~Chapter 46.~

Faith szemszöge:

✖ Nyolc nap múlva ✖

Izgatottan huppanok le a laptopom elé, egy tál savanyú ubival. Igen… Mivel Harry elutazott, eléggé egyedül érzem magamat és kezdek megőrülni. Furcsa kajákat eszem, és ha elrontok valamit bőgök, mint valami kisbaba. Kikészít ez a távollét. Rendes fizikai fájdalmat érzek, amiért nem érhetek akármikor hozzá és meglepő módon minden nap, minden percében nagyon kívánom őt, mindenhogy, ha értitek miről van szó... Lassan bérletet válthatok a diliházba... Este kilenc óra van és az előbb hívott fel, hogy mindjárt a hotelnél van, így várjam őt skypen. Pár perc sem telik bele, irtózatos ricsajjal kezd el jelezni a laptop, hogy Hazz hív.
- Szia, maci! - köszönök bele vidáman.
- Szia, szépségem! Mi újság?
- Voltam ma Daniellel vásárolni egy csomó baba cuccot meeg cukrászdába is voltunk, filmet néztünk...csak a szokásos. Mióta elmentél, ő szórakoztat minden nap! - vigyorodok el.
- Ennek örülök - mosolyodik el ő is, bár már jól ismerem és látom, hogy valami nyomja a lelkét.
- Mi a baj? - kérdezem és beleharapok egy uborkába.
Sóhajt egyet, majd beletúr a hajába.
- Harry, megijesztesz!
- Nem megyek holnap haza.
- Micsodaa?? - kérdezem teli szájjal.
- Várj! Te uborkát rágcsálsz? - néz rám furán.
- Igen, de most a te mondandód fontosabb!
- Ahh... a menedzserem... Van még pár elintézni való, így plusz négy napot itt kell lennem.
- Ne már! - szomorodok el, és érzem, ahogyan a torkomban gombóc növekszik.
- Bébi, te sírsz? - hajol közelebb a képernyőhöz.
- Annyira beleéltem magamat. Úgy hiányzol! - szipogom.
- Ne csináld! Ne sírj, kérlek! - kezd könyörögni.
- Nem utazhatok oda?
- Nem. Kérdeztem, de nem.
- Nem bírom már Harry... - rázom meg a fejemet.
- Kicsim... Négy nap, és utána nem választhatnak el!
- Bármikor kiküldhet a főnököd megint Amerikába...
- Nem fog. Faith, kérlek ne lásd mindenben a rosszat...
- Jó - motyogom és kifújom az orromat.
- De mi az az uborka ott melletted a tányérban?
- Megőrültem mióta egyedül vagyok itt. Komolyan... Tegnap mangót ettem, amit tudod, hogy utálok..
- Kérd meg Dant, hogy aludjanak ott Lou-val!
- Persze, és hallgathatom, ahogyan dugnak!
- Mi azzal a baj? - nevet fel.
- Hogy úgy is hiányzol! - emelem ki az "úgy" szót.
- Oh, igen? - nevet fel.
- Igen! - mondom durcásan.
- Négy nap múlva mindent bepótolunk szívem! Addig szedd elő a vibrátorodat! - húzgálja a szemöldökét.
- Olyan idióta vagy! - kuncogok fel.
- Nyugodtan bébi! Tudom, hogy van!
- Nincs!
- De de!
- Pukkadj meg Styles! - nevetek fel.
- Na, végre látlak nevetni!
Ráöltöm a nyelvemet és rámosolygok.
- Azért akadtál ki akkor, mikor megtudtad, hogy elmész, mert tudtad jól, hogy nem csak egy hét lesz? - nézek a laptopra.
Lenéz a kezeire, majd vissza rám.
- Igen.
- Harry, ez csak tíz nap. Ki kell bírnunk!
- Ki fogjuk baba.
- Akkor jó - húzom fel a lábaimat törökülésbe…

Még egy órán át beszélgetünk, majd elköszönünk egymástól és felsétálok a szobánkba. Nincs kedvem már lezuhanyozni, ugyanis ragadnak le a szemeim, ezért belebújok Hazz pólójába, aminek teljesen olyan illata van, mint neki, majd leoltom a lámpákat és aludni térek.

  ✖ ✖ ✖    

Reggel erős fejfájással kelek. Eléggé nyomott a hangulatom, és fogalmam sincs, hogy miért. Egyáltalán nem pihentem ki magamat, pedig több mint kilenc órát aludtam... Tényleg kikészít ez az egyedüllét. Körbenézek, majd kiszenvedem magamat a takarók közül és felállok, de azonnal vissza is esek az ágyra. Forog velem az egész szoba. A hasam fájni kezd, majd érzem, hogy nemsokára kijön minden belőlem, ezért a fürdő felé kezdek rohanni, a számon tartva a kezemet. Amint a vécéhez érek, felhajtom az ülőkét és kiengedek mindent magamból. Bár nem értem, hogy mi mindent, mikor ma még semmit nem ettem. Bár a tegnapi mangó és uborka nem jó párosítás, ezt már eddig is tudtam.. Mikor biztos vagyok benne, hogy végeztem, felállok, és a csaphoz kóválygok. Kimosom a számat, majd megmosom a fogaimat és az arcomat is. Felkötöm a hajamat lófarokba, majd a szobába sétálok és kiválasztok egy fekete shortot egy szürke Mickey Egeres rövid ujjúval. Leszenvedem magamat a konyhába, de bármire ránézek, nem kívánom, így ledobom magamat a kanapéra és bekapcsolom a tévét. Mi a fene bajom van?

Úgy érzem magam, mint akit kétszer kimostak...
Meghallom a skype jellegzetes hangját mire gyorsan felülök, de ezt nem kellene erőltetni, ugyanis érzem, hogy valami újra megindul felfelé, én pedig pillanatok alatt ki is dobom a taccsot, szerencsére a földszinti vécébe. Megtörölöm a számat, majd visszarohanok és fogadom a hívást Hazztól.
- Jézus, bébi! - hőköl hátra.
- Nagyon szarul nézek ki? - húzom el a számat.
- Szép vagy baba, de látom, hogy valami nincs rendben.
- Nem érzem jól magam...
- Igen, mert nem kéne annyi szart összeenned!
- Tudom... De akkor jól esett!
- Menj el orvoshoz! Így én sem vagyok nyugodt!
- Nem.. Mire hazajössz, kilábalok belőle! - legyintek.
- Kicsim...nem szeretném, hogy valami bajod legyen..
- Nem lesz semmi bajom Hazz. Kis gyomorrontás. Előfordul.
- Miért nem vetted fel?
- Hánytam.
- Faith, azonnal felhívom a turné orvost!
- Harold, azt mondtam, hogy jól leszek! Ne kötözködj velem! - emelem feljebb a hangomat.
- Oké, oké - teszi fel a kezeit mire szélesen elmosolyodok.
- Na, azért! Mizu? Ma hová mész?
- Éles hangulatváltozás! - nevet fel.
- Bocsi - vonok vállat.
- Stúdióban leszek este tízig, aztán van egy interjú egy újságba.
- De várj...ott nálatok hajnali három van!
- Ahha.
- Most mész este tízig dolgozni?
- Igen.
- Ki fog ez csinálni.
- Húzósabb tempó volt a bandában. Ne aggódj értem. Inkább én aggódok érted...
- Nem kell. Jól vagyok, mondtam már!
- Én elhiszem, csak..
- Csak?
- Semmi... Ha nem javul, elmész a dokihoz. 
- Ha hazajössz és akkor is rosszul leszek, elvihetsz.
- Rendben! - bólint.
- Azt hittem, hogy ma már itthon leszel - húzom el a számat.
- Én is bébi... De már csak ké...három nap! - mosolyodik el.
- Miért akartál kettőt mondani?
- Már össze vagyok zavarodva! - nevet fel.
- Buta! - kuncogok én is.
- Na, de szívem, én megyek! Majd hívlak, ha szünetem lesz! Szeretlek!
- Én is téged Hazz! - mosolygok rá, majd kinyomja.
Lehajtom a laptop tetejét és hátradőlök kifújva a levegőmet.
Megszólal a csengő, én pedig fújtatok egyet és megyek ajtót nyitni.
- Faaith! - kiált fel Dani, és bejön.
- Őrült vagy! - nevetek és bezárom az ajtót.
- Mizu? - huppan le.
- Semmi. Szarul vagyok - ülök le mellé.
- Mert? Mi a baj?
- Nyomott vagyok, legszívesebben aludnék, hánytam és fáj a hasam. Szerintem gyomorrontás.
- Uhh...Orvos?
- Áhh, nem. Kiszenvedem magam ebből.
- Hát, ahogy gondolod!
- Mit csinálunk ma? Nem baj, ha nem megyünk sehova?
- Dehogyis! Filmezünk! Hoztam két vödör fagyit! - emeli fel vigyorogva a zacskót.
- Hűűha! Most nagyon megkívántam! - kapom ki a kezéből. Nevetve feláll, majd a DVD-s polcon kezd el nézelődni. Összeszed három filmet, majd az elsőt beteszi, besötétít és lehuppan mellém.
- Ja, kanál! - pattan fel és a konyhába megy.
- Sok energiád van! - kuncogok.
- Ez a trimeszter erről szól a terhességben! Imádom! - nevet fel és a kezembe nyomja az egyik kanalat.
- Akkor kezdjük! - mondom, majd elindítom a Szerelmünk Lapjait, és ezzel elkezdődik a film maraton.

  ✖ ✖ ✖    

Estig itt marad Dan, majd kitaláljuk, hogy mivel Lou késő estig dolgozik, Dan itt alszik nálam.
- Akkor mindjárt jövök! - siet ki a bejárati ajtón.
- Rendben! - mosolyodok el. Hazamegy pár cuccáért és jön vissza. Én már kicsit jobban érzem magamat, így a konyhába sietek, de amint megérzem az uborka illatát a hűtőben, ki is fordulok. Ez gusztustalan... Hogy tudtam olyat enni? Kicsit hányingerem lesz, de leküzdöm és nem dobom ki a taccsot. Hívni kezdenek skypon, ezért lehuppanok a kanapéra és fogadom Hazz hívását.
- Szia, kicsim! Jobban nézel ki! - vigyorog rám.
- Jobban is érzem magam! Daniellel egésznap filmeztünk és fagyit ettünk! Hazament a cuccaiért, mert itt alszik!
- Ohh, ez nagyszerű! Így én is nyugodtabb leszek, hogy betegen nem alszol egyedül!
- Már nem hánytam reggel óta!
- Helyes! Bár most nem kellett volna fagyit enned szerintem!
- Nagyon jól esett! Esküszöm, az hozta helyre! - bólogatok.
- Persze! - neveti el magát.
Fél óra skype-olás után kocsi zúgást hallok meg, majd ajtócsapódást. Elvigyorodok, és hátra nézek a bejárati ajtóra.
- Három...kettő...egy... - mondom és berobban Dan mire felkuncogok.
- Na, nagyon hiányzott nekem! – hallom morogni Hazzt a laptopból.

- Neked is szia, Styles! - mondja sértődötten a barátnőm, majd lecuccol mellém.
- Akkor én hagylak is titeket, jó csajos estét!
- Okés! Szia bébi, szeretlek! - intek a kamerába.
- Én is szeretlek! - vigyorog, majd kinyomja.
- Faith...nem csak otthon voltam, hanem beugrottam egy drogériába is - mondja Dan komolyan.
- És? - nevetek fel.
- Hoztam neked valamit, ami miatt remélem, nem akadsz ki - mondja, majd a cuccai közt kezd el kutatni.
Furcsán nézek rá, és már azon gondolkozok, hogy a terhesség teljesen megőrjítette, ám amikor az arcomba nyom egy terhességi tesztes dobozt, a lélegzetem is elakad.
- Ez most... - dadogom.
- Fura dolgokat eszel, reggel hánysz, a szagoktól rosszul vagy és bocsi, de lazán benyomtál egy egész nagydoboz jégkrémet, úgyhogy légyszi csináld meg.
Ahogyan ezeket felsorolja, homlokon csapom magamat.
- De hülye vagyok - rázom meg a fejemet.
- Mondj olyat, amit még nem tudok! - nevet fel.
- De ez most… Úristen... - fújom ki a levegőt.
- Haladjál már, kíváncsi vagyok! - kezd el hessegetni.
- De hogy kell?
- Ne legyél hülye! – mondja, majd rám csapja a fürdő ajtót.
Megvonom a vállamat, majd a kezem között kezdem forgatni a dobozt. Nem lehetek terhes... hisz Harryvel három hete voltunk együtt utoljára...Visszavonom, akkor lehetek terhes... De én erre nem vagyok felkészülve. Magamról sem tudok néha gondoskodni, nemhogy egy másik életről... Úristen mi a szarért kellett nekem felajánlanom, hogy ne védekezzünk? Idióta vagyok..
- Kész vagy már? - dörömböl Danielle.
- Várjál már! - kiabálom ki.
Kiveszem a tesztet, majd elvégzem a dolgomat és a mosdókagyló szélére teszem. Kihajtogatom a használati útmutatót és elolvasom.
Három percet kell vele várni... Hm... Azt hittem többet... Járkálni kezdek fel alá az útmutatót böngészve, és közben kattog az agyam, így nem is nagyon figyelek a papíron leírtakra. Mi van, ha pozitív? Harrynek hogy mondom el? Meg mikor? Nincs is itthon.. Élőben kéne, de az még sok idő... Ajj, én nem bírnám magamban tartani, ha tényleg az lennék. Keresnem kéne egy orvost... Bár Danielle orvosa biztos elvállalna... Úristen, már az orvoson gondolkodok... Az órára nézek és kitágulnak a pupilláim. Öt perce járkálok itt, mint valami hülye. Már biztos megvan az eredmény. Lassan a teszt felé veszem az irányt, ám amikor odaérek, becsukom a szemeimet és felveszem a kezembe. Kinyitom az egyik szememet, majd a másikat is és döbbenten bámulom a kis digitális kijelzőre írt szavakat...