Faith szemszöge:
Pohárcsilingelés töri meg az emberek hangos beszédét és a háttérben szóló halk zenét. Felnézek a kis színpad felé, ami Louis-ék udvarán lett felállítva. Ott áll az én barátnőm hófehér, gyönyörű menyasszonyi ruhában, már eléggé kerekedő pocakkal. Ha arra gondolok, hogy az én babám is lesz ekkora, melegség önti el a szívemet. Nagyon várom már, hogy látsszon végre az, hogy nem egyedül vagyok..
- Egy kis figyelmet! - köszörüli meg a torkát mire a zene lehalkul, és mindenki rá emeli a tekintetét.
- Köszönetet szeretnék mondani elsősorban az újdonsült férjemnek, aki bevállalta azt a nehéz feladatot, hogy velem éli le az életét és elviseli a hisztijeimet. Hálás vagyok szívem, mert szerintem még egy ilyen férfi nincsen a világon, aki ennyi türelemmel lenne hozzám. Köszönöm. Igen... Másodsorban pedig az én legeslegjobb barátnőmnek szeretném megköszönni, aki fáradtságot nem sajnálva megszervezte ezt az egészet és segített nekem mindenben, sőőt övé az érdem, hogy ez az esküvő létrejöhetett, úgyhogy nagy tapsot neki! - neveti el a végét, én pedig elpirulva lehajtom a fejemet. Nem szeretem, ha mindenki engem néz.
- Noos, és meg szeretném köszönni nektek, hogy eljöttetek és velünk ünnepeltek ezen a csodálatos napon! Jó bulizást! - emeli fel a pezsgős poharát, amiben természetesen gyerekpezsgő van. Már tizenegy óra van, megvolt minden és rendben történtek a dolgok, úgyhogy már csak annyi dolgom lenne, hogy a vőlegényemet megkeressem és összekaparjam, mert berúgott, de már nyolc órakor. Kicsit pipa vagyok rá, mert egész este felém sem nézett. Táncolni sem igazán tudtunk és már nem is fogunk, ugyanis nem érzem teljesen okénak magamat, meg hát fáradt is vagyok, így felállok az asztaltól és befelé veszem az irányt.
- Bébi! - hallom a hátam mögül, de nem állok meg. Besétálok az elhúzható ajtón és a lépcső felé sietek. Igen, ma Louiséknál alszunk, mert megbeszéltük, hogy fölösleges hazamennünk.
- Faith! - hallom még egyszer Hazz kicsit bágyadt hangját.
- Igen? - fordulok meg a lépcső alján.
- Haragszol? - néz a szemembe és megkapaszkodik a korlátban.
- Nem. Csak azt szeretném, ha ma este békén hagynál, ha már leittad magadat, és külön aludnál - jelentem ki. Mikor felfogja a szavaimat, kicsit kitisztul a tekintete és rám pislog.
- Rosszul vagy? - kérdezi ijedten.
- Meg vagyok, csak pihennem kell.
- Kijózanodok öt perc alatt, csak had legyek melletted.
- Felőlem - sóhajtom, majd hátat fordítok és felsétálok a lépcsőn. Beérve a szobába, lehámozom magamról a piros, csipkés, gyönyörű szép ruhámat és bezuhanok az ágyba. A hasamra teszem a kezemet és sóhajtok egy nagyot. Mindenem fáj, és még nincs is nagy hasam... Egy picit émelygek, de ez már nem a hányós korszakom, így remélem nem kell átélnem azt, mint a terhesség legelején. Jó, most is az elején vagyok, de azt hittem már átléptem ezt a rosszullétes fázist...
- Egy kis figyelmet! - köszörüli meg a torkát mire a zene lehalkul, és mindenki rá emeli a tekintetét.
- Köszönetet szeretnék mondani elsősorban az újdonsült férjemnek, aki bevállalta azt a nehéz feladatot, hogy velem éli le az életét és elviseli a hisztijeimet. Hálás vagyok szívem, mert szerintem még egy ilyen férfi nincsen a világon, aki ennyi türelemmel lenne hozzám. Köszönöm. Igen... Másodsorban pedig az én legeslegjobb barátnőmnek szeretném megköszönni, aki fáradtságot nem sajnálva megszervezte ezt az egészet és segített nekem mindenben, sőőt övé az érdem, hogy ez az esküvő létrejöhetett, úgyhogy nagy tapsot neki! - neveti el a végét, én pedig elpirulva lehajtom a fejemet. Nem szeretem, ha mindenki engem néz.
- Noos, és meg szeretném köszönni nektek, hogy eljöttetek és velünk ünnepeltek ezen a csodálatos napon! Jó bulizást! - emeli fel a pezsgős poharát, amiben természetesen gyerekpezsgő van. Már tizenegy óra van, megvolt minden és rendben történtek a dolgok, úgyhogy már csak annyi dolgom lenne, hogy a vőlegényemet megkeressem és összekaparjam, mert berúgott, de már nyolc órakor. Kicsit pipa vagyok rá, mert egész este felém sem nézett. Táncolni sem igazán tudtunk és már nem is fogunk, ugyanis nem érzem teljesen okénak magamat, meg hát fáradt is vagyok, így felállok az asztaltól és befelé veszem az irányt.
- Bébi! - hallom a hátam mögül, de nem állok meg. Besétálok az elhúzható ajtón és a lépcső felé sietek. Igen, ma Louiséknál alszunk, mert megbeszéltük, hogy fölösleges hazamennünk.
- Faith! - hallom még egyszer Hazz kicsit bágyadt hangját.
- Igen? - fordulok meg a lépcső alján.
- Haragszol? - néz a szemembe és megkapaszkodik a korlátban.
- Nem. Csak azt szeretném, ha ma este békén hagynál, ha már leittad magadat, és külön aludnál - jelentem ki. Mikor felfogja a szavaimat, kicsit kitisztul a tekintete és rám pislog.
- Rosszul vagy? - kérdezi ijedten.
- Meg vagyok, csak pihennem kell.
- Kijózanodok öt perc alatt, csak had legyek melletted.
- Felőlem - sóhajtom, majd hátat fordítok és felsétálok a lépcsőn. Beérve a szobába, lehámozom magamról a piros, csipkés, gyönyörű szép ruhámat és bezuhanok az ágyba. A hasamra teszem a kezemet és sóhajtok egy nagyot. Mindenem fáj, és még nincs is nagy hasam... Egy picit émelygek, de ez már nem a hányós korszakom, így remélem nem kell átélnem azt, mint a terhesség legelején. Jó, most is az elején vagyok, de azt hittem már átléptem ezt a rosszullétes fázist...
Nyílik az ajtó és Hazz lép be rajta. Idesétál, leveszi a cipőjét, majd levetkőzik bokszerre és befekszik mellém.
- Hmm, mentol illatod van - fordulok felé.
- És az jó?
- Ühhüm.
- Akkor jó. Pia szagom volt nagyon.
- Éreztem - motyogom.
- Jobban vagy már?
- Kicsit.
Sóhajt egy nagyot, majd magához húz, én a mellkasára fektetem a fejemet, ő pedig a karomat kezdi simogatni és a hajamat piszkálni.
- Így jó - motyogom félálomban.
- Aludj kicsim.
- Jó éjt.
- Neked is – suttogja, majd nyom egy puszit a hajamba és végleg elragad az álom.
- Hmm, mentol illatod van - fordulok felé.
- És az jó?
- Ühhüm.
- Akkor jó. Pia szagom volt nagyon.
- Éreztem - motyogom.
- Jobban vagy már?
- Kicsit.
Sóhajt egy nagyot, majd magához húz, én a mellkasára fektetem a fejemet, ő pedig a karomat kezdi simogatni és a hajamat piszkálni.
- Így jó - motyogom félálomban.
- Aludj kicsim.
- Jó éjt.
- Neked is – suttogja, majd nyom egy puszit a hajamba és végleg elragad az álom.
✖ ✖ ✖
Reggel rengeteg energiával kelek. Úgy érzem, hogy teljesen kipihentem magamat, és már régen aludtam ilyen jól. A mellettem alvó Hazzra nézek, majd kipattanok az ágyból. Igaz kicsit megszédülök, de folytatom az utamat a fürdőbe, ahol megcsinálom a reggeli dolgaimat, lemosom az esküvős sminket, dobok fel egy natúr festéket, kifésülöm és felfogom a hajamat, majd kimegyek a szobába és a táskában kutatva keresek tiszta fehérneműt, meg egy sima pólót, hozzá pedig rövidnadrágot. Kinézve az ablakon, úgy látom elég jó az idő, így nem veszek fel pulcsit, csak visszazárom a tatyómat és nagyvigyorral lesétálok a lépcsőn.
- Jó reggelt! - köszön Dan a konyhában, teát kortyolgatva.
- Neked is! Meddig tartott nektek a buli?
- Jó reggelt! - köszön Dan a konyhában, teát kortyolgatva.
- Neked is! Meddig tartott nektek a buli?
- A bébi türelmetlen volt, így kettőig. Nektek?
- Fél tizenkettő?
- Hű...rosszul voltál?
- Igen, de ma nagyon aktívan keltem.
- Ez nálam is így volt ennyi idős terhesen.
- Akkor jó - mosolyodok el.
- Helló! - hallom meg Lou karcos hangját. Egyébként tíz óra van, így Hazz is kelhetne már.
- Szia! - mosolygok rá.
- Eltűntetek! - ráncolja össze a homlokát, majd egy puszit nyom Dan arcára és belekortyol felesége teájába.
- Rosszul lettem, Hazz pedig jött velem - vonok vállat.
- Tomlinson, a lányod ma reggel sem marad nyugton - morog Dan.
- Van ez így szívem! - nevet fel, majd megsimogatja szerelme pocakját.
- Nagyszerű, most már üt is.
- Bébi, ne durcizz. Tudod, tegnap vettelek el! - vigyorog.
- Igaz - hajtja hátra a fejét mire kap egy rövid csókot.
- Olyan aranyosak vagytok - tapsikolok.
- Hol van Hazz? - kérdi Lou.
- Alszik.
- Ohh.. - dörzsöli össze a kezét, ám ebben a pillanatban megjelenik az én zsiráfom a lépcső tetején felöltözve, álmos, másnapos fejjel.
- Helló skacok! - int hunyorogva, majd levágja mellém magát.
- Szia bébi! - kezd csücsöríteni mire felnevetek és adok egy puszit neki.
- Kávét - hajtja a pultra a fejét.
- Csinálj magadnak! Mi ez? Bár? - háborodik fel Dan.
- Reméltem - nyögi.
- Sok volt a pia? - veregeti hátba Lou.
- Ittam rátok egy csomót, úgyhogy kuss.
- Ja, velem meg nem is táncoltál... – morgom.
- Kicsiim, ne haragudj rám - görbíti le a száját.
- Nem haragszom - mosolyodok el.
- Tudom, hogy igen és hogy egy fasz voltam, úgyhogy este lesz egy kis meglepetésed.
- Komolyan? - csillannak fel a szemeim.
- Ahha!
- És micsoda?
- A meglepetés szónak melyik részét nem érted? - pillant fel rám.
- Befogtam - teszem karba a kezemet.
- Olyan viccesek vagytok! - nevet fel Dan.
- Nem százas néha - motyogja Hazz.
- Igyál inkább, mert ki fogod húzni az asszonynál a gyufát - tesz Lou egy pohár vizet a vőlegényem elé.
- Kösz – mondja, és lehúzza.
- Megyünk szívem? - simítom meg a hátát.
- Ahha. Vezetsz?
- Persze. Hozd le a cuccokat - mondom, majd felállok a székről. Picit megszédülök és megkapaszkodom a pultban.
- Héj, bébi, jól vagy? - karolja át a derekamat Hazz.
- Ahha, csak megszédültem - vonok vállat.
- Ez normális? - néz Danre.
- Sajna igen - bólogat.
Megrázza a fejét, majd felkocog a lépcsőn.
- Aggódik miattad - mondja Lou.
- Nem kéne. Csak terhes vagyok.
- Tudod milyen - legyint Dan.
- Túl fogja aggódni, és meg fog fojtani a felvigyázásával - motyogom.
- Beszéld meg vele.
- Majd meglátom... - húzom el a számat.
- Itt vagyok! - sétál ide Hazz a táskámmal, és megfogja a kezemet.
- Na, jók legyetek és mielőtt mentek a szállodába, köszönjetek be! - mondja Hazz.
- Oké. Sziasztok! - köszönnek el, mi pedig kisétálunk a kocsihoz.
- Tudsz vezetni akkor, vagy vezessek? - kérdezi.
- Tudok - mondom és beülök a volán mögé.
- Most asszem’ becsukom a szememet és pihenek. Nem dumálok közbe.
- Jól teszed! - morgom, majd beindítom az Audit és a lakásunk felé vesszük az irányt.
- Fél tizenkettő?
- Hű...rosszul voltál?
- Igen, de ma nagyon aktívan keltem.
- Ez nálam is így volt ennyi idős terhesen.
- Akkor jó - mosolyodok el.
- Helló! - hallom meg Lou karcos hangját. Egyébként tíz óra van, így Hazz is kelhetne már.
- Szia! - mosolygok rá.
- Eltűntetek! - ráncolja össze a homlokát, majd egy puszit nyom Dan arcára és belekortyol felesége teájába.
- Rosszul lettem, Hazz pedig jött velem - vonok vállat.
- Tomlinson, a lányod ma reggel sem marad nyugton - morog Dan.
- Van ez így szívem! - nevet fel, majd megsimogatja szerelme pocakját.
- Nagyszerű, most már üt is.
- Bébi, ne durcizz. Tudod, tegnap vettelek el! - vigyorog.
- Igaz - hajtja hátra a fejét mire kap egy rövid csókot.
- Olyan aranyosak vagytok - tapsikolok.
- Hol van Hazz? - kérdi Lou.
- Alszik.
- Ohh.. - dörzsöli össze a kezét, ám ebben a pillanatban megjelenik az én zsiráfom a lépcső tetején felöltözve, álmos, másnapos fejjel.
- Helló skacok! - int hunyorogva, majd levágja mellém magát.
- Szia bébi! - kezd csücsöríteni mire felnevetek és adok egy puszit neki.
- Kávét - hajtja a pultra a fejét.
- Csinálj magadnak! Mi ez? Bár? - háborodik fel Dan.
- Reméltem - nyögi.
- Sok volt a pia? - veregeti hátba Lou.
- Ittam rátok egy csomót, úgyhogy kuss.
- Ja, velem meg nem is táncoltál... – morgom.
- Kicsiim, ne haragudj rám - görbíti le a száját.
- Nem haragszom - mosolyodok el.
- Tudom, hogy igen és hogy egy fasz voltam, úgyhogy este lesz egy kis meglepetésed.
- Komolyan? - csillannak fel a szemeim.
- Ahha!
- És micsoda?
- A meglepetés szónak melyik részét nem érted? - pillant fel rám.
- Befogtam - teszem karba a kezemet.
- Olyan viccesek vagytok! - nevet fel Dan.
- Nem százas néha - motyogja Hazz.
- Igyál inkább, mert ki fogod húzni az asszonynál a gyufát - tesz Lou egy pohár vizet a vőlegényem elé.
- Kösz – mondja, és lehúzza.
- Megyünk szívem? - simítom meg a hátát.
- Ahha. Vezetsz?
- Persze. Hozd le a cuccokat - mondom, majd felállok a székről. Picit megszédülök és megkapaszkodom a pultban.
- Héj, bébi, jól vagy? - karolja át a derekamat Hazz.
- Ahha, csak megszédültem - vonok vállat.
- Ez normális? - néz Danre.
- Sajna igen - bólogat.
Megrázza a fejét, majd felkocog a lépcsőn.
- Aggódik miattad - mondja Lou.
- Nem kéne. Csak terhes vagyok.
- Tudod milyen - legyint Dan.
- Túl fogja aggódni, és meg fog fojtani a felvigyázásával - motyogom.
- Beszéld meg vele.
- Majd meglátom... - húzom el a számat.
- Itt vagyok! - sétál ide Hazz a táskámmal, és megfogja a kezemet.
- Na, jók legyetek és mielőtt mentek a szállodába, köszönjetek be! - mondja Hazz.
- Oké. Sziasztok! - köszönnek el, mi pedig kisétálunk a kocsihoz.
- Tudsz vezetni akkor, vagy vezessek? - kérdezi.
- Tudok - mondom és beülök a volán mögé.
- Most asszem’ becsukom a szememet és pihenek. Nem dumálok közbe.
- Jól teszed! - morgom, majd beindítom az Audit és a lakásunk felé vesszük az irányt.
A házhoz érve besétálunk, majd én felmegyek a szobánkba és elpakolom a cuccokat, amiket Louishoz vittünk.
- Na, szívem én eltűnök egy kicsit, és jövök érted egy óra múlva. Oké? - nyit be Hazz.
- Oké, addig pihenek.
- De ha itthon szeretnél pihenni, akkor itthon is lehetünk.
- Nem. Jól vagyok! - vigyorgok rá.
- Mert te nem ittál tegnap - dörzsöli meg az arcát.
- Szép is lett volna! - nevetek fel.
- Na, nemsokára jövök! - mondja, majd idejön egy homlok puszira és kisiet az ajtón. Hátradőlök és kifújom magamat. Mire készül ez az őrült már megint? Tegnap óta nem zuhanyoztam, így nagy nehezen felküzdöm magamat és a fürdőbe csoszogok. Ott gyorsan lezuhanyozok, hajat mosok, majd kilépek a kabinból. Kifésülöm a hajamat, aztán gyorsan megszárítom és ki is vasalom, hogy álljon valahogy. Lemosom a reggeli sminkemet, dobok fel egy egyszerű, kicsit füstösebb szemet, meg egy halvány rúzst, és készen is vagyok. Kisietek a szobába, felveszek egy szaggatott farmert egy crop toppal, hisz még nagyon pici a hasam, és készen is vagyok. Utolsó simításként befújom magamat azzal a parfümmel, amiért Hazz odáig van, és az órára nézek. Lassan itt kéne lennie. Mivel már régóta korog a hasam, leszaladok a konyhába, belebújok a Vans cipőmbe és csinálok magamnak egy jó nagy szendvicset, egy pohár narancslével. Hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó, így kikukucskálok az előszobába, ahonnan Hazz vigyorog rám.
- Gyönyörű vagy - pislog rám.
- Harry, csak hajat mostam, meg átöltöztem - nevetek fel.
- De akkor is - lép közelebb, majd csupasz derekamra simítja kezeit.
- Te smink nélkül, melegítőben és felfogott hajjal is szép vagy bébi - néz a szemembe.
- Te meg nagyon aranyos. Mivel érdemeltem ezt ki? - kezdem piszkálni az ingjét.
- Azzal, hogy elviselsz, és hogy a szíved alatt hordod a gyerekünket - vigyorodik el.
- Nagy nőcsábász vagy Styles - kuncogok, majd a tarkójára teszem a kezemet és számat az ajkaira nyomom.
- Azt nem tagadom, de ezeket komolyan gondolom - dönti homlokát az enyémnek.
- Tudom. Szeretlek nagyon.
- Én is téged bébi. Mehetünk?
- Ahha! - villantok rá egy ezer wattos vigyort.
- Akkor gyere - fogja meg a kezemet és kivezet a kocsihoz. Kinyitja nekem az ajtót, majd a másik oldalra szalad és beül.
- Nem megyünk olyan messzire - mondja, majd elindul.
- Hová megyünk? - kérdezem csillogó szemekkel.
- Vacsizni.
- Hű, úgyis éhes vagyok!
- Szívem, amúgy most ettél!
- Kettő helyett! - nézek rá csúnyán mire felnevet.
Tíz perc autókázás után megállunk egy épület mellett, a Temze partján. Leállítja a motort, majd kiszáll, átjön az én oldalamra és kinyitja nekem az ajtót.
- Hölgyem? - tartja ki a kezét, én pedig összekulcsolom ujjainkat..
- Hazz, nem is vagyok kiöltözve...
- Nem is kell. Én sem vagyok... - mutat magán végig. Vállat vonok, majd hagyom, hogy bevezessen a kis étteremféleségbe. Mivel nyár van, és eléggé jó idő, egyáltalán nem bánom, mikor meglátom, hogy a terasz rész felé sétálunk, ahol csak egy asztal van. A közepén gyertya helyezkedik el, ami nagyon hangulatossá teszi az egészet.
- Nézz ki! - engedi el a kezemet Hazz. A korláthoz sétálok, ahonnan a Temzét pillantom meg, rengeteg kivilágított hajóval, a Tower Bridgevel, és a Big Bennel.
- Wow! Ez gyönyörű! - tátom el a számat.
A hátam mögé jön, majd átölel, és a hasamra teszi nagy tenyereit.
- A szépségeimnek bármit - suttogja a fülembe.
- Szeretlek - motyogom, mikor megfordulok, és a szemébe nézek.
- Szeretlek - mosolyog le rám, majd csókba forrasztja össze ajkainkat, és ezennel kezdetét veszi egy csodálatos este, édes kettesben.
- Na, szívem én eltűnök egy kicsit, és jövök érted egy óra múlva. Oké? - nyit be Hazz.
- Oké, addig pihenek.
- De ha itthon szeretnél pihenni, akkor itthon is lehetünk.
- Nem. Jól vagyok! - vigyorgok rá.
- Mert te nem ittál tegnap - dörzsöli meg az arcát.
- Szép is lett volna! - nevetek fel.
- Na, nemsokára jövök! - mondja, majd idejön egy homlok puszira és kisiet az ajtón. Hátradőlök és kifújom magamat. Mire készül ez az őrült már megint? Tegnap óta nem zuhanyoztam, így nagy nehezen felküzdöm magamat és a fürdőbe csoszogok. Ott gyorsan lezuhanyozok, hajat mosok, majd kilépek a kabinból. Kifésülöm a hajamat, aztán gyorsan megszárítom és ki is vasalom, hogy álljon valahogy. Lemosom a reggeli sminkemet, dobok fel egy egyszerű, kicsit füstösebb szemet, meg egy halvány rúzst, és készen is vagyok. Kisietek a szobába, felveszek egy szaggatott farmert egy crop toppal, hisz még nagyon pici a hasam, és készen is vagyok. Utolsó simításként befújom magamat azzal a parfümmel, amiért Hazz odáig van, és az órára nézek. Lassan itt kéne lennie. Mivel már régóta korog a hasam, leszaladok a konyhába, belebújok a Vans cipőmbe és csinálok magamnak egy jó nagy szendvicset, egy pohár narancslével. Hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó, így kikukucskálok az előszobába, ahonnan Hazz vigyorog rám.
- Gyönyörű vagy - pislog rám.
- Harry, csak hajat mostam, meg átöltöztem - nevetek fel.
- De akkor is - lép közelebb, majd csupasz derekamra simítja kezeit.
- Te smink nélkül, melegítőben és felfogott hajjal is szép vagy bébi - néz a szemembe.
- Te meg nagyon aranyos. Mivel érdemeltem ezt ki? - kezdem piszkálni az ingjét.
- Azzal, hogy elviselsz, és hogy a szíved alatt hordod a gyerekünket - vigyorodik el.
- Nagy nőcsábász vagy Styles - kuncogok, majd a tarkójára teszem a kezemet és számat az ajkaira nyomom.
- Azt nem tagadom, de ezeket komolyan gondolom - dönti homlokát az enyémnek.
- Tudom. Szeretlek nagyon.
- Én is téged bébi. Mehetünk?
- Ahha! - villantok rá egy ezer wattos vigyort.
- Akkor gyere - fogja meg a kezemet és kivezet a kocsihoz. Kinyitja nekem az ajtót, majd a másik oldalra szalad és beül.
- Nem megyünk olyan messzire - mondja, majd elindul.
- Hová megyünk? - kérdezem csillogó szemekkel.
- Vacsizni.
- Hű, úgyis éhes vagyok!
- Szívem, amúgy most ettél!
- Kettő helyett! - nézek rá csúnyán mire felnevet.
Tíz perc autókázás után megállunk egy épület mellett, a Temze partján. Leállítja a motort, majd kiszáll, átjön az én oldalamra és kinyitja nekem az ajtót.
- Hölgyem? - tartja ki a kezét, én pedig összekulcsolom ujjainkat..
- Hazz, nem is vagyok kiöltözve...
- Nem is kell. Én sem vagyok... - mutat magán végig. Vállat vonok, majd hagyom, hogy bevezessen a kis étteremféleségbe. Mivel nyár van, és eléggé jó idő, egyáltalán nem bánom, mikor meglátom, hogy a terasz rész felé sétálunk, ahol csak egy asztal van. A közepén gyertya helyezkedik el, ami nagyon hangulatossá teszi az egészet.
- Nézz ki! - engedi el a kezemet Hazz. A korláthoz sétálok, ahonnan a Temzét pillantom meg, rengeteg kivilágított hajóval, a Tower Bridgevel, és a Big Bennel.
- Wow! Ez gyönyörű! - tátom el a számat.
A hátam mögé jön, majd átölel, és a hasamra teszi nagy tenyereit.
- A szépségeimnek bármit - suttogja a fülembe.
- Szeretlek - motyogom, mikor megfordulok, és a szemébe nézek.
- Szeretlek - mosolyog le rám, majd csókba forrasztja össze ajkainkat, és ezennel kezdetét veszi egy csodálatos este, édes kettesben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése