~Chapter 49.~

Faith szemszöge:

✖Két hónap múlva✖

- Harry, igyekezz már, el fogunk késni! - kiabálok az emeletre, ahol a vőlegényem még tollászkodik. Most megyünk a tizedik heti vizsgálatra, ugyanis néha begörcsöl a hasam és tudni akarom, hogy ez normális e. Az orvos után megyünk elintézni a dolgokat a holnapi esküvőre. Ja, igen. Holnap tartjuk Louis és Dan esküvőjét. Májusra volt tervezve, de Louis lefújta, ugyanis Dan sokat idegeskedett, aztán egyik nap rosszul lett, így Lou megmondta neki, hogy elhalasztják, és ha majd nem görcsöl rá ennyire, akkor majd megtartják. Danielle végül elfogadta és át tették június tizenkettedikére, ami holnap lesz. Már nagyon izgulunk és várjuk, Dan viszont egy cseppet sem ideges, mert tudja, hogy csodálatos esküvő szervezője és tanúja van, az én szerény személyemben. Idegeskedek én helyette, ami viszont Hazznak nem tetszik, de nem tud vele mit csinálni. Kicsit harapós vagyok mostanában...
A menyasszony a hetedik hónapban van, így inkább itthon maradunk, és Londonban tartjuk a szertartást kis létszámmal, ami a fiúkat és a Louis és Dan családját jelenti szűk körben.
- Itt vagyok már! - sétál elém.
- Végre! Haladjunk! - indulok a garázs felé.
- Ideges vagy? - kérdezi.
- Tudni szeretném, hogy jól van e a baba, és intézném a kaját holnapra.
- Ne ásd már bele ennyire magad az esküvőbe! Miattad lesz rossz a babának!
- Hogy mit mondtál? - torpanok meg a kocsi mellett.
- Semmi - mondja, majd kinyitja az ajtót és beül a vezető ülésbe.
Behuppanok és becsapom az ajtót.
- Azt akarod mondani, hogy nem leszek jó anya?? - fordulok felé.
- Nem ezt mondtam - közli higgadtan.
- De!
- Faith, fejezd be a hisztit! Tudod nagyon jól, hogy csak jót akarok neked és aggódom!
- Szerinted nincs baj? - nézek rá aggódva.
- Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj.
- Biztos??
- Biztos.
Kifújom a levegőt és hátradőlök. A klinikához érve kiszállunk, majd felmegyünk az orvosom rendelőjébe.
- Jó napot! - köszön mosolygósan és bemutatkozik Hazz-nak, ugyanis most látja őt elsőnek.
- Dr. Fletcher vagyok!
- Örülök. Harry Styles! - vigyorog rá a vőlegényem, amit egy morgással jutalmazok.
- Feküdj fel az ágyra Faith. Van panasz?
- Néha begörcsöl.
- Ohh..megkukkantjuk a kicsit - mondja kedvesen és hozzá is kezd a vizsgálathoz.
- Ahha! Már látom is a babát!
Hazz közelebb jön, majd nagy mosollyal, csillogó szemekkel, szinte csodálva nézi, hol a monitort, hol a pocakomat.

Pár perc múlva végez is a doki.
- Mindent rendben látok. Annyi, hogy lehet a szokásosnál egy picit kisebb, de ne aggódj, ez minden második kismamánál így van! Táplálkozz egészségesen és szedd a vitaminokat! A tizenharmadik héten találkozunk legközelebb.
- És a görcsök? – kérdezem, mikor letöröltem a zselét és felálltam.
- Az általában a stressztől van. Pihenj és aludj sokat!
- Rendben. Köszönöm! Szia! - köszönök el tőle.
- Helló! - köszön Hazz is és kimegyünk.
- Mi volt az a vigyorgás Styles?
- Nem szabad vigyorognom?
- Tudom, hogy csinos a doktornő. Én pedig nemsokára egy bálnához fogok hasonlítani!
- Hülyeségeket beszélsz! - rázza meg a fejét.
- Befejezem - sóhajtok.
- Az jó lesz! – mondja, és kinyitja a kocsit. Bepattanunk, majd az étterem felé vesszük az irányt, ahonnan az esküvői menüt rendeljük. Kerek egy óra elteltével sikerül megbeszélni a holnapi menüt, így elbúcsúzunk és bepattanunk a kocsiba.
- Akkor most aa tortáshoz, meg a virágoshoz! - jelentem ki.
- Nem. Haza megyünk, csinálok neked kaját meg teát, aztán beszeded a vitaminokat, és pihensz egy nagyot!
- De Hazz! - csapok a térdeimre.
- Minden sínen van! Holnap semmivel sem lesz gond. Ami még hátra van, azt én elintézem!
- Biztos? - pillantok rá.
- Persze!
- Szeretlek! - sóhajtom.
- Én is titeket! - teszi a combomra a kezét és hazafelé vesszük az utunkat.

Mikor beérünk a házba, az emeletre parancsol, én pedig szót fogadóan felkullogok és bemegyek a szobánkba. Átveszek egy itthoni pólót, meg egy mackó alsót és bedőlök az ágyba.
Fáradt vagyok nagyon is, de nem fogok tudni elaludni, annyi minden kavarog a fejemben.. Lehunyom a szemeimet és sóhajtok egy nagyot. Húsz perc múlva nyílik az ajtó, én pedig rögtön a szerelmemet látom meg egy tálcával a kezében.

- Tessék szívem! Ezt mind megeszed, azokat beszeded, ezt pedig megiszod! - mutogat a tálcán lévő dolgokra.
- És ha nem? - vigyorodok el.
- Arra találnék ki büntetést, hidd el! - villant rám egy nagy vigyort.
- Lehet, hogy kíváncsi lennék arra a büntetésre! - nézek fel rá és az ajkamba harapok. Hosszan a szemembe néz, majd megrázza a fejét.
- Hihetetlen vagy.
- Hát, ha nem, akkor nem! - vonok vállat kuncogva.
- Várd ki az estét, bébi! - kacsint, mire felreppennek a hasamban azok a fránya pillangók.
- Miért kínzol? - görbítem le a számat.
- Két napja rohadtul nem értem hozzád úgy, és én rosszabbul bírom általában, úgyhogy akinek most hisztiznie kéne, az én vagyok!
- Én is rosszul bírom! Terhes vagyok, na! - teszem karba a kezemet.
- Ne durcizz bébi! - simítja végig az arcomat és hüvelykujját végighúzza legörbített ajkamon. Felkuncogok, majd ráharapok gyengéden az ujjára mire felszisszen.
- Nem is fáj! - motyogom úgy, hogy a fogaim közt tartom a mutatóujját.
- Elengednéd? - nevet fel mire megrázom a fejemet.
- Ha ennyire a szádba vennél valamit, adok mást! - húzgálja a szemöldökét.
- Fúj! Perverz! - dőlök hátra és az ölembe veszem az ételt.
- Én a kajára gondoltam, de ahogy gondolod! - nevet fel hangosan.
- Tudom, hogy nem! - öltöm rá a nyelvemet.
Mosolyogva megrázza a fejét, majd az éjjeliszekrényéhez megy és felkapja a telefonját.
- Megyek, elintézem a maradék esküvői dolgot!
- Ügyesen! - intek neki és a kezembe veszem a telefonomat.
Egy nem fogadott hívás... Danielle. Betárcsázom, majd várom, hogy felvegye.
- A telefonodon ülsz, vagy mi van? - szól bele.
- Neked is szia, egyetlen barátnőm! Mizu?
- Csak szeretném megtudni, hogy minden sínen megy e!
- Persze! Fáradt voltam már nagyon, így Harry átvette az irányítást!
- Harry? Te meg vagy húzatva? - sipít bele. Halk beszédet hallok a háttérben, majd Louis szól bele.
- Nyugi, mostanában vannak ilyen rohamai, ne is törődj vele! A legjobbra bíztad!
- Hát, én kételkedek ebben, de a baba érdekében pihenek egy kicsit!
- Rendben! Lenyugtatom ezt a hisztist, utána átmegyünk!
- Rendben! Szia! - köszönök el és leteszem. Lentről hallom, hogy csengetnek, ezért felpattanok és lerohanok a lépcsőn. Az ajtó előtt majdnem elesek, de végül sikerül kinyitnom.
- Húgi! - csillan fel a nővérem szeme.
- Szia! Hát te? - lepődök meg a váratlan vendég érkezésén.
- Beengedsz? - húzza fel a szemöldökét.
- Ja, persze! - kuncogok és félre állok.
- Herceged?
- Dolga van – mondom, és becsukom az ajtót.
- Ááhh, nem is baj! 
- Minek köszönhetem, hogy meglátogatsz?
- Csak hiányoztál. Gondoltam, jövök dumcsizni!
- Ohh, ez esetben, csüccs! - mutatok a kanapéra.
Leül és én is helyet foglalok mellette, aztán felé fordulok.
- Mesélj! Mi a helyzet?
- Hát..minden rendben! Hazz rengeteget változik jó irányba, és teljesen boldogok vagyunk! Úgy látszik augusztusban esküvő, bár az állapotom... - kezdem, de befogom gyorsan, hisz eszembe jut, hogy a nővérem nem tudja.
- Mi van az állapotoddal? - húzza fel a szemöldökét és előveszi a vesémig látó tekintetét.
- Csak, izé...mostanában kicsit kimerült vagyok, és...
- Faith! Ne kamuzz! Gyerünk!
- Nem szabad.. - görbítem le a számat.
- A nővéred vagyok!
- Tudom...
- Beteg vagy?
- Dehogyis!
- Akkor?
Veszek egy mély levegőt, majd összeszorítom a szemeimet.
- Babát várok - motyogom halkan.
- Tessék?
- Jajj Alice! Terhes vagyok!
- Úristen! Gratulálok! - mosolyodik el, én pedig teljesen lesokkolok.
- Örülsz? - képedek el.
- Persze, hogy örülök! A kishúgom anyuka lesz! - tapsikol.
- Ez...
- Jajj, húgi, már megbékéltem a választásoddal! Tudom, hogy az a tökfej szeret téged nagyon is, és öt év után ez természetes!
- Huh... akkor jó!
- Miért nem mondtad el?
- Hazz babonás. A tizenharmadik hetet meg akartuk várni.
- Oh, ezt megértem! Vigyáznod kell magadra és nem stresszelni!
- Tudom. Ez még csak a tízedik hét és aggódom a kicsi miatt. Danielle esküvőjét szervezem és kicsit túlhajtottam magamat...
- Faith.. Vigyáznod kell, tényleg!
- Oké. Azért intézi most Hazz helyettem.
- Mikor lesz?
- Holnap.
- Ohh... A nagy nap után ne terheld magadat és nem hiszem, hogy augusztusban kéne a tiéteket megtartani...

- A miénk nem lenne nagy durranás. Nem kell különösebb szervezés. Tengerpart, szép ruha, és a szűk család..
- Tengerpart? Hol?
- Szerintem Los Angeles. Hazz nyaralójában elfértek.
- Faith, nekünk nincs pénzünk ilyenekre...
- Harry fizeti. Nektek csak fel kell ülnötök a repülőre.
- Ohh...de ezt..
- Alice. Ott leszel az esküvőmön!
- Jó, jó, ne idegeskedj! - nevet fel.
Ismét rátenyerel valaki a csengőre, így megforgatom a szemeimet és felállok.
- Faith, a füleden ülsz? - hallom Louis-t.
Elfordítom a zárban a kulcsot és kinyitom egy művigyorral.
- Tomlinson. Ezért egyszer letépek valamit rólad, ami nagyon fájni fog! - hunyorgok.
- Mi is szeretünk! - vigyorog.
- Húgi, én megyek is! Majd beszélünk! - hallom meg a hátam mögül Alice hangját.
- Ohh, sziasztok! - köszön Dannek és Louisnak.
- Szia! - intenek.
- Oké. Vigyázz magadra! - mondom, majd megölelem és kiengedem, a két jómadarat pedig betessékelem.
- Lenyugodtál már? - kérdezem Dant.
- Attól függ! Mit intéz?
- A virágokat meg a tortát.
- Úristen.. - teszi a szívére a kezét.
- Bébi, ne reagáld túl! - szól rá Lou.
- Jól van! - sóhajt. - Van ennél nagyobb bajom is.
- Na, mi? - mosolyodok el.
- Nem fogok beleférni a ruhámba! - kezd szipogni.
- Most te komolyan ezért sírsz? - emelem fel az egyik szemöldökömet.
- Ez semmi! Otthon leejtette a kést és egy fél óráig vigasztaltam.
- Jajj Dani... Megvisel ez a terhesség!
- Tudom.. - von vállat.
- Engem is! - teszi fel a kezét Lou mire Dan nyakon legyinti.
- Most ezt miért? - kérdezi felháborodottan.
- Nem neked van bálna tested, nem a te bordáidat nyomja a gyereked feje, és nem te forgolódsz hajnalig az ágyban, úgyhogy téged nem viselhet meg!
- Engem csak te viselsz meg.. - sóhajt.
- Jó, akkor nem kell velem lenned!
- Héj, héj! - szólok rájuk mire mindketten felém kapják a fejüket.
- Danielle, fejezd ezt be! Elhiszem, hogy terhes vagy, képzeld én is, de ez már túlzás! Uralkodj kicsit az érzéseiden! Szegény Louis csak a kedvedben akar járni, és mi is!
- Sajnálom - hajtja le a fejét.
- Semmi baj szívem, csak nyugi. Oké? - öleli meg Lou.
- Csókot! - parancsolok rájuk mire felnevetnek és megcsókolják egymást. Hm..kezd hiányozni az én macim..
Mintha csak megérezte volna, hogy már hiányolom, motorzúgást hallok meg, majd pár perc múlva benyit Hazz.
- Sziasztok! - köszön, majd leül mellém és ad egy rövid csókot.
- Minden rendben ment? - kérdezem.
- A legnagyobb rendben! Danielle, nyugodj le, minden sínen van!
- Oké - mosolyodik el a lány.
- Csak elfáradtam - fújja ki magát Hazz.
- Mennyi az idő? - kérdezi Lou.
- Hét óra.
- Ajjaj, még be is akartunk vásárolni!
- Akkor menjetek! - nevetek fel.
- Szép! Elzavarnak.. - pufog Lou.
- Jajj, Tommo, tudod, hogy nem úgy gondoltam!
- Most már ne hízelegj! - játssza meg a sértődöttet és feláll.
- Színész! - nevetek fel és a nyakába borulok. - Tudjátok, hogy imádlak titeket! - szorongatom meg, majd Dant is, végül útjukra engedjük őket.
- Tényleg minden simán ment? - fordulok Hazz felé.
- Ahha! De fárasztó volt..
- Akkor gyere, zuhanyozzunk és aludjunk. Én is elfáradtam.
- Várj. Még valamit elmondok, mielőtt felmennél a netre!
- Harry, ne idegesíts!
- Összetalálkoztam Kendallel, és muszáj volt pár szót váltanom vele. Gondolom, le vagyunk fényképezve.
- Ez most komoly?
- Ahha..
- Miért nem lehetett lerázni?
- Bébi..
- Jó! - mondom, majd felsétálok a lépcsőn és bemegyek a szobánk melletti vendégszobába. Leülök az ágyra és kifújom magamat. Pár perc múlva bejön Hazz, majd megáll előttem.
- Itt alszok most - motyogom.
Sóhajt egyet, majd a lábaim és a derekam alá nyúl, felemel menyasszonyfogásba és átvisz a szobánkba.
- Szépen lezuhanyozunk, és együtt alszunk - jelenti ki és bekulcsolja az ajtót. Megforgatom a szemeimet és elfogadva a sorsomat, inkább leveszem a pólómat, aztán a nadrágomat is. Megnyitom a vizet, megszabadulok a többi ruhaneműmtől és beállok a víz alá.
- Azta.. - nyögi ki, aztán ő is levetkőzik és beáll mellém. A csípőmre simítja kezét és közelebb húz magához. Nem akarok a szemébe nézni, így inkább a mellkasán lefolyó vízcseppeket bámulom. Kezét az állam alá teszi, felemeli a fejemet, hogy a szemébe nézzek.

- Buta vagy - mosolyodik el.
- Csak... Féltelek Hazz.
- Mitől? Hogy hozzáérek egy olyan undorító, anorexiás, nőnek nem nevezhető valamihez?
- Igen? - nézek a szemeibe félve.
- Bébi...hányszor kell még elmondanom neked, hogy te vagy a mindenem, és senkiért nem hagynálak el? Te vagy nekem a legszebb, legokosabb, legcsinosabb, legszexisebb nő és két hónap múlva a feleségem leszel, fél év múlva pedig a gyerekem anyja. Szeretlek és ezt senki és semmi nem tudja megváltoztatni. Oké?
- Mázlista vagyok - kezdek szipogni mire magához ölel.
- Én vagyok a mázlista, és nem te. Fogalmam sincs miért vagy még mellettem.
- Mert egy piszok jóképű, izmos, szexi macsó vagy, akibe ráadásul fülig szerelmes vagyok - nézek fel rá egy huncut vigyorral.
- Hmm, komolyan így gondolod? - motyogja a nyakamba.
- Persze!
- Ezt már szeretem!
- De bébi... Pár hónap múlva naagy dagadt víziló leszek! - motyogom.
- Te tényleg bolond vagy! A gyerekünket hordod a szíved alatt. Akármennyi kiló is leszel, én akkor is ugyanúgy foglak szeretni.
- Biztos? - tolom el magamtól.
- Biztos - forgatja meg a szemét, majd lecsap az ajkaimra.
Átkarolom a nyakát és visszacsókolok. Egészen tíz percig még zuhanyozunk, aztán megtörölközünk, pizsire öltözünk, és az este további részét romantikázva töltjük el kettesben.