Faith szemszöge:
Reggel finom
illatokra ébredek. Kinyitom a szemeimet és morcosan megdörzsölöm őket, ugyanis nem érzem, hogy bárki is lenne mellettem,
ami aggasztó, ugyanis én Harry társaságában aludtam el az este. Körülnézek a
szobában, majd pislogok párat, hogy kitisztuljon a látásom. Az ajtó csukva van,
a két törölköző, amit tegnap
ledobtunk magunkról, még mindig a padlón hever. Ahogyan visszagondolok az
éjszakára, akaratlanul is az ajkamba harapok és elvigyorodom. Hihetetlen, hogy
megtörtént... Kitakarom magamat, majd elég hamar rájövök, hogy meztelen vagyok,
ezért Harry oldalára sétálok, aztán az ágy szélére hanyagul odadobott pólóját
felkapom, és mivel az combközéig ér, nem is veszek fel alá mást. A
kíváncsiságom egyre növekszik bennem és egy kis szöszmötölést is hallok a
konyhából, ezért gyors léptekkel az ajtó felé indulok és kikukucskálok rajta. Meglátom,
ahogyan Hazz a konyhában a tűzhelynél, nekem háttal áll és nagyon koncentrál valamire. Halk léptekkel a
háta mögé settenkedek, majd átölelem, mire érzem, hogy megfeszül a kezeim alatt,
ám pár másodperc alatt felfogja, hogy csak én vagyok az, ezért kifújja a levegőjét. A hasán pihenő kezeimre simítja karjait, majd megfordul, és a
szemembe néz.
- Jó reggelt, gyönyörűm! - mosolyodik el.
- Jó reggelt. Mi készül? - kukucskálok kíváncsiskodva a háta mögé.
- Rántotta! Gondoltam megleplek - mosolyodik el, jobb kezével megcirógatja az arcomat és az állam alá nyúlva feljebb emeli a fejemet.
- Köszönöm a tegnapit. Mindent - mondja rekedtesen, amitől a szívem őrült tempóban kezd el verni. Elmosolyodok, és mikor szólásra nyitnám ajkaimat, egyszerűen megcsókol. Lehunyom a szemeimet és csak élvezem, ahogyan nagy kezeivel a hátamat és a fenekemet simogatja, ajkai pedig hihetetlenül gyengéden becézik az enyémeket. Mikor pár perc múlva nagy szomorúságomra elválunk egymástól, elmosolyodok és hozzábújok.
- Azt mondtad mára van meglepid - motyogom a mellkasába.
- Igen bébi, de ahhoz sajnos itt kell, hogy hagyjalak - húzza el a száját.
- Ohh..
- Vaagy átmehetsz Louisékhoz, ahol ott lesz mindenki...
- Kecsegtető ajánlat.. - töprengek az államat simogatva.
- Imádom, mikor komoly próbálsz lenni - nevet fel és a homlokomra nyom egy puszit.
- Mi az, hogy próbálok az lenni? Komoly is vagyok! - sértődök be.
- Hát persze szívem! - kuncog és magához húzva egy puszit nyom a hajamba.
- Na, jól van Styles! - csapok a mellkasára tettetett sértődöttséggel és hátat fordítva a hálóba indulok, de elkapja a csuklómat és visszaránt magához.
- Durci - mosolyodik el, majd nyom egy puszit a számra. Felkuncogok, majd ismét a szobába indulok, de most több sikerrel.
- Megjötteeek! - hallom Danielle izgatott hangját az ajtó mögül. Igen, itt állunk Hazz-al Lou háza előtt és várjuk, hogy valaki beengedjen. Pár pillanat múlva kicsapódik az ajtó és a nyakamba katapultálja magát Dan.
- Én is örülök neked! - nevetek fel a barátnőm felindulásán, majd átölelem én is.
- Akkor innentől meglesztek? - kérdezi a hátunk mögül Hazz.
- Igen! Mehetsz! - kezdi elhessegetni Dan.
Harry megfogja a csuklómat, magához húz, nyom egy rövid puszit a számra, aztán még egyet és elenged.
- Siess! - mosolygok rá, majd Dan a karomat rángatva kezd behúzni, de én mindvégig a göndöröm smaragdzöld szemeibe bámulok, egészen addig, míg be nem csukódik előttem az ajtó. Sóhajtok egy nagyot, és hagyom, hogy a barna hajú lány magával ráncigáljon a nappaliba. Amint beérünk, meglátjuk az egész csapatot. Niall egy szendvicses tállal a fotelben kuporodik, Liam a kanapén elterülve a telefonját nyomkodja, Louis pedig a tévé előtt üldögél és valami vígjátékon nevet. Észre sem veszik, hogy belépünk.
- Srácok! - szólal meg Dan mire mindhárman idekapják a fejüket és mikor meglátnak, elmosolyodnak.
- Szia Faith! - köszönnek egyszerre mire felnevetek és Liam lábait lerakva a kanapéról, leülök. Pár másodperc múlva rájövök, hogy ez rossz ötlet volt, ugyanis mintha mi sem történt volna, az ölembe rakja végtagjait és kényelmesen elhelyezkedik.
- Komoly? - nevetek fel.
- Valami probléma van? - néz rám ártatlanul mire nevetve megcsóválom a fejemet és a tévét kezdem bámulni Tommo-hoz csatlakozva.
- Csajok nincs kedvetek csinálni nekem szendvicset? - szólal meg Niall.
- Most ettél meg hármat! - nevetek fel.
- Jó reggelt, gyönyörűm! - mosolyodik el.
- Jó reggelt. Mi készül? - kukucskálok kíváncsiskodva a háta mögé.
- Rántotta! Gondoltam megleplek - mosolyodik el, jobb kezével megcirógatja az arcomat és az állam alá nyúlva feljebb emeli a fejemet.
- Köszönöm a tegnapit. Mindent - mondja rekedtesen, amitől a szívem őrült tempóban kezd el verni. Elmosolyodok, és mikor szólásra nyitnám ajkaimat, egyszerűen megcsókol. Lehunyom a szemeimet és csak élvezem, ahogyan nagy kezeivel a hátamat és a fenekemet simogatja, ajkai pedig hihetetlenül gyengéden becézik az enyémeket. Mikor pár perc múlva nagy szomorúságomra elválunk egymástól, elmosolyodok és hozzábújok.
- Azt mondtad mára van meglepid - motyogom a mellkasába.
- Igen bébi, de ahhoz sajnos itt kell, hogy hagyjalak - húzza el a száját.
- Ohh..
- Vaagy átmehetsz Louisékhoz, ahol ott lesz mindenki...
- Kecsegtető ajánlat.. - töprengek az államat simogatva.
- Imádom, mikor komoly próbálsz lenni - nevet fel és a homlokomra nyom egy puszit.
- Mi az, hogy próbálok az lenni? Komoly is vagyok! - sértődök be.
- Hát persze szívem! - kuncog és magához húzva egy puszit nyom a hajamba.
- Na, jól van Styles! - csapok a mellkasára tettetett sértődöttséggel és hátat fordítva a hálóba indulok, de elkapja a csuklómat és visszaránt magához.
- Durci - mosolyodik el, majd nyom egy puszit a számra. Felkuncogok, majd ismét a szobába indulok, de most több sikerrel.
- Megjötteeek! - hallom Danielle izgatott hangját az ajtó mögül. Igen, itt állunk Hazz-al Lou háza előtt és várjuk, hogy valaki beengedjen. Pár pillanat múlva kicsapódik az ajtó és a nyakamba katapultálja magát Dan.
- Én is örülök neked! - nevetek fel a barátnőm felindulásán, majd átölelem én is.
- Akkor innentől meglesztek? - kérdezi a hátunk mögül Hazz.
- Igen! Mehetsz! - kezdi elhessegetni Dan.
Harry megfogja a csuklómat, magához húz, nyom egy rövid puszit a számra, aztán még egyet és elenged.
- Siess! - mosolygok rá, majd Dan a karomat rángatva kezd behúzni, de én mindvégig a göndöröm smaragdzöld szemeibe bámulok, egészen addig, míg be nem csukódik előttem az ajtó. Sóhajtok egy nagyot, és hagyom, hogy a barna hajú lány magával ráncigáljon a nappaliba. Amint beérünk, meglátjuk az egész csapatot. Niall egy szendvicses tállal a fotelben kuporodik, Liam a kanapén elterülve a telefonját nyomkodja, Louis pedig a tévé előtt üldögél és valami vígjátékon nevet. Észre sem veszik, hogy belépünk.
- Srácok! - szólal meg Dan mire mindhárman idekapják a fejüket és mikor meglátnak, elmosolyodnak.
- Szia Faith! - köszönnek egyszerre mire felnevetek és Liam lábait lerakva a kanapéról, leülök. Pár másodperc múlva rájövök, hogy ez rossz ötlet volt, ugyanis mintha mi sem történt volna, az ölembe rakja végtagjait és kényelmesen elhelyezkedik.
- Komoly? - nevetek fel.
- Valami probléma van? - néz rám ártatlanul mire nevetve megcsóválom a fejemet és a tévét kezdem bámulni Tommo-hoz csatlakozva.
- Csajok nincs kedvetek csinálni nekem szendvicset? - szólal meg Niall.
- Most ettél meg hármat! - nevetek fel.
- De Faith! Tudod, hogy növésben vagyok! - görbül le a szája és boci szemekkel rám néz.
- Na jó, de csak mert szépen kértél! - mosolyodok el.
Feltápászkodok a kényelmes kanapéról, majd a konyhába battyogok. Ott kipakolom a hűtőből a hozzávalókat és öt perc alatt megcsinálom Niall kajáját. Miután visszaraktam a cuccokat, felkapom a tányért és Niall ölébe rakom.
- Köszönöm! Egy angyal vagy, Harry szerencsés! - vigyorog teli szájjal rám mire felkacagok és visszahuppanok az ülőalkalmatosságra.
- Ne nyalizz annyit Niall! - ölti rá a nyelvét Dan.
- Gonosz! - sértődik be a szöszi és beleharap a szendvicsbe, majd felnyög.
- Ez rohadt finom! - csodálkozik el.
- Niall, el ne élvezz már! - szól oda Louis.
- Tomlinson fogd be! - oltja le Niall mire felnevetek. Lou pufogva újra a tévé felé fordul, Dan-el pedig összemosolygunk.
✖✖✖
A délután hamar eltelik, és már csak azt veszem észre, hogy öt óra is elmúlt. Az ajtónál mocorgást kezdünk hallani tévézés közben, majd Harry-t pillantom meg az ajtóban. Elmosolyodok, és felpattanva elé sietek.
- Szia, bébi! - mosolyodik el féloldalasan és a karjai közé zár.
- Hiányoztál ám! - pillantok fel rá.
- Srácok, el fog lepni a nyáltenger! - morogja Lou mire Dan hozzávág egy párnát. Felnevetek, majd Harry kezébe kulcsolom az enyémet.
- Akkor mi megyünk! - szólal meg Hazz.
- Oké! Jó utat! - integet Dan. Összehúzom a szemöldökömet és a barátnőmre nézek, mire ő kuncogva megvonja a vállát és a tévére kezd figyelni.
- Sziasztok! - köszönnek el a srácok is.
- Harry, ezzel a csajjal megfogtad az isten lábát! Vigyázz rá, isteni szendvicset csinál! - integet nekünk Niall.
- Tudom, Ni! - mondja rekedten Hazz és az ajtó felé kezd húzni. Gyorsan felkapom a cipőmet, majd kisétálunk a kocsihoz.
- Miért mondta Dan, hogy jó utat? - kérdezem, miközben bekötöm magamat.
- Mert mész haza pakolni. A meglepetéshez kicsit utazni kell.
- Repülővel? – kérdezem, és nyelek egy nagyot.
- Bébi, ott leszek, vigyázok rád, semmi baj nem történhet. Oké? - pillant rám és a combomra simítja a kezét.
- Oké - fújom ki a levegőmet, amit eddig bent tartottam.
- De hova megyünk? - fordulok felé.
- Nem mondhatom el - mosolyodik el aranyosan az utat figyelve.
- Miért? - görbítem le a számat.
- Kicsim, tudod mi az, hogy meglepetés? - pillant rám felhúzott szemöldökkel.
- Jó, na! Befejeztem! - vigyorodok el és az ablakon kezdek leskelődni. Nemsokára a házunk előtt állunk meg. Gyorsan felszaladok pakolni, addig Hazz telefonál, majd miután kész leszek, bezárok mindent és lesietek hozzá az autóhoz.
- Felhívom a nővéremet - mondom és már meg is nyomom a zöld gombot.
- Faith! Mi van veled? El vagy tűnve! - szól bele.
- Szia, Alice! - kuncogok.
- Mi van? A herceged lefoglal?
- Hát, igen.. - harapok az ajkamba.
- De jó nektek! - sóhajt.
- Figyu, csak azért hívlak, hogy ha valami lenne, ne keress, mert elmegyek.. - Harryre pillantok, aki felnevet.
- Három napra - suttogja.
- ...három napra, valahova Harry-vel... - fejezem be.
- Ohh... de romantikuuus! És...mi lesz a munkával? – kérdezi, én pedig mint akit fejen kólintottak egy jókora baseball ütővel, észhez térek és Hazz-ra pillantok.
- A munkám.. - motyogom.
- Elintéztem - vigyorodik el.
- Erről még beszélünk! - hunyorgok rá.
- Na, mi az? - kérdezi kíváncsian a nővérem.
- Elintézte - vonok vállat.
- Akkor szórakozzatok jól! Jó utat, majd hívj!
- Oké! Szia! - köszönök el, majd kinyomom.
- Styles! Mi az, hogy elintézted? - nézek rá dühösen.
- Vannak kapcsolataim. Cica ne légy rám mérges! Patrick szívesen elengedett!
Karba teszem a kezeimet és megrázom a fejemet.
- Haragszol? - simogatja meg a combomat, én pedig érintése helyén libabőrös leszek.
- Nem fogsz hozzám szólni? - kérdezi és próbál komoly lenni, de a szája sarkában ott van az a huncut mosoly.
- Ne örülj magadnak Styles! Haragszom!
- Tudod...beindít mikor Styles-nak hívsz.. - mély hangja rekedten cseng a kocsi bel terében, amitől rajtam végigfut a hideg. Az ajkamba harapok, mikor felvezeti kezét a combomon és simogatni kezd.
- Harry.. - lihegem.
- Mi az bébi? Azt mondtad haragszol - görbíti le a száját és pimaszul rám néz.
- Vedd le a mancsod a combomról - mondom mosolyogva és leemelem a kezét onnan.
-
Naaa cica! - kuncog fel.
- Hová megyünk? - kezdek szenvedni.
- Valahova.
- De..
- Ha még egyszer megkérdezed, kiraklak.
- Gonosz.
- Durcás.
Ráöltöm a nyelvemet és a reptérig nem szólalok meg.
Amint az úti célunk parkolójába érünk, leparkolunk, majd kiszedve a cuccainkat, kéz a kézben sétálunk be az épületbe.
- Melyik járattal megyünk? - kíváncsiskodok, hátha elmondja, hogy hova indulunk.
- Magángéppel megyünk, bébi - nevet fel és a becsekkoló kapuhoz húz.
Mindkettőnket átvizsgálnak, majd tovább is engednek. Végigmegyünk a hosszú fehér folyosón, majd kisétálunk a repülőhöz és felszállunk rá.
- Sziasztok! - köszön már az utas térben egy egyenruhás férfi.
- Szia, Joe! - fog vele kezet Harry.
- Joe, ő itt a barátnőm, Faith! Faith, ő itt Joe, ő fogja vezetni a gépet! - mondja, mire elkerekedik a szemem. Idenyújtja a kezét, én pedig megrázom.
- Félsz a magasban? - kérdezi mire bólogatni kezdek.
- Nem kell. Sokat repültem már, bíz bennem! - mosolyog kedvesen, ezért én is rávillantom a mosolyomat és Hazz-hoz bújok, aki gyengéden átölel.
- Hát akkor, érezzétek jól magatokat az úton! - mondja, és előre megy, majd elhúz egy ajtót. Harry felkap, leül a kanapéra és homlokon puszil.
- Két óra és ott leszünk, ne aggódj.
- Oké - bólogatok.
- Gyere, menjünk a fotelbe és kössük be magunkat – mondja, ezért felállok és leülök az egyik fotelbe. Ő mellettem foglal helyet és miután mind a ketten bekötöttük magunkat, megfogjuk egymás kezét és várjuk, hogy felszálljon a gép.
- Jól vagy? - néz rám és megsimogatja az arcomat. A tenyerébe hajtom az arcomat és lehunyom a szemeimet.
- Jól - mosolyodok el halványan. Gurulni kezdünk, majd mikor elérjük a megfelelő sebességet, emelkedni kezd a gép, én pedig megszorítom Harry kezét. Idehajol, a számra tapasztja ajkait és lassan, ráérősen csókolni kezd. Nyaka köré fonom a karjaimat, ő pedig a hajamba túr és egészen addig csókol, míg a gép egyenesbe nem jön.
- Figyelemelterelés ötös! - kuncogok fel.
- Profi vagyok abban! - von vállat és nagyképűen rám néz mire felkuncogok és vállon bokszolom. Mivel a gép már egyenesben van, kikötöm magamat és felhúzom a lábaimat, majd Hazz-ra nézek, aki éppen a telóját nyomkodja.
- És..mikor tudom meg, hogy hová megyünk? - pislogok rá.
- Ha leszálltunk.
- Ohh..és honnan?
- Látni fogod, hidd el - mosolyog egy pillanatra rám, majd tekintetét ismét a telefonra vezeti. Az ajkamba harapok és kinézek az ablakon, ahol mindenhol fehér felhőt látok. Nem olyan jó most a látvány.
- Ne harapdáld a szádat - motyogja.
- Miért? - nézek rá.
- Mert kikészít.
- Te bajod - vonok vállat egy huncut vigyorral.
- A tiéd is lesz, ha megduglak itt a gépen - pillant fel rám, nekem pedig rögtön görcsbe rándul a hasam és elvigyorodok.
- Ne is álmodj róla Styles! - kuncogok fel.
- Nem kell engedély!
- Hazz! - hurrogom le rosszallóan mire felnevet, és a combomra simítja a kezét. Leengedem a bal lábamat és a kezére teszem az enyémet.
- Mennyi idő is még odaérünk?
- Már csak másfél óra körülbelül.
- Jó, akkor alszok - hunyom le a szememet és elhelyezkedem.
- Oké - simítja végig a combomat, majd nyom egy puszit a halántékomra. Pár perc alatt sikerül is elszundítanom.
- Hová megyünk? - kezdek szenvedni.
- Valahova.
- De..
- Ha még egyszer megkérdezed, kiraklak.
- Gonosz.
- Durcás.
Ráöltöm a nyelvemet és a reptérig nem szólalok meg.
Amint az úti célunk parkolójába érünk, leparkolunk, majd kiszedve a cuccainkat, kéz a kézben sétálunk be az épületbe.
- Melyik járattal megyünk? - kíváncsiskodok, hátha elmondja, hogy hova indulunk.
- Magángéppel megyünk, bébi - nevet fel és a becsekkoló kapuhoz húz.
Mindkettőnket átvizsgálnak, majd tovább is engednek. Végigmegyünk a hosszú fehér folyosón, majd kisétálunk a repülőhöz és felszállunk rá.
- Sziasztok! - köszön már az utas térben egy egyenruhás férfi.
- Szia, Joe! - fog vele kezet Harry.
- Joe, ő itt a barátnőm, Faith! Faith, ő itt Joe, ő fogja vezetni a gépet! - mondja, mire elkerekedik a szemem. Idenyújtja a kezét, én pedig megrázom.
- Félsz a magasban? - kérdezi mire bólogatni kezdek.
- Nem kell. Sokat repültem már, bíz bennem! - mosolyog kedvesen, ezért én is rávillantom a mosolyomat és Hazz-hoz bújok, aki gyengéden átölel.
- Hát akkor, érezzétek jól magatokat az úton! - mondja, és előre megy, majd elhúz egy ajtót. Harry felkap, leül a kanapéra és homlokon puszil.
- Két óra és ott leszünk, ne aggódj.
- Oké - bólogatok.
- Gyere, menjünk a fotelbe és kössük be magunkat – mondja, ezért felállok és leülök az egyik fotelbe. Ő mellettem foglal helyet és miután mind a ketten bekötöttük magunkat, megfogjuk egymás kezét és várjuk, hogy felszálljon a gép.
- Jól vagy? - néz rám és megsimogatja az arcomat. A tenyerébe hajtom az arcomat és lehunyom a szemeimet.
- Jól - mosolyodok el halványan. Gurulni kezdünk, majd mikor elérjük a megfelelő sebességet, emelkedni kezd a gép, én pedig megszorítom Harry kezét. Idehajol, a számra tapasztja ajkait és lassan, ráérősen csókolni kezd. Nyaka köré fonom a karjaimat, ő pedig a hajamba túr és egészen addig csókol, míg a gép egyenesbe nem jön.
- Figyelemelterelés ötös! - kuncogok fel.
- Profi vagyok abban! - von vállat és nagyképűen rám néz mire felkuncogok és vállon bokszolom. Mivel a gép már egyenesben van, kikötöm magamat és felhúzom a lábaimat, majd Hazz-ra nézek, aki éppen a telóját nyomkodja.
- És..mikor tudom meg, hogy hová megyünk? - pislogok rá.
- Ha leszálltunk.
- Ohh..és honnan?
- Látni fogod, hidd el - mosolyog egy pillanatra rám, majd tekintetét ismét a telefonra vezeti. Az ajkamba harapok és kinézek az ablakon, ahol mindenhol fehér felhőt látok. Nem olyan jó most a látvány.
- Ne harapdáld a szádat - motyogja.
- Miért? - nézek rá.
- Mert kikészít.
- Te bajod - vonok vállat egy huncut vigyorral.
- A tiéd is lesz, ha megduglak itt a gépen - pillant fel rám, nekem pedig rögtön görcsbe rándul a hasam és elvigyorodok.
- Ne is álmodj róla Styles! - kuncogok fel.
- Nem kell engedély!
- Hazz! - hurrogom le rosszallóan mire felnevet, és a combomra simítja a kezét. Leengedem a bal lábamat és a kezére teszem az enyémet.
- Mennyi idő is még odaérünk?
- Már csak másfél óra körülbelül.
- Jó, akkor alszok - hunyom le a szememet és elhelyezkedem.
- Oké - simítja végig a combomat, majd nyom egy puszit a halántékomra. Pár perc alatt sikerül is elszundítanom.
✖✖✖
Apró puszikra ébredek.
- Itt vagyunk - hallom meg Harry mély hangját, majd mikor kinyitom a szemeimet, a szerelmem arcával találom magamat szemben. Kiköti az övemet, majd felhúz a fotelből.
- És most hogy fogod meglátni, hogy hova hoztalak? - karol át.
- Hát, ez az Styles! Elmondhatnád! - nézek a szemébe.
- A kedvenc városod - dörmögi a nyakamba.
- Páriizs! - sikítok fel, mint valami idióta és a vállába fúrom az arcomat.
- Igen, bébi - nevet fel rekedten és egy gyengéd puszit nyom a számra. Elenged, majd felkapja a bőröndöket és előre indul.
Követem a lépcsőig, amin lemegyünk és bepattanunk a fekete BMV-be, ami már várt minket, úgy látszik.
- Na, indulhatunk? - kérdezi Hazz, miután bekötöttem magamat.
- Igen! - vigyorodok el és hátradőlök. A szállodáig az út tíz perc alatt tehető meg és addig mi csendben is maradunk, hisz fel kell dolgoznom, hogy Párizsban vagyok.
Kiskorom
óta el szerettem volna ide jönni és eddig még nem sikerült, ugyanis mindig
közbe jött valami. Például a szakításunk, mert igazából a turné után szerettünk
volna ide jönni, megünnepelni azt, hogy végre együtt lehetünk, de sajnos a
sorsnak egészen más tervei voltak velünk kapcsolatban. A hotelhez érve leparkolunk,
és amint kiszállunk az autóból, egy londiner siet ide, aki elveszi a bőröndöket
és felmegy velük a szobánkba.
- Megfelel? - karol át Hazz.
- Ez...tökéletes, de...mivel érdemeltem ezt ki? Gyönyörű ez a hely és ez a szálloda is és biztos rohadt drága is.. - mondom a szemébe.
- Azzal érdemelted ki, hogy szeretlek és a pénzzel ne foglalkozz - mosolyodik el, majd megcsókol.
- Ugorj - motyogja a számba, én pedig engedelmeskedek és elrugaszkodok a talajtól, a lábaimat pedig Harry dereka köré fonom, ő pedig a fenekem alá nyúl és elindulunk a bejárat felé. A forgó ajtónál kicsit megakadunk, ami nevetést vált ki mindkettőnkből, de sikerül elérni a recepcióig. Hazz lerak, majd a fiatal lányhoz kezd beszélni.
- Tiétek a 233-as lakosztály. Jó pihenést - mosolyog ránk és Harry-nek adja a kártyát. Szimpi lány, mivel nem próbálta elcsavarni a fiúm fejét, ahogyan kábé minden csaj Londonban...meg egy csomó más helyen is.. Ezzel jár, ha egy világsztár a pasid... A lakosztályba érve tátott szájjal fogadok mindent, amit csak meglátok. Egyszerűen elképesztő ez a hely és gondolom rohadt drága is...
- Harry, már megint elhoztál egy méregdrága hotelba.. - csóválom a fejemet rosszallóan és elé sétálok.
- Ezzel mi a baj? Nem tetszik? - vág ijedt képet mire felkuncogok.
- Dehogynem! Gyönyörű itt minden csak...tudod, hogy ez nem az én világom. Egy lepusztult motel is jó lenne, csak veled lehessek - megölelem és felnézek rá, majd a mellkasába fúrom a fejemet.
- Tudom bébi, de te a legjobbat érdemled mindenből, már mondtam! - puszil a hajamba. Elmosolyodom, majd lábujjhegyen nyomok egy puszit a szájára és a hálónkba gurítom a bőröndömet.
- És? Mai program? - mosolygok rá, miközben a bazinagy tévét tanulmányozom a falon. Egy pillanatra ránézek és látom, hogy vállával az ajtófélfának támaszkodva, karba tett kezekkel figyeli, ahogyan felfedezem a hálót.
- Pihenés és este egy meglepetés, amiért igazából idehoztalak! - mosolyodik el féloldalasan, én pedig kicsit meghalok ettől a mosolytól.
- Úú és mi lesz a meglepi? - ugrálok oda hozzá, mint valami bölcsis.
- Bébi, azért meglepetés, mert nem szabad megtudnod, majd csak ott! - néz le rám és huncutul elvigyorodik, majd közelebb ránt, és a fenekembe markol.
- Hazz! - szólok rá csúnyán nézve és vállon csapom.
- Mi van? - nevet fel hitetlenül.
- Ne tapizz! - öltöm rá a nyelvemet, a bőröndömhöz trappolok, kikapok egy kényelmes rövidnadrágot, meg egy topot és Harry előtt átveszem, aki kitágult pupillával bámul egészen addig, míg le nem fekszem a hatalmas puha franciaágyra és el nem terülök azon.
- Ingerelsz - jelenti ki.
- Én nem - csóválom a fejemet.
- Jól van Harris... Visszakapod te még ezt... - sóhajtja színpadiasan és ő is átöltözik egy szürke mackónadrágra. Felsőtestét nem fedi el pólóval, aminek én örülök a legjobban és szemeimmel már pásztázni is kezdem vonzó, izmos karját és rosszfiús tetkóit.
- Mindent a szemnek bébi - vigyorog rám, majd bevetődik a jobb oldalamra. Nagyon elhitted Styles... Felkuncogok, leoltom a lámpát és Harry felé fordulok, aki direkt a másik oldalán fekszik. Átölelem és kezemet a hasára csúsztatom, majd a meztelen hátára adok egy apró puszit. Érzem, ahogyan megfeszíti a hasát a tenyerem alatt mire elvigyorodok, és kezemet lejjebb vezetem a bokszere felé.
- Nem tudsz viselkedni? - morogja és leemeli kezemet a hasáról.
- De. De ha nem bánod, akkor levetkőzök, mert iszonyú melegem van - fújom ki magamat, majd lekapom a topomat, később pedig a rövidnadrágomat is. Hallom, hogy Hazz élesen beszívja a levegőt, én pedig győztesen elmosolyodok.
- Most nincs rajtad semmi? - morogja rekedten.
- Egy tanga - vonok vállat, bár ő ezt nem látja.
- Azt a kurva.. - morogja és két erős kezet érzek meg a csípőmön aztán egy erős rántást. Harry csípőjén kötök ki.
- Megfelel? - karol át Hazz.
- Ez...tökéletes, de...mivel érdemeltem ezt ki? Gyönyörű ez a hely és ez a szálloda is és biztos rohadt drága is.. - mondom a szemébe.
- Azzal érdemelted ki, hogy szeretlek és a pénzzel ne foglalkozz - mosolyodik el, majd megcsókol.
- Ugorj - motyogja a számba, én pedig engedelmeskedek és elrugaszkodok a talajtól, a lábaimat pedig Harry dereka köré fonom, ő pedig a fenekem alá nyúl és elindulunk a bejárat felé. A forgó ajtónál kicsit megakadunk, ami nevetést vált ki mindkettőnkből, de sikerül elérni a recepcióig. Hazz lerak, majd a fiatal lányhoz kezd beszélni.
- Tiétek a 233-as lakosztály. Jó pihenést - mosolyog ránk és Harry-nek adja a kártyát. Szimpi lány, mivel nem próbálta elcsavarni a fiúm fejét, ahogyan kábé minden csaj Londonban...meg egy csomó más helyen is.. Ezzel jár, ha egy világsztár a pasid... A lakosztályba érve tátott szájjal fogadok mindent, amit csak meglátok. Egyszerűen elképesztő ez a hely és gondolom rohadt drága is...
- Harry, már megint elhoztál egy méregdrága hotelba.. - csóválom a fejemet rosszallóan és elé sétálok.
- Ezzel mi a baj? Nem tetszik? - vág ijedt képet mire felkuncogok.
- Dehogynem! Gyönyörű itt minden csak...tudod, hogy ez nem az én világom. Egy lepusztult motel is jó lenne, csak veled lehessek - megölelem és felnézek rá, majd a mellkasába fúrom a fejemet.
- Tudom bébi, de te a legjobbat érdemled mindenből, már mondtam! - puszil a hajamba. Elmosolyodom, majd lábujjhegyen nyomok egy puszit a szájára és a hálónkba gurítom a bőröndömet.
- És? Mai program? - mosolygok rá, miközben a bazinagy tévét tanulmányozom a falon. Egy pillanatra ránézek és látom, hogy vállával az ajtófélfának támaszkodva, karba tett kezekkel figyeli, ahogyan felfedezem a hálót.
- Pihenés és este egy meglepetés, amiért igazából idehoztalak! - mosolyodik el féloldalasan, én pedig kicsit meghalok ettől a mosolytól.
- Úú és mi lesz a meglepi? - ugrálok oda hozzá, mint valami bölcsis.
- Bébi, azért meglepetés, mert nem szabad megtudnod, majd csak ott! - néz le rám és huncutul elvigyorodik, majd közelebb ránt, és a fenekembe markol.
- Hazz! - szólok rá csúnyán nézve és vállon csapom.
- Mi van? - nevet fel hitetlenül.
- Ne tapizz! - öltöm rá a nyelvemet, a bőröndömhöz trappolok, kikapok egy kényelmes rövidnadrágot, meg egy topot és Harry előtt átveszem, aki kitágult pupillával bámul egészen addig, míg le nem fekszem a hatalmas puha franciaágyra és el nem terülök azon.
- Ingerelsz - jelenti ki.
- Én nem - csóválom a fejemet.
- Jól van Harris... Visszakapod te még ezt... - sóhajtja színpadiasan és ő is átöltözik egy szürke mackónadrágra. Felsőtestét nem fedi el pólóval, aminek én örülök a legjobban és szemeimmel már pásztázni is kezdem vonzó, izmos karját és rosszfiús tetkóit.
- Mindent a szemnek bébi - vigyorog rám, majd bevetődik a jobb oldalamra. Nagyon elhitted Styles... Felkuncogok, leoltom a lámpát és Harry felé fordulok, aki direkt a másik oldalán fekszik. Átölelem és kezemet a hasára csúsztatom, majd a meztelen hátára adok egy apró puszit. Érzem, ahogyan megfeszíti a hasát a tenyerem alatt mire elvigyorodok, és kezemet lejjebb vezetem a bokszere felé.
- Nem tudsz viselkedni? - morogja és leemeli kezemet a hasáról.
- De. De ha nem bánod, akkor levetkőzök, mert iszonyú melegem van - fújom ki magamat, majd lekapom a topomat, később pedig a rövidnadrágomat is. Hallom, hogy Hazz élesen beszívja a levegőt, én pedig győztesen elmosolyodok.
- Most nincs rajtad semmi? - morogja rekedten.
- Egy tanga - vonok vállat, bár ő ezt nem látja.
- Azt a kurva.. - morogja és két erős kezet érzek meg a csípőmön aztán egy erős rántást. Harry csípőjén kötök ki.
-
Mr. Styles.. azt mondta, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek!
- Nekem lehet!
- Na, persze! – nevetek, majd ledőlök róla és elfordulok.
Érzem, ahogyan átölel, majd puszikkal kezdi elárasztani a nyakamat. Bizsergés fut át az egész testemen és csupa libabőr leszek. Fenekemnek nyomja férfiasságát, ami már kő kemény.
- Felizgattál. Most már nincs menekvés - fordít magával szembe. Érzem forró, mentolos leheletét az arcomon és nagy tenyerét meztelen oldalamon.
- És mit szeretnél velem csinálni? - kuncogok.
- Azt most nem részletezném - suttogja, ajkait az enyémek ellen nyomja, és lassan csókolni kezd. Lehunyom a szemeimet és élvezem, ahogyan nyelve cirógatja az enyémet. Hihetetlenül jó vele csókolózni. Mintha az egész testemet áramütés érné, és egyre többet akarok belőle. Vadabbul kezdem ízlelgetni ajkait, közben hosszú hajába túrok, amire egy apró nyögéssel válaszol. Belemarkol a fenekembe, majd magára húz. Felkuncogok és picit elszakadok tőle.
- Hirtelen milyen rámenős lettél - suttogja már szinte a számba.
- Akarlak - lihegem.
- Vannak ezzel egy páran - a szánk már-már összeér, így érzem, ahogyan elvigyorodik.
- A szerénységedről vagy híres - motyogom unottan mire felnevet, és a nyakamhoz hajol, hogy pár nedves csókot nyomjon rá, én pedig szinte már elfolyok a karjai közt. Hirtelen eszembe jut valami és rögtön elhúzódok a biztonságot nyújtó karok közül.
- Basszus, Hazz - nézek rá ijedten és felkapcsolom a lámpát. Aggódva méregetni kezd, én pedig leugrok az ágyról és a fürdőbe rohanok.
- Hányadika van? - kiabálok ki.
- Negyedike! De miért? Van valami baj? - kérdezi aggódva. Lehúzom a bugyimat és megnézem, hogy tényleg jól éreztem -e. Igen. El is felejtettem, hogy ma van a menstruációm első napja. Gyorsan elvégzem a női dolgokat, majd kinyitom az ajtót, ahol egy ijedt Harry-vel találom szembe magamat.
- Mi a baj bébi? Baj van? Vagy csináltam valamit? - kérdezi aggódóan, ami nagyon aranyos. Közelebb sétálok, majd megölelem.
- Piros napok - motyogom a mellkasába mire egy sóhaj hagyja el a száját.
- Azt hittem már baj van - nyom egy puszit a hajamba.
- Ez elég baj. Így nem tudunk.. - motyogom, de eltol magától és a szemembe néz.
- Bébi.. Még van rengeteg időnk bepótolni! Ne aggódj emiatt - mosolyog rám.
- Szeretlek! - nézek a szemébe, aztán egy puszit nyomok a szájára.
- Én is téged! Na, sipirc az ágyba! - nevet fel, én pedig engedelmeskedek és befekszem, majd magamra húzom a takarót.
Az alhasam kicsit görcsölgetni kezd, mire ráteszem a tenyeremet és sóhajtok egyet. Hazz befekszik mellém, leoltja a lámpát, kezével lelöki a hasamról az enyémet és simogatni kezdi a hasamat, ami melegséggel tölt el. Annyira figyelmes és gondoskodó... Egyszerűen imádom ezt a fiút!
- Aludj, szépségem - suttogja a fülembe, majd ad egy puszit a homlokomra. Pár pillanat múlva Harry karjai közt nyom el az álom.
- Nekem lehet!
- Na, persze! – nevetek, majd ledőlök róla és elfordulok.
Érzem, ahogyan átölel, majd puszikkal kezdi elárasztani a nyakamat. Bizsergés fut át az egész testemen és csupa libabőr leszek. Fenekemnek nyomja férfiasságát, ami már kő kemény.
- Felizgattál. Most már nincs menekvés - fordít magával szembe. Érzem forró, mentolos leheletét az arcomon és nagy tenyerét meztelen oldalamon.
- És mit szeretnél velem csinálni? - kuncogok.
- Azt most nem részletezném - suttogja, ajkait az enyémek ellen nyomja, és lassan csókolni kezd. Lehunyom a szemeimet és élvezem, ahogyan nyelve cirógatja az enyémet. Hihetetlenül jó vele csókolózni. Mintha az egész testemet áramütés érné, és egyre többet akarok belőle. Vadabbul kezdem ízlelgetni ajkait, közben hosszú hajába túrok, amire egy apró nyögéssel válaszol. Belemarkol a fenekembe, majd magára húz. Felkuncogok és picit elszakadok tőle.
- Hirtelen milyen rámenős lettél - suttogja már szinte a számba.
- Akarlak - lihegem.
- Vannak ezzel egy páran - a szánk már-már összeér, így érzem, ahogyan elvigyorodik.
- A szerénységedről vagy híres - motyogom unottan mire felnevet, és a nyakamhoz hajol, hogy pár nedves csókot nyomjon rá, én pedig szinte már elfolyok a karjai közt. Hirtelen eszembe jut valami és rögtön elhúzódok a biztonságot nyújtó karok közül.
- Basszus, Hazz - nézek rá ijedten és felkapcsolom a lámpát. Aggódva méregetni kezd, én pedig leugrok az ágyról és a fürdőbe rohanok.
- Hányadika van? - kiabálok ki.
- Negyedike! De miért? Van valami baj? - kérdezi aggódva. Lehúzom a bugyimat és megnézem, hogy tényleg jól éreztem -e. Igen. El is felejtettem, hogy ma van a menstruációm első napja. Gyorsan elvégzem a női dolgokat, majd kinyitom az ajtót, ahol egy ijedt Harry-vel találom szembe magamat.
- Mi a baj bébi? Baj van? Vagy csináltam valamit? - kérdezi aggódóan, ami nagyon aranyos. Közelebb sétálok, majd megölelem.
- Piros napok - motyogom a mellkasába mire egy sóhaj hagyja el a száját.
- Azt hittem már baj van - nyom egy puszit a hajamba.
- Ez elég baj. Így nem tudunk.. - motyogom, de eltol magától és a szemembe néz.
- Bébi.. Még van rengeteg időnk bepótolni! Ne aggódj emiatt - mosolyog rám.
- Szeretlek! - nézek a szemébe, aztán egy puszit nyomok a szájára.
- Én is téged! Na, sipirc az ágyba! - nevet fel, én pedig engedelmeskedek és befekszem, majd magamra húzom a takarót.
Az alhasam kicsit görcsölgetni kezd, mire ráteszem a tenyeremet és sóhajtok egyet. Hazz befekszik mellém, leoltja a lámpát, kezével lelöki a hasamról az enyémet és simogatni kezdi a hasamat, ami melegséggel tölt el. Annyira figyelmes és gondoskodó... Egyszerűen imádom ezt a fiút!
- Aludj, szépségem - suttogja a fülembe, majd ad egy puszit a homlokomra. Pár pillanat múlva Harry karjai közt nyom el az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése