~Chapter 30.~

Faith szemszöge:

Reggel Harry mély hangjára kelek.
- Oké, akkor hatra legyen ott minden és zárjátok le az egészet - dörmögi. Biztos telefonál.. De miről beszél?
- Kurvára nem érdekel! Oldjátok meg! - suttogja indulatosan. Mocorogni kezdek, mert elzsibbadt a lábam. 
- Most leteszem - mondja, én pedig kinyitom a szemeimet.
- Kivel beszéltél? - cincogom és ránézek. Háta az ágytáblának van döntve, így lenéz rám és elmosolyodik.
- Jó reggelt szépségem. Senkivel.
- De.. Hallottam - ásítok egyet és a hajamba túrok.
- Csak egy haverral. Mennyit hallottál?
- Azt, hogy valamit le kell zárni, és hogy kurvára nem érdekel, csak intézzék el - mondom és felülök. Lábaimat törökülésbe teszem és a pólóm aljával kezdek játszani.
- Mindent megtudsz este, bébi. Ne kérdezgess, nem tudod kiszedni belőlem - mosolyog rám halványan.
- Nem? - vigyorodok el és kezemet a combjára teszem, amit csak egy bokszer fed.
- Faith. Ne csináld, légy szíves. Majd megtudod - néz rám fáradtan.
- Miért nem alszol? Még csak fél kilenc van.
- Felébresztettek.
- Oh, te szegény.. - forgatom meg a szememet.
- Úgy fog maradni egyszer.
Vállat vonok és visszadőlök a párnák közé. 
- A mai program, hogy lemegyünk a wellness részlegre és medencézünk, aztán elviszlek ebédelni és megmutatok pár helyet.
- Problémás lesz most a medencézés nekem, de megoldom... És megnézzük az Eiffel tornyot is? - csillannak fel a szemeim.
- Meg! - mondja, majd a hajamat kezdi piszkálni.
- Nem fekszel vissza? - motyogom a párnába és felnézek rá.
- De. Nemsoká jön a reggeli.
- Rendeltél? Farkas éhes vagyok!
- Felhívtam a recepciót és kértem reggelit.
- Imádlak! - pislogok rá és a hátamra fordulok. Mellém csúszik, majd átölel a mellemnél, arcát pedig a nyakamba temeti.
- Ne aludj vissza, mert neked kell ajtót nyitni a pincérnek - túrok bele a hajába mire morog valamit.
- Hazz.
- Nem alszom - motyogja a nyakamba, én pedig libabőrös leszek.
Lehunyom a szemeimet és felkuncogok, mikor puszilgatni kezdi a nyakamat.
- Harry, így nem fog menni az önmegtartóztatás - sóhajtom.
- Nem is kell - morogja és tovább folytatja cselekedetét.
- De. Piros taxi.
- Ohh basszameg. Mindig elfelejtem.
- Csúnyán beszélsz. Régen nem voltál ilyen.
Elhúzódik, majd rám néz.
- Bocs, hogy élek.. – morogja, és feláll az ágyról.
- Bébi.. Nem úgy gondoltam - görbítem le a számat.
- Jó - pufog, majd kimegy a hálóból.
- Ne sértődj már be! Hallod? - kiabálok utána.
Persze, hogy bedurcizik. Rosszabb, mint egy hisztis picsa...
Hallom, hogy kopognak, én pedig felállok és kinézek a hálószoba ajtón. Hazz áll az ajtóban és gondolom a pincérrel társalog. Ahogy közelebb megyek, látom, hogy egy fiatal, csinos lány az. Nem küldhetnének valami öregembert? Persze gondolom a csaj önként jelentkezett, hogy felhozhassa Harry Styles-nak a reggelit.
- Briana vagyok - hallom nyávogását. Úristen, de irritáló hangja van. Felmegy bennem a pumpa és Hazz mellé sétálok.
- Köszönjük Britney, de a munkakörödben nincs benne szerintem, hogy flörtölnöd kellene más pasijával - mosolygok rá gúnyosan.
- Briana vagyok - nyafogja.
- Akkor az! Tűnj már innen! - förmedek rá mire Ms. Plasztika felhúzott orral elsétál.
- Te meg ne nézd már nyál csorgatva! - mondom unottan Hazz-ra nézve, aki élvezi a helyzetet.
- Féltékeny vagy bébi? Régen nem voltál ilyen harcias - vigyorog, majd beljebb húzza a kocsit, amin a reggelink van.
- Menj a picsába - pufogom, és a kanapéhoz megyek, majd lehuppanok rá. Karba teszem a kezemet és dühösen fújtatok egyet.
- Jajj cica, ne beszélj csúnyán! - vigyorog Hazz továbbra is, nekem pedig már szerintem vörösödik a fejem.
- Menj utána és dugd meg! Így szoktad, nem? - felhúzom a szemöldökömet és elégedetten nézem, ahogyan Harry egyre dühösebb lesz.
- Ezt ne! - néz rám szigorúan.
- Mert? Mi lesz? - incselkedem, és nagyon jót szórakozok felháborodott fején. Fújtat egyet, majd beviharzik a fürdőbe.
- Faszfej – morgom, majd a reggelis kocsihoz lépek és megnézem mi van rajta. Hmm, francia pirítós.  Elveszem a tányért és visszaülök a kanapéra. Bekapcsolom az óriási tévét, amiben éppen valami sztárhírek megy.

- Harry Styles és ex barátnője újra egymásra találtak? Az elmúlt napokban sokszor láttuk az álompárt együtt és úgy látszik, megint dúl a szerelem kettejük közt. Tegnap a Londoni repülőtéren látták őket együtt és információink szerint egy magángéppel elrepültek Párizsba, a szerelem városába. Még nem értük utol a One Direction ex tagját, de amint sor kerül rá, biztos tájékoