Faith szemszöge:
✖ Egy hét múlva ✖
- Megkérjük a hatszázötvenhetes járat utasait, hogy kössék be magukat. Leszállás következik - motyogja monoton hangon a légi utaskísérő, én pedig hálát adok istennek, hogy végre landolunk. Hazz-ra pillantok mellettem, aki durmol, majd baloldalra nézek Dan-re és Lou-ra, akik összebújva, suttogva beszélgetnek. Éjszaka van, és mi csak most fogunk leszállni. Tíz teljes órája utazunk, és elültem a terhes seggemet, ahogyan szerintem Danielle is. Hát igen... Kiruccanunk egy hétre L.A-be, amit azért hoztunk össze, mert Danielle Amerikában szeretne szülni, így addig itt lesznek, mi pedig Harry-vel kicsit nyaralunk. Bár nem lesz ez olyan felhőtlen, ugyanis két teljes napja orrol rám, ami nála már elég komolynak számít, feltéve hogy általában két perc alatt elszáll a dühe.
- Szívem - pislogok a vőlegényemre, aki összeráncolja a homlokát és kinyitja a szemeit.
- Leszállunk?
- Igen - mosolygok rá, de nem kapok viszonzást, csak egy mogorva tekintetet. Kifújva magamat hátradőlök és várom, hogy lemehessünk a gépről.
- Szívem - pislogok a vőlegényemre, aki összeráncolja a homlokát és kinyitja a szemeit.
- Leszállunk?
- Igen - mosolygok rá, de nem kapok viszonzást, csak egy mogorva tekintetet. Kifújva magamat hátradőlök és várom, hogy lemehessünk a gépről.
- Úúgy várom, hogy bezuhanhassak az ágyba! - mondja vigyorogva Dan már a kocsiban.
- Akkor egy hétig együttlakunk? - kérdezem.
- Pontosan! - bólogat Lou a kormány mögött. Mi csajok hátra lettünk száműzetve...
- Ti még mindig nem beszéltek egymással? - kérdezi Lou.
- Muszáj ezt hajnali háromkor megbeszélni? - morogja Hazz.
- Seggfej - motyogom.
- Nem én találkoztam a volt pasimmal úgy, hogy a vőlegényemnek egy rohadt szót nem szóltam róla! - csap a műszerfalra mire kicsit megugrok.
- Nem akartam, hogy veszekedjünk.
- Mert ez most tényleg kibaszottul jobb! - fújtat.
- Harry, fejezd be! - szól rá Lou.
- Persze, védje csak mindenki őt! Anya is... Gemma is... Persze nekem nincs ebbe beleszólásom, igaz??
- Abba, hogy kivel találkozhat? Nem, nem igazán - mondja Dan flegmán.
- Ahha, te is érts vele egyet! Csak ezt tudjátok, védeni egymást!
- Harry, állíts már magadon! - szól rá Lou, és leállítja a motort mivel megérkeztünk.
Hazz kipattan a kocsiból, és bemegy a nyaralóba, mi pedig követjük.
- Segíts bevinni a bőröndöket, te hisztis picsa! - kiált utána Louis.
- Kapd be! - hallatszódik a válasz bentről. Sóhajtva megfogom az én bőröndömet, és kiemelem a csomagtartóból.
- Faith, jó lenne, ha nem emelnéd meg magadat! Tudod, a baba.. - mondja Dan.
- Vigyázok rá, nyugodjatok meg - mosolyodok el halványan.
- Tedd le. Beviszem - sétál ki a hisztis az ajtón.
- Felviszem - motyogom rá sem nézve.
- Azt mondtam, hogy tedd le! Mi a fasz van? Nemzetközi szarjuk le Harry-t nap? - kiabál, én pedig inkább leteszem a bőröndöt és besétálok.
- Mi van tesó? Menstruálsz? - hallom Lou-t mire kuncogni kezdek.
Felmegyek Hazz szobájába, ahová pár perc múlva feltalál ő is, a két bőrönddel.
- Megyek zuhanyozni - morogja és bemegy a fürdőbe.
- Jajj, drágám! Jöttem jó éjszakát kívánni! Holnap beszélünk! - sétál be Dan mosolyogva.
- Jó éjt! Már lassan át se érlek! - kuncogok, mikor megölelem.
- Ne szomoríts el! - görbíti le a száját.
- Buta vagy! - mosolygok, és a hasamra simítom a kezemet.
- Jó éjt pocaklakó! - integet a hasamnak.
- Jó éjt nektek is! - köszönök el, majd mikor bezárja az ajtót, lehuppanok az ágyra. Hogy fogom kibékíteni ezt a zsiráfot? Hallom, hogy elzárja a vizet, szóval már végzett is. Gyorsan felkötöm a hajamat, majd leveszem a ruháimat és törölközőbe csavarom a testemet. Nyílik az ajtó és megjelenik egy szál bokszerben. Végigvezetem rajta a tekintetemet és lehajtott fejjel elindulok felé. Mikor mellé érek, kezét az ajtófélfának támasztja, így megakadályozza, hogy átjussak az úti célomhoz.
A csípőmre csúsztatja a kezét és a falnak nyom, a másikkal pedig a fejem mellett támaszkodik meg.
- Miért csinálod ezt folyton velem? - néz a szemembe.
- Nem értelek...
- Mindig olyan butaságokat csinálsz, amikkel teljesen kiakasztasz, aztán őzike szemekkel ártatlanul nézel rám a nap huszonnégy órájában, amitől egyszerre indulok be és gyengülök el.
- Én nem...
- Deee, te nagyon jól tudod, hogy mit csinálsz... Kikészítesz... - dörmögi.
- Ez most az elemlámpád vagy ennyire örülsz nekem? - nevetek fel.
- Nincs elemlámpám - vigyorog rám.
- Nehéz eset vagy – sóhajtok, és lehajtom a fejemet.
– Héj, szépségem... Nagyon megbántottalak? - kérdezi és az állam alá nyúlva felemeli a fejemet.
- Nem... Csak rosszul esett, ahogyan bántál velem. Én csak rég nem láttam Adamet...
- Kihevertem. Féltékeny voltam kurvára, mert régen ő ért hozzád úgy, és nem én... Néha még kijön a régi énem, ha olyan adódik, hogy elveszíthetlek...
- Tetszik, hogy ugrassz értem! - nézek fel rá mosolyogva, majd beharapom az ajkamat.
- Fogalmam sincs, mi lenne velem nélküled.. – sóhajt, majd közelebb hajol, és szenvedélyesen csókolni kezd.
- Szeretlek, de tudod, hogy ez nincs egy dögös mosollyal, meg egy csókkal elrendezve... Nem csinálhatod ezt Hazz... – mondom, mikor elvállunk egymástól.
- Tudom. Menj zuhanyozni én meg csinálok ezzel valamit - néz a bokszerére mire én elpirulva besétálok a fürdőbe. Ameddig zuhanyozok, gondolkozom az elmúlt két napon, és az álláspontom továbbra sem változik. Nem kiabálhat velem és nem beszélhet így, csak azért, mert kicsit féltékeny... Meg kell tanulnia kezelni az indulatait, amin nagyon keményen rajta van, és én csak segítem benne azzal, ha nem rögtön ugrok a nyakába, miután bocsánatot kért. Éreznie kell a súlyát..
- Nem... Csak rosszul esett, ahogyan bántál velem. Én csak rég nem láttam Adamet...
- Kihevertem. Féltékeny voltam kurvára, mert régen ő ért hozzád úgy, és nem én... Néha még kijön a régi énem, ha olyan adódik, hogy elveszíthetlek...
- Tetszik, hogy ugrassz értem! - nézek fel rá mosolyogva, majd beharapom az ajkamat.
- Fogalmam sincs, mi lenne velem nélküled.. – sóhajt, majd közelebb hajol, és szenvedélyesen csókolni kezd.
- Szeretlek, de tudod, hogy ez nincs egy dögös mosollyal, meg egy csókkal elrendezve... Nem csinálhatod ezt Hazz... – mondom, mikor elvállunk egymástól.
- Tudom. Menj zuhanyozni én meg csinálok ezzel valamit - néz a bokszerére mire én elpirulva besétálok a fürdőbe. Ameddig zuhanyozok, gondolkozom az elmúlt két napon, és az álláspontom továbbra sem változik. Nem kiabálhat velem és nem beszélhet így, csak azért, mert kicsit féltékeny... Meg kell tanulnia kezelni az indulatait, amin nagyon keményen rajta van, és én csak segítem benne azzal, ha nem rögtön ugrok a nyakába, miután bocsánatot kért. Éreznie kell a súlyát..
Mikor kész leszek, megtörölközök és kimegyek a szobába.
- Lenyugodtál? - kérdezem az ágyon fekvő vőlegényemtől.
- Nagyjából - vigyorog rám.
- Helyes - mosolyodok el, majd felkapom a hálóingemet és befekszek mellé.
- Muszáj kínoznod?
- Megérdemled!
- Haragszol nagyon. Ugye?
- Nem örülök.
- Szívem... Tényleg sajnálom. Kicsit elszaladt velem a ló.
- Ahha.
- Bébiii! - kezd hízelegni, és közelebb bújik.
- Harry. Nem akarok most beszélgetni. Aludni akarok.
- Oké - egyezik bele sóhajtva, és lekapcsolja a villanyokat.
- Jó éjt - motyogom.
- Jó éjt gyönyörűm.
De rég nem hívott így... Ajj nem lehet haragudni rá, de most fáradt vagyok mindenhez, majd reggel megbeszélem vele. Érzem, hogy átölel, majd kezét a pocakomra simítja.
- Jó éjt neked is pocaklakó - suttogja, én pedig mosolyogva merülök álomba.
- Lenyugodtál? - kérdezem az ágyon fekvő vőlegényemtől.
- Nagyjából - vigyorog rám.
- Helyes - mosolyodok el, majd felkapom a hálóingemet és befekszek mellé.
- Muszáj kínoznod?
- Megérdemled!
- Haragszol nagyon. Ugye?
- Nem örülök.
- Szívem... Tényleg sajnálom. Kicsit elszaladt velem a ló.
- Ahha.
- Bébiii! - kezd hízelegni, és közelebb bújik.
- Harry. Nem akarok most beszélgetni. Aludni akarok.
- Oké - egyezik bele sóhajtva, és lekapcsolja a villanyokat.
- Jó éjt - motyogom.
- Jó éjt gyönyörűm.
De rég nem hívott így... Ajj nem lehet haragudni rá, de most fáradt vagyok mindenhez, majd reggel megbeszélem vele. Érzem, hogy átölel, majd kezét a pocakomra simítja.
- Jó éjt neked is pocaklakó - suttogja, én pedig mosolyogva merülök álomba.
✖ ✖ ✖
Reggel simogatásra kelek. Nem nyitom ki a szemeimet, élvezem, ahogyan Hazz az oldalamat cirógatja.
- Olyan hülye voltam – kezdi a reggeli dörmögős hangján. – Nem tudom mi ütött belém. Te érdemled a legkevésbé, hogy így beszéljek veled. Te vagy az életem és félek, hogy el foglak taszítani magamtól a viselkedésemmel. Nem bírnám ki, ha elhagynál és ezeket könnyebb így kimondani, ha alszol. Sajnálom és szeretlek.
- Styles, nincs neked olyan szerencséd, hogy én elmenjek - szólalok meg és kinyitom a szemeimet.
- Hallottad? – kérdezi meglepett fejjel.
- Minden egyes szót, és én is szeretlek, nem haragszom és sosem foglak elhagyni, amíg te azt nem mondod.
Leteszi a párnára a fejét és felnevet.
- Hogy a fenébe lehetek ilyen mázlista?
- Még egy ilyen idiótát nem találnál magad mellé, ugye tudod? - mosolygok rá.
- Tudom. Nekem lettél kitalálva - vigyorog.
- Az nem kizárt! - nevetek fel, majd közelebb bújok hozzá.
- Hogy aludtál? - nézek fel rá a mellkasáról.
- Jól. És gondolom te is, feltéve hogy már tizenegy óra! - nevet.
- Tényleg? - tátom el a számat.
- Pocaklakó még nem éhes?
- Hát...de - vallom be és a hasamra simítom a kezemet.
- Akkor menjünk le reggelizni.
- Louisék?
- A szobájukban. Kitudja, mit csinálnak - húzgálja a szemöldökét.
- Nem hiszem, hogy sok mindent, mert a hetedik hónaptól a doki nem ajánlja.
- He? - vág hülye fejet, amin muszáj elnevetnem magamat.
- Jól hallottad. A hetedik hónaptól nincs szex - húzom el a számat és megsimogatom a fejét, mert nagyon lesokkolódott szegényke.
- Bébi, ez nem került szóba!
- Ez van! Önmegtartóztatás! - kacsintok rá és felállok az ágyból.
- Csak neked!
- Harry! - fordulok meg, és dühösen ránézek.
- Mármint nem úgy értettem, hanem hogy van csinos kis szád meg kezed...
- Hát.. te beteg vagy! - forgatom meg a szemeimet hitetlenül és kisietek a szobából. Letrappolok a lépcsőn és a konyhában összetalálkozok a turbékoló gerlepárral, akik reggelit készítenek.
- Nem tudom mit csinálsz, de abból én is kérek - ülök le a pulthoz.
- Neked is jó reggelt! - nevet fel Louis.
- Ja, bocsi - kuncogok fel.
- Baba! Ugye most nem haragudtál meg? - hallom meg Hazz hangját, majd beesik a konyhába.
- Nem - mosolygok rá. – Akkor jó! - fújja ki a levegőt.
- Miről megy a vita? És kibékültetek? - kérdezi Dan.
- Kibékültünk. Aztán szóba jött, hogy a hetedik hónaptól nincs szex mire benyögte, hogy van kezem meg szám - pufogok.
Louis és Danielle sokat sejtetően egymásra néznek, majd kitör belőlük a röhögés.
- Nem akarjuk tudni - mondja eltorzult arccal Hazz, és leül mellém.
- Reggeli után medencézünk? - kérdezi Dan.
- Persze! Feltéve, ha nem kell hallgatnom, hogy hogy elégítetted ki a férjedet! - vágja rá Hazz mire felnevetek.
- Bunkó - sértődik be Dan, Louis meg csak nagy vigyorral csendben süti a rántottát.
- És a sokat sejtető pillantásokról is szokjatok le! - folytatja a barátom.
- Harry! - nevetek fel.
- Jó, oké, abbahagyom, de akkor én is had dicsekedjek már anélkül, hogy megharagudnál!
- Szívem... Nem teregeted ki a nemi életünket! Elég, ha csak Dannel beszélünk ki titeket! - mondom, majd lepacsizok a barátnőmmel.
- Azt hiszitek, mi nem csináljuk ugyanazt? - horkan fel Lou.
- Reméltem - sóhajtom.
- Naa, bébi, csak az izgi részeket tárgyaljuk ki! - ölel át Hazz, majd a hajamba puszil.
- Miért? Van nem izgi is? - húzom fel a szemöldökömet.
- Asszony, ne készíts ki! - nevet fel, majd elenged.
- Paraszt - motyogom, mire durcásan elfordul.
- Tudom ám minden kis piszkos titkodat, Styles! - vigyorog Danielle.
- Én is a tieidet, Campbell! - nevet fel mire Dan megszeppen és rákólint egyet a fakanállal Louis fejére.
- Áúú! - jajdul fel az áldozat.
- Nem beszélsz neki olyanokról többet!
- Oké főnök! - teszi fel a kezeit, Hazz pedig kineveti.
- Téged a palacsintasütővel foglak agyonverni, ha kikotyogsz olyanokat - közlöm vele mire elhallgat.
- Már késő! - szólal meg Louis sunyi mosollyal.
- Harold! - teszem csípőre a kezeimet.
- Mi vaan? - néz rám nevetést visszafojtva.
- Pukkadj meg - mondom, majd hátat fordítok neki a széken.
Átölel, majd a pocakomra simítja a kezeit és a nyakamba puszil.
- Durci - suttogja.
- Várd ki a végét! - kuncogok.
- Este megbüntetsz? - dörmögi.
- Ahha. Kizárlak a szobából.
- Nemáár bébi! - nevet fel.
- Így jártál! - vonok vállat mosolyogva.
- Kész a reggeli! - közli Dan, majd előveszi a tányérokat és kiszedi a kaját.
Csendben megreggelizünk, majd mindenki felmegy a szobájába fürdőruhát felvenni.
- Nézd! Így már tök jól látszik! - fordulok oldalt Hazz-nak már bikiniben, és a hasamra mutatok.
- Tényleg! Biztos nem lesz vizsgálat ezen a héten?
- Biztos! Hazz, most volt a tizenharmadik, aztán már csak a tizennyolcadik van!
- Akkor jó! - mosolyodik el.
Odasétálok, meg fogom a kezét és az ajtó felé kezdem húzni.
- Nem maradunk még egy tíz percet? - nyom a falnak.
- Nem Harry - mosolygok bájosan az arcába.
- De apuci nagyon ki van éhezve - görbíti le a száját.
- Akkor apuci vár! - nevetek fel.
- Basszameg, ne mondd ki akkor még egyszer! - teszi a kezét a fürdőgatyájára.
- Naa, apucii! - nyávogom, majd az ajkamba harapok. Pár másodpercig a szemembe néz, majd becsapja mellettünk az ajtót, felkap, és az ágyra tesz.
- Harry! - kuncogok fel.
- Nem érdekel! Rossz kislány voltál! - mondja, majd a nyakamhoz hajol és szívni kezdi.
- Áú! - jajdulok fel.
- Az enyém vagy!
- Eddig is az voltam - forgatom meg a szemeimet.
- Ne forgasd a szemed.
- Mert mi lesz? - kérdezem kihívóan, de amint megérzem magamban rögtön két ujját, elnyílnak az ajkaim és felsikkantok.
- Forgatod még a szemed? - kérdezi, miközben az ujjai csodákat művelnek odalent. Igazából azt sem nagyon értem mit beszél, annyira közel vagyok az orgazmushoz.
- Szóval? - kérdezi, és gyorsít, mire összeszorítom a szemeimet.
- Hát jó - mondja és abbahagyja.
- Harold! - förmedek rá.
- Nem hallottam a választ!
- Nem, nem forgatom többet! - mondom és kezét a bugyimba nyomom.
- Oké. Mehetünk medencézni? - vigyorog rám, miközben csak éppen hozzáér a csiklómhoz.
- Most már csináld! - kezdek hisztizni.
- Mit? - emeli fel a szemöldökét.
- Hát...
- Bébi, mikor lettél ennyire félénk? - kérdezi, és újra pumpálni kezd.
- Szóval mit szeretnél?
- Hogy dugj meg az istenért már! - háborodok fel mire felnevet.
- Kérésed számomra parancs - mondja önelégülten, majd leveszi a gatyáját, az én bikini alsómat pedig lehúzza. Megfogja a két combomat, lejjebb húz az ágyon, bepozícionálja magát és belém nyomul. Teljesen kitölt, én pedig úgy érzem, szétszakadok. Még mindig nem szoktam meg a méretét. Ami azt illeti, időm sincs megszokni, ugyanis eszeveszett tempóban kezd mozogni, én pedig nem tudom visszafogni magamat, minden egyes lökésénél sikkantok, ugyanis érinti a G pontomat.
- Harry...el fogok menni! - nyüszítem. Lassítani kezd, majd megáll.
- Mi a nevem?
- Mi? - kérdezem értetlenül.
- Hívj csak apucinak, gyönyörűm!
- Kérlek... - nyögöm ugyanis ez a világ legkegyetlenebb érzése, mikor már majdnem ott vagy, és nem hagyják, hogy elmenj.
- Kérlek mi?
- Apuci kérlek!
- Jó kislány! - vigyorodik el, majd újra mozogni kezd, engem pedig szinte rögtön elkap az eufórikus érzés. A gerincem ívbe feszítem, a nyakamat hátra szegem, és hagyom, hogy átjárjon az orgazmus érzése. Hallom Hazz férfias nyögését, majd érzem, hogy belém lövell, ettől pedig csak még intenzívebb lesz az orgazmusom. Pár pillanat múlva kicsúszik belőlem és ledől mellém.
- Ez..kurvajó volt - lihegi rekedten.
Elmosolyodok, és ha meg tudnék szólalni, csak helyeselnék.
- Mi van bébi? És te még az elején nem akartad! - nevet fel.
- Szeretem, mikor ilyen akaratos vagy! - kuncogok.
- Szeretem, mikor feldühítesz, és ezzel vezetjük le!
- Menjünk medencézni? - kérdezi.
- Menjünk! - mosolyodok el, majd visszaveszem az alsómat és lefelé indulunk Louhoz és Danhez...
- Olyan hülye voltam – kezdi a reggeli dörmögős hangján. – Nem tudom mi ütött belém. Te érdemled a legkevésbé, hogy így beszéljek veled. Te vagy az életem és félek, hogy el foglak taszítani magamtól a viselkedésemmel. Nem bírnám ki, ha elhagynál és ezeket könnyebb így kimondani, ha alszol. Sajnálom és szeretlek.
- Styles, nincs neked olyan szerencséd, hogy én elmenjek - szólalok meg és kinyitom a szemeimet.
- Hallottad? – kérdezi meglepett fejjel.
- Minden egyes szót, és én is szeretlek, nem haragszom és sosem foglak elhagyni, amíg te azt nem mondod.
Leteszi a párnára a fejét és felnevet.
- Hogy a fenébe lehetek ilyen mázlista?
- Még egy ilyen idiótát nem találnál magad mellé, ugye tudod? - mosolygok rá.
- Tudom. Nekem lettél kitalálva - vigyorog.
- Az nem kizárt! - nevetek fel, majd közelebb bújok hozzá.
- Hogy aludtál? - nézek fel rá a mellkasáról.
- Jól. És gondolom te is, feltéve hogy már tizenegy óra! - nevet.
- Tényleg? - tátom el a számat.
- Pocaklakó még nem éhes?
- Hát...de - vallom be és a hasamra simítom a kezemet.
- Akkor menjünk le reggelizni.
- Louisék?
- A szobájukban. Kitudja, mit csinálnak - húzgálja a szemöldökét.
- Nem hiszem, hogy sok mindent, mert a hetedik hónaptól a doki nem ajánlja.
- He? - vág hülye fejet, amin muszáj elnevetnem magamat.
- Jól hallottad. A hetedik hónaptól nincs szex - húzom el a számat és megsimogatom a fejét, mert nagyon lesokkolódott szegényke.
- Bébi, ez nem került szóba!
- Ez van! Önmegtartóztatás! - kacsintok rá és felállok az ágyból.
- Csak neked!
- Harry! - fordulok meg, és dühösen ránézek.
- Mármint nem úgy értettem, hanem hogy van csinos kis szád meg kezed...
- Hát.. te beteg vagy! - forgatom meg a szemeimet hitetlenül és kisietek a szobából. Letrappolok a lépcsőn és a konyhában összetalálkozok a turbékoló gerlepárral, akik reggelit készítenek.
- Nem tudom mit csinálsz, de abból én is kérek - ülök le a pulthoz.
- Neked is jó reggelt! - nevet fel Louis.
- Ja, bocsi - kuncogok fel.
- Baba! Ugye most nem haragudtál meg? - hallom meg Hazz hangját, majd beesik a konyhába.
- Nem - mosolygok rá. – Akkor jó! - fújja ki a levegőt.
- Miről megy a vita? És kibékültetek? - kérdezi Dan.
- Kibékültünk. Aztán szóba jött, hogy a hetedik hónaptól nincs szex mire benyögte, hogy van kezem meg szám - pufogok.
Louis és Danielle sokat sejtetően egymásra néznek, majd kitör belőlük a röhögés.
- Nem akarjuk tudni - mondja eltorzult arccal Hazz, és leül mellém.
- Reggeli után medencézünk? - kérdezi Dan.
- Persze! Feltéve, ha nem kell hallgatnom, hogy hogy elégítetted ki a férjedet! - vágja rá Hazz mire felnevetek.
- Bunkó - sértődik be Dan, Louis meg csak nagy vigyorral csendben süti a rántottát.
- És a sokat sejtető pillantásokról is szokjatok le! - folytatja a barátom.
- Harry! - nevetek fel.
- Jó, oké, abbahagyom, de akkor én is had dicsekedjek már anélkül, hogy megharagudnál!
- Szívem... Nem teregeted ki a nemi életünket! Elég, ha csak Dannel beszélünk ki titeket! - mondom, majd lepacsizok a barátnőmmel.
- Azt hiszitek, mi nem csináljuk ugyanazt? - horkan fel Lou.
- Reméltem - sóhajtom.
- Naa, bébi, csak az izgi részeket tárgyaljuk ki! - ölel át Hazz, majd a hajamba puszil.
- Miért? Van nem izgi is? - húzom fel a szemöldökömet.
- Asszony, ne készíts ki! - nevet fel, majd elenged.
- Paraszt - motyogom, mire durcásan elfordul.
- Tudom ám minden kis piszkos titkodat, Styles! - vigyorog Danielle.
- Én is a tieidet, Campbell! - nevet fel mire Dan megszeppen és rákólint egyet a fakanállal Louis fejére.
- Áúú! - jajdul fel az áldozat.
- Nem beszélsz neki olyanokról többet!
- Oké főnök! - teszi fel a kezeit, Hazz pedig kineveti.
- Téged a palacsintasütővel foglak agyonverni, ha kikotyogsz olyanokat - közlöm vele mire elhallgat.
- Már késő! - szólal meg Louis sunyi mosollyal.
- Harold! - teszem csípőre a kezeimet.
- Mi vaan? - néz rám nevetést visszafojtva.
- Pukkadj meg - mondom, majd hátat fordítok neki a széken.
Átölel, majd a pocakomra simítja a kezeit és a nyakamba puszil.
- Durci - suttogja.
- Várd ki a végét! - kuncogok.
- Este megbüntetsz? - dörmögi.
- Ahha. Kizárlak a szobából.
- Nemáár bébi! - nevet fel.
- Így jártál! - vonok vállat mosolyogva.
- Kész a reggeli! - közli Dan, majd előveszi a tányérokat és kiszedi a kaját.
Csendben megreggelizünk, majd mindenki felmegy a szobájába fürdőruhát felvenni.
- Nézd! Így már tök jól látszik! - fordulok oldalt Hazz-nak már bikiniben, és a hasamra mutatok.
- Tényleg! Biztos nem lesz vizsgálat ezen a héten?
- Biztos! Hazz, most volt a tizenharmadik, aztán már csak a tizennyolcadik van!
- Akkor jó! - mosolyodik el.
Odasétálok, meg fogom a kezét és az ajtó felé kezdem húzni.
- Nem maradunk még egy tíz percet? - nyom a falnak.
- Nem Harry - mosolygok bájosan az arcába.
- De apuci nagyon ki van éhezve - görbíti le a száját.
- Akkor apuci vár! - nevetek fel.
- Basszameg, ne mondd ki akkor még egyszer! - teszi a kezét a fürdőgatyájára.
- Naa, apucii! - nyávogom, majd az ajkamba harapok. Pár másodpercig a szemembe néz, majd becsapja mellettünk az ajtót, felkap, és az ágyra tesz.
- Harry! - kuncogok fel.
- Nem érdekel! Rossz kislány voltál! - mondja, majd a nyakamhoz hajol és szívni kezdi.
- Áú! - jajdulok fel.
- Az enyém vagy!
- Eddig is az voltam - forgatom meg a szemeimet.
- Ne forgasd a szemed.
- Mert mi lesz? - kérdezem kihívóan, de amint megérzem magamban rögtön két ujját, elnyílnak az ajkaim és felsikkantok.
- Forgatod még a szemed? - kérdezi, miközben az ujjai csodákat művelnek odalent. Igazából azt sem nagyon értem mit beszél, annyira közel vagyok az orgazmushoz.
- Szóval? - kérdezi, és gyorsít, mire összeszorítom a szemeimet.
- Hát jó - mondja és abbahagyja.
- Harold! - förmedek rá.
- Nem hallottam a választ!
- Nem, nem forgatom többet! - mondom és kezét a bugyimba nyomom.
- Oké. Mehetünk medencézni? - vigyorog rám, miközben csak éppen hozzáér a csiklómhoz.
- Most már csináld! - kezdek hisztizni.
- Mit? - emeli fel a szemöldökét.
- Hát...
- Bébi, mikor lettél ennyire félénk? - kérdezi, és újra pumpálni kezd.
- Szóval mit szeretnél?
- Hogy dugj meg az istenért már! - háborodok fel mire felnevet.
- Kérésed számomra parancs - mondja önelégülten, majd leveszi a gatyáját, az én bikini alsómat pedig lehúzza. Megfogja a két combomat, lejjebb húz az ágyon, bepozícionálja magát és belém nyomul. Teljesen kitölt, én pedig úgy érzem, szétszakadok. Még mindig nem szoktam meg a méretét. Ami azt illeti, időm sincs megszokni, ugyanis eszeveszett tempóban kezd mozogni, én pedig nem tudom visszafogni magamat, minden egyes lökésénél sikkantok, ugyanis érinti a G pontomat.
- Harry...el fogok menni! - nyüszítem. Lassítani kezd, majd megáll.
- Mi a nevem?
- Mi? - kérdezem értetlenül.
- Hívj csak apucinak, gyönyörűm!
- Kérlek... - nyögöm ugyanis ez a világ legkegyetlenebb érzése, mikor már majdnem ott vagy, és nem hagyják, hogy elmenj.
- Kérlek mi?
- Apuci kérlek!
- Jó kislány! - vigyorodik el, majd újra mozogni kezd, engem pedig szinte rögtön elkap az eufórikus érzés. A gerincem ívbe feszítem, a nyakamat hátra szegem, és hagyom, hogy átjárjon az orgazmus érzése. Hallom Hazz férfias nyögését, majd érzem, hogy belém lövell, ettől pedig csak még intenzívebb lesz az orgazmusom. Pár pillanat múlva kicsúszik belőlem és ledől mellém.
- Ez..kurvajó volt - lihegi rekedten.
Elmosolyodok, és ha meg tudnék szólalni, csak helyeselnék.
- Mi van bébi? És te még az elején nem akartad! - nevet fel.
- Szeretem, mikor ilyen akaratos vagy! - kuncogok.
- Szeretem, mikor feldühítesz, és ezzel vezetjük le!
- Menjünk medencézni? - kérdezi.
- Menjünk! - mosolyodok el, majd visszaveszem az alsómat és lefelé indulunk Louhoz és Danhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése