Faith szemszöge:
Reggel elég nyúzottan kelek.
Fogalmam sincs, mi bajom van, de a harmadik ébresztőm után is visszateszem a fejemet a párnára. Danielle
sem lehet korán kelő típus, hisz ő még az én ébresztőmre
sem kelt fel. Azt hiszem, teljes mértékben összeillenek Lou-val.
Nagy nehezen feltápászkodom, és az órára pillantok. Fél tizenegy van. Megdörzsölöm a szemeimet és ásítok egy nagyot. A kezembe veszem a telefonomat, de csalódottan látom, hogy nem jött egy üzenet, és hívás sem. Kifújom a levegőt és megbökdösöm a lányt mellettem. Ez tuti nem él…
- Danielle.. - suttogom, de semmi.
- Danielle Campbell! - mondom hangosabban, mire kipattannak a szemei és rám mered.
- Mi van? - könyököl fel.
- Reggel – kuncogok, kómás fején.
- Hagyjál - int le és magára húzza a takarót. Még jó, hogy délutánra kell ma is bemennem...
- Hát ha nem, akkor nem - vonom meg a vállamat, majd kiszállok az ágyból és lecsoszogok a konyhába. Felteszem a kávét főni, majd megkenek egy mogyorókrémes kenyeret és azt rágcsálva ülök le a bárpulthoz. Pár másodperc csönd után a gép jelzi, hogy kész a koffeinbombám, ezért kiöntöm magamnak egy kis csészébe, ízesítem, és a kanapéra vetődöm. A tévét bekapcsolom, ahol a srácok jönnek velem szemben.
- A híres fiúbanda négy tagja tegnap este kirúgtak a hámból, barátnőiket otthon hagyva! Az egyik neves szórakozóhelyen töltötték az éjszakát, pár lány társaságában. Niall Horan-t a fotósok hajnali két óra körül látták távozni egy barna hajú, csinos lány társaságában, a többi fiú reggelig a klubban maradt, ahonnan testőrök kíséretével távoztak illuminált állapotban!
- Hm..Styles figyellek! - morgom magamban és az előbbieken jár az eszem. Pár lány társaságában töltötték az éjszakát. Vajon kik lehetnek azok, és mi történt a klub falai között, ahol nincsenek paparazzik? És máris kezdem.. Régen is sokat voltam féltékeny, de nem tehetek róla. Egy félisten pasim van, több millió rajongóval... Természetes, hogy félek. Sóhajtok egyet, majd megiszom a kávém utolsó pár kortyát, beteszem a mosogatógépbe a csészét és felfelé indulok. Danielle már a fürdőben készülődik, ami amúgy nekem sem ártana, így bemegyek hozzá.
- Nyugodtan használd a sminkcuccaimat, ha kell - mondja, majd lecsavarja a szempillaspirál kupakját és a szájával „o” alakot formázva, festeni kezdi a szempilláit.
- Köszi - vigyorodok el, majd elkezdem a műveletet. Tíz perc múlva elégedetten vigyorgok a tükörre és kimegyek a szobába, visszavenni a cuccaimat, ugyanis a fehér neműmben aludtam. Mert miért ne? Erősködött ugyan Dan, hogy ad pizsit, de nekem tökéletes volt így is. Mikor kész leszek, a kezembe veszem a telefonomat és Harry számát bepötyögve a fülemhez emelem azt. Hosszas csengés után egy női hang szól bele, mire az ereimben megfagy a vér.
- Haló? - sóhajt bele hangosabban, ugyanis az első megszólalását elnyomta a fülemben dobogó vér.
- Ahh, Harry még alszik, hívd máskor - mondja, nekem pedig visszajön a hangom.
- Ki vagy te?
Nagy nehezen feltápászkodom, és az órára pillantok. Fél tizenegy van. Megdörzsölöm a szemeimet és ásítok egy nagyot. A kezembe veszem a telefonomat, de csalódottan látom, hogy nem jött egy üzenet, és hívás sem. Kifújom a levegőt és megbökdösöm a lányt mellettem. Ez tuti nem él…
- Danielle.. - suttogom, de semmi.
- Danielle Campbell! - mondom hangosabban, mire kipattannak a szemei és rám mered.
- Mi van? - könyököl fel.
- Reggel – kuncogok, kómás fején.
- Hagyjál - int le és magára húzza a takarót. Még jó, hogy délutánra kell ma is bemennem...
- Hát ha nem, akkor nem - vonom meg a vállamat, majd kiszállok az ágyból és lecsoszogok a konyhába. Felteszem a kávét főni, majd megkenek egy mogyorókrémes kenyeret és azt rágcsálva ülök le a bárpulthoz. Pár másodperc csönd után a gép jelzi, hogy kész a koffeinbombám, ezért kiöntöm magamnak egy kis csészébe, ízesítem, és a kanapéra vetődöm. A tévét bekapcsolom, ahol a srácok jönnek velem szemben.
- A híres fiúbanda négy tagja tegnap este kirúgtak a hámból, barátnőiket otthon hagyva! Az egyik neves szórakozóhelyen töltötték az éjszakát, pár lány társaságában. Niall Horan-t a fotósok hajnali két óra körül látták távozni egy barna hajú, csinos lány társaságában, a többi fiú reggelig a klubban maradt, ahonnan testőrök kíséretével távoztak illuminált állapotban!
- Hm..Styles figyellek! - morgom magamban és az előbbieken jár az eszem. Pár lány társaságában töltötték az éjszakát. Vajon kik lehetnek azok, és mi történt a klub falai között, ahol nincsenek paparazzik? És máris kezdem.. Régen is sokat voltam féltékeny, de nem tehetek róla. Egy félisten pasim van, több millió rajongóval... Természetes, hogy félek. Sóhajtok egyet, majd megiszom a kávém utolsó pár kortyát, beteszem a mosogatógépbe a csészét és felfelé indulok. Danielle már a fürdőben készülődik, ami amúgy nekem sem ártana, így bemegyek hozzá.
- Nyugodtan használd a sminkcuccaimat, ha kell - mondja, majd lecsavarja a szempillaspirál kupakját és a szájával „o” alakot formázva, festeni kezdi a szempilláit.
- Köszi - vigyorodok el, majd elkezdem a műveletet. Tíz perc múlva elégedetten vigyorgok a tükörre és kimegyek a szobába, visszavenni a cuccaimat, ugyanis a fehér neműmben aludtam. Mert miért ne? Erősködött ugyan Dan, hogy ad pizsit, de nekem tökéletes volt így is. Mikor kész leszek, a kezembe veszem a telefonomat és Harry számát bepötyögve a fülemhez emelem azt. Hosszas csengés után egy női hang szól bele, mire az ereimben megfagy a vér.
- Haló? - sóhajt bele hangosabban, ugyanis az első megszólalását elnyomta a fülemben dobogó vér.
- Ahh, Harry még alszik, hívd máskor - mondja, nekem pedig visszajön a hangom.
- Ki vagy te?
- Adriana Moore - vinnyog, mire
elkap a düh. Ki ez és miért van
Harry-vel? Tudtam, hogy rossz döntés volt belemenni ebbe az egészbe. Rácsapom a telefont
és leroskadok az ágy szélére.
- Figyu Faith.. - jön ki jó kedvvel Dan a fürdőből, de mikor meglát, rögtön elkomorodik és idesiet.
- Mit csinált? - kérdezi, és a hátamat kezdi simogatni.
- Felhívtam és egy lány vette fel. Valami Adriana...
- Kitépem annak az idiótának az összes haját! Kinyírom! - pufog, majd a kezébe veszi a telefont és felhív valakit, gondolom Louis-t.
- Szia bébi - köszön bele.
- Louis, már megint sokat ittál, hallom a hangodon! Csak úgy gyere haza, ha kijózanodtál! Hol vagytok?
- Inkább odamegyünk - mondja kis hallgatás után, és lerakja.
- Nem. Vigyél haza - nézek rá.
- Ahogy akarod, de ez biztos egy félreértés lesz!
- Nem érdekel már...
- Nem úgy nézel ki drágám. Tudom, hogy szereted...túlságosan is.
Sóhajtok egyet és nem bonyolódok veszekedésbe, mert tudom, hogy igaza van. Szeretem azt az idiótát és akármit csinál, szeretni is fogom..
- A nővéremhez megyek, mert otthon fog keresni először - motyogom, majd felállok.
- Gyere, menjünk! - fogja meg a kezemet és el sem enged, míg le nem érünk a kocsihoz. Húsz perc alatt leszállít a nővéremhez, és a lelkemre köti, hogy ne csináljak hülyeséget, majd elenged.
- Hahó! - lépek be az ajtón.
- Konyhaa! - üvölti Alice.
Belépek, majd odasétálok és egy puszit nyomok az arcára, aztán az egyik széken foglalok helyet.
- Naaa, mi ez a bánatos fej? Az az idióta csinált valamit? - kezd méregetni és felül mellém a bárszékre.
- Ki más? - nevetek fel szomorúan.
- Mesélj - sóhajt.
- Összejöttünk tegnap és elmentek bulizni, ma pedig egy csaj vette fel a telefonját és azt mondta, hogy még alszik..
- Most szívem szerint azt mondanám, hogy hagyd a fenébe, de nagyon jól tudom, hogy ez nem ilyen könnyű, mivel szereted...
Elhúzom a számat és a pultra hajtom a fejemet.
- De miért pont őt? - nyígom.
- Mert idióta vagy, de ez most mindegy. Szóval... - kezdi, mikor megszólal a telefonom. Harry neve áll a kijelzőn. Segítség kérően a nővéremre nézek, aki felteszi a kezeit védekezésképpen.
- Ha én veszem fel, rájön, hogy itt vagy...
- Mit csináljak? - nézek rá.
- Vedd fel és beszéld meg vele. Lehet, hogy félreértettél valamit..
Megrázom a fejemet, majd elhúzom az ujjamat a képernyőn és a fülemhez emelem a telefont.
- Faith! Hála istennek, hogy felvetted!
- Nem a nőcskéddel vagy? - kérdezem élesen.
- Milyen nőcske?
- Aki felvette a telefonodat. Valami Adriana..
- Niall... - morogja halkan.
- Ne próbáld senkire sem rákenni! Válaszolj!
- Adriana az a lány, akit Niall hazahozott az éjszaka. Itt vagyunk nála és igazából fogalmam sincs, miért vette fel a telefonomat...
- Ahha..
- Kérlek, higgy nekem! Faith..most kaptalak vissza..szerinted megcsalnálak??
- Nem tudom.. Én már nem tudok semmit Harry.. - szipogom.
- Hol vagy? - kérdezi mély hangján.
- Miért?
- Azt kérdeztem, hogy hol vagy? Danielle itt van, te meg nem!
- A nővéremnél - sóhajtom.
- Odamegyek..
- Harry.. - kezdem, de már le is csapta a telefont. Nagyszerű.
- Na? - kérdezi kíváncsian Alice.
- Állítólag Niall ribanca.
- Na, látod!
- De miért vette fel Harry telefonját? Ahj Alice, szétmar a féltékenység.. - kezdek hisztizni.
- Jaaj, ne legyél már hisztis picsa! - forgatja meg a szemét.
- Jó! Rosie?
- Bölcsiben, az apja meg dolgozni.
- Áhh..szóval egyedül vagy?
- Valahogy úgy! - mosolyodik el. Dudaszóra leszünk figyelmesek, én pedig az ablakhoz megyek és elhúzom a függönyt. A Range Rover áll előttünk.
- Asszem’ megyek - sóhajtom.
- Vigyázz magadra! - ölel meg, majd kituszkol az ajtón. Jó kis testvér.. Lassan a kocsihoz lépkedek, majd beszállok. Hazz komoran a kormányon dobol, és nem néz rám.
- Harry.. - kezdek bele, de félbeszakít.
- Rohadtul nem bízol bennem.
- Mégis hogy bíznék? - sóhajtok fel.
- Hogy? Úgy hogy a barátnőm vagy! - förmed rám.
- Egy napja. Mégis mit kéne gondolnom, amikor egy csaj veszi fel a telefont helyetted?? Hm??
Megrázza a fejét, majd elindul, mert tudja mi jár a fejemben.. Az, hogy azon nyomban ki akarok szállni.
- Azt szeretnéd, hogy ez a kapcsolat olyan legyen, mint régen. Tudom.. - motyogom.
- Figyu Faith.. - jön ki jó kedvvel Dan a fürdőből, de mikor meglát, rögtön elkomorodik és idesiet.
- Mit csinált? - kérdezi, és a hátamat kezdi simogatni.
- Felhívtam és egy lány vette fel. Valami Adriana...
- Kitépem annak az idiótának az összes haját! Kinyírom! - pufog, majd a kezébe veszi a telefont és felhív valakit, gondolom Louis-t.
- Szia bébi - köszön bele.
- Louis, már megint sokat ittál, hallom a hangodon! Csak úgy gyere haza, ha kijózanodtál! Hol vagytok?
- Inkább odamegyünk - mondja kis hallgatás után, és lerakja.
- Nem. Vigyél haza - nézek rá.
- Ahogy akarod, de ez biztos egy félreértés lesz!
- Nem érdekel már...
- Nem úgy nézel ki drágám. Tudom, hogy szereted...túlságosan is.
Sóhajtok egyet és nem bonyolódok veszekedésbe, mert tudom, hogy igaza van. Szeretem azt az idiótát és akármit csinál, szeretni is fogom..
- A nővéremhez megyek, mert otthon fog keresni először - motyogom, majd felállok.
- Gyere, menjünk! - fogja meg a kezemet és el sem enged, míg le nem érünk a kocsihoz. Húsz perc alatt leszállít a nővéremhez, és a lelkemre köti, hogy ne csináljak hülyeséget, majd elenged.
- Hahó! - lépek be az ajtón.
- Konyhaa! - üvölti Alice.
Belépek, majd odasétálok és egy puszit nyomok az arcára, aztán az egyik széken foglalok helyet.
- Naaa, mi ez a bánatos fej? Az az idióta csinált valamit? - kezd méregetni és felül mellém a bárszékre.
- Ki más? - nevetek fel szomorúan.
- Mesélj - sóhajt.
- Összejöttünk tegnap és elmentek bulizni, ma pedig egy csaj vette fel a telefonját és azt mondta, hogy még alszik..
- Most szívem szerint azt mondanám, hogy hagyd a fenébe, de nagyon jól tudom, hogy ez nem ilyen könnyű, mivel szereted...
Elhúzom a számat és a pultra hajtom a fejemet.
- De miért pont őt? - nyígom.
- Mert idióta vagy, de ez most mindegy. Szóval... - kezdi, mikor megszólal a telefonom. Harry neve áll a kijelzőn. Segítség kérően a nővéremre nézek, aki felteszi a kezeit védekezésképpen.
- Ha én veszem fel, rájön, hogy itt vagy...
- Mit csináljak? - nézek rá.
- Vedd fel és beszéld meg vele. Lehet, hogy félreértettél valamit..
Megrázom a fejemet, majd elhúzom az ujjamat a képernyőn és a fülemhez emelem a telefont.
- Faith! Hála istennek, hogy felvetted!
- Nem a nőcskéddel vagy? - kérdezem élesen.
- Milyen nőcske?
- Aki felvette a telefonodat. Valami Adriana..
- Niall... - morogja halkan.
- Ne próbáld senkire sem rákenni! Válaszolj!
- Adriana az a lány, akit Niall hazahozott az éjszaka. Itt vagyunk nála és igazából fogalmam sincs, miért vette fel a telefonomat...
- Ahha..
- Kérlek, higgy nekem! Faith..most kaptalak vissza..szerinted megcsalnálak??
- Nem tudom.. Én már nem tudok semmit Harry.. - szipogom.
- Hol vagy? - kérdezi mély hangján.
- Miért?
- Azt kérdeztem, hogy hol vagy? Danielle itt van, te meg nem!
- A nővéremnél - sóhajtom.
- Odamegyek..
- Harry.. - kezdem, de már le is csapta a telefont. Nagyszerű.
- Na? - kérdezi kíváncsian Alice.
- Állítólag Niall ribanca.
- Na, látod!
- De miért vette fel Harry telefonját? Ahj Alice, szétmar a féltékenység.. - kezdek hisztizni.
- Jaaj, ne legyél már hisztis picsa! - forgatja meg a szemét.
- Jó! Rosie?
- Bölcsiben, az apja meg dolgozni.
- Áhh..szóval egyedül vagy?
- Valahogy úgy! - mosolyodik el. Dudaszóra leszünk figyelmesek, én pedig az ablakhoz megyek és elhúzom a függönyt. A Range Rover áll előttünk.
- Asszem’ megyek - sóhajtom.
- Vigyázz magadra! - ölel meg, majd kituszkol az ajtón. Jó kis testvér.. Lassan a kocsihoz lépkedek, majd beszállok. Hazz komoran a kormányon dobol, és nem néz rám.
- Harry.. - kezdek bele, de félbeszakít.
- Rohadtul nem bízol bennem.
- Mégis hogy bíznék? - sóhajtok fel.
- Hogy? Úgy hogy a barátnőm vagy! - förmed rám.
- Egy napja. Mégis mit kéne gondolnom, amikor egy csaj veszi fel a telefont helyetted?? Hm??
Megrázza a fejét, majd elindul, mert tudja mi jár a fejemben.. Az, hogy azon nyomban ki akarok szállni.
- Azt szeretnéd, hogy ez a kapcsolat olyan legyen, mint régen. Tudom.. - motyogom.
- Vagy legalábbis azt, hogy ne
légy ilyen távolságtartó és ne gyanakodj folyton arra, hogy megcsallak.
- Meg kell értened engem. Elhagytál. Egyedül voltam, és fogalmam sem volt, hogy mit tettem. Az önbizalmam a padlón van és a bizalmam sem olyan már, mint régen. Képzeld, bizonyítanod kell, mert félek - mondom ki egy szuszra, ő pedig csak csendben hallgat.
- És mielőtt azt hinnéd, hogy a hibátlan Harry Styles-nak nem kell semmit csinálnia, mert egyből megbocsájtok neki, rosszul hiszed. Megbocsájtottam, de felejteni nem felejtettem el semmit! Mi a biztosíték arra, hogy egy reggel nem hagysz itt és utazol a világ másik felére? - a mondandóm végére már a sírás kerülget, így csak szipogok párat és csendben az ablakon kezdek kibámulni.
- Mit kell tennem, hogy minden a régi legyen, és hogy boldog legyél mellettem? - kérdezi halkan, mire megborzongok.
- Még én sem tudom. Csak legyél őszinte, hűséges, és ami a legfontosabb, hogy szeress.
Nem szólal meg, amit szerintem jobban is tesz.
- Hová megyünk? - kérdezem.
- Hozzám - jelenti ki.
- Nagyon haragszol?
- Nem haragszom Faith, csak gondolkodom.
- Min??
- Muszáj ennyit kérdezősködnöd? - sandít rám mosolyogva.
- Nem - teszem karba a kezeimet.
- Remek. Besértődtél.
- Nem.
- Faith.. - nevet fel szenvedve.
- Jól esett ezt elmondani neked.
- Még valami, ami benned van? - húzza fel a szemöldökét.
- Nincs! - vigyorodok el.
- Biztos?
- Öhm..idióta vagy.
- Kösz! – nevet, majd befordul a házához. Végig megy a kis ösvényen és megáll a ház előtt.
- Hölgyem, megérkeztünk.
Felkuncogok, majd kikötöm magamat és kiszállok az autóból. Az óriási házba belépve, leveszem a cipőmet és a nappaliba sétálok, majd a kanapéra vetődök. Éppen kapcsolnám be a tévét, mikor eszembe jut valami.
- Basszus, Harry, mennyi az idő? - pattanok fel.
- Négy óra. Mert?
- Kettőre kellett volna mennem dolgozni! - csapok a homlokomra.
- Nem az eszedért szeretlek! - nevet fel, mire ráöltöm a nyelvemet.
- Most mi legyen?
- Telefonáljak vagy telefonálsz?
- Majd én! - mondom és előveszem a mobilomat. Bepötyögöm a főnököm számát és az ajkamat harapdálva várom, hogy felvegye. Pár csengés után beleszól.
- Szia Patrick! Figyelj, bocsi, hogy nem mentem be ma dolgozni, de nem éreztem jól magamat! - pillantok Harry-re, aki halkan nevet.
- Semmi baj Faith, maradj otthon holnap is, nehogy valami komoly legyen. Egyébként sincs most annyi munka.
- Köszönöm! Szia! - búcsúzok el és lerakom.
- Mázli, hogy Patrick-nek bejövök! - vigyorgok a göndörömre, aki összevonja a szemöldökét és közelebb jön.
- Ezt hogy érted? - kérdezi és magához von a derekamnál fogva.
- Háát, úgy, hogy párszor bepróbálkozott... - harapok az ajkamba és felnézek rá.
- Mit jelent az, hogy bepróbálkozott? - morogja.
- Egyszer elmentem vele vacsorázni, aztán majdnem megcsókolt.. - vonok vállat és érzem, hogy a derekamat szorosabban fogja.
- Régen volt Hazz és egyébként sem voltunk mi együtt... - sóhajtom.
- Ne dolgozz ott! - hajol a fülemhez és rekedten belesúgja, amitől a térdeim picit megremegnek.
- Harry... Jó munkahely, sokat keresek, így ott maradok.
- Sokat hallani olyan főnökökről, akik megerőszakolják az alkalmazottaikat..
- Patrick nem olyan.. Lekoppintottam és megértette.
- Ha valami olyat tesz, én a saját kezeimmel fogom megölni ugye, tudod? - simítja kezét az arcomra.
- Hol van az a cuki, romantikus, vicces Hazz? - emelem fel a szemöldökömet.
- Féltelek. Csak ennyi - enged el sóhajtva és a kanapé felé indul.
- Naaa, Harry.. - görbítem le a számat és utána iramodok, majd mikor leül, az ölébe mászok és rávigyorgok.
- Olyan vagy, mint egy kismajom! - nevet fel.
- Na, kösz szépen! - nézek rá csúnyán.
- Gyere ide, maki - karolja át a derekamat és magára húz. Fejemet a mellkasára hajtom és felsóhajtok.
- Figyelj, valami medencés bulit csapathatnánk a srácokkal! Nem? - csillannak fel a szemeim.
- De! Majd felhívom őket!
- Amúgy visszatérve a főnökösdire Styles...ha jól tudom, te is a főnököm voltál, mikor turnéztunk és jó párszor lefeküdtünk egymással - öltöm rá a nyelvemet.
- És le is fogunk még! - nevet fel, majd végigdönt a kanapén és szenvedélyesen megcsókol. Belekuncogok a szájába és elhúzódok tőle.
- Meg kell értened engem. Elhagytál. Egyedül voltam, és fogalmam sem volt, hogy mit tettem. Az önbizalmam a padlón van és a bizalmam sem olyan már, mint régen. Képzeld, bizonyítanod kell, mert félek - mondom ki egy szuszra, ő pedig csak csendben hallgat.
- És mielőtt azt hinnéd, hogy a hibátlan Harry Styles-nak nem kell semmit csinálnia, mert egyből megbocsájtok neki, rosszul hiszed. Megbocsájtottam, de felejteni nem felejtettem el semmit! Mi a biztosíték arra, hogy egy reggel nem hagysz itt és utazol a világ másik felére? - a mondandóm végére már a sírás kerülget, így csak szipogok párat és csendben az ablakon kezdek kibámulni.
- Mit kell tennem, hogy minden a régi legyen, és hogy boldog legyél mellettem? - kérdezi halkan, mire megborzongok.
- Még én sem tudom. Csak legyél őszinte, hűséges, és ami a legfontosabb, hogy szeress.
Nem szólal meg, amit szerintem jobban is tesz.
- Hová megyünk? - kérdezem.
- Hozzám - jelenti ki.
- Nagyon haragszol?
- Nem haragszom Faith, csak gondolkodom.
- Min??
- Muszáj ennyit kérdezősködnöd? - sandít rám mosolyogva.
- Nem - teszem karba a kezeimet.
- Remek. Besértődtél.
- Nem.
- Faith.. - nevet fel szenvedve.
- Jól esett ezt elmondani neked.
- Még valami, ami benned van? - húzza fel a szemöldökét.
- Nincs! - vigyorodok el.
- Biztos?
- Öhm..idióta vagy.
- Kösz! – nevet, majd befordul a házához. Végig megy a kis ösvényen és megáll a ház előtt.
- Hölgyem, megérkeztünk.
Felkuncogok, majd kikötöm magamat és kiszállok az autóból. Az óriási házba belépve, leveszem a cipőmet és a nappaliba sétálok, majd a kanapéra vetődök. Éppen kapcsolnám be a tévét, mikor eszembe jut valami.
- Basszus, Harry, mennyi az idő? - pattanok fel.
- Négy óra. Mert?
- Kettőre kellett volna mennem dolgozni! - csapok a homlokomra.
- Nem az eszedért szeretlek! - nevet fel, mire ráöltöm a nyelvemet.
- Most mi legyen?
- Telefonáljak vagy telefonálsz?
- Majd én! - mondom és előveszem a mobilomat. Bepötyögöm a főnököm számát és az ajkamat harapdálva várom, hogy felvegye. Pár csengés után beleszól.
- Szia Patrick! Figyelj, bocsi, hogy nem mentem be ma dolgozni, de nem éreztem jól magamat! - pillantok Harry-re, aki halkan nevet.
- Semmi baj Faith, maradj otthon holnap is, nehogy valami komoly legyen. Egyébként sincs most annyi munka.
- Köszönöm! Szia! - búcsúzok el és lerakom.
- Mázli, hogy Patrick-nek bejövök! - vigyorgok a göndörömre, aki összevonja a szemöldökét és közelebb jön.
- Ezt hogy érted? - kérdezi és magához von a derekamnál fogva.
- Háát, úgy, hogy párszor bepróbálkozott... - harapok az ajkamba és felnézek rá.
- Mit jelent az, hogy bepróbálkozott? - morogja.
- Egyszer elmentem vele vacsorázni, aztán majdnem megcsókolt.. - vonok vállat és érzem, hogy a derekamat szorosabban fogja.
- Régen volt Hazz és egyébként sem voltunk mi együtt... - sóhajtom.
- Ne dolgozz ott! - hajol a fülemhez és rekedten belesúgja, amitől a térdeim picit megremegnek.
- Harry... Jó munkahely, sokat keresek, így ott maradok.
- Sokat hallani olyan főnökökről, akik megerőszakolják az alkalmazottaikat..
- Patrick nem olyan.. Lekoppintottam és megértette.
- Ha valami olyat tesz, én a saját kezeimmel fogom megölni ugye, tudod? - simítja kezét az arcomra.
- Hol van az a cuki, romantikus, vicces Hazz? - emelem fel a szemöldökömet.
- Féltelek. Csak ennyi - enged el sóhajtva és a kanapé felé indul.
- Naaa, Harry.. - görbítem le a számat és utána iramodok, majd mikor leül, az ölébe mászok és rávigyorgok.
- Olyan vagy, mint egy kismajom! - nevet fel.
- Na, kösz szépen! - nézek rá csúnyán.
- Gyere ide, maki - karolja át a derekamat és magára húz. Fejemet a mellkasára hajtom és felsóhajtok.
- Figyelj, valami medencés bulit csapathatnánk a srácokkal! Nem? - csillannak fel a szemeim.
- De! Majd felhívom őket!
- Amúgy visszatérve a főnökösdire Styles...ha jól tudom, te is a főnököm voltál, mikor turnéztunk és jó párszor lefeküdtünk egymással - öltöm rá a nyelvemet.
- És le is fogunk még! - nevet fel, majd végigdönt a kanapén és szenvedélyesen megcsókol. Belekuncogok a szájába és elhúzódok tőle.
- Nem most rögtön gondoltam - nézek
rá.
- De én igen! - vigyorog és a nyakamhoz hajolva, belepuszil.
- Csikiis! - nevetek fel, erre ő is elmosolyodik és rám tehénkedik.
- Kilapítasz - nyüszítem, mire a csípőmbe markol és fordít rajtunk, hogy én legyek rajta.
- Így jó?
- Tökéletes - vigyorodok el és mellkasára hajtom a fejemet, számat pedig álla alsó részéhez érintem és adok rá egy puszit. Nagy kezeivel felhúzza a pólómat és a csupasz bőrömet kezdi simogatni.
- Maradjunk így örökre - motyogom.
- Jó lenne - sóhajt.
- Mikor kéri meg Louis, Dan kezét? - motyogom.
Kicsúsztatja a telefonját a zsebéből és az órára néz.
- Fél óra múlva - jelenti ki.
- És hogy?
- Úgy beszéltük meg a végleges tervet, hogy Niall elcsalogatja Dan-t magához, addig Louis előkészíti a vacsit, majd fent a szobában rózsaszirmokból kirakja, hogy hozzá megy –e, majd letérdel és megkérdezi.
- Óó de romii! - cincogom.
Sóhajt egyet, majd a plafont kezdi bámulni.
- Mi a baj? - emelem fel a fejemet és legörbítem a számat.
- Nem tudom, hogy elmondjam –e - pillant rám.
- Mit? Harry ne ijesztgess... - szállok le róla és átülök a fotelbe.
- Nyugii, nem csináltam semmit! - mosolyodik el halványan.
- Akkor? Kérlek, mondd el! - kezdek könyörögni.
Felül, majd hátradől a bőrkanapén.
- Két éve, amikor szakítottunk, a hazajövetelem előtt egy héttel vettem egy gyűrűt neked - jelenti ki, nekem meg golflabda méretűre nyílnak a szemeim és nem akarok hinni a fülemnek.
- Mi? Tényleg? - tátom el a számat.
- Meg akartam kérni a kezedet Faith. Az életemnél is jobban szeretlek most is és akkor is így éreztem, de az az idióta Modest belerondított az egészbe és elveszítettelek... - mondandója alatt végig a szemembe néz és látom a könnycseppeket a szemében. Szipogok kettőt, majd felpattanok a fotelből és katapultálom magamat az ölébe.
- Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek - motyogom a vállába és elpityeredek.
- Én is téged, szépségem - dörmögi a hajamba, mire felkuncogok.
- Most már nincs Modest, megbocsájtottam neked, úgyhogy legyen jó kedved! - vigyorgok az arcába mire felnevet, és lassan megcsókol.
- De én igen! - vigyorog és a nyakamhoz hajolva, belepuszil.
- Csikiis! - nevetek fel, erre ő is elmosolyodik és rám tehénkedik.
- Kilapítasz - nyüszítem, mire a csípőmbe markol és fordít rajtunk, hogy én legyek rajta.
- Így jó?
- Tökéletes - vigyorodok el és mellkasára hajtom a fejemet, számat pedig álla alsó részéhez érintem és adok rá egy puszit. Nagy kezeivel felhúzza a pólómat és a csupasz bőrömet kezdi simogatni.
- Maradjunk így örökre - motyogom.
- Jó lenne - sóhajt.
- Mikor kéri meg Louis, Dan kezét? - motyogom.
Kicsúsztatja a telefonját a zsebéből és az órára néz.
- Fél óra múlva - jelenti ki.
- És hogy?
- Úgy beszéltük meg a végleges tervet, hogy Niall elcsalogatja Dan-t magához, addig Louis előkészíti a vacsit, majd fent a szobában rózsaszirmokból kirakja, hogy hozzá megy –e, majd letérdel és megkérdezi.
- Óó de romii! - cincogom.
Sóhajt egyet, majd a plafont kezdi bámulni.
- Mi a baj? - emelem fel a fejemet és legörbítem a számat.
- Nem tudom, hogy elmondjam –e - pillant rám.
- Mit? Harry ne ijesztgess... - szállok le róla és átülök a fotelbe.
- Nyugii, nem csináltam semmit! - mosolyodik el halványan.
- Akkor? Kérlek, mondd el! - kezdek könyörögni.
Felül, majd hátradől a bőrkanapén.
- Két éve, amikor szakítottunk, a hazajövetelem előtt egy héttel vettem egy gyűrűt neked - jelenti ki, nekem meg golflabda méretűre nyílnak a szemeim és nem akarok hinni a fülemnek.
- Mi? Tényleg? - tátom el a számat.
- Meg akartam kérni a kezedet Faith. Az életemnél is jobban szeretlek most is és akkor is így éreztem, de az az idióta Modest belerondított az egészbe és elveszítettelek... - mondandója alatt végig a szemembe néz és látom a könnycseppeket a szemében. Szipogok kettőt, majd felpattanok a fotelből és katapultálom magamat az ölébe.
- Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek - motyogom a vállába és elpityeredek.
- Én is téged, szépségem - dörmögi a hajamba, mire felkuncogok.
- Most már nincs Modest, megbocsájtottam neked, úgyhogy legyen jó kedved! - vigyorgok az arcába mire felnevet, és lassan megcsókol.
✖✖✖
Este nyolcig lustálkodunk a
kanapén, majd úgy döntünk, hogy akkor áthívjuk a srácokat egy kis éjszakai
medencézésre. Halk autómotor
zúgásra leszek figyelmes, ezért kirontok az ajtón és meglátom a Louis kocsiját
bekanyarodni a házhoz. Amint megáll a hatalmas fekete kocsi, kipattan belőle Dan és egy ezer wattos vigyorral megindul felém,
aztán a nyakamba katapultálja magát.
- Fogadjunk mindent tudtál - motyogja a fülembe.
- Hát persze! Mutasd a gyűrűt! - mondom izgatottan, majd eltolom magamtól, mire a kezembe teszi a bal kezét, én pedig megcsodálhatom az ezüst karikát, amiben két kisebb és egy nagyobb gyémánt helyezkedik el. Bevallom, irigy vagyok... Rohadt szép ez a gyűrű és nagyszerű érzés lehet menyasszonynak lenni...
- Gyönyörű! Te pedig majd kicsattansz! - mosolygok rá és ismét megölelem.
- Nagyon szeretem! - pillant hátra, ahol Louis, Liam és Niall sétálnak pont felénk. Mikor Lou ideér, köszön és átkarolja Danielle-t hátulról, majd a lány fejére támasztja az állát. Hihetetlenül édesek.
- Gratulálok! - jön mellém Harry és vállon veregeti Lou-t.
- Nélkületek nem nagyon sikerült volna - néz végig rajtunk Louis.
- Tudjuk, tudjuk, de menjünk már be, mert éhes vagyok! - toporog a szöszi, mire felkacagunk, és úgy döntünk, tényleg jobb bent.
- Na, akkor gyerünk piát keverni! - sétál a konyhába Liam.
- Gyere Dan, öltözzünk át - fogom meg a lány kezét és felhúzom a lépcsőn.
- Kettőt hoztam, még mielőtt pánikba esnél, hogy nincs Hazz-nál bikinid! - nevet fel Dan.
- Basszus, de okos vagy! - képedek el és elveszem a fehér bikinit, majd magamra húzom.
- És? Romantikus volt? - kérdezem.
- Igen! Hihetetlenül édes volt! A szöveg is, amit mondott, meg úgy az egész! Tökéletes! - vigyorog rám.
- Nagyon örülök nektek! - kuncogok fel és próbálok nem arra gondolni, hogyha a mi kapcsolatunkba nem rondít bele a Modest, ma már én is menyasszony vagy feleség lehetnék, mégpedig a világ legcsodálatosabb férfijáé.
- Baj van? - kérdezi Dan.
- Nem, nincs. Gyere! - ragadom kézen mosolyogva és lefelé kezdem húzni. Kisétálunk az üvegajtón keresztül a hatalmas zöld füves hátsó udvarra, majd a medence napozóágyainál megállunk, és a fiúkat kezdjük nézni, pontosabban Louis-t és Harry-t, akik már a vízben ökörködnek.
- Gyere bébi! - szól ki nekem Harry.
- Megyek - szólok vissza, majd gyorsan felkötöm a hajamat és beugrok hozzájuk.
- Szia! - harapok az ajkamba, amint feljövök, pont a göndör orra előtt.
- Szia, bébi - pillant le a melleimre, majd átkarol és magához húz.
- Szexi ez a bikini - morogja a fülembe, amitől majdnem összepisilem magamat, bár az elég idiótán nézne ki most...
- Vigyázz! - hallom meg Dan ordítását, majd egy nagy csobbanás hallatszódik, és már Lou mellett is van. Őrült. Felnevetek, majd Hazz vállára hajtom a fejemet és egy puszit nyomok a vállára, aztán a nyakára is.
- Ne kínozz - sóhajt fel, én pedig elmosolyodom, a vizes hajába túrok és lassan, érzékien megcsókolom.
- Szobáraaa! - hallom meg Niall-t a medence széléről.
- Fogd be! - hurrogja le Hazz, majd ismét a számra tapad, amin csak halkan felkuncogok.
- Ki kéri az első koktélt? - sétál ki Liam a házból egy tálcával, amin hét koktél helyezkedik el.
- Één! - nyújtom fel a kezemet és mikor leguggol hozzám, elveszek egyet.
- Hozz nekem is! - szól ide Harry, mire elveszem a másikat is és a kezébe nyomom.
- Köszi Payno! - mosolyodok el szélesen, majd visszaúszok Hazz-hoz és belekortyolok az italomba.
- Hmm, ez tényleg nagyon finom.
- Liam jó mixer! - bólogat, majd megfogja az egyik kezemet, a medence széléhez húz, lerakja az italát és átkarolja a derekamat.
- Itt alszol ma is? - kérdezi.
- Háát, ha szeretnéd... Holnap úgysem kell bemennem - vonok vállat.
- Kis kamugép! - nevet fel.
- Miattad felejtettem el, úgyhogy maradj csendben Styles! - kuncogok fel, majd a vállára hajtom a fejemet.
- Álmos vagyok - motyogom.
- Tudom. Már fél tíz van. Menj fel nyugodtan.
- Egyedül? - nézek rá.
- Szerintem Dan is menne veled - bök a fejével a Louis-ba bújó lányon, aki csukott szemmel pihen.
- Akkor, jó éjt - adok a szájára egy puszit, majd a szerelmespárhoz úszom.
- Danielle, jössz fel aludni? - kérdezem a lányt.
Felemeli a fejét a vőlegénye válláról, majd bólogatni kezd.
- Jó éjt csajok! - köszön el Lou.
- Ne merészelj berúgni Tommo! - teszi fel a mutatóujját fenyegetően Dan, mire felkuncogok és kimászok a medencéből.
- Jó éjt Liam! - kiabálok oda a srácnak, aki már Harry-vel dumál.
- Nektek is! - int vissza.
- Hol van Niall? - kérdezi Dan.
- Szerinted? - nézek a konyhában égő villany felé.
- Haspók - kuncog fel.
- Jó étvágyat Niall! - kukucskálok be a konyhába.
- Köszi! - mondja teli szájjal, mire felnevetek és folytatom az utamat tovább az emeletre. Amint a Harry szobájába érünk, leöltözünk, megtörölközünk, adok egy pizsit Dan-nek, majd nyugovóra térünk mindketten.
- Fogadjunk mindent tudtál - motyogja a fülembe.
- Hát persze! Mutasd a gyűrűt! - mondom izgatottan, majd eltolom magamtól, mire a kezembe teszi a bal kezét, én pedig megcsodálhatom az ezüst karikát, amiben két kisebb és egy nagyobb gyémánt helyezkedik el. Bevallom, irigy vagyok... Rohadt szép ez a gyűrű és nagyszerű érzés lehet menyasszonynak lenni...
- Gyönyörű! Te pedig majd kicsattansz! - mosolygok rá és ismét megölelem.
- Nagyon szeretem! - pillant hátra, ahol Louis, Liam és Niall sétálnak pont felénk. Mikor Lou ideér, köszön és átkarolja Danielle-t hátulról, majd a lány fejére támasztja az állát. Hihetetlenül édesek.
- Gratulálok! - jön mellém Harry és vállon veregeti Lou-t.
- Nélkületek nem nagyon sikerült volna - néz végig rajtunk Louis.
- Tudjuk, tudjuk, de menjünk már be, mert éhes vagyok! - toporog a szöszi, mire felkacagunk, és úgy döntünk, tényleg jobb bent.
- Na, akkor gyerünk piát keverni! - sétál a konyhába Liam.
- Gyere Dan, öltözzünk át - fogom meg a lány kezét és felhúzom a lépcsőn.
- Kettőt hoztam, még mielőtt pánikba esnél, hogy nincs Hazz-nál bikinid! - nevet fel Dan.
- Basszus, de okos vagy! - képedek el és elveszem a fehér bikinit, majd magamra húzom.
- És? Romantikus volt? - kérdezem.
- Igen! Hihetetlenül édes volt! A szöveg is, amit mondott, meg úgy az egész! Tökéletes! - vigyorog rám.
- Nagyon örülök nektek! - kuncogok fel és próbálok nem arra gondolni, hogyha a mi kapcsolatunkba nem rondít bele a Modest, ma már én is menyasszony vagy feleség lehetnék, mégpedig a világ legcsodálatosabb férfijáé.
- Baj van? - kérdezi Dan.
- Nem, nincs. Gyere! - ragadom kézen mosolyogva és lefelé kezdem húzni. Kisétálunk az üvegajtón keresztül a hatalmas zöld füves hátsó udvarra, majd a medence napozóágyainál megállunk, és a fiúkat kezdjük nézni, pontosabban Louis-t és Harry-t, akik már a vízben ökörködnek.
- Gyere bébi! - szól ki nekem Harry.
- Megyek - szólok vissza, majd gyorsan felkötöm a hajamat és beugrok hozzájuk.
- Szia! - harapok az ajkamba, amint feljövök, pont a göndör orra előtt.
- Szia, bébi - pillant le a melleimre, majd átkarol és magához húz.
- Szexi ez a bikini - morogja a fülembe, amitől majdnem összepisilem magamat, bár az elég idiótán nézne ki most...
- Vigyázz! - hallom meg Dan ordítását, majd egy nagy csobbanás hallatszódik, és már Lou mellett is van. Őrült. Felnevetek, majd Hazz vállára hajtom a fejemet és egy puszit nyomok a vállára, aztán a nyakára is.
- Ne kínozz - sóhajt fel, én pedig elmosolyodom, a vizes hajába túrok és lassan, érzékien megcsókolom.
- Szobáraaa! - hallom meg Niall-t a medence széléről.
- Fogd be! - hurrogja le Hazz, majd ismét a számra tapad, amin csak halkan felkuncogok.
- Ki kéri az első koktélt? - sétál ki Liam a házból egy tálcával, amin hét koktél helyezkedik el.
- Één! - nyújtom fel a kezemet és mikor leguggol hozzám, elveszek egyet.
- Hozz nekem is! - szól ide Harry, mire elveszem a másikat is és a kezébe nyomom.
- Köszi Payno! - mosolyodok el szélesen, majd visszaúszok Hazz-hoz és belekortyolok az italomba.
- Hmm, ez tényleg nagyon finom.
- Liam jó mixer! - bólogat, majd megfogja az egyik kezemet, a medence széléhez húz, lerakja az italát és átkarolja a derekamat.
- Itt alszol ma is? - kérdezi.
- Háát, ha szeretnéd... Holnap úgysem kell bemennem - vonok vállat.
- Kis kamugép! - nevet fel.
- Miattad felejtettem el, úgyhogy maradj csendben Styles! - kuncogok fel, majd a vállára hajtom a fejemet.
- Álmos vagyok - motyogom.
- Tudom. Már fél tíz van. Menj fel nyugodtan.
- Egyedül? - nézek rá.
- Szerintem Dan is menne veled - bök a fejével a Louis-ba bújó lányon, aki csukott szemmel pihen.
- Akkor, jó éjt - adok a szájára egy puszit, majd a szerelmespárhoz úszom.
- Danielle, jössz fel aludni? - kérdezem a lányt.
Felemeli a fejét a vőlegénye válláról, majd bólogatni kezd.
- Jó éjt csajok! - köszön el Lou.
- Ne merészelj berúgni Tommo! - teszi fel a mutatóujját fenyegetően Dan, mire felkuncogok és kimászok a medencéből.
- Jó éjt Liam! - kiabálok oda a srácnak, aki már Harry-vel dumál.
- Nektek is! - int vissza.
- Hol van Niall? - kérdezi Dan.
- Szerinted? - nézek a konyhában égő villany felé.
- Haspók - kuncog fel.
- Jó étvágyat Niall! - kukucskálok be a konyhába.
- Köszi! - mondja teli szájjal, mire felnevetek és folytatom az utamat tovább az emeletre. Amint a Harry szobájába érünk, leöltözünk, megtörölközünk, adok egy pizsit Dan-nek, majd nyugovóra térünk mindketten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése