~Chapter 22.~

Faith szemszöge:

Reggel telefoncsörgésre ébredek. Nyögök egyet, majd kinyitom a szemeimet és az én zöld szemű hercegemet pillantom meg, aki telt rózsaszín ajkaival éppen elküldi a vonal túlsó végén lévő felet a búsba.
- Ki volt az? - ásítom és jobb karomat a hasára helyezem, majd hozzábújok.
- Valami producer...fogalmam sincs, de nem is érdekel most - nyom egy puszit a fejemre és magához von.
- Mikor megyünk a srácokhoz?
- Amint elkészültünk - mondja rekedten és felém tornyosul, mire felkuncogok.
- Higgadj le te hajas baba - túrok a hajába mire morog egyet és a nyakamhoz hajol. Nedves puszikkal árasztja el az ott lévő bőrt, én pedig nem bírom türtőztetni magamat és egy kéjes nyögést kiengedek ajkaim közül, amire ő egy vigyorral válaszol.
- És még én kínozlak... - forgatom a szemeimet. - Na, szállj le rólam! - tolom el a mellkasánál, de meg sem moccan.
- Nem megyek veled sehova! - fenyegetem meg.
- Ohh, dehogynem! – kacag, ezzel pedig megvillantja hófehér fogait és cuki gödröcskéit.
- Előtted öltözök fel, ha elengedsz - bökök az arcára, mire szó nélkül ledől mellém.
- Várom a showt! - vigyorog pimaszul és feje alá teszi mindkét kezét. Megcsóválom a fejemet, majd lassan felállok, felveszem a ruháimat és elszámolok magamban háromig, aztán amilyen gyorsan csak tudok, besprintelek a fürdőbe, az ajtót pedig gyorsan magamra zárom.
- Ez nagyon rossz ötlet volt édes! - hallom Hazz-t, mire felnevetek.
- Így jártál! - kiabálok ki.
Csend telepedik a házra miközben leveszem Harry pólóját magamról. Ez fura... Harry nem tud ilyen csendben lenni. Halk lépteket hallok, majd egy kulcsot a zárban mire nevetve a zuhanyzóba szaladok és elhúzom az ajtót.
- Hjjaj...nagy hiba volt ez szépségem... - a homályos üvegen keresztül látom, ahogyan megcsóválja a fejét. Pólóját a melltartóm elé szorítom és kipirulva várom. Mikor ideér, elhúzza az ajtót, én pedig felsikkantok, mikor megragadja a csípőmet és a falnak szorít.
- Elszöksz előlem? - dörmögi a fülembe, én pedig már alig tudom visszafogni magamat, hogy ne itt essek össze. Bár testét úgy hozzám préseli, hogy esélyem sem lenne... 
- Szóval? - emeli fel a szemöldökét.
- Eszembe se jutott - mondom mosolyomat visszafojtva.
- Akkor jöjjön a büntetés! - vigyorodik el, majd érzem, ahogyan a vízcseppek eláztatják a hajamat és úgy mindenemet.

- Harold! Elázik a fehér neműm! - hisztizek és végignézek magamon. Hazz elismétli a cselekedetemet, én pedig piros leszek, mint egy érett paradicsom.
- Ennek örülök - morogja a fülembe, majd megpuszilja a nyakamat, amibe beleborzongok. Sikere láttán elmosolyodik, majd állam alá nyúl, a szemeimbe néz, majd lassan ajkaimra tapad, bal kezével pedig vizes tincseim közé túr. Karomat a nyaka köré fonom és én is beletúrok a hajába, majd óvatosan meghúzom, amire felmorog és ágyékát az enyémnek nyomja, ahol megérzem dudorodó férfiasságát. A szájába nyögök és kicsit elválok tőle.
- Harry, nem fogjuk tudni visszafogni magunkat - lihegem és mellkasára tapasztom a kezeimet.
- Menj, még lehet - nevet fel, majd elzárja a vizet, én pedig mosolyogva lépek ki a kabinból, ahol már elég fülledt volt az idő, így most jól esik a testemnek az a hűvös, ami megcsap. Megtörölközöm, majd leveszem a fehér neműmet és kiakasztom száradni, én pedig magamra kapom Harry egyik pólóját, ami az ágyon fekszik.
- Ne törődj vele bébi, hogy most akartam felvenni - hallom meg rekedt hangját a fürdő felől, mire elvigyorodok és sunnyogva odasétálok.
- Ne haragudj - görbítem le az ajkaimat mire szemei ismét elsötétülnek hasonlóan, mint a zuhany alatt. Vizes hajába túr, majd csípőmre vezeti kezeit.
- Nem haragszom, de ne csináld ezt, mert így is kemény vagyok miattad – sóhajt, majd szemeimbe nézve elvigyorodik.
- Ne húzd fel a pólómat, mert nincs rajtam bugyi - csapok a kezére, ami éppen az oldalamon vándorol. Szemei kikerekednek, majd elenged és a szekrényéhez lép.
- Te most ezt direkt csinálod. Miért nem fekszel egyből meztelenül az ágyamra? - hadonászik felháborodva, mire felkuncogok.
- Adj egy melegítő gatyát - vonom meg a vállamat.
- Nagy lesz rád. És amúgy meg mindegy, mert tudni fogom, hogy az alatt nincs bugyi és meg fogok őrülni - mondja, miközben belebújik egy kék ingbe.
- Szörnyű vagy - panaszolom és leülök az ágyára.
Idesétál, majd leül és az ölébe von, én pedig a mellkasának dőlök és a madarakat ábrázoló tetkóját kezdem körberajzolgatni.
- Több lett a tetkód - motyogom.
- Varrattam pár dolgot az óta..
- Ez mi? - vonom össze a szemöldökömet a Late Late Show feliraton, ami a karján helyezkedik el. 
- Egy játék volt a showban és elvesztettem - mosolyodik el és megcirógatja az oldalamat, ahol a tenyere pihen.
- Nem is te lennél - kuncogok, és a mellkasába fúrom a fejemet.
- Köszi, ez kedves volt! - vág művigyort, mire felemelem a fejemet és egy puszit nyomok a szája sarkába.
- Mutatok valamit - jelentem ki magabiztosan és az arcába nyomom a csuklómat, amin egy ugyanolyan madár díszeleg, mint amilyen az ő kulcscsontjainál van. A tetkóra néz, majd rám és eltátja a száját.
- Mi van Styles? Elvitte a cica a nyelvedet? - cukkolom nevetve.
- Ezt hogy nem vettem még észre? - kérdezi és végig simít rajta.
- Nem tudom - vonok vállat.
- Miattam?
- Igen. A kapcsolatunkat ábrázolja. Akárhányszor ránézek, te és az a sok közös utazás jut eszembe...
- Elképesztő vagy, ugye tudod? - mosolyodik el.
- Mondták már páran.. - tűnődök el, mire felnevet.
- Na és ha már itt tartunk... Milyen pasijaid voltak? - vonja össze a szemöldökét.
- Nem volt egy pasim sem. Csak páran próbálkoztak, de... rá kellett jönnöm, hogy ők nem az eseteim..
- És ki az eseted? - vigyorodik el magabiztosan.
- Ryan Reynolds, de ez most hogy jön ide? - kérdezem pimaszul.
- Nagyon pimasz vagy ma - nevet fel, majd leborít az ágyra.
- Megesik! - öltöm rá a nyelvemet.
- Na, gyere várnak ránk a srácok! - nyújtja a kezét, amibe belekapaszkodok, majd megkapom a száraz fehérneműimet, felöltözök és útnak indulunk Liam házához...

✖✖✖

A házba beérve, Niall ordítására leszünk figyelmesek, majd már csak azt vesszük észre, hogy a szöszi egy pizzás dobozzal felfut a lépcsőn.
- Niall, hozd vissza a kaját! Harry és Faith még nem is ettek! - kiabál utána Louis. Elnevetem magamat és konstatálom, hogy Niall semmit sem változott.
- Szia! - szólalok meg.
- Faith! Helló! Bocsi, de nem lesz kajátok! - pillant a lépcső felé, majd vissza ránk.
- Nem baj - mosolyodom el és gyorsan megölelem.
- Csá haver! - pacsizik le Hazz-al, majd beterel a nappaliba, ahol Liam ücsörög az Xbox előtt. Odaszökdécselek és lehajolok megölelni.
- Sziasztok! Kaja nincs, de pia van a hűtőben, ismeritek a járást.
- Vezetek - huppan le Hazz a kanapéra.
- Igyál nyugodtan majd én vezetek - mosolygok rá és leülök mellé.
- Nem kell, úgyis este megyünk a srácokkal bulizni! - vigyorodik el.
- Igen? És ezt most tudom meg? - nézek rajtuk végig.
- Hát, öhm, még hozzá kell újból szoknom a dolgokhoz - húz közelebb és egy puszit hint a hajamba.
- Ti jártok? - vonja össze a szemöldökét Lou.
- Hát...igen - vonom meg a vállamat pirulva.
- Ohh, gratulálunk! - áll fel Liam és megölelget minket.
- Öhm, Liam...ez fura - nevetek fel.
- Jól van, na! - durcizik.
- Hol van Cheryl? - kérdezi Hazz.
- Amerikában lesz koncertje ma este.
- Ohh, akkor innen fúj a szél! Kiélvezed a szabadságodat! - nevetek fel.
- Figyu Faith, nincs kedved ott aludni nálunk ma este Dan-el? - teszi fel a kérdést Lou.
- Hát...nekem jó!
- Csak mert összekaptunk és meg kéne puhítani, mert holnap lesz a nagy nap és nem akarok besülni - nevet fel kínosan.
- Végre Tommo bekötik a fejed! Nagyon szívesen leszek a békítő! - vigyorgok.
- Akkor ez meg is van! Te sem leszel egyedül és Louis sem fogja végig aggódni az estét! - vigyorog Hazz.
- Valahogy úgy..de öt óra felé végzek és valaki átvihetne oda - nézek körbe.
- Majd én elmegyek érted - jelenti ki Lou.
- Oké - vonok vállat és sóhajtva Harry mellkasára teszem a fejemet.

Niall jelenik meg pár perccel később csámcsogva.
- Jól laktál haspók? - nevetek fel.
- Szia Faith! Nem - rázza meg a fejét és leül az Xbox elé.
- Azt valahogy gondoltuk! - szólal meg Harry.
- Na, valami meccset nyomjunk már! - ül oda Louis is.
- Hol van Danielle? - vonom össze a szemöldökömet.
- Elrohant. Hívogattam, de nem vette föl és nem tudtam mit csinálni - von vállat.
- Min vesztetek így össze?
- Van egy lány, aki gyerekkori barátnőm és kicsit belém van zúgva...
- Ahha.. És?
- Elmentem vele kávézni és készültek rólunk képek...
- Értem. És nem vagy százas. 
- Csak egy gyerekkori barát! Miért fújja ezt fel minden nő? - csattan fel.
- Te örülnél, ha Dan a gyerekkori barátjával töltené a napot, akiről tudod, hogy szerelmes belé? - kérdezem, mire csöndben marad.
- Na, én is úgy gondoltam! Most pedig tessék, hívd fel ezzel - nyújtom át az én telefonomat. Rám néz, majd elmosolyodik és kiveszi a kezemből. 
- Mindjárt jövök - sétál a másik szobába.
- Kis kerítőnőm - vigyorog Harry és egy puszit küld felém, amit viszonozok.
- Styles a képernyőre figyelj, mert lealázlak! - szólal fel Liam.
- Ahhoz korábban kell felkelned Payne! - nevet fel, majd a könyökével meglöki a fiút, mire kiesik a kezéből a kontroller.
- Megöllek! - vetődik rá Liam.
- Fiúk, hagyjátok abba! - forgatom a szemeimet, majd felállok és kiveszem a kezükből a kontrollert.
- Héj! - duzzog Hazz.
- Szörnyűek vagytok, ugye tudjátok? - nézek a két kiskutyaszemekkel rám meredő fiúra és visszaadom, amit elvettem.
- Okosan! - fenyítem be őket, majd felkapom a fejemet, amikor meghallom fentről Louis kiabálását. Felrohanok a fokokon, majd a hang irányába megyek, azaz a stúdióba.
- Kicsim, hányszor mondjam el, hogy szeretlek, és csak te kellesz nekem? - mondja és kifújja a levegőjét fáradtan.
Danielle mond valamit neki, mire Louis megrázza a fejét.
- Tudom, hogy nem bízol bennem és tudom, hogy adtam rá elég okot, de sohasem csalnálak meg.
Leülök az egyik bőr forgószékbe és kíváncsian figyelni kezdek.
- Figyelj, ma este Faith ott alszik és elmondhatod neki, hogy mekkora rohadék vagyok, de ő is biztosítani fog róla, hogy nincs senkim, csakis te - sóhajt. Ennyire komoly a helyzet? Ahh Tomlinson te és a csajozásaid...
- Jó, nem akarok tovább veszekedni. Lerakom - jelenti ki, majd kinyomja.
- Na, gyere te hős szerelmes! Beszéljünk! Mi ez az egész? - könyökölök a térdeimre és figyelmesen hallgatni kezdem.
- Voltam pár buliba, megint kimaradtam pár este a lánykérés szervezése miatt és vannak képek pár buliról meg most volt ez a gyerekkori barát is... Nem bízik meg bennem és ezért nem hibáztathatom...
- De...ha tudod, hogy mit hibázol, miért követed el?
- Nem tudom. Le kéne már ragadnom egynél, ezért is kérem meg a kezét. Szeretem.

- Tudom Tommo - mosolyodok el.
- Már csak holnapig kéne kibírnia... Ezért is ki van akadva, hogy nem lépünk sehova...
- Beszélek vele, szólok pár jó szót az érdekedben és holnap simán fog menni minden! - vigyorgok rá, majd felállok, és jó szorosan megölelem.
- Na, menjünk le, mert a többiek azt hiszik elnyelt minket a föld - mosolyodik el és átnyújtja a telefonomat, amit zsebre vágok.
- Már azt hittük lehúztátok magatokat a vécén! - nevet fel Hazz, mikor leérünk.
- Csak leharapták a fejemet, semmi extra! - vonja meg a vállát Louis.
- Majd Faith intézi, ne aggódj haver! - mosolyog rá Liam.
- Na, azért annyira ne bízzatok ebben! - nevetek fel és csatlakozom hozzájuk játszani.

✖✖✖

A délelőttöt a fiúkkal töltöm, majd Harry eldob dolgozni, öt órakor pedig Louis jön értem és elvisz hozzájuk.
- Menj csak, itthon van, én nem merek, mert leordibál.. - nevet fel Louis miközben befordul a házuk kapuján.
- Amúgy ennek az egésznek az sem tesz jót, hogy mész bulizni...
- Nem vagyok jó konfliktus megoldásban...szegényt mindig leteremtem, ha én vagyok a hibás, ha nem..
- Ahh Tomlinson, nem lehet veled könnyű az élet! – sóhajtok, majd otthagyom a fiút, had gondolkozzon, és besétálok a házba.
- Danielle! - kiabálom el magamat és pár másodperc múlva dübörgést hallok meg a lépcső felől, majd meglátom az én gyönyörű barátnőmet, aki melegítőben és Louis pólójában van.
- Szia! - katapultál a nyakamba és megszorongat.
- Szia! Ez Louis pulcsija? - nem tudok elmenni e mellett szótlanul. Ez oltári cukii..
- Igen - süti le a szemét. - Attól még hogy egy fasz, nagyon is hiányzik.. - vonja meg a vállát szomorúan.
- Naa, gyere, beszéljünk - fogom meg a karját és a nappaliban lévő hatalmas kanapéra húzom.
- Szóval most mi is van? - kérdezem kíváncsian. Sóhajt egyet, majd a póló alját kezdi piszkálni.
- Hát...sokat telefonálgatott úgy, hogy kiment a szobából és én nem halhattam... nem jött haza, csak hajnalban, feszült volt és kezdtem aggódni. Aztán megláttam a cikkeket meg a híreket, amik szerint a gyerekkori legjobb barátnőjével sétálgatott és kávézott, így kiosztottam és elküldtem itthonról - a szavak csak úgy ömlenek a szájából, én pedig elgondolkozom. A titkolózás a lánykérés szervezése miatt volt, azzal tisztában vagyok, az a lány pedig csak egy barát és Louis tényleg szerelmes ebbe a nőbe itt mellettem... Okos Tommo, most nincs semmi sarad..
- ...és ennyi - fújja ki a levegőjét.
- Igen, ez mind féltékenységre ad okot, de nyugodj meg. Félreérted ezt az egészet és nemsokára minden kitisztul, addig is békülj ki azzal az idiótával még a buli előtt, mert le fogja inni magát a sárgaföldig.
- Tudom...de biztos, hogy nem csal meg? - néz rám könnyes szemekkel..
- Szó sincs róla! Nyugi! Ő hűséges és nagyon szeret téged, hidd el nekem! - mosolyodom el.
- Úgy imádlak! Hol voltál ebben a két évben? Párszor elég nagy szükségem lett volna rád! - motyogja és megölel.
- A padlón voltam - nevetek fel, mire rosszallóan megcsóválja a fejét és a kezébe veszi a telefont.
- Ha nem haragszol, felhívom morgót - kuncog fel és a füléhez emeli a készüléket.
- Szia - szól bele félénken.
- Sajnálom, hogy leteremtettelek, de eléggé kiakasztottál - sóhajt és felhúzza a lábait, majd egyik kezével átkarolja azokat.
- Mit keresel Liam-nél? - vonja össze a szemöldökét és az ajkába harap, miközben a leendő vőlegényét hallgatja. Annyira örülök nekik…
- Oké. Vigyázz magadra, holnap találkozunk. Ne rúgj be! - fenyíti be és hátradönti a fejét, majd a plafont bámulva folytatja.
- Én is szeretlek. Szia - mondja, majd leteszi.
- Na? - kérdezem kíváncsian.
- Liam-nél van, nemsoká indulnak az éjszakába és már nem jön haza - vág fancsali képet.
- De szent a béke?
- Igen. Azt hiszem! - nevet fel.
- Helyes! - bólintok és ebben a pillanatban megszólal a telefonom.
Meg sem nézve ki hív, végighúzom az ujjamat a képernyőn és a fülemhez emelem a készüléket.
- Szia gyönyörűm! Ügyes vagy, Louis majd ki csattan! - hallom meg Hazz mély rekedtes hangját.
- Profi vagyok! - kuncogok.
- Hiányzol - mondja halkan, mire elmosolyodom.
- Jajj Hazz, ne nyálaskodjál már! - hallom meg Louis hangját, mire felnevetek.

- Szia Faith! – most már nála van Harry telefonja.
- Szia Lou - köszönök kuncogva.
- Köszi, hogy megpuhítottad nekem azt a hiszti gépet otthon! Leköteleztél! - hallom a hangján, hogyha nem lenne füle, most körbevigyorogná a fejét.
- Nincs mit! Vagyiiis cserébe jó lenne, ha figyelnél Harry-re és nem hagynád, hogy lerészegedjen, a csajokat pedig kapard le róla.
- Ezzel csak annyi baj van, hogy én tuti leiszom magamat, de majd szólok Liam-nek! - nevet fel.
- Szörnyűek vagytok! Na, add vissza a bongyort - mondom mire Danielle mellettem és Louis is a vonal másik felén felnevetnek.
- Rohadj meg Tommo! - hallom meg újra Hazz hangját.
- Szóval ott tartottunk, hogy te is hiányzol nekem. De nem állok veled szóba, ha holnap olyan híreket hallok!
- Csajok közelébe sem megyek!
- Hallottam már ezt! - kuncogok.
- Harry, tedd már le! - hallom meg Liam-et.
- Na jó, mennem kell, majd beszélünk! - kezd búcsúzkodni.
- Vigyázz magadra! Szia! - köszönök el és lerakom. Danielle vigyorogva méreget.
- Mi van? - nevetek fel.
- Olyan aranyosak vagytok!
- Ne kezdd! - rázom meg a fejemet.
- Oké! Csináljunk valami kaját akkor! - indul a konyha irányába, én pedig szorgosan felpattanok, utána sietek és nekiállunk valami finomságot készíteni magunknak vacsira.