~Chapter 21.~

Faith szemszöge:

Reggel Harry szuszogására ébredek. Kinyitom a szemeimet és rápillantok. A takaró a derekáig le van csúszva, ezzel tökéletes kilátás nyílik izmos felsőtestére és az azt borító tetkókra. Hogy lehet alvás közben is ilyen szexi? Keze a hasamon pihen, én pedig teljes biztonságban érzem magamat, mint mindig mikor a karjai közt vagyok. Megdörzsölöm a szemeimet és a mozdulatsor közben villámcsapásként ér a gondolat, hogy ma hétfő van, ami egyenlő azzal, hogy dolgoznom kell. Az órára pillantok, ami fél kilencet mutat. Kilencre be kell érnem...  Harry-re nézek, majd óvatosan leemelem karját a hasamról, vagyis próbálnám, de erősen fog. 
- Harry, engedj el, mennem kell dolgozni - suttogom az arcára. Dörmög valamit, majd magához húz.
- Harold! - szólok rá hangosabban.
- Mi? - kapja fel a fejét, én pedig aranyosnak találom elaludt kómás arcát, reggeli hangjától pedig rögtön megborzongok.
- Hétfő van, és nem lazsálhatok, mint egyesek - mosolyodom el, miközben visszateszi a fejét a párnára, de nem veszi le a szemeit rólam.
- Elintézem, csak maradj – mondja rekedten.
- Harry... Megyek - mondom, majd kicsúszok karjai közül és besétálok a fürdőbe. Gyorsan elvégzem a reggeli teendőimet, a sminket kihagyom, hisz itt nincsenek cuccaim, majd felöltözök a tegnapi ruhámba mivel más nincs, és készen is állok az indulásra. Kilépek a hálóba, ahol Hazz még hason szundikál. Elnevetem magam, majd odasétálok.
- Szia, álomszuszék - simítok végig borostás arcán, mire megfogja a csuklómat.
- Mikor végzel? - néz fel rám.
- Kettőkor.
- Érted megyek.
- Oké - kuncogok, majd kifelé indulok. Szerencse, hogy mindig magamnál tartom a táskámat, amiben sok hasznos dolog lapul, többek közt az érintőkártyám, ami egyfajta bérletként szolgál a piros buszokon. A buszmegállóban nem kell sokat várakoznom, máris megérkezik a busz, amire fel is szállok és mivel nincs tömeg, kényelmesen helyet foglalok. Húsz perc és tizenkét megálló után megérkezek a hatalmas épülethez. Leszállok és gyors tempóban a bejárat felé indulok.
- Szia, Mary! - intek a recepciósnak, akitől elveszek egy gőzölgő kávét és lehúzva a kártyámat, a liftbe szállok. A folyosón szembejön velem Patrick, ami miatt kicsit megszeppenek.
- Jó reggelt! - köszönök neki és lapítva a sminkbirodalmam felé veszem az irányt.
- Neked is Faith! Ne felejtsd el, hogy egy óra múlva jön Ariana egy címlapfotózásra az augusztusi laphoz! - kiabál még utánam.
- Persze! - mosolyodom el, majd berontok a menedékhelyemre és kifújva a levegőmet dőlök le a kanapémra és a kávém kortyolgatásába kezdek. Ez is egy hosszú nap lesz, úgy érzem...

✖✖✖

Kapkodva pakolok össze, majd a folyosóra lépve egyből a liftbe szállok. A földszinten intek Mary-nek, majd amilyen gyorsan csak lehet, távozok a munkahelyemről. Ennek két oka is van. Az első, hogy már rohadtul fáradt vagyok, és nem akarom, hogy valami munkát még a nyakamba varrjanak, a másik pedig, hogy Harry reményeim szerint eljött értem. Ha nem, az csúnya pofára esés és ráadásul mehetek busszal. A parkolóba érve a fekete Range Rover után kutatok a szemeimmel, amit hamar kis is szúrok nem messze. Nem olyan nehéz azt a böhömnagy kocsit észrevenni. Az autó oldalának dőlve áll Hazz és azzal a perverz mosolyával rendesen végigmér úgy ötször. Mikor odaérek, nagy mosollyal üdvözlöm és megölelem, amitől teljesen meglepődik, de a kezdeti sokk után szorosan von magához és egy puszit hint a hajamba.
- Szia, gyönyörűm. Milyen volt a napod?
- Fárasztó. Menjünk légyszi - motyogom a mellkasába.
- Gyere - mondja, majd a baloldalra terel és kinyitja nekem az ajtót. Behuppanok és bekötöm magamat. Megkerüli a kocsit, majd ő is bepattan és pár másodperccel később kihajtunk a parkolóból.
- Akkor este randi? - kérdezi, mire aprót bólintok és elmosolyodom a feje láttán, ami teljes bizonytalanságot tükröz.
- Igen. Várom - nyugtatom meg mire halkan kifújja a levegőt.
- Valami rövidbe gyere - jegyzi meg.
- Hamar túltetted magad a beszari éneden! - nevetek fel.
- Nálad sosem lehet tudni mikor gondolod meg magad - mondja pimaszul.
- Mert rendszerint mindig csinálsz valamit, amivel kiakasztasz! - közlöm fapofával, de a szám sarkában ott bujkál a mosolyom.

- Próbálok nem hülyeséget csinálni, viszont akkor mégse gyere rövidbe - néz a combjaimra, én pedig felkacagok. Úgy igazából, önfeledten, mint egy gyerek. Régen volt már ilyen. Nagyon rég...
- Majd meglátom, mit tehetek - mondom, mire egy vigyorral rám néz és színészien sóhajt egyet.
- Ne erőltesd - rázom meg a fejemet.
- Jó színész vagyok! - pufog, miközben megáll a parkolóban.
- Hát persze! Este találkozunk! Szia! - mondom, majd kikötöm magamat és kiszállok.
- Ez csúnya volt - néz rám ennivalóan morcosan, mielőtt becsapom az ajtót.
- Nyolckor nagyfiú! Ne késs! - kacsintok, majd bezárom az autó ajtaját és a ház felé indulok magabiztosan.

✖✖✖

Idegesen toporgok a hálóban és minden másodpercben az órámra nézek. Nyolc óra múlt tíz perccel, Harry pedig sehol sincs. Kezdek nagyon pipa lenni. Teljes harci díszben várok rá. Teljesen idiótának érzem magam. A hajamat kezdem piszkálni, ami göndör fürtökben omlik a vállaimra. Belepillantok a tükörbe és ismét végigmérem a külsőmet. Sötétkék ruhám feszesen simul a testemre, ezzel kiemelve a nőiességeimet. A szoknya része csupán csak a felsőcombomig ér, felül pedig a kulcscsontomnál és a karomon végig csipke fut le. Imádom ezt a ruhát. Lehuppanok az ágyamra és megkönnyebbülten sóhajtok fel. Ez a magas sarkú nagyon kényelmetlen. A kezembe veszem a telefonomat, ami ebben a pillanatba hangos csörgéssel adja a tudtomra, hogy valaki hiányol. Harry neve láttán megnyugszok és felveszem.
- Ne haragudj Faith hogy kések, csak hátráltattak a rajongók és kerülővel jöttem - lihegi a telefonba.
- Nem haragszom Hazz. Hol vagy? - kérdezem kíváncsian és felállok. 
- Az ajtód előtt - mondja, mire lerakom és a bejárati ajtóhoz rohanok, aztán fel is tépem azt. Harry elneveti magát, én pedig nagyot nyelve mérem végig. Felsőtestét egy fekete ing takarja, lábát a szokásos fekete nadrág, ez mind pedig egy zakóval van kiegészítve. Nem semmi látvány. Ő is végigvezeti rajtam a tekintetét, amibe belepirulok. Elvigyorodik a reakciómon, majd felém nyújtja a kezét. Belékarolok, bezárom az ajtót és együtt sétálunk le a lépcsőkön. A kocsinál kinyitja nekem az ajtót, mire pukedlizek egyet neki, ő pedig természetesen kiröhög. Bekötöm magamat, majd miután ő is beül, elindulunk.
- És? Hova viszel? - kérdezem izgatottan.
- Az titok - vigyorog, miközben az utat nézi.
- Nem öltöztem ki nagyon? - fintorodok el.
- Nem. Gyönyörű vagy - pillant rám, majd elmosolyodik, ezzel megvillantva gödröcskéit, amiket csak akkor látok, ha mellettünk elsuhan pár autó és reflektoraikkal megvilágítják a kocsi bel terét.
Nagyot sóhajtok és a fejemet hátradöntöm, majd ásítok egyet.
- Álmos vagy? - kérdezi.
- Kicsit fáradt. Aludni akartam, de a nővérem felhívott és kifaggatott - forgatom meg a szemeimet.
- Azt hittem már uncsi vagyok - sandít rám mosolyogva.
- Háát, ami azt illeti.. - tűnődöm el látványosan.
- Jól szórakozol rajtam, igaz? - csóválja a fejét rosszallóan, én pedig hevesen bólogatni kezdek.
- Bele foglak dobni a Temzébe, ha így folytatod!
- Nem mered! - rázom meg a fejemet és kicsit felé fordulok, fejemet pedig az ülésnek támasztom.
- Ahhoz túlságosan fontos vagy. Meg hát a halak sem tolerálnák... - von vállat és vigyorogva felém sandít.
- Az első mondattól kezdtem volna meghatódni, de elrontottad! - kacagok fel.
- Szóval elrontottam a romantikus pillanatot?
- Csúnyán! - bököm meg a karját.
- Ez mániád?
- Ahha! Izmos.
- Hát persze, hogy az! - húzza ki magát.
- Ne bízd el magad Styles!
- Hangulatromboló - görbíti le a száját.
- Ez aranyos - motyogom.
- Nehogy elaludj itt nekem!
- Unalmas vagy bongyorka!
- Egyre jobban gondolkozom azon, hogy inkább feldarabollak az erdő mélyén - mondja szórakozottan.
- Hajrá! - kuncogok, és a rádiót kezdem piszkálni.
- Tegyél be valamit - mondja. A kesztyűtartóba nézek és meglátom a kedvenc albumomat tőlük.
- Egoista - rázom meg a fejemet és beteszem a CD-t.
- Így szeretsz! - mondja magabiztosan.
- Elhitted! - kuncogok, majd felcsendül a Half a Heart, mi pedig teli torokból kezdjük énekelni...

✖✖✖

- Harry vedd már le a mancsaidat a szemeimről! - motyogom unottan, miközben óvatos léptekkel haladok előre Harry-vel a hátam mögött.
- Bízz bennem - suttogja a fülembe, mire kiráz a hideg és nyelek egy nagyot.
- Az előbb majdnem elestünk – nem bírom ki, hogy ne szóljak be neki valamit.
- Az véletlen volt - nevet fel, mire én is elmosolyodom.
- Kinyithatod gyönyörűm - szólal meg és elveszi a kezeit, én pedig felnyitom a szemeimet. A Temzét pillantom meg, ami gyönyörű fényekben úszik. A tekintetem a fűbe leterített lepedőre vezetem és a rajta lévő virágszirmokra. A szemeimbe könnyek szöknek és megfordulok, hogy felnézzek Hazz-ra, aki csak egy fél mosollyal figyel.
- Ez csodaszép - szipogom, mire magához húz és a hajamba nyom egy puszit.
- Örülök, hogy tetszik.
- De nem érdemlem meg - rázom meg a fejemet és felnézek a szemeibe, amik aggódva pásztáznak.
- Butaságokat beszélsz. Gyere, együnk valamit - húz a lepedőhöz és leül. Én is helyet foglalok, és még egyszer körbenézek. Ahogyan a kinti fények idevilágítanak, ezzel félhomályba borítva minket, annyira békés és nyugisnak látszik ez a hely. Egyáltalán nem a pörgő Londonban érzem magamat.
- Min gondolkozol? - kérdezi, miközben megkínál egy csokis eprekkel teli tállal. Elveszek egyet, majd beleharapok.
- Hogy gyönyörű ez a hely, és hogy szerencsés vagyok - mondom a szemébe.
- Szóval már nem tartasz egy rohadéknak? - húzza fel a szemöldökét és elvigyorodik pimaszul.
- Sosem tartottalak annak Harry - sóhajtom.
- Pedig nagyon úgy tűnt.
- Mert meg voltam bántva.
- Ugye tudod, hogy nagyon sajnálom?
- Igen tudom és már rég megbocsájtottam.
- Akkor jó - vigyorog rám, majd tovább majszolja az epret.

Fél órát nevetgélünk és hülyéskedünk a pléden, majd mivel kezd hűlni a levegő, bepakoljuk a dolgokat a Roverbe és úgy döntünk, hazafelé indulunk. Éppen az kocsiajtó kilincséért nyúlnék, mikor Hazz megragadja a derekamat hátulról és megfordítva a kocsi oldalának nyom.
- Most fogsz feldarabolni? - kuncogom mire szívdöglesztően elvigyorodik és szemeimről a számra siklik tekintete.
- Az is lehet - humorizál és már majdnem, hogy ajkaimba motyog, amit egyáltalán nem bánok. Bal kezével a fejem mellett támaszkodik, a jobbal pedig kisimít egy kósza tincset az arcomból.
- Harry.. - szólalok meg, de közbe vág.
- Most szedtem össze a bátorságomat, szóval kicsit zárd össze a csinos ajkaidat - mondja egy százas vigyor kíséretében és a hajába túr.
- Mihez kell annyi bátorság? - nevetek fel.
- Boldoggá tennéd ezt a szarházit, aki előtted áll és lennél a barátnője? - végig a szemembe néz, én pedig lesokkolok.
- Öhm... – basszus, hogy ilyenkor felejtek el mindent.. Csak zöld íriszeibe tudok bámulni, amik várakozva, néznek, rám aztán mikor fél perc múlva sem válaszolok, csalódottan csillognak.
- Úristen, túl korai volt. Hogy képzeltem ezt? - sziszegi és eltávolodik, majd a kocsira csap, mire ugrok egyet és rögtön fel is eszmélek. Faith, te és az a stressz helyzetes leblokkolásod...a vizsgákon is folyton ez volt. Mire észbe kapok, Harry már a kocsiban ül, feje pedig a kormányon pihen.
- Basszus.. Basszus… Basszus - hajtogatom, majd megkerülöm a kocsit, kinyitom Harry ajtaját, vállait megfogom, hátradöntöm, és az ölébe férkőzöm. Cselekedeteimet meglepetten nézi végig és kérdőn rám pillant. Szomorúságot és kis dühöt vélek felfedezni íriszeiben, ezért megsimítom az arcát és nyugtatóan elmosolyodom.
- Igen! - motyogom, majd közelebb hajolok és lágyan szájára tapasztom ajkaimat. Először nem csókol vissza, majd miután észbe kap, csípőmre fonja kezeit és mohón visszacsókol. Lassan elválok, de gyorsan visszahúz. Belekuncogok a szájába, mire elmosolyodik. Adok rá egy apró puszit és a szemeibe nézek, amik immáron boldogságot tükröznek.
- Bocsi, hogy megijesztettelek, de tudod, hogy stressz helyzetben leblokkolok! - kacagok, majd karjaimat a nyaka köré fonom és haját kezdem birizgálni.
- Kiment a fejemből - mosolyodik el lassan, én pedig a mellkasára hajtom a fejemet.
- Holnap dolgozol? - kérdezi, én pedig elmosolyodom, ahogyan berezonál a mellkasa a fejem alatt mély rekedtes hangjától.
- Kettőre kell bemennem - motyogom.
- Átmegyünk Liam-hez. Ott lesz az összes srác, Zayn kivételével.
- Jól hangzik! - vigyorgok.
- Mostanában nem töltünk annyi időt együtt és te sem voltál ott nekem..

- Miért nem vagytok együtt? - kérdezem és a hajába túrok. Nem tudok betelni vele, annyira puha...
- Nem tudom. Mindenkinek más dolga van...
- Harry ez így nem jó. Ne hanyagoljátok el egymást.
- Tudom. De most nekem te vagy a legfontosabb és hogy rendbe hozzam azt a sok szart, amivel megbántottalak.
Válaszul csak hozzábújok és egy puszit nyomok a mellkasára.
- Nálam alszol? - kérdezi.
- Ez nem gyors egy kicsit? - nézek fel rá aggódva.
- Csak alszunk kislány, mint tegnap éjszaka. Perverz vagy, nem gondolod? - vigyorog pimaszul mire a mellkasára csapok és átküzdöm magamat az anyós ülésre. A hazaúton kicsit elbóbiskolok, és már csak arra eszmélek fel, hogy Hazz az ölébe kap, majd berúgja a háza ajtaját és felvisz az emeletre.
- Aludj gyönyörűm - ad puszit a homlokomra.
- Át kell öltöznöm - motyogom.
- Szívesen megcsinálom! - vigyorog a képembe.
- Köszi nagyfiú, megy egyedül is! - paskolom meg az arcát mire durcisan elsétál a fiókjához, kivesz egy boxert és egy pólót, majd az arcomba dobja őket.
- Ez kedves volt - motyogom, majd kiveszem az arcomból a ruhaneműket és felállva leöltözök, átveszem Harry cuccait és mélyen beszívom férfias illatát, amit úgy imádok. Vigyorogva végignézi cselekedeteimet és leveszi a pólóját.
- Csukd be a szádat szépség - kacsint, majd letolja a nadrágját is én pedig kuncogva a párnába fúrom a fejemet. Pár másodperc múlva besüpped az ágy és egy erős kar karolja át a derekamat, majd magához húz.
- Jó éjt göndörke - nézek fel rá és megrebegtetem a szempilláimat.
- Nem gondoltam át ezt - csóválja a fejét és egy párnát helyez ágyéka elé, úgy ölel át.
- Perverz vagy - sutyorgom a mellkasába, amire adok egy puszit is.
- Ne ingerelj - morogja rekedtesen, majd lekapcsolja a lámpát.
- Fogd vissza magad hajas baba.
- Faith - dörmögi.
- Befejeztem – nevetek, aztán elhelyezkedem és lehunyom a szememet.
- Jó éjt gyönyörűm - hallom félálomban a hangját, majd elnyom az álom.