~Chapter 44.~

Faith szemszöge:

Reggel már hét órakor kidob az ágy. Próbálkozom ugyan a visszaalvással, de reménytelen. Felülök, majd nagy nehezen elindulok az ajtó felé. A folyosóra érve Harry ajtajához lépek, vacillálok, hogy benyissak, vagy ne, de végül megteszem. Az ágyban senki sem fekszik, ezért a lépcső felé indulok.
- Húzzál el most! - hallom Hazz hangját.
- De bébi, mi történt? Úgy volt, hogy dobtad azt a ribancot!
Ez Kendall lesz...Megállok az egyik fokon és hallgatózni kezdek.
- Ne merd leribancozni! Az egyetlen kurva itt te vagy, fogd fel!
- De megcsalt téged! Képes voltál visszafogadni?
- Hogy te mennyire egy aljas nő vagy! Te küldted azt a képet nekem! Tönkre akartad tenni a kapcsolatunkat, de nem sikerült! Fölösleges próbálkoznod. Te egyedül fogsz meghalni, ha így folytatod, de mi szeretjük egymást, értsd meg! Kurva nagy szerencsém van, hogy megbocsájtott, és ha még egyszer megpróbálsz keresztbetenni, megbánod!
- Ez most fenyegetés lenne? - cincogja.
- Vedd aminek akarod, és húzz el!
- Hol van?
- Semmi közöd hozzá, és őt se merd zaklatni! Ha megtudom...
- Jó, jó, oké felfogtam!
- Remélem is! - morogja Hazz és becsapja az ajtót.
Nem merek tovább menni, mert most ideges és nem tudom, hogy hogyan bánna velem.. Lépek egyet és megreccsen alattam a lépcső, én pedig megforgatom a szememet.
- Faith? - kérdezi és nem hallom, hogy ideges lenne.
Elindulok és megállok a lépcső alján.
- Miért állsz ott? Miért nem jöttél le? Csináltam neked reggelit.
- Én csak, izé...
- Hallottad?
Megvonom a vállamat és az alsó ajkamba harapok.
- Igen, Kendall volt az. Elzavartam.
- Én nem akartam hallgatózni, csak jöttem le, mert nem tudtam aludni, és..
- Ne magyarázkodj... Nincs miért.. - mosolyog rám halványan.
- Oké - motyogom. Sóhajt egyet, majd leül a kanapéra. Az asztalhoz sétálok, ahol a reggelim van. Leülök és enni kezdek.
- Ideges vagy? - kérdezem és rápillantok.
- Magamra meg Kendallre.
Nem szólalok meg, csak egy falatot teszek a számba.
- Faith...te...ugye nem félsz tőlem? - kérdezi és látom a rémületet a szemében, hogy mit fogok válaszolni.
- Én...nem – mondom bizonytalanul, és egy tincset a fülem mögé tűrök.
- Ne hazudj...
- Tényleg nem Harry, csak ha ideges vagy, akkor kicsit tartok attól, hogy olyat mondasz vagy teszel... Én már... Nekem már nem bír el többet a szívem - motyogom és leteszem az evőeszközt, ugyanis nem vagyok éhes.
- Értem - mondja halkan, majd feláll és felsétál a lépcsőn. Fújtatok egyet, aztán utána indulok. Szüksége van rám és nekem is rá. Nem élhetünk örökké így. Valakinek lépnie kell, és az nem Harry lesz, ugyanis ő most fél és tudom, hogy óvni akar magától..
Benyitok a szobájába és meglátom az ágy közepén feküdni. Éppen a falat tanulmányozza. Odasétálok, majd felmegyek az ágyra és lefekszem mellé.
- Ne! - húzódik el.
- Harry.. - kezdem, de elcsitít.
- Miért? Miért vagy itt? Miért szeretnél velem lenni? Nem érdemlem meg ezt. Haragudnod kéne és elcuccolnod. Mérgesnek kéne lenned rám Faith!
- Nem akarlak elveszíteni te idióta! Próbálom helyrehozni, amit szétcseszett Kendall, mert szeretlek fogd már fel! Nem múlik el ez attól, mert megtörtént ez az egész, és ha te is szeretsz, jó lenne, ha hagynád, hogy javítsak a kapcsolatunkon, ha már te nem próbálsz közeledni!
- Azért nem próbálok, mert félek, hogy azzal még jobban eltaszítalak magamtól. 
- Akkor nem költöztem volna vissza és jól hozzád vágtam volna a gyűrűt! - közlöm mire ő felnevet.
- Végre! Azt hittem már örökre ilyen búval baszott akarsz maradni..
- Tényleg nem tudom, hogy miért vagy egy olyan érzelmileg roncs mellett, mint én.
- Ne beszélj már így magadról! Te igenis romantikus, aranyos, vicces, jóképű férfi vagy és sosem gondoltam volna, hogy egyszer a te egódat kell építenem! - kuncogok fel.
- Hát azt én sem. Nincs önbizalmam a múltban történtek miatt. Annyira hihetetlen, hogy van egy lány, aki elfogad teljes mértékben olyannak, amilyen vagyok és megért, mellettem van, bármit csinálok. Na meg persze, hogy hozzám jön. Ki akarna a feleségem lenni?
- Úúgy több millió lány??
- Nem hiszem.

- Ha neked nincs egód, akkor melyik srácnak legyen? Basszus Harry, Angliában és Amerikában az összes lány téged akar, hogy már a többi országról ne is beszéljek...
- Mert nem ismernek..
- Én ismerlek, és én is téged akarlak.
- Köszönöm. Köszönök mindent, hogy eltűrsz, hogy itt vagy, hogy szeretsz... 
- Bébi...ez természetes!
Elmosolyodik, majd magához húz és felsóhajt.

  ✖ ✖ ✖  

Egészen délután kettőig így fekszünk egymás mellett és mivel sem én, sem pedig ő nem aludt az elmúlt egy hétben sokat, néha-néha el is bóbiskolunk. Csörögni kezd Hazz telefonja, ő pedig felveszi.
- Igen? - szól bele.
- Kibékültünk, igen! Nyugodtan gyertek! - nevet fel, majd leteszi.
- Ki volt az? - kérdezem.
- Lou, hogy kibékültünk e és hogy itt állnak a ház előtt.
- Akkor menjünk - mondom és felállok.
- Menj előre - mosolyog rám. Lesietek a lépcsőn és mikor leérek, pont akkor nyílik az ajtó.
- Úgy örülök! - borul a nyakamba Dan.
- Én is! - vigyorodok el.
- Megbeszéltetek mindent? - kérdezi Lou.
- Igen. Köszönök mindent.
- Ez a dolgunk! - mondja a barátnőm és ledől a kanapéra, majd felpolcolja a lábát.
- Fáj a derekam! - panaszkodik mire Lou felnevet.
- Ne nevess, a te gyereked miatt van!
- Jó, na! - teszi fel a kezét védekezésképpen Tommo.
- Helló! - sétál ide Hazz is és lepacsizik Louval.
- Gyere ide Styles, had üsselek meg - mondja Dan mire felnevetek.
- Megérdemelném – von vállat.
- Milyen igazad van! - morogja Danielle.
- Ne légy gonosz, cica - szól rá Lou.
- Befogtam! - sóhajt.
- Haver este megyünk bulizni, jössz? - kérdezi Louis Hazzt.
A göndör rám néz, majd visszapillant Loura.
- Nem. Nekem most itthon a helyem - mondja, mire elmosolyodok.
- Tudtok máskor is dugni! - tárja szét a karját.
- Tomlinson! - szólal fel Dan.
- Oké, akkor majd máskor - vágódik le a kanapéra ő is.
- Tehát akkor most minden rendben van? - kérdezi Dan.
- Nem egészen. Hazz ostorozza magát - vonok vállat.
- Neked kéne rá haragudnod.
- Én is itt vagyok! - szólal fel Harry mire felnevetünk.
- Jól van szívem! - mondom, mire elmosolyodik.
- Remélem kényezteted Faithet!
- Ma is kaptam reggelit, meg aranyos volt! - mondom a szemébe nézve.
- Na, jól van Styles, szerencséd! - fenyegeti Dan.
- Nem lehetne témát váltani? - háborodik fel.
- De! Hogy vagy? - nézek Dan pocakjára.
- Hát a hányós korszak már véget ér lassan, úgyhogy jól.
- Akkor oké.
- Nektek mikor lesz? - kérdezi Lou.
- Eddig úgy volt, hogy nem védekezünk már, de nem csodálkoznék, ha Faith visszaszívná ezt az ajánlatot... - motyogja Hazz.
- Én sem! - ölti rá a nyelvét Dan mire a vőlegényem szúrósan ránéz.
- Srácok, elég! Nem szívok vissza semmit! Attól, mert ez történt, ugyanúgy szeretem és ugyanúgy azon a véleményen vagyok, hogy jó apuka lenne!
Harry mosolyogva figyel, mire küldök neki egy puszit.
- De nagy szerencséd van Styles! Én már rég kidobtalak volna..
- Bébi.. - szól rá Lou.
- Jól van, tudja, hogy bírom, csak dühös vagyok rá.
- Megértem - von vállat a vőlegényem.
- Jó, menjünk, hagyjuk őket kettesben, meg amúgy is vásárolni kell - pattan fel Lou.
- Oké - sóhajt Dan.
Kikísérjük őket, majd felmegyünk a szobába és ledőlünk az ágyra.
- Tényleg ne ostorozd már magad - mondom.
- Oké. Tényleg áll még az ajánlat, hogy babánk legyen?
- Persze.. Szeretlek.
- Én is - mosolyodik el.
A kapucsengő dallama kezd felszivárogni az emeletre, én pedig felpattanok és leszáguldozok. Kinyitom a bejárati ajtót és a nővéremmel találom magamat szemben.
- Hugii! - borul a nyakamba.
- Szia! - ölelem vissza.
- Gyere beljebb - állok félre miután megszorongatott.
- Hallottam, hogy visszaköltöztél ide, ehhez a balfékhez és jöttem megnézni, hogy mizu.
- Neked is szia, Alice - hallom dörmögni Hazzt a lépcsőről.
- Csá! Ha nem akarod, hogy szétrúgjam a seggedet, ne gyere közelebb.
- Alice! - szólok rá.
- Jó, befejeztem! Hogy vagy? - ül le a kanapéra, én pedig mellé huppanok.
- Jól - vonok vállat.
- Rohamaid?
- Amióta itt vagyok, nem voltak.
- Nem hiszem, hogy ez az idióta hatása miatt van.
- Alice! - nevetek fel.
- Jó, visszaveszek! - forgatja a szemét.
- Veletek mizu?
- Minden a régi. Mindjárt megyek négyre Rosieért az oviba!
- Pusziljuk!

- Megmondom. Akkor most már jól lesztek?
- Rajta vagyunk - mosolyodok el.
- Annyiban felnézek rátok, hogy ezek után is együtt maradtok, de hogy mindig a húgom szívja meg... - sóhajt.
- Azt hiszed nekem nem volt szar? - kérdezi Harry.
- Én nem azt mondom. De ha nem Kendallnek hiszel...
Látom Hazzon, hogy nagyon tartja magát és próbál nem megszólalni, amiért nagyon büszke vagyok rá.
- Na, jó inkább megyek. Sziasztok! - pattan fel Alice.
Utána eredek és megállítom az ajtónál.
- Ne haragudj, ez még érzékeny téma.
- Nem haragszom. Sietnem kell. Ja, majdnem elfelejtettem. Itthon van Londonban Beni, majd azt mondta összefut veled valamikor. Megadtam a számodat.
- Öö... oké - vonom össze a szemöldökömet. Mit keres itt az exem és mit akar tőlem?
Csipogni kezd a telefonom és ismeretlen számot jelez ki. Megnézem az üzenetet, amiben annyi áll, hogy: Nézz be az ágyatok alá. Nem lehetsz ilyen naiv édesem. Puszi, Kendall
Nem... Ezt már nem. Én kinyírom, ezt a nőt esküszöm.
Felrohanok a szobánkba, majd benézek az ágy alá, ahol egy tűzpiros csipkés tangát találok. Ez nem az enyém... Nem hiszem el, hogy ezt csinálják velem... Lefeküdtek? De Harry azt mondja, hogy nem tenne ilyet velem. Akkor mit keres itt ez? Nem értem ezt az egészet.. Leülök az ágyra és zokogni kezdek.
- Faith! - kiabál Hazz, majd hallom, hogy feltrappol a lépcsőn, egyenesen a szobába.
- Kicsim! - mondja és letérdel elém.
- Mondd, hogy nem - sírom és a szemébe nézek.
- Micsoda? Faith, mi a baj? - kérdezi, mire előhúzom a tangát.
A szemei kikerekednek, és úgy néz rám, mint aki szellemet lát.
- Én...nem tudom, hogy ez hogy került ide - motyogja és megfogja a kezeimet.
- Kérlek, higgy nekem.
- Nem tudom.. - rázom meg a fejemet és felállok.
- Faith.. Kérlek... Elmondtam volna, ha megcsaltalak volna, de nem vagyok képes erre! Tudod, hogy Kendall kavarni akar, és te mégis neki hiszel? 
- Ahh, igazad van - fújom ki a levegőmet.
- Távoltartási végzést csináltatok neked is, és magamnak is. Ez a nő mindenre képes..
Sóhajtok egyet, majd megrázom a fejemet és leülök vissza az ágyra, ugyanis kicsit szédülni kezdek. Befújok a sprémből párat és pár perccel később jobban is leszek…