~Chapter 24.~

Faith szemszöge:

Reggel a szemembe tűző napra ébredek fel. Ásítok egyet, majd elfordítom a fejemet jobbra, ahol Daniellet látom meg. Szemei nyitva vannak, és a falat bámulja kómásan.
- Jó reggelt - mosolyog rám.
- Neked is. Mennyi az idő?
- Nyolc óra. A srácok kiütve fetrengenek, a ház különböző pontjain - forgatja meg a szemét, majd felül és a kócos hajába túr.
- Megyek, megnézem őket - mosolyodok el, majd lassan felküzdöm magamat és az ajtó felé indulok.
- Várj, megyek veled! - szólal meg, aztán felpattan és a hátam mögé jön. Halkan kinyitom az ajtót és kilépek a folyosóra.
- Harry a lépcső aljánál van - kuncog fel.
- Voltál már megnézni őket? - nézek rá.
- Aggódtam hajnalban, és lejöttem.
- Sokat ittak, mi?
- Rengeteget - sóhajt fel. Lesétálunk a lépcsőn és meglátom Harry-t összekuporodva, egy vodkás üveget ölelgetve, a lépcső legalsó fokán. Elnevetem magamat, majd átlépek rajta, és a nappaliba megyek, ahol Louis a szőnyegen elég fura pózban, nyitott szájjal alszik. Gusztusos látvány... Tovább megyek a konyhába, ahol Niall a hűtő előtt hason horkol. Jézusom.. ezek jól kiütötték magukat.. Hol van Liam?
- Payno? - fordulok Dan felé, aki Louis-t bökdösi és felkacag, mikor a fiú horkant egyet.
- A pult alatt - mondja, én pedig lehajolok és megpillantom a keresett fiút, csendesen szundikálva. Megrázom a fejemet mosolyogva és visszamegyek az én hercegemhez. Leguggolok mellé és megbököm a hasát. Semmi.
- Harry! - szólítom meg halkan, majd megsimítom az arcát.
Morog egyet és elengedve az üveget, a másik oldalára fordul. 
- Jajj Hazz… - sóhajtok fel és átlépek a másik oldalra, majd egy puszit adok rózsaszín telt ajkaira. Nyöszörögni kezd, majd kinyitja smaragdzöld szemeit és felnéz rám.
- Jó reggelt nagyfiú! Aki éjszaka legény, az legyen nappal is az! - kuncogok.
- Mi? Reggel van? - dörmögi rekedtes mély hangján és olyan aranyos, ártatlan arcot vág hozzá, hogy majdnem elcsöppenek ott helyben. Nagyon édes így másnaposan is…
- Igen bébi. Aludhatsz még, csak gyere fel a szobába.
- Veled? - néz rám.
- Hát, ha nem akarsz lecserélni a vodkás üvegre - célzok a tárgyra, ami a földön hever.
- Semmi pénzért - vigyorodik el lustán és megpróbál felállni. Kicsit megimbolyog, de én megtámasztom.
- Menj fel, mindjárt megyek, csak megnézem a srácokat - simítok végig a karján.
- Oké. Várlak - mosolyog rám és felfelé indul, ide-oda dülöngélve.
- Tomlinson! Itt a menyasszonyod beszél! - pofozgatja Dan Lou-t, aki morogva az arcára húz egy mellette heverő párnát.
- Kicsim, kelj fel, itt kényelmetlen! - sóhajt nagyot a lány.
- Nekem pont jó! - motyogja a párnába.
- Louis! Aludhatsz még, csak fent!
- Jó! - mondja durcásan és a menyasszonya felé nyújtja mancsait, aki felállítja és felmegy vele az emeletre. Szuper. Nekem maradt a szöszi és Payno.
- Na, lustaságok, ideje felkelni! - tapsolok kettőt a konyhában. Liam felriad, majd körülnéz.
- Hogy kerültem én ide? - pislog rám.
- Azt nem tudom, de menj fel aludni még, ha szeretnél! - nevetek fel.
- Hány óra? - ásít.
- Nyolc.
- Basszus! Nekem mennem kell Cheryl-ért a reptérre! - pattan fel, ennek következtében beüti a fejét a pultba és visszahuppan a seggére.
- Na, gyere! – nevetem ki, majd megfogom a kezét és felhúzom.
- Megyek! - dörzsöli meg a szemét és ásít egyet.
- Biztos? Nem fogsz elaludni? - méregetem aggódva.
- Nem. Jól vagyok! - mosolyodik el, majd megölel és kisétál.
- Na, szöszi, te jössz! - mondom és megbökdösöm.
- Hmm, pizza.. - motyogja álmában, mire felnevetek.
- Niall! Kelj fel! - rázogatom meg.
- Mi? - kapja fel a fejét.
- Gyere fel aludni! - mosolygok a kómás fejére.
- Megyek - motyogja, majd feltápászkodik, én pedig bekísérem a vendégszobába. Bekukucskálok a szerelmespárhoz és elvigyorodom. Danielle, Louis mellkasán fekszik és nézi, ahogyan a fiú alszik. Nagyon aranyosak... Lassan Harry szobájához osonok, majd mikor benyitok, látom, hogy alszik. Odalopózok, majd bemászok mellé. Felemelem a karját és hozzábújok. Magához húz, hajamba fúrja az arcát, aztán sóhajt egy aprót. Kuncogni kezdek, majd lehunyom a szemeimet és én is visszaszundítok egy kicsit.

✖✖✖

Apró mocorgásra ébredek. Kinyitom a szemeimet és Harry-t pillantom meg, aki éppen engem néz.
- Szia - motyogom halkan.
- Szia, szépség! Elzsibbadt a karom - nevet fel.
- Leszálljak róla? - nézek rá nagy szemekkel.
- Ne! - mosolyodik el, majd magához szorít és egy puszit nyom a hajamba.
- Jobban vagy már? - könyökölök fel.
- Már nincs hányingerem.
- Akkor jó! Jó volt az este?
- Megint sokat ittam - dörzsöli meg a szemét.
- Na, azt vettem észre Harold! - kuncogok.
- Beindít, ha így hívsz - dörmögi, majd felém tornyosul, és a nyakamat kezdi csókolgatni. Felnyögök és hosszú hajába túrok. Ajtónyitódásra leszünk figyelmesek. Éppen Louis lép be nagy vigyorral.
- Gyerekek! Óvszer van nálatok?
Hazz belemarkol az egyik fehér párnába és hozzávágja a fiúhoz, aki fájdalmasan felnyög. A göndör leszáll rólam és felül.
- Mit rontod itt a levegőt? - húzza fel a szemöldökét.
- Csak gondoltam szólok, hogy reggelit csinálok éés nincs itt tojás, úgyhogy elmegyek a boltba - vonja meg a vállát.
- Éés? - nevet fel Hazz.
- Dan még alszik, és nem szereti, ha itt hagyom, úgyhogy ha felébredne, mondjátok meg neki, hogy csak tojásért mentem.
- Ahhw, de édeees! - kezdek olvadozni, mire Hazz hátradől, feje pedig a combjaimon landol. Felkuncogok, majd megsimítom az arcát.
- Menj nyugodtan! Szólunk neki - kacsintok, mire felnevet és kimegy.
- Három...kettő..és egy.. - kezdi Hazz és mire a végére ér, visszales Lou.
- Óvszer! - emeli fel a mutatóujját.
- Rád is rád fért volna négy évvel ezelőtt! - kiabál vissza neki Hazz, mire vállon ütöm.
- Ez csúnya volt Styles! - hallom a távolból Louist, én pedig elnevetem magamat.
- Tényleg! Hol van Freddie?
- Los Angelesben az anyjával.
- Ohh.. ez Louis-nak biztos rossz..
- Az. De Briana nem olyan és tényleg próbálja megoldani a dolgokat, de az anyukáját, meg a rokonait nem tudja áthozni Angliába, és nem is akarja, így Louis ingázik a két ország között.
- Megértem.. - húzom el a számat és hátradőlök, vissza a puha párnák közé. Hazz mellém mászik, majd hasra fordul és megtámaszkodik a könyökein.
- Viszont.. tudod mire gondoltam? - néz aranyosan rám.
- Na mire? - nevetek fel.
- Elmehetnénk Los Angelesbe.
- Ketten? - tátom el a számat.
- Miért ne? Nyaralás.
- Biztos?
- Hát...ha csak te is akarsz.. - kezdi piszkálni a takarót.
- Jaj, Hazz, hát persze, hogy akarok, csak a munka..
- Ahh, Faith, hagyd már azt a helyet! Mellettem nem kell dolgoznod..
- Nem hiszem el, hogy a pénzeddel jössz.. - sóhajtok fel és a plafonra emelem a tekintetemet.
- Miért? - vonja össze a szemöldökét.
- Nem tarthatsz el! Nekem is van önálló életem, munkahelyem és nem a te pénzedből fogok élni!
- Ahha és inkább szétdolgozod az agyadat! Akkor mondd meg simán, hogy nem akarsz függeni tőlem! - mondja szemrehányóan és feláll, majd kifelé indul.
- Harry..
- Hagyj! - int le és becsapja maga után az ajtót.
- Az a baj, hogy így is túlságosan függök tőled te idióta.. - motyogom halkan.
Elképesztő, hogy néha milyen gyerekes tud lenni.. Adja itt a gazdag csávót és úgy csinál, mintha nekem a pénze kéne. Ha hagynám, simán elkényeztetne, de ezt már régebben is beszéltük és tudja, hogyha valami drágább dolgot vesz nekem, leveszem a fejét. Nagyon nehéz eset néha és azok a durcizások, amiket levág ..kikészítenek. Beletúrok a hajamba és sóhajtva indulok megkeresni. Lemegyek a lépcsőn és meg is találom az étkezőben, egy kávét kavargatva az asztalnál. A háta mögé lopózok és átölelem, majd a füléhez hajolok.
- Tudod, hogy nem úgy gondolom, csak nem vagyok egy pénzéhes liba  - motyogom.
- Ha dolgozol, alig jut időnk egymásra - jelenti ki.
- És amikor te dolgoztál és itthon hagytál hónapokra? - állok mellé és csípőre teszem a kezeimet.
- Az nem olyan volt - kortyol bele a kávéba.
- Ne hozz ki a sodromból, mert rád borítom a kávét! Tudod nagyon jól, hogy butaságokat beszélsz! - csóválom meg a fejemet.
- Sehogy nem tudlak rávenni, hogy hagyd ott azt a munkahelyet? - emeli fel a szemöldökét és kérdőn rám néz.
- Nem Harry. Szeretem azt csinálni!
- Na, gyere ide te kis makacs.. - paskolja meg a combját. Az ölébe ülök és karjaimat a nyaka köré fonom.
- Ahogy öregszel, úgy zsémbeskedsz! - nevetek fel.

- Ezt mondd még egyszer.. - vág sértődött fejet.
- Vénember vagy! - bökdösöm a mellkasát. Hirtelen felkap menyasszonyfogásban, mire felsikkantok. Letesz a kanapéra, majd csikizni kezd.
- Harry! Hagyjál! - nevetek fel és megpróbálom kezeit leszedni az oldalamról. Csapódik a bejárati ajtó, majd szatyorzörgést és Lou hangját halljuk meg.
- Fúj! Ne itt közösüljetek már! - fintorodik el és a konyhába megy.
- Fogd be Tommo! - szól rá nevetve Harry és tovább csikiz.
- Szóval mi vagyok? - emeli fel a szemöldökét.
- Hmm…hogy is van? – kezdek gondolkodni ujjaimmal az államat kopogtatva.

- Megvan! „We’re only getting older baby..” („Csak idősebbek leszünk baby…”) – idézem a Night Changes-ből dalolva és felkuncogok, mire még erősebben kezd csikizni, nekem pedig kezd már fájni a hasam.
- Jó, jó nem vagy öreg! - lihegek.
- Na azért! - huppan le mellém.
- Szóval akkor mi van Los Angelessel? - emeli fel a szemöldökét.
- Majd megbeszéljük Hazz - sóhajtom és besétálok a konyhába.
- Segítsek valamit? - kérdezem a répafiút.
- Nem kell, megy egyedül is! - vigyorog rám.
- Tomlinson...furcsa vagy te nekem... Mit csináltatok a vendégszobában este? - fintorodik el Hazz a konyhaajtóban.
- Semmi közöd hozzá bongyor! - nevet fel.
- Hosszú éjszakátok volt akkor, mi? - húzgálom a szemöldökömet.
- Meghiszem azt! - nevet fel.
- Akkor ezért alszik olyan sokáig Dan! Szegényt biztosan kifárasztottad! - folytatja Hazz, mire felkuncogok.
- Hagyjátok már lógva az intim dolgainkat! - nevet fel zavartan.
- Hoppá! Zavarban vagy? - kuncogok.
- Utállak titeket! - sértődik be, aztán egy pillanat alatt vált pimasz mosolyra.
- Ti még az óta nem..? – vigyorog, mire Harry unottan ránéz.
- Háh! Eltaláltam, mi? - büszke fejjel a levegőbe bokszol egyet.
- Miért olyan fontos az a pasiknak annyira? - sóhajtok fel drámaian és visszamegyek a nappaliba.
- Viccelsz? A szex létfontosságú! - kiabál ki Lou.
- Azt tudom, hogy ti nem tudjátok a nadrágotokban tartani a farkatokat, de a nőknek van tartásuk! - húzom ki magamat, mire kiröhögnek.
- Persze! Főleg ha nem kellenek senkinek! - pufog Lou.
- Ez csúnya volt! Én két évig kibírtam és mégis akadt olyan, akinek kellettem volna! - öltöm rá a nyelvemet, bár ezt ő a fal miatt nem láthatja, ami elválasztja a konyhát és a nappalit egymástól. Igazából ez nem éppen igaz, mert közvetlenül a szakítás után lefeküdtem az egyik munkahelyi haverral David-el, de az régen volt és Harry-nek nem kell tudnia róla.
- Ügyes vagy bébi, büszke vagyok! - mondja Hazz.
- Szerintem maradj csöndben, mert te minden létező nővel kavartál addig..
- Ez nem igaz! - csattan fel.
- Nem? - emelem fel a szemöldökömet.
- De! – kiabál ki Lou, mire felnevetek.
- Menj a picsába Tommo! - morogja és lehuppan mellém.
- Mi folyik itt? - halljuk meg Dan vékony, kómás hangját a lépcső felől, majd besétál a nappaliba.
- Jó reggelt szívem! Reggelit csinálok! - vigyorog Lou a konyhából.
- Tudod, hogy rosszul kelek, ha nem vagy mellettem - görbíti le a száját és szürke, hosszú ujjú pulcsija alját kezdi piszkálni, ami valószínűleg a Louisé. Ami azt illeti, csak ez van Dan-en, igaz combközépig leér neki, de Harry-nek csak odaakad a tekintete. Nyakon legyintem, mire felnevet.
- Bocsi bébi! - sétál oda Lou hozzá, majd átöleli és megcsókolja. Vigyorogva a szerelmemre nézek, aki fintorogva nézi őket. Felkuncogok, majd eldőlök a kanapén, fejemet pedig az ölébe hajtom és felnézek rá.
- Ma elmegyünk Holmes Chapelbe, ha már úgyis szabadnapos vagy - simítja végig az arcomat.
- Anyukádékhoz? - tátom el a számat.
- Öhm, bébi, nem most fogsz elsőnek találkozni velük! - nevet fel.
- De azok után... amik történtek..
- A te pártodat fogják, nyugodj meg. Le leszek cseszve megint.. - forgatja meg a szemét.
- Helyes! - húzom vigyorra az ajkaimat, amiért egy mérges pillantást kapok tőle.
- Na, együnk, aztán vigyél haza Styles átöltözni! - paskolom meg az arcát, aztán felállok, és a konyhába sétálok megnézni, hogy készen van -e már a reggelink…