~Chapter 43.~

Faith szemszöge:

✖ Két nap múlva ✖

- Kérsz te is teát? - kérdezi Dan a konyhából.
- Igen - mondom, majd átkapcsolok egy másik csatornára és feljebb húzom magamon a plédet. Tegnap este megint belázasodtam és most is azon vagyok, hogy valahogyan levigyem a lázamat.
- Új hírek a One Direction ex énekeséről! – kezdi az egyik híres tévé csatorna műsorvezetője. - Harry Styles és barátnője a napokban szakítottak, ugyanis a lány, Faith Harris megcsalta a szívtiprót, aki kiadta kedvese útját. Azonban nem sokáig szomorkodott, ugyanis ma reggel Kendall Jennerrel kapták lencsevégre, ahogy egy kávézóban nevetgélnek, majd a sztár lakására mennek. Nem tudjuk mi lesz a fiatalok sorsa, mi minden esetre szurkolunk nekik - mondja a nő, én pedig kikapcsolom a tévét. Már nem tudok sírni. Csak bámulom a fekete képernyőt és nem érzek mást, csak ürességet. Hogy ment ilyen gyorsan tönkre az életem?- Tessék - nyomja a kezembe Dan a bögrét.
- Köszi - suttogom.
- Faith, rendbe fog jönni minden. Oké?
- Nem fog.
- Ne legyél ilyen! 
- Milyen? Szakítottunk! Utál engem!
- Mert nem tudja az igazságot!
- Miért hiszi el? Ő tudja a legjobban, hogy a média milyen aljas!
Sóhajtva hátradől, majd a hasára simítja a kezét, ami már szépen gömbölyödik.
- Szerencsés vagy - mosolyodok el halványan a pocakját nézve.
- Tudom. De mi is nagyon sokat szenvedtünk, hogy most itt tartsunk.
- Azt mondta, hogy gyereket szeretne tőlem. Nyáron lett volna az esküvő.
- Komolyan?
- Igen - hajtom le a fejemet.
Csörögni kezd a telefon, Dan pedig elvigyorodik és felveszi.
- Szia, Kim! - köszön bele, nekem pedig felcsillannak a szemeim.
- Micsoda? Úristen, ez nagyon jó hír! - pillant rám.
- Megtennéd? Angyal vagy! Faith nagyon hálás!
Kérdőn Dan-re nézek, aki legyint.
- Oké! Szia! - köszön el, majd leteszi.
- Mi az? - kérdezem.
- Kutakodott Kendall telefonjában és talált képeket ugyanarról a párról, de ott látszik a lány arca. Elküldi Harry-nek.
- Mi? Tényleg?
- Igen. Most azonnal. És beszél Kendallel is.
- Úristen! Nem hittem volna, hogy talál valamit...
- Most már biztos, hogy Kendall kavart..
- Legszívesebben megtépném azt a ribancot!
- Elhiszem Faith, de a média nagy port kavarna. Nem éri meg.
- Szerinted Hazz mit fog csinálni?
- Remélem, hogy könyörögni fog neked térden csúszva.
- Nem tudom..
- Megbocsájtanál neki?
- Szeretem. Fogalmam sincs hogy lehet így valakit szeretni. Fáj, hogy nem hitt nekem és fájtak a szavai...
- Megütött téged.
- Elborult az agya.
- Akkor sem szabadott volna megütnie...
- Tudom - sóhajtok. - De nem maradok itt. A nővéremnél fogok lakni.
- Szívesen látunk!
- Így is sokat segítettetek. 
- Jajj, mert szeretünk! - ölel meg.
- Én is titeket!
- Ezt még nem mondtam, de arra gondoltam, hogy te lehetnél a keresztanya.
- Mi? Ez most komoly? - sokkolódom le.
- Persze tudom, hogy ez most sok neked, de..
- Elvállalom! Ez nem kérdés! - borulok a nyakába.
- Tényleg?
- Persze! - kuncogok fel.
- Uhh, akkor jó, mert nem tudom kit kértem volna meg! - nevet fel.
- Keresztanya leszeek! - vigyorgok rá mire felnevet.
- És Hazz a keresztapa. Ő már elvállalta.
- Nem tudom mi lesz velünk, de én szeretni fogom ezt a babát, bármi legyen!
- Jó keresztszülő leszel! - mosolyodik el.
Csörögni kezd a telefonom és a Harry számát írja ki, nekem pedig őrülten dobogni kezd a szívem.
- Mit csináljak? - nézek ijedten Danre.
- Vedd fel, és légy erős.
Kifújom a levegőmet, majd végighúzom a képernyőn az ujjamat és a fülemhez emelem a készüléket.
- Igen? - szólok bele halkan, ám a vonal túlsó végéről nem hallok semmit.
- Harry?
- Nem hittem, hogy felveszed.
- Mit szeretnél?
- Beszéljünk. Én..kaptam egy smst és... megint elbasztam, de rohadtul.
- Nem tudok erre mit mondani. 
- Kérlek, találkozzunk.
- Nem tudom. Nem szeretnék.
Csend áll be és hallom, hogy szipog.
- Akkora idióta, barom vagyok.
- Nem csinálhatod ezt! Nem törheted össze a szívemet, amikor neked tetszik! Van fogalmad róla mennyit szenvedtem? Ez elárul a kapcsolatunkról mindent, hogy Kendallnek hittél. Annak, aki átvert, megcsalt, elárult. Állítólag szerettél.
- Ne beszélj múlt időben - mondja rekedten.
- Miért ne? Te magad beszéltél múlt időben ma. Azt mondtad szánalmas vagyok, pedig aki szánalmas, az te vagy Harry.
- Én..

