~Chapter 45.~

Faith szemszöge:

✖ Egy hét múlva ✖

- Harry! - kiabálom el magam a konyhában, ugyanis ebédet főzök, ő pedig valahol a lakás eldugott sarkában duzzog, én meg nem érem el azt a rohadt fűszert a polc tetején. Harry méretére van tervezve ez a lakás, ami az én szempontomból nem jó, hisz a mellkasáig érek..
- Harold! - kiáltok megint mire meghallom komótos lépteit és morgását.
- Átmentél medvébe? - nevetek fel, és dühös arckifejezése láttán újra kuncogni kezdek.
- Igen hercegnő? - mosolyodik el kényszeredetten.
- Jaaj, maci, ne durcizz már! - gügyögöm és megölelem.
Nem karol át mire megforgatom a szememet és karjait megfogva a derekam köré teszem azokat.
- Vedd le nekem a borsot - motyogom a mellkasába.
- Miért nem veszi le neked az a Beni? - motyogja.
Fújtatok egyet, majd ellépek tőle és az egyik bárszéket odahúzom a szekrényhez, aztán imbolyogva felállok rá. Idesétál, körbefogja a derekamat és leemel.
- Harry! - sikítok fel, mikor a vállára vesz. Egy kézzel fog, a másikkal pedig a borsért nyúl.
- Tegyél le! - ütögetem a hátát.
- Nem - mondja, majd megindul velem az emelet felé.
- Harold Edward Styles, tegyél le vagy egy hétig nem szólok hozzád! - vinnyogom, mire felnevet.
- Hagyd abba a kapálózást, mert leejtelek - dörmögi.
Megszólal a csengő, így megfordul velem és az ajtóhoz sétál.
- Maradj már nyugton - mondja szórakozottan és kinyitja az ajtót, ám én semmit nem látok, hisz háttal vagyok, így a vendég rálátást nyerhet a fenekemre.
- Ti mi a jóistent csináltok már megint? - hallom Lou hangját.
- Harry, Faith miért van a válladon? - szólal meg egy gyerek hang, ami a Freddié.
- Mert rossz volt.
- Asszem' ezt nem a gyerek előtt kéne - hallom meg Dan hangját is mire elvigyorodok.
- Daniii! - visítom és megpróbálok hátra lesni, de a hajzuhatagom pont a szemembe omlik.
- Tegyél már le te idióta! - csapok a vőlegényem hátára aminek hatására végre a lábaimra rak, pár másodperc múlva pedig már a barátnőm nyakában kötök ki. Két napja elutaztak Louis szüleihez és iszonyúan hiányoztak már.
- Gyertek beljebb. Bébi, te pedig ne nyomd agyon szegényt - mondja Hazz mire durcásan leszállok Danielleről és besétálok.
- Fifázhatok? - kérdezi Freddie.
- Persze öcsi! - kacag Hazz.
- Csak Tomlinson vér! - forgatja meg a szemét Dan.
- Héj! - háborodik fel Tommo.
- Bocsi szívem! - villant rá egy mosolyt Dan, Lou pedig sértődötten leül a fia mellé és ő is konzolt ragad.
- Ezért jöttünk át Harryékhez? Ezt otthon is tudjátok csinálni! - pufog Dan, miközben felpolcolja a lábait és elhelyezkedik a kanapén.
- Szívem, halkítanál? - fordul hátra Louis, Danielle pedig villámokat kezd szórni a szemeivel. De komolyan.. Még én is megijedek ilyenkor tőle...
- Öhm, bébi... Égett szag van - szagol a levegőbe Harry, nekem pedig golflabda nagyságúra nyílnak a szemeim és a konyhába sprintelek. Ami bent fogad, azt nem kívánom senkinek. A sütőből, ahol a lasagne sül, hömpölyög ki a füst. Kezemet a szám elé teszem és lenyitom az ajtaját, majd az egyik konyharuhával hessegetni kezdem a füstfelhőt.
Kiveszem a lasagnet, ami nagyon nem hasonlít ételre. Csalódottan leülök a székre és kifújom magamat.
- Bébi! Jól vagy? - sétál be Hazz, majd köhögni kezd.
- Rendeljünk - motyogom szomorúan mire felnevet.
- Ne nevess már ki! - vágom hozzá a konyharuhát.
- Ne haragudj szívem, de nem bírom visszatartani! - nevet tovább.
Fújtatva felállok, és a nappaliba megyek. Látom, hogy Danielle meg akar szólalni, de leintem és a telefonomból kikeresve az egyik pizzázó számát, a fülemhez emelem a készüléket.
- Odaégett a kaja, pizzát eszünk - morgom.
- Béna! - szólal meg Louis.
- Na idefigyelj Tomlinson… - kezdem, de ekkor megszakít a vonal túlsó végéről egy kedves női hang.
- Pizza East! Miben segíthetek?
- Szia, két ötven centis hawaii pizzát kérnék! - hadarom el.
- Rendben! Cím?
Lediktálom a házcímet, majd elköszönök és leteszem.
- Semmi sem sikerül - roskadok le Danielle mellé.
- Jaj, cica, túl érzékeny vagy! - simít egy tincset a fülem mögé.
- Probléma megoldva, a konyha kiszellőztetve! - jön ki büszkén Hazz az említett helységből.
- Nagyszerű! - sóhajtok.
- Bébi, most mi a baj?
- Semmi…
- Ma az én durcázós napom van! - háborodik fel.
- Mi van? - értetlenkedik Dan.

- Tegnap felhívott az exem Beni, hogy elmehetnénk valahova, Harry pedig azóta hisztizik - hadarom el.
- Persze, hogy kiakadok! Nem mész vele sehova!
- Nem is akartam.
- Helyes! - néz rám büszkén.
- Ja, tényleg! Kibékültetek már rendesen? - néz perverzen Louis mire Hazz felnevet.
- Ahha! - válaszolja és lepacsiznak.
- Parasztok - huppanok le a kanapéra.
- Tényleg Faith? - vigyorog Dan.
- Igen. Kicsit elvette az eszemet - vonok vállat egy halvány mosollyal.
- De jó! - tapsikol a barátnőm.
Fél óra múlva megérkezik a pizza, amit elfogyasztunk, majd Louist felhívja Briana, hogy jön Freddiért, így ők elmennek, mi pedig újra kettesben maradunk.
- Nem ismételjük meg a múltkori békülős szexet? - ölel át Harry, én pedig a mellkasába fúrom az arcomat.
- Három óra van Hazz, neked pedig meg kell jelenned egy fotózáson négykor.
- Ohh, basszameg.
- Hát igen... Mi lenne veled nélkülem.. - dobom hátra a hajamat.
- Meghalnék - mondja komolyan. Felemelem a fejemet és csücsöríteni kezdek, mire kapok egy rövid csókot.
- Nyomás készülődni!
- Vettem főnök! - tiszteleg, majd felsprintel az emeletre.
Na, igen. Négy napja este, pont alváshoz készülődtem, persze a külön szobámban, mikor kopogott ez az őrült. Bejött, majd letérdelt elém és szerelmet vallott, de olyan szinten, hogy végigsírtam az egészet. Aztán meggyőzött, hogy aludjak vele, hisz már régóta nem aludt jól, én pedig megsajnáltam és belementem. Meg persze magam miatt is, hisz én sem aludtam sokat ebben a három hétben. Hajnalban rémálma volt, és megnyugtatásképpen hozzábújtam, aztán addig simogattuk és csókolgattuk egymást, míg más nem lett belőle. És őszintén szólva az volt életem legjobb szeretkezése. Annyira figyelt rám és olyan gyengéd volt, hogy én csak pislogtam... Azóta jött teljesen rendbe a kapcsolatunk és azóta nem is volt komoly veszekedésünk. Ma reggel került sor a második indulat kezelési órájára, és már most látszik az eredmény, azonban hátra van még nyolc alkalom.
Remélem ez változtat majd tényleg a kapcsolatunkon és végre boldogok lehetünk. Kendall sem fog már belerondítani a képbe, ugyanis kaptunk távoltartási végzést, így nem jöhet sem az én, és sem Harry közelébe. És már telefonon sem zaklathat, hisz lecseréltük a számunkat. Úgy látszik, minden kezd helyrejönni, én pedig ettől hihetetlenül boldog vagyok, bár mostanában kicsit érzékenyebb, de ezt betudom a múltban történteknek...
Miután Harry elkészül, beülünk a kocsimba, amit még karácsonyra kaptam tőle, és a fotózás helyszínéig meg sem állunk. Általában elkísérem ilyen helyekre és a háttérben megbújok, amíg vége nem lesz. Most sincs ez másképp, távolról nézem, ahogyan a vőlegényem szexibbnél szexibb ruhákban pózol a kamerának az egyik híres újság címlapja kedvéért.

  ✖ ✖ ✖  

Este hétre végzünk mindennel, majd hazaautózunk és bemegyünk az otthonunkba.
- Megpróbálkozol a főzéssel megint vagy inkább nem? - nevet fel Harry mire durcásan ráöltöm a nyelvemet.
- Nem!
- Éhes vagy?
- Nem..
- Én sem. Akkor haladjunk! - ragadja meg a karomat és felhúz az emeletre. Amint beérünk az ajtón, a falnak nyom és kezeit a fejem mellé teszi, hogy ne tudjak szökni.
- Az a helyzet, hogy nagyon kívánlak - dörmögi, és a nyakamat kezdi csókolgatni, ami engem teljesen kikészít.
- Mit mondasz erre? - suttogja, de én képtelen vagyok megszólalni. Ami azt illeti, a lábaimon alig állok, úgy remegnek a térdeim.
- Hm? - kérdezi és keze a fenekemre csúszik.
- Én is.. - nyögöm ki nagy nehezen ezt a két szót és a vállaiba kapaszkodok.
- Kényeztetni szeretnélek egész éjszaka - mondja, és lassan megcsókol. A hajába túrok és kicsit meghúzom, mire felnyög. A fenekem alá nyúl, én pedig a csípője köré fonom a lábaimat, így sétálunk el az ágyig, ám az ajkaink egy pillanatra sem vállnak el egymástól. Lassan ledönt az ágyra, majd felém mászik és simogatni kezdi a combomat, aztán az oldalamat is.
- Harry, haladjunk, kérlek - nyüszítem, mire felnevet és feltérdel. Kicsatolja az övét, lehúzza a nadrágját, addig én a saját nadrágommal bajlódok, de sikerül lerugdosnom magamról.

Egy gyors mozdulattal lekapom a pólómat is és a melltartómat, ő pedig szórakozottan figyel. Kigombolja az ingjét, azt is leveszi, majd az immáron rövid hajába túr, ami nagyon beindít. Lerántom magamra és mohón csókolni kezdem.
- Bébi, te aztán nagyon ki vagy éhezve! - nevet fel.
- Fogd be Styles! - mosolyodok el és ismét a szájára tapadok.
- Pedig én most szórakozni akartam - motyogja a számba.
- Meg ne próbáld! - parancsolok rá.
- Hmm, tetszik ez a vadság! – nyögi, majd csípőjét az enyém ellen nyomja, mire felsóhajtok.
- Én készen állok. És te? - néz a szemembe és benyúl a bugyimba, tettére pedig nyögök egy aprót. Felnyomja három ujját, én pedig fájdalmasan felnyüszítek.
- Azt mondtad ne várjak - mosolyodik el íriszeimbe nézve.
- Ha-harry.. - lihegem. - Kérlek..
- Ohh, ezt már szeretem! - vigyorodik el és mozgatni kezdi ujjait, én meg már csillagokat látok a gyönyörtől, ami lassan terjed szét a testemben.
- Azt hitted cica, hogy hagylak így elmenni? - nevet fel.
Megunom a játékát és a bokszerére markolok, mire felnyög.
- Pórul fogsz járni.. - mondom, és a könyökeimre támaszkodok.
- Vagy te! - mondja kihívóan és kihúzza kezét az alsó neműmből. Már kezdek kétségbeesni, hogy itt hagy, de nem tétlenkedik, lehúzza a bokszerét, majd a bugyimat is és teljesen belém ereszti magát.

- Harry! – sikkantok fel hangosan.
- Csss bébi... Mit mondanak a szomszédok? – vicceskedik, majd lehajol és megcsókol. Levezetem a kezemet a nőiességemhez, de megfogja és lenyomja az ágyra a csuklómat.
- Nem, nem.
- Akkor csináld már!
- Csak nem türelmetlen valaki?
- Harold!
Felnevet, majd lassan mozogni kezd. Hátraszegem a fejemet és csak vonaglok alatta. Teljesen átadom magamat az érzésnek, aminek a következménye, hogy iszonyú gyorsan kezd épülni bennem az a jól ismert eufórikus érzés. Úgy érzem, minden egyes döféssel érinti a G pontomat és nem bírom sokáig. Pár másodperc múlva az orgazmus szele átsöpör a testemen, ezzel görcsbe rántva az izmaimat. Harry nevét hajtogatva élvezek el. Neki sem kell több, ugyanis rögtön utánam rángatózni kezd bennem, majd őt is eléri a gyönyör és fáradtan zuhan le mellém. Pár percig a szoba csöndjét csak a hangos levegővételeink törik meg, majd mikor úgy érzem, hogy képes vagyok megmozdulni, odabújok hozzá.
- Szeretlek - motyogja.
- Én is, maci - cincogom.
- Mész zuhanyozni?
- Igen! – mondom, majd nyomok egy puszit a szájára és felpattanva eltűnök a fürdőszoba ajtó mögött...

  ✖ ✖ ✖    

Reggel hangos csörömpölésre kelek. Kinyitom a szemeimet, de Harryt sehol sem látom. Felpattanok, aminek hatására kissé megszédülök, de folytatom az utamat a konyha irányába.
- Harry? - szólalok meg, mikor újra csörömpölés töri meg a csendet.
- Ne gyere most ide! - rázza meg a fejét, és látom, hogy ideges.
- Mi történt? - kérdezem halkan.
- Faith, mondom, hogy ne gyere ide!
- Nem félek tőled - vonok vállat és odasétálok, majd átölelem. Érzem, ahogyan izmai ellazulnak, én pedig elmosolyodok. Így állunk olyan öt percig, aztán felnézek rá.
- És most mondd el, mi dühített fel ennyire.
- El kell utaznom három nap múlva.
- Hová és mennyi időre?
- Amerikába és egy hétre.
- Ezen akadtál ki?
- Egy hétig nem foglak látni. Ne akadjak ki?
- Nem mehetek?
- Nem. Kérdeztem a menedzseremet, de most nem.
- Simán kibírjuk - kuncogok. - Ezért nem kell szétütni a házat.
- Sajnálom - motyogja.
- Semmi baj. Tudod, hogy szeretlek és megoldjuk.
Újra magához szorít és sóhajt egyet.
- Szeretlek - motyogja.
- Három nap múlva mész. Addig van időnk!
- Igazad van! Átmegyünk Louishoz? Ott vannak a srácok!
- Menjünk! - vigyorodok el, majd kézen ragadom és felhúzom a szobába. Gyorsan kisminkelem magamat megfésülködöm, felfogom a hajamat, aztán kiválasztom a mai laza szerelésemet és készen is leszek. Hazz az ágyon fekve vár engem és mikor megállok előtte, feláll.
- Mehetünk szívi? - húz magához a derekamat átkarolva.
- Mehetünk! - szélesen elmosolyodok, majd a hajába túrok és kap egy rövid csókot. Kézen fogva lesétálunk a kocsihoz, beülünk és Louis házáig meg sem állunk.

  ✖ ✖ ✖  

A délután gyorsan eltelik, hisz a srácok remek társaság és csak úgy rohan az idő velük. Tíz órakor úgy döntünk, hogy mindannyian hazaindulunk, hisz már fáradtak vagyunk, Dannek pedig sokat kell pihennie. Hazaérve beállunk a garázsba és besétálunk a házba.
- Ha még egyszer átmész a piroson, esküszöm, a büntetésről szóló csekkel foglak agyonütni Styles! - korholom már a szobában.
Megindul felém, majd a falnak nyom.
- Az ágyban legyél ilyen vad, bébi - mosolyodik el.
- Állíts magadon. Fáradt vagyok.
- Nem fér bele? - görbíti le a száját.
- Most nem. Tudom, hogy kanos vagy - csúsztatom a kezeimet a nadrágjához.
- Ne ingerelj - lép egyet hátrébb és az ágyhoz sétál. Leveszi a pólóját, amit én csaknem nyál csorgatva nézek végig, majd megszabadul a nadrágjától is és befekszik az ágyba. Megvonom a vállamat, aztán én is lehúzom a pólómat.
- Bébii.. - fúrja fejét a párnába.
- Mondd szívem! - kuncogok fel.
- Ne csináld..
- Mit? - nézek rá boci szemekkel és a nadrágomat is ledobom, majd bebújok mellé.
- Húzod az agyamat - mondja és magához húz.
- Sosem tennék ilyet - nézek a szemébe.
- Te? Sosem - nevet fel. Szemeim lesiklanak rózsaszín ajkaira és elmosolyodok. Annyira tökéletes… Felnézek újra a szemébe, amik boldogságtól csillognak.
- Nem hittem volna a szakítás után, hogy egyszer újra itt fogsz feküdni mellettem... - komolyodik el.
- Én sem...
- Ugye tudod, hogy megpróbálom jól csinálni a dolgokat? Igyekszem, és nem akarlak többet megbántani.
- Tudom - simítom arcára a tenyeremet. Lehunyja a szemét, sóhajt egy aprót, majd megpuszilja a kezemet.
- Tökéletes vagy nekem - suttogja.
- Szeretlek - bújok közelebb és egy puszit nyomok puha ajkaira.
- Szeretlek - mosolyodik el halványan. Lekapcsolom a lámpát és a hajával kezdek játszani.
- Miért vágattad le?
- Változtatni szerettem volna. Eladományoztam jótékony célra az egyik rákos gyerek részére. Szörnyű amin keresztül mennek. Senkinek sem kellene szenvednie.
- Jajj, bébi... - motyogom, és apró puszikat kezdek a szájára adni, amit ő ügyesen csókká formál. Keze lecsúszik a fenekemre és simogatni kezd. Felsóhajtok és az alsó ajkába harapok, mire felnyög.
- Te tényleg kanos vagy - kuncogok.
- Rohadt szexi vagy.
Felnevetek, és a nyakát kezdem puszikkal behinteni.
- Ne csináld - húzódik el.
- Miért ne? - pimaszkodok.
- Mert meg foglak dugni - morogja, nekem pedig a hasam rögtön görcsbe rándul. Kicsit elhúzódom, és az oldalára teszem a kezemet.
- Hideg - mondja álmos hangon.
- Bocsiii - veszem el onnan.
- Ne - tiltakozik és visszateszi.
Simogatni kezdem és hallom, hogy a légzése felgyorsul.
- Holnap bepótoljuk - kuncogok.
- Félek, nem tudok várni addig.
- Mert?
Közelebb húzza a csípőmet ágyékához, ahol már eléggé szűkösen van.
- Ohh...
- Szóval, ha nem akarod, hogy leteperjelek, ne csinálj ilyeneket.
- Kanos - kuncogok, majd megcsókolom.
- Pimasz vagy.
- Mert megérdemled!
- Mit fogok én csinálni nélküled egy hétig? - sóhajt.
- Kibírjuk szívem. Tudod, hogy mi mindent kibírunk.
- Félek, hogy amíg távol leszek, valaki belerondít megint a kapcsolatunkba.
- Én bízom benned. Feltéve, ha nem mászkálsz modellekkel meg ribancokkal mindenhova.
- Eszembe sem jutna.
- Helyes! Ezt már szeretem.
- De Beni vagy ki a fasz még mindig a városban van - mondja és érzem, hogy kicsit erősebben fogja a derekamat.
- Hazz.. - motyogom, és a kezére simítom az enyémet.
- Bocsi bébi - kezd el simogatni.
- Semmi baj. Nem fogok beszélni vele. Oké?
- Megígéred?
- Meg - mondom és hosszúakat kezdek pislogni.
- Álmos vagy már?
- Ahha.
- Akkor aludjunk.
- Jó éjt. Szeretlek - motyogom.
- Neked is bébi. Szeretlek - dörmögi, majd a mellem alá teszi a fejét és mindketten pillanatok alatt álomba merülünk.