~Chapter 19.~

Faith szemszöge:

A nővérem és az unokahúgom egészen este tízig maradnak nálam, majd miután elmennek, lezuhanyozok és pizsamában befekszem az ágyamba. A kezembe veszem a telefonomat, ami felvillan. Egy üzenetem jött, mégpedig Harry-től.

"Nem félsz egyedül hercegnő? H xx"

Mikor szemeim végigfutnak, a rövidke soron, a hasamban megmozdulnak a pillangóim és vigyorra húzom a számat.

"Egy kicsit. F xx"

Miután megnyomom a küldés gombot, ledobom a telefonomat magam mellé és a párnába fúrom a fejemet. Annyira jó lenne, ha itt lenne. Miért kellett szakítanunk? Miért nem maradt minden a régi? Tudom, hogyha valaki ezt végignézné, unná a szenvedésünket, de egyszer már megégettem magamat és nem akarom még egyszer ugyanazt a hibát elkövetni..
Kikukucskálok a párna mögül a telefonomra, és rákoppintok kétszer a kijelzőjére, de nem mutatja, hogy írt volna Harry. Most rosszat mondtam? Vagy nem nézte még meg? Egyáltalán ő írta, vagy valaki elvette a telefonját? Jézusom Faith de baromságokat beszélsz, hát ki vette volna el és miért írt volna neked? A hátamra fordulok, és a plafont kezdem bámulni... Miért szeretem ennyire ezt az idiótát? Nem tehetek róla, egyszerűen levesz a lábamról a gyönyörű zöld szeme, a formás rózsaszín ajka és a hosszú túrni való haja, hogy a felsőtestéről már ne is beszéljek... Persze nem csak a külseje tetszik, hanem az is, ami belül van. Annyira önzetlen, jószívű srác.. és amúgy egy úriember. Na, jó.. úgy beszélek, mint egy tizenöt éves, nyáladzó tini, aki bele van zúgva a suli legelérhetetlenebb, legjóképűbb rosszfiújába. Csakhogy számomra ez a fiú nem is olyan elérhetetlen, legalábbis remélem. Halk neszt hallok meg a bejárat felől, mire ledermedek. Mi van, ha egy betörő? Be fog jutni... Megpróbálom rendezni a szívverésemet és halkan kimászok az ágyból. A szobámban lévő baseball ütőt erősen megmarkolom és felkapom a paprikasprémet is. Az ajtóhoz lépkedek, de senki sem szólal meg, csak nagyon halk lélegzetvételeket hallok. Leteszem a baseball ütőt, majd a zárban nagyon halkan elfordítom a kulcsot. Oké Faith, ne félj... Nincs semmi baj. Csak kinyitod gyorsan és fújsz. Lehunyom a szemeimet, a kilincsre teszem a kezemet, lassan elszámolok háromig, majd kinyitom és lefújom a betolakodót, aki egy hangos ordítással térdre esik előttem. Hosszú hajától és kezeitől, amik az arcán pihennek, nem látom ki a betolakodó. Hátrálok két lépést és nyelek egy nagyot. Várjunk csak.... Hosszú haj?!
- Basszus, Harry! - sietek oda és leguggolok mellé. Arcát még mindig a kezeibe temeti, és nem mozdul.
- Gyere gyorsan, bő vízzel mossuk ki! - kapaszkodok bele a karjába és felhúzom. Bebotorkál, én pedig lábbal belököm magunk után az ajtót és a fürdőben a csap felé hajoltatom Hazz-t, aztán segítek kimosni a szemét.
- Jobb? - kérdezem.
- Rohadtul csíp.. - nyöszörgi.
- Istenem… bocsánat, de nem szólaltál meg és nem tudtam, hogy ki az, tudod, hogy félek.
- Gondoltam megleplek, de te jobban megleptél engem - mondja és elveszi a törölközőt a kezemből, amit felé nyújtok.
- Ne haragudj - simogatom meg a karját.
- Nem haragszom, végülis ügyes voltál - nevet fel és mikor felnéz, látom, hogy kicsit piros a szeme fehérje és körülötte is.
- Máskor szólalj meg! - kuncogok.
- Oké.
- Azért jöttél, hogy ne féljek? - kérdezem nagy szemekkel.
- Persze, hogy azért - mosolyodik el, mire megölelem.
Karjait a derekam köré kulcsolja és belepuszil a hajamba.
- De sajnos a kanapén kell aludnod - görbítem le a számat.
- Ott akartam, de mivel majdnem megvakítottál, fájdalomdíjat kérek! - teszi karba a kezét és felhúzott szemöldökkel rám néz.
- Jó, de ha hozzámérsz, lefújlak még egyszer! - fenyegetem meg.
- Vettem főnök! - tiszteleg somolyogva és kiindul a fürdőből.
Mire a szobámba érek, már ő ott van.
- Ruhában alszol? - kérdezem és befekszem az ágyba.
- Nem - vigyorodik el, majd leveszi a pólóját, nekem pedig rögtön eláll a lélegzetem. Te jó ég...
Kicsatolja az övét, majd letapossa a szűk nadrágját magáról és idesétál.
- Így alszol? - húzom fel a szemöldökömet.
- Persze! Tudod, hogy nem szeretek túl sok göncben.
- De.. ah, legyen - bólintok, mikor dörren egy kisebbet az ég.
Vigyorral a képén befekszik mellém és a párnára hajtja a fejét.
- Ha félsz, idebújhatsz - mosolyodik el csibészesen. Ha tudnád, mennyire szeretnék odabújni... Megcsóválom a fejemet, majd leoltom a lámpát és elhelyezkedem.
Arca pár másodpercre láthatóvá válik, mikor villámlik egy óriásit. Kis idő múlva megdörren odakinn az ég is.
- Fáj még a szemed? - suttogom.
- Kicsit. Nagyon csíp ez a valami…
- Paprikaspré. A nővéremtől kaptam.

- Fogadjunk azért adta, hogyha újra találkozunk, lefújj... - motyogja dörmögős, mély hangján, mire felnevetek.
- Nem, de jó ötlet! - kuncogok tovább.
- Szóval, ha túlmegyek a térfelemen, lefújsz? - suttogja.
- Pontosan! - mosolyodok el.
- Gonosz!
- Csak óvatos.
- Aludjunk - sóhajt.
- Jó éjt Hazz.
- Neked is jó éjt Faith - dörmögi, ezután pedig tényleg nem szólal meg. Lehet picit besértődött az óvatos szón, de ha tényleg így van.. Sóhajtok egy aprót, majd lehunyom a szemeimet és rövid időn belül én is elalszok.

✖✖✖

Reggel ismét égzengésre riadok fel. Már unom ezt az időt..
Átfordulok a másik oldalamra és kicsit megugrok, mikor meglátom Harry-t. Régóta egyedül alszom és el is felejtettem, hogy este beállított. Igazából vicces volt, hogy lefújtam. Még kicsit élveztem is... Na, jó tudom, gonosz vagyok. Nézni kezdem és elgondolkozom. Régen olyan jó volt ilyenkor hozzábújni és eljátszadozni a párnán szétterülő kissé göndör tincseivel, vagy apró puszikat nyomni duzzadt, rózsaszín ajkaira... Hiányzik ez a lüke és egyáltalán nem akarom, hogy felébredjen, és itt hagyjon.
- Ne bámulj - morogja reggeli rekedtes hangján, engem pedig kiráz a hideg. Istenem milyen rég nem hallottam már a felkelés utáni búgó, szexi hangját...
- Nem bámultalak! - öltöm rá a nyelvemet, de ezt ő nem látja.
Kinyitja szemeit, majd rám néz.
- Tegnap este kis híján megvakítottál - nevet fel.
- Kell neked betörőset játszanod! - nevetek fel.
- Na kössz! - háborodik fel, én pedig kiröhögöm.
- Ne röhögj! - böki meg az oldalamat, mire még jobban kuncogni kezdek, ugyanis nagyon csikis vagyok.
- Mennyi az idő? - kérdezi.
- Kilenc óra.
- Jó korán felkeltünk.
- Igen, de ugye nem mész?
- Ohh, csak nem azt szeretnéd, ha maradnék? - húzgálja a szemöldökét öntelten.
- Én...izé... - dadogok, majd elmosolyodok.
- Még maradok nyugi!
- Akkor jó.
- Annyira makacs vagy te nőszemély – sóhajt, majd felnevet és magához húz. Az egész testem bizseregni kezd és valami olyan szintű biztonságérzet tölt el, mint még soha. Nem akarok innen felkelni... Hozzábújok és beszippantom férfias illatát, majd fejemet a mellkasára hajtom, ahol hallom szíve szapora dobogását. 
- Nem bírom sokáig nélküled. Mindig csak kis gesztusokat adsz, aztán ellöksz jó messzire - kezd el beszélni, nekem pedig megsajdul a szívem, szomorú hanglejtése hallatán.
- Tudom. Sajnálom, de dolgozom rajta - motyogom. A tincseimmel kezd játszani, mire jólesően felsóhajtok és lehunyom a szemeimet.
- Hiányzol - motyogom.
- Hát még nekem te - sóhajtja, és a csípőmet kezdi simogatni.
- Itt most olyan jó - nézek fel rá.
- Nem akarom elszúrni.
- Ne szúrd el - mosolygok, majd visszahelyezem a fejemet a mellkasára.

Harry szemszöge:

Belepuszilok a hajába és végigsimítok csupasz felkarján. Érzem, ahogyan libabőrös lesz érintésem nyomán, ezért elmosolyodok. Hihetetlen. Annyit kutattam utána, miután elhagytam és annyiszor képzeltem el, hogy milyen lesz, ha egyszer megtalálom, most pedig itt van. Azt hittem már sikerült kivernem a fejemből és már nincs rám semmilyen hatással, de ez oltári nagy baromság volt. Amikor nincs velem, csak rá gondolok és számolom a perceket, hogy újra láthassam, amikor vele vagyok, alig tudom levenni a szemeimet róla, annyira gyönyörű és kínzásnak érzem, ha nem érhetek hozzá. Az a helyzet, hogy mázlista vagyok, amiért egyáltalán szóba állt velem és annyira hihetetlen két év után, hogy a karjaim között tarthatom... Csörögni kezd az az átkozott telefon, Faith pedig elhúzódik tőlem és felül. Fújtatva felemelem a készüléket és Louis idióta fejét látom meg a kijelzőn.
- Vedd már fel! - mondja Faith, én pedig duzzogva húzom végig ujjamat az érintőfelületen.
- Helló te csődör! - szól bele idióta hangon.
- Veled ilyenkor mi van? 
- Semmi, csak jó kedvem van, meg izé...milyen volt az estéd? - kérdezi nevetve.
- Mit tudsz? - vonom össze a szemöldökömet.
- Hogy Faith lakásán vagy.
- Honnan?
- Jajj, a netről te kis buta! - mondja kényesen, mire mosolyogva megforgatom a szemeimet.
- Úgy hallom pazar estéd volt! - célozgatok a jókedvére és arra, hogy a barátnője otthon volt éjszaka.
- Ne térj el a témától!
- Jó, igen, itt vagyok fent! - sóhajtom és a mellettem ülő lányra nézek, aki kíváncsian figyel.

- És? Mi volt?
- Hogy te mekkora pletykagép vagy!
- Menjünk el kávézni és beszélhetünk!
- Átmentél csajba? – kérdezem, mire Faith felkuncog. Imádom.
- Paraszt! Na, gyere tízkor a Starbucksba - mondja, majd leteszi.
- Ez nem százas - rázom meg a fejemet.
- Louis? Mit akart?
- Hogy miért vagyok itt és hogy mit csináltunk...stb.
- Honnan...
- Paparazzik.
- Ohh...az gáz.
- Nem baj, ha lemegyek ahhoz az idiótához?
- Nem. Menj nyugodtan, én addig nem tudom, mit csinálok - néz körbe.
- Mi lenne, ha Louis hozná magával Dan-t is és addig ti csinálnátok valamit, amit a lányok szoktak?
- Beszéljünk ki titeket? Oké - vigyorodik el és felpattan az ágyból, majd kiszáguldozik az ajtón. Halkan felnevetek, gyorsan küldök egy sms-t Lou-nak, hogy hozza Dan-t, majd én is felállok és készülődni kezdek.

✖✖✖

A kávézóhoz érve kinyitom udvariasan Faith előtt az ajtót, aki belibben a küszöbön, én pedig elnevetem magamat. Szétnézünk odabent és egyből kiszúrjuk a két kapucnis személyt, így odasétálunk.
- Ennél feltűnőbbek már nem is lehetnétek! - nevetek fel mire morcosan rám néznek és lehajtják a kapucnit.
Leülök Louis mellé, Faith pedig Danielle mellett foglal helyet, akit meg is ölel.
- Na, arról volt szó, hogy mi kávézunk, ti pedig nem tudom hova mentek el, úgyhogy.. - mutogat Louis az ajtó felé a fejével, mire Dan csúnyán ránéz.
- Bunkó vagy Tommo! - mondja és Faith-re pillant, aki mosolyogva feláll.
- Sziasztok! - integet Louis vigyorogva. Danielle fújtat egyet, Faith pedig a szemembe néz, majd a duzzogó lány után indul és kilépnek a kávézóból.
- Most elhord mindenféle szarnak - von vállat Lou nagy mosollyal mire megrázom a fejemet és szembe ülök vele.
- Srácok, itt a kávétok! - jelenik meg mellettünk egy csinos, fiatal pincérnő.
- Köszönjük - mondja Lou, majd rám néz. A nő elsiet, én pedig hátradőlök és karba teszem a kezeimet.
- Na! Mi volt? - hajol előre.
- Fél a viharokban, én pedig felmentem meglepni és lefújt paprikasprével, szóval kiengesztelésképpen mellette alhattam.
- És?? - vigyorog tovább.
- Nem volt semmi. Nem akarok egyből annyira nyomulni. Csak most kaptam vissza.
- Ohh, te Rómeó! - teszi a szívére a kezét.
- Te is ilyen nyálas vagy néha! Amúgy is, most ki kell majd engesztelned, ahogy elnéztem.
- Csak durcizik. Nem tud nekem ellenállni. 
- Szerintem te nem tudsz neki! - vigyorodok el.
- Mázlim van ezzel a nővel...
- Ezért legyél vele normális és ne szúrd el.
- Öt éve vagyunk együtt és egyre jobban szeretem. Igazából ez a pletykás kávézás ürügy volt. Beszélni akartam veled.
- Miről?
- Egy hét múlva lesz a hatodik évfordulónk és meg akarom kérni a kezét.
- Hogy mi van? Komolyan? Beteg vagy haver? - cukkolom, és aggódva méregetni kezdem.
- Menj már! Komolyan szeretem!
- Elhiszem, és hajrá! Mit segítsek?
- A gyűrű már megvan, de hogy csináljam? Te vagy az a romantikus fajta...
- Csak egyszerűen mire hazaér, rakd végig rózsákkal a szobába vezető utat, aztán ott írd ki rózsaszirmokkal a kérdést és térdelj le.
- Ez kurva jó! Kössz haver, tudtam, hogy te segíteni fogsz!
- És most mondd meg, hogy én hogy vegyem le a lábáról őt.
- Randi?
- Nem tudom, hogy eljönne -e.
- Csak mondd azt, hogy eljöttök hozzánk, aztán hazaviszed, és ott csinálsz egy vacsit.
- Nem rossz.. – nézek rá elismerően.
- Örülök, hogy nem modellekkel kezdesz ki - mondja.
- Én is. Ő róla tudom, hogy tényleg szeret és nem csak a hírnevem miatt van velem.
- Ez igaz! Felhívom azt a durcist, hogy hova mentek - nevet fel mire elmosolyodom és belekortyolok a koffeinbombámba…