi ez a sok kocsi? Alig tudtam leállni - zsörtölődik Tommo mire felnevetünk.
- Bocsi, de külön kocsival kellett jönnöm, mert fél óra múlva indulok tovább - mondja Cher.
- És Faith is azzal jött! - mondja Hazz.
- Ja, igen a szerelmespár! Kibékültetek már? - kérdezi Lou.
- Persze! - karol át Hazz mire mosolyogva megforgatom a szemeimet.

- Haver, jól kiütötted magad tegnap éjszaka! - szólal meg Liam.
- Tudom! Köszi srácok, hogy nem hagytatok a pub közepén szétcsúszva.
- Jajj bongyorka, hát ez a barátok dolga! - vigyorog rá Lou.
- Hol van az ír? - kérdezi Cheryl.
- Mullingerbe. Teo szülinapja van - mosolyog Danielle.
Louis-ra sandítok, aki pont engem néz. A konyha felé pillantok, majd nyomok Harry arcára egy puszit és a konyhába sétálok. Nem fog utánam jönni, mert éppen benne van egy sztoriban. A konyhába érve felülök a bárpultra és megvárom, míg Louis is beér.
- Na mizu van? - vigyorog rám és felül mellém.
- Segítened kéne - pillantok rá mire kérdően rám néz.
- Tudod, két nap múlva lesz Hazzal az ötödik évfordulónk és ötletem sincs, mi legyen.
- Szóval olyan kéne, amit élvezne.. - tűnődik.
- Pontosan! - bólogatok.
- Engedd el velünk bulizni! - sandít rám pimaszul mire felnevetek és a vállába boxolok.
- Főzz neki vacsit, mondjuk nálad, és vess be minden csajos, romantikus, nyálas dolgot, amit csak ilyenkor szoktatok, aztán tiétek az éjszaka! - kacsint, majd leugrik a pultról.
- Gondolod ez jó lenne? - pillantok rá bizonytalanul.
- Mi az hogy?! - nevet fel mire megcsóválom a fejemet.
- Mi folyik itt? - toppan be Harry.
- Csak beszéltünk - vonok vállat.
- De én már itt sem vagyok! - vigyorog ránk Lou és kimegy.
Harry idesétál, majd velem szemben áll és megtámaszkodik a pulton, a combjaim két oldalán, ezzel csapdába ejtve engem.
- Nem vagy most féltékeny? - kérdezem pimaszul mire sóhajt egy aprót és elmosolyodik.
- Louis a legjobb barátom, tíz éve ismerem és bízom abban, hogy nem venné el életem egyetlen értelmét előlem - néz végig a szemembe. Elvigyorodok, majd karjaimat a nyaka köré fonom és a nyakába fúrom az arcomat.
- Ez nagyon szép volt bébi, de a tény, hogy bennem nem bízol, kicsit elszomorít - motyogom.
- Bízom benned - súgja a fülembe mire megborzongok.
- Csak féltelek - teszi hozzá.
- Nem kell. Csak a tiéd vagyok - mosolygok rá.
- Ezt jó hallani. Már csak egy baj van - mosolyodik el perverzen.
- Na, mi?
- Hogy nem akarsz lefeküdni velem - búgja, majd belecsókol a nyakamba, engem pedig rögtön kiráz a hideg, ajkaim pedig kicsit elnyílnak.
- Légy türelmes - mondom, majd lassan ajkaira tapadok és csókolni kezdem.
- Az vagyok bébi – sóhajt, majd elhúzódik.
- Menjünk vissza a többiekhez - fogom meg a kezét és leugorva a pultról, a nappaliba húzom.

Egészen estig lógnak Harry házában a srácok, majd nyolc órakor úgy döntenek, hogy hazamennek.
- Fáradt vagyok - huppanok le a kanapéra.
- Én is - ül le mellém Hazz. Közelebb húzódok és átölelem a felsőtestét, fejemet pedig a mellkasára helyezem.
- Aludj itt - dörmögi és kezét végighúzza a karomon.
- Oké - mosolyodok el és lehunyom a szemeimet.
- Zuhanyozol velem? - kérdi és egy puszit nyom a hajamba.
Hümmögni kezdek, mire felnevet.
- Akkor gyerünk - mondja és ölbe kap. Felcipel az emeletre, pontosabban a fürdőjébe. Felrak a mosdókagyló mellé és elvigyorodik.
- Mi volt abban a pizzában, hogy ennyit vigyorogsz? - kuncogok fel.
- Ne pimaszkodj! - néz rám csúnyán, majd egy apró puszit nyom a számra és a pólóm alját megfogva, lehúzza rólam. Szemei a melleimre tapadnak, mire jól kinevetem.
- Kendallnek ilyenek nem voltak, mi?
Hitetlenül felnevet és behunyva szemeit, mutató és hüvelykujját az orrnyergére teszi.
- Fájt - mondja nevetve.
- Csak az igazat mondtam. A csaj olyan lapos, mint ez a fal - tapogatom meg mellettünk a falat.
- Rohadtul szeretlek - mondja, majd kigombolja a farmeromat és azt is lehúzza rólam.
- Én is téged - harapok az ajkamba. Kigombolja az ingét, majd a nadrágját is és ő is leöltözik egy szál bokszerre.
- Be is viszel a zuhanykabinba? - vigyorgok rá mire megcsóválja a fejét és felkap. Besétálunk a kabinba, majd elhúzzuk az ajtókat és Harry azonnal meg is nyitja a vizet.
- Így nem fog menni - csóválom meg a fejemet és a hátamhoz nyúlva kikapcsolom a melltartómat, majd hagyom, hogy leessen a földre. Hazz pupillái kitágulnak, és úgy néz rám, mint aki most látott egy szellemet.
- Hahó...Hazz...itt vagy? - lengetem meg a kezemet kuncogva előtte.

- De még mennyire! - nevet fel. A csípőmet megragadja és a hideg falhoz présel csupasz felsőtestével.
- Van fogalmad róla milyen szexi vagy? - suttogja az arcomra mire elmosolyodok. Nyaka köré fonom a karjaimat és válaszul megcsókolom. Felnyög és a hajamba túr. Hosszas csókcsatánkat a telefon csörgése zavarja meg.
- Ki a franc lehet ilyenkor? - morogja.
- Vedd fel Hazz - mosolyodok el.
- Nem - mondja, és a nyakamat kezdi behinteni apró puszijaival ami bevallom, jól esik, de zavar a telefoncsörgés. Mi van, ha fontos?
- Bébi, én itt leszek, csak vedd fel - motyogom. Fújtat egyet, majd kilép a kabinból és a szobába sétál a mobilért. A kezembe veszem a tusfürdőmet, lehúzom az egyetlen fehérneműt, ami még takarja a testemet és bekenem magamat.
- Ki fogom kapcsolni estére ezt a szart - hallom Harry morgását, majd visszajön hozzám.
- Ki volt az? - kuncogok fel.
- A menedzserem, hogy holnap lesz valami fotózásom.
- Ohh...király! - mosolyodok el.
Végigmér, majd perverzen elmosolyodik, én pedig tetőtől talpig elpirulok.
- Hol is tartottunk? - kérdezi, majd magához húz, és lassan megcsókol. Kezeimmel végigsimítok izmos karján, majd a nyakába kapaszkodok. Ismét a falnak nyom, csókjaival pedig lejjebb kezd haladni, a melleim felé. Felsóhajtok és behunyom a szemeimet, úgy élvezem tovább a helyzetet. Mikor a mellkasomhoz ér, hatalmas kezével belemarkol a jobb mellembe, én pedig felsikkantok.
- Ohh cica, csak nem élvezed? Tudnék olyat is csinálni, amit ennél sokkal jobban élveznél - dörmögi a fülembe.
- Ne csináld ezt... - zilálom, mire rekedtesen felkuncog és egy nyertes mosollyal a szemembe néz.
- Oh, igen így állunk Styles? - kérdezem pimasz mosollyal és a bokszere széléhez nyúlok. Lassan becsúsztatom alá a kezemet, de megragadja a csuklómat és a falhoz nyomja.
- Nem fogok tudni leállni - lihegi, mire felkuncogok, és előle kibújva elhúzom a zuhanykabint, majd kilépek. Elveszek egy törölközőt, becsavarom a vizes testemet és bekukucskálok a zuhanyba, ahol Hazz még mindig ott áll. Levezetem szemeimet a bokszeréig, ahol már elég szűkösen van. Felnevetek, ő pedig csúnyán kezd nézni rám.
- Hűtsd le magad Styles, aztán gyere ágyba bújni - mondom és kisétálok a szobába. A szekrényéhez állok, kiveszek egy fekete pólót egy bokszerrel, megtörölközök és belebújok a ruháiba. Mire kész leszek, ő is előtűnik a fürdő ajtóban egy szál törölközővel a derekán. Felsőtestén megcsillan pár csepp víz és lassan lefolydogál a tetkóin keresztül a törölköző kezdetéig. Haját, ami csurom víz, hátrasimítja és elvigyorodik.
- Ez nem igazság - hisztizek, és az ágyhoz sétálok. Mély hangján felnevet, majd a szekrényhez lép és kivesz egy bokszert, amit magára is húz, miután megtörölközött.
- Szia, cica - bújik be mellém.
- Szia! - harapok az ajkamba.
- Jól felhergeltél a fürdőben.
- Ez csak a kezdet! - vigyorgok rá mire a szemei elkerekednek. Jót szórakozok a reakcióin.
- Álmos vagyok - bújok hozzá. Jobb lábamat átdobom az övéin, fejemet a mellkasára hajtom, jobb kezemmel pedig az ő bal karján lévő tetkókat kezdem simogatni.
- Rohadt jól nézel ki a ruháimban - dörmögi a hajamba, jobb kezét pedig a fenekemre simítja.
- Igen? Szokj hozzá, mert én meg imádok a te cuccaidban lenni - motyogom és ásítok egyet.
- Szeretlek - mondja, és egy puszit hint a hajamba.
- Én is szeretlek Hazz - mondom lassan, majd lehunyom a szemeimet. Leoltja a lámpát és jobban magához húz. Igazából ennél közelebb már nehezen lehetnék hozzá.
- Jó éjt - motyogom.
- Neked is bébi.
Sóhajtok egy aprót, majd pár percen belül el is nyom az álom.