- Fejezzük ezt be. Leteszem.

- Faith... - hallom kétségbeesett hangját, de kinyomom.
Felpattanok, majd kimegyek az ajtó elé és rágyújtok.
- Faith! - szalad utánam Dan.
- Én ezt nem bírom Danielle - rázom meg a fejemet és kifújom a füstöt.
- Mit mondott?
- Hogy barom volt. 
- Szóval sikerült a terv.
- Igen, de ez nem hoz helyre semmit. Kidobott, megütött, összetörte a szívemet és ez mind miért? Mert Kendall küldött neki egy smst. Hányszor fogjuk még ezt eljátszani? Hányszor kell még összetörnöm miatta? Ez túl sok...
- Kérlek, gondolkozz. Igen ez elég durva volt, de hidd el nekem, hogy szeret és összeroppanna ha...
- Mindig csak ő! Így pedig én roppanok össze! Az nem számít? - vágok közbe hisztérikusan.
- Nem ezt mondtam..
- Ahh, bocsi, tudom. Köszönök mindent. Nem maradok itt... Nyugalom kell neked és a babának, én meg felkavarok itt mindent..
- Hova akarsz menni?
- Nem tudom.
Kocsi zúgást hallunk, majd bekanyarodik Hazz kocsija.
- Nem hiszem el - fújom ki a levegőmet. Kiszáll, majd becsapja az ajtót és idesétál.
- Harry, ez most nem a legjobb ötlet.. - szólal meg Dan.
- Mi a szart csinálsz magaddal? Faith, asztmás vagy - mondja, majd kiveszi a kezemből a cigit és eldobja. 
- Az előbb nem érdekelt - mondom.
Sóhajt egyet és a hajába túr.
- Hallgass meg.
- Te sem hallgattál meg. Nem csináltam semmit! Kaptál egy smst és te eldöntötted, hogy megcsallak. Komolyan ezt nézed ki belőlem?
- Nem. Elborult az agyam.
- Ahha... És ha megbocsájtok, akkor életünk végéig szenvedni fogunk, mert neked elborul néha az agyad?
Lehajtja a fejét és szipogni kezd.
- Hazz, ezt így nem csinálhatjuk...
- Bemegyek - szól közbe Dan mire én bólintok.
- Tudom. Tudom, hogy elbasztam, hogy rosszul bántam veled, hogy megsértettelek… Rettenetesen szégyellem magamat a pofon miatt, nem akartam, csak egyszerűen féltékeny lettem. Ha csak arra gondolok, hogy más egy ujjal is hozzád ért...
- Akkor sem mentség ez.
- Tudom. Tisztában vagyok vele, hogy mit tettem és legszívesebben távol tartanálak magamtól, mert egyáltalán nem érdemellek meg, de nem tudok távol maradni, mert hihetetlenül szeretlek Faith...
Sóhajtok egyet, majd a gyűrűmre pillantok és lehúzom az ujjamról. Kétségbeesetten rám néz, én pedig csak bámulom a tárgyat, amit a szerelme zálogául kaptam.
- Kérlek ne. Faith... Letérdelek, bármit megteszek... - mondja, majd térdre rogy. Lenézek rá, majd vissza a gyűrűre és felhúzom az ujjamra. Túlságosan szeretem. Megkönnyebbülten kifújja a levegőjét és a térdeire támaszkodik.
- És csak hogy tudd, kurvára nem a cigitől lettek sűrűbbek a rohamaim - mondom, majd hátat fordítok és bemegyek.
- Mi? Sűrűbbek lettek? - siet utánam, maga felé fordít és rám néz aggódva.
- Ja.
- Nem érdemellek meg. Csak tönkreteszlek... - mondja és visszafordul a kijárat felé.
Megforgatom a szememet, majd utána eredek. Éppen a kocsijába száll be, mikor utolérem.
- Hagyj elmenni.
- Nem - jelentem ki.
- Had gondolkozzak.
- Volt időd rá. Nem mész el, mert inni fogsz.
- És? Mit törődsz te ezzel?
- Hogy mit? A vőlegényem vagy! Nem vettem le a gyűrűt, úgyhogy jó lenne, ha nem innád le magadat. Nem ez a megoldás.
- Akkor mit tegyek? 
- Még nem tudom. Nagyon fáj még ez az egész. 
- Sajnálom.
- Tudom.
- Visszaköltözöl?
- Nem.
- Kérlek.
- Harry, nem.
- Akkor hol fogsz lakni? Az apádnál? Vagy esetleg a nővéred nyakán? Mellettem van a helyed.
- Oké. Visszaköltözöm.
- És utána?
- Nem tudom Hazz... 
- Akkor hazaviszem a bőröndödet! Jössz te is?
- Hát..
- Jössz!
Megforgatom a szemeimet és mivel már rég a bejárat felé tart, én is utána indulok.

  ✖ ✖ ✖  

Hazafelé nem szólunk egymáshoz. Mind ketten gondolkozunk.
- Figyelj, az a pofon... Én... Tudod nagyon jól, hogy nem bántanálak.
- De megtetted! - mondom ellenszenvesen.
- Annyira sajnálom, olyankor nem tudom visszafogni magamat.
- Ha azt szeretnéd, hogy melletted maradjak, akkor muszáj lesz. Nem fogok eltűrni még egy ilyet.
- Ha még egy ilyen lenne, de nem lesz, akkor eltűnök az életedből.
- Ígérd meg, hogy nem lesz Harry. Én nem akarom, hogy vége legyen.
- Adsz még egy esélyt?
- Egyelőre még időt kérek, oké?

- Amit csak akarsz - sóhajt.
- És a vendégszobában alszok.
- Rendben - motyogja.
Hazaérve leparkolunk a garázsban és bemegyünk. Harry felviszi a bőröndömet, én pedig sóhajtva körbenézek. Nem gondoltam volna, hogy még visszajövök ide. Kiveszem a zsebemből a cigis dobozt és kimegyek az udvarra rágyújtani.

Éppen a második szívásnál járok, mikor hallom, hogy a hátam mögött valaki elhúzza az ajtót és kilép. Mikor megfordulok, Hazzal találom magam szemben, aki a kezemben lévő mérget nézi. Idesétál, majd kiveszi a kezemből és eldobja.
- Ezt hagyd abba - mondja.
- Csak le szerettem volna nyugodni.
Megcsóválja a fejét, majd leül az egyik fotelbe.
- Miattam van már megint minden - motyogja, és a kezébe temeti az arcát.
- Mit csináltál reggel Kendallel? Elhoztad ide?
- Én.. - kezdi, de elhallgat.
- Te? 
- Kajáltunk, aztán feljöttünk ide. Faith, dühös voltam és csalódott. Összezavart ez az egész.
- Mondd, hogy nem csaltál meg.. - nézek rá szomorúan.
- Nem tudnám azt megtenni veled. Te vagy a legjobb dolog az életemben. Reménykedtem, hogy ez az egész nem igaz, pedig bevallom, megfordult a fejemben, hogyha te is megcsaltál, akkor én is, de hamar elvetettem ezt az ötletet.
- Nem történt semmi?
- Nem.
- Harry, nézz a szemembe! - szólok rá.
- Rám mászott, de ellöktem, ő pedig sértődötten távozott.
Megkönnyebbülve kifújom a levegőt és odasétálok hozzá.
- Helyre kell ezt hoznunk - mondom.
- Szeretlek. Minden vágyam, hogy újra a régi legyen minden, de nem várhatom el tőled, hogy úgy csinálj, mintha nem történt volna semmi. Túl sokat ártottam már neked.
- Ez igaz, de túlságosan szeretlek, úgyhogy nincs mit tenni - mosolyodok el halványan. 
- Fogalmam sincs miért vagy még mindig velem. Jobbat érdemelsz Faith, sokkal jobbat..
- Fejezd ezt be! Senki sem tökéletes.
- Azt mondtam, hogy sosem ütnék meg egy nőt, de megtettem. Sohasem bocsátom meg magamnak... Nem hittem neked és szörnyű dolgokat mondtam... Nagyon sajnálom.
- Elborult az agyad.
- Miért védesz? Dühösnek kéne lenned! - pattan fel.
- Nyugodj meg. Ezzel nem érsz megint semmire.
- Beiratkoztam egy dühkezelési tanfolyamra. Csakis miattad - néz rám.
- Komolyan? Harry, nem kell ezt csinálnod...
- De! Biztonságban kell érezned magadat mellettem, de ezek a kirohanások... Nem tudok magamon uralkodni.
- Hát jó. Ahogyan szeretnéd..
- Ki fog készíteni ez az egész.. Itt vagy mellettem, azok ellenére, amiket csináltam, én pedig... szégyellem magamat.. Tudom, hogy haragszol, tudom, hogy távolságtartó leszel és hogy nem érhetek hozzád... Nekem ez kínzás.
- Azért nem akartam visszajönni.
- Nyugodtabb vagyok, ha itt vagy.
- Felfüggesztettek a munkahelyen, mert nem mentem be.
- Mi? 
- Ez van - vonom meg a vállamat.
- Elintézem, ha szeretnéd.
- Nem kell. Jó nekem itthon. Pihenek legalább.
- Oké.
- Legyél türelmes, kérlek. Kell egy kis idő mire ezt az egészet feldolgozom.
- Várok rád, ha kell, életem végéig is, csak legyél mellettem.
Bólintok, majd felállok.
- Menjünk be. Fázok - mondom és az ajtó felé kezdek sétálni.
- Nem adsz egy cigit?
- Nem Hazz. Neked sem kell. Kidobom.
Halványan elmosolyodik, majd utánam indul...

  ✖ ✖ ✖  

A délután csendesen telik, egyikőnk sem tudja mit mondjon a másiknak, és már csak azt veszem észre, hogy kilenc óra van, így felmegyek zuhanyozni, majd pizsibe bújok és benyitok Harryhez, aki az ágyán telefonozik.
- Csak jöttem jó éjszakát kívánni.
- Jó éjt. Én úgysem fogok tudni aludni - mosolyog rám fáradtan. Sóhajtok egyet, majd becsukom az ajtót és visszakullogok a szobámba. Bebújok a takaró alá, lekapcsolom a lámpát és kezdetét veszi az éjszakai álmatlanságtól való szenvedés... Egészen hajnali négyig forgolódom, majd nagy nehezen elnyom az álom.