~Chapter 41.~

Faith szemszöge:

Másnap eléggé kipihenten kelek. A másik oldalamra szenvedem át magamat, ahol nem találok senkit, pedig a vőlegényemnek itt kéne feküdnie mellettem. Felülök, majd megdörzsölöm a szemeimet és körbenézek a szobában. A melltartómat pillantom meg a földön és a tegnap éjszaka emlékei jutnak az eszembe. Az ajkamba harapok és felállok az ágyból, meztelenül. Keresek Harry szekrényében egy inget, magamra veszem, majd félig begombolom és lesétálok a földszintre. Hazz a tűzhelynél áll egy szürke melegítőgatyában felfogott hajjal. A háta mögé osonok és átölelem, mire kicsit megfeszül.
- Jó reggelt - motyogom a hátába.
- Neked is bébi - mondja, majd megfordul és lenéz rám. Kezei a fenekemre csúsznak, én pedig felkuncogok.
- Kibaszottul átlátszó ez az ing, te meg melltartó és bugyi nélkül vagy - morogja, és a nyakamhoz hajol. Az orrát végighúzza az érzékeny bőrfelületen, majd ajkaival puszilgatni kezd, én pedig felnyögök. Hihetetlenül gyengéden bánik velem, ami nagyon jól esik. 
- Hazz.. - motyogom és picit eltolom.
- Hm?? - néz a szemembe.
- Anyukádéknak mikor mondjuk el az eljegyzést?
- Megreggelizünk és utána indulunk.
- Uhh, oké - mosolyodom el.
- Na, ülj le az asztalhoz, viszem a reggelit - nyom egy puszit a számra, én pedig engedelmeskedek, és lecsüccsenek.
Fél óra leforgása alatt megreggelizünk, aztán az emeletre megyünk felöltözni és bepakolunk, ugyanis egy éjszakát ott alszunk Holmes Chapelben.

✖✖✖

- Mehetünk? - kérdezi Hazz már a kocsiban.
Bólintok és hátradőlök. A rádióhoz hajol, majd bekapcsolja, és kitolat a garázsból.
- És most érkezzen a One Direction egyik nagy sikerű dala, a What Makes You Beautiful - mondja a nő a rádióban és felcsendül a már lassan tizenegy éves dal.
- De kisfiús hangod volt! - nevetek fel.
- Mennyi minden történt azóta.. - sóhajt.
- Igen. De a lényeg, hogy rengeteg jó dolog.
- Meg rossz is.
- Hazz.. Ne depizz! - szólok rá.
- Nincs miért. A világ legszebb nője az enyém és sínen van minden az életemben! - vigyorodik el. Áthajolok az oldalára és egy puszit nyomok az arcára. Rám pillant, majd a combomra teszi a kezét és ismét az útnak szenteli a figyelmét.

✖✖✖

Két és fél óra autóút után felkanyarodunk Harry szüleinek feljárójára. Kicsatolom magamat, majd kipattanok a kocsiból és kirángatom hátulról a bőröndöt.
- Bébi, mi a szarnak ennyi cucc? - panaszkodik Hazz.
- Egy nőnek sok dolog kell! - húzom fel az orromat.
- Képzelem! - forgatja meg a szemét, majd elveszi a bőröndöt és a kezembe nyomja a kocsi kulcsot. Lezárom az autót és utána megyek. Amint belépek az ajtón, látom, ahogyan Anne a fiát szorongatja.
- Annyira hiányoztál már nekem kisfiam! - szipogja.
- Jajj, anya, ne sírj már! - nevet fel.
- Ohh, Harry! - hallok meg egy mély hangot, majd kijön a konyhából Robin és ő is magához húzza a vőlegényemet.
- Faith, drágám, gyere beljebb! - int Anne, majd megölel.
- Te is hiányoztál ám! - suttogja a fülembe.
- Ti is nekem - mosolyodom el.
- Reméltem, hogy ez a fiú veled jön! - ölel magához Robin is.
- Mással nem is jöttem volna! - szól közbe Hazz.
- Bébi? Először elmondjuk? - húzza fel a szemöldökét mire megvonom a vállamat.
- Oké, akkor anya, Robin, megkértem Faith kezét és igent mondott! - közli Hazz egy büszke mosollyal, Anne szemébe pedig ismét könnyek szöknek.
- Anya, basszus, eláztatod a házat! - nevet Harry.
- Annyira örülök nektek drágáim! Ezt már nagyon régóta várom! - mondja, mire felkuncogok.
- Gratula fiatalok! - mosolyog kedvesen Robin.
- És most ajándékozás! - vigyorodok el.
- Hát, akkor anya, Robin, tessék a mi ajándékunk! - nyújtja át Hazz, én pedig mosolyogva belékarolok. Feszülten várjuk, míg Anne kibontja a borítékot és mikor sikerül neki, elkerekednek a szemei.
- Had nézzem! - veszi el tőle Robin.
- Gyerekek ezt...
- Megérdemlitek! - bólint Harry.
- Egy öt napos utazás a Bahamákra? Holnapi indulással? - csodálkozik el Robin.
- Pontosan! - nevetek fel.
- Köszönjük! - mosolyog ránk Anne és megölelget minket.
- És most tessék, a mi ajándékaink - nyújtja oda Anne a kezünkbe a csomagokat. Mikor kibontom, egy csodaszép karkötőt pillantok meg,  Hazz pedig a ki nem maradhatatlan meleg kötött pulcsit és egy gyűrűt kap, hisz imádja őket.
Megölelgetjük őket és mivel Hazz már farkas éhes, és persze én is az vagyok, ezért leülünk ebédelni.

✖✖✖ 

- Annyira tele vagyok! - dől le Harry a kanapéra, én pedig mellé telepszek, és a vállára hajtom a fejemet. Kopogni kezdenek a bejárati ajtón, Anne pedig felpattan.
- Biztos Gemmék - mondja izgatottan, majd kinyitja.
- Tökfeeej! Faiith! - de örülök, hogy itt vagytok! - tárja szét Gemm a kezeit, amikor meglát minket, a férje pedig nevetve utána kullog.
- Sziasztok! - int. Felállok, majd megölelgetem őket.
- Farkas éhes vagyok, úgyhogy öcsi egy aji és Faith, még egy! Boldog Karácsonyt! - vigyorog, és a kezünkbe nyomja a dobozokat.
- Drágám, kicsit nyugtasd le magad! - nevet fel Ryan.
- Oké, oké - fújja ki a levegőjét Gemm, én pedig felkuncogok.
Harry-vel bontogatni kezdjük az ajándékokat és amint meglátom a gyönyörű estélyit, felvisítok.
- Úristen, Gemma ez...gyönyörű!
- Én magam választottam, remélem jó a méret!
- Én is, bár most a kaja után nem merem felpróbálni! – kuncogok.
- Ahha, megvan a szokásos ciki karácsonyi zokni... - motyogja Hazz.
- És még? - kérdezi izgatottan Gemm.
- Gyűrű! Köszi Gemm, anyával összebeszéltetek! - nevet fel.
- Upsz.. – von vállat.
- Oké, akkor mi jövünk! - mosolyodok el.
Felveszem a Ryan ajándékát, Harry pedig a Gemmét és átadjuk őket. Gemma egy gyönyörű magas sarkút és karkötőt kap, Ryan pedig mivel odavan a különleges borokért, egy nagyon drága és ritka példányt kap, amitől tíz percen át tartó sokk éri szegényt. Miután felocsúdik, elmennek ők is kajálni, mi pedig felcuccolunk az emeletre.

✖✖✖

Egészen estig ki sem dugjuk az orrunkat, vacsorára viszont lemegyünk.
- Harold! Miért anyától kell megtudnom, hogy megkérted Faith kezét? - támadja le az öccsét Gemma, mikor leérünk a lépcsőn.
- Hát, öhm, el akartuk mondani miután megjöttetek, csak elfelejtettük... - vakarja a tarkóját Hazz.
- Bocsi, tényleg kiment a fejünkből - vonok vállat.
- Na, mindegy! Nagyon örülök és gratulaa! - borul a nyakunkba, aztán Ryan is utánozza.
- Éhen halok! - foglal helyet Hazz, én pedig mellé ülök.
- És tökfej, hogy hogy rávetted magad a lánykérésre?
- Összeköltöztünk, öt éve együtt vagyunk és szeretem - mosolyodik el mire adok az arcára egy puszit.
- Ez szép! És az esküvő? Meg mikor leszek nagynéni?
- Szívem! - nevet fel Ryan.
- Jó, állítok magamon! - forgatja meg a szemét.
- Hát, esküvő egy lesz májusban, a Louis-éké, a miénk pedig még nem tudjuk, de még lehet a nyáron kéne - mondja mire az én szívem nagyot dobban. Ilyen hamar akarja? Annyira szeretem...
- Louis és Danielle összeházasodnak?? - kérdezi Anne.
- Igen. Babát várnak - kotyogom ki.
- Bébi, lehet, hogy ez még titok lett volna - nevet fel Hazz és a combomra teszi az egyik kezét.
- Jó. Bocsi - vonok vállat.
- Ez nagyon jó hír! - mondja Robin.
- És mikor leszek nagynéni? Arra nem válaszoltatok! - néz rám Gemm mire felnevetek.
- Amikor szeretne jönni a baba, akkor jön - mondom azt, amit megbeszéltünk Hazz-al.
- Juppiiii! - kezd tombolni a lány.
- És én mikor leszek nagybácsi? - kérdez vissza a vőlegényem.
- Hamarosan - mosolyodik el. Jó látni, hogy ilyen boldog...

✖✖✖

A vacsi után megnézünk együtt egy karácsonyi filmet, majd mindenki elvonul a szobájába.
- Bébi, szilveszterkor a srácokkal házi bulit terveztünk. Mit szólsz hozzá? - fekszik be mellém zuhanyozás után.
- Nekem oké. Melyik házban?
- A miénkben?
- Ohh, oké, de ha valaki lemer hányni valamit, nem tudom, mit csinálok...
- Majd rendelünk takarítócéget!
- Helyes! - mosolyodok el és hozzábújok. Kezemet a hasára teszem és lehunyom a szememet.
- Bébi.. - szólal meg rekedten, pár perc csend után.
- Hm?
- Szeretlek.
- Én is téged - emelem fel a fejemet, hogy egy csókot nyomhassak a szájára. Lekapcsolja a villanyt és felsóhajt.
- Szeretnék egy kislányt tőled - dörmögi, nekem pedig ezer pillangó röppen fel a hasamban, a szívem pedig őrült dobogásba kezd.
- Tényleg? - emelem fel a fejemet és ránézek, bár csak annyit látok az arcából, amennyit a holdfény megvilágít.
- Teljesen komolyan gondolom. Én csak... szeretném már látni, ahogyan a kislányom rám mosolyog.

- Ez hihetetlenül aranyos, ugye tudod? És ha kisfiú lesz?
- Annak is nagyon örülnék. De tudom, hogy először lányunk lesz.
- Honnan?
- Csak tudom.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy hagyjam abba a védekezést? - teszem vissza a fejemet a mellkasára.
- Igen. Te nem akarod?
- De! De ez most hogy jött neked?
- Elpazaroltunk két évet. Egy óriási barom voltam, és elveszítettelek. Nem akarom újra. Azt akarom, hogy itt legyél velem, a feleségem legyél, alapítsunk családot és legyünk boldogok. Látom Louist a fiával, hogy mennyire szeretik egymást.. Nekem elmondta, hogy hiába volt ez az egész mizéria régen Freddie körül... Mára már azt mondja, hogy a fiával lett teljes az élete. És most ahogyan nézett Daniellre... Én is ezt akarom érezni, mégpedig veled.
Halkan szipogni kezdek, a könnyeim pedig utat törnek maguknak és szépen sorban folynak le az arcomon.
- Te most sírsz?
- Igen.. - suttogom.
- Bébi...
- Szeretlek - mondom halkan.
- Én is téged, cica - mondja, majd felemeli a fejemet és megcsókol.
- Aludjunk? - kérdezi.
- Igen.
- Jó éjt.
- Neked is - motyogom, majd lehunyom a szemeimet és rövid időn belül álomba szenderedek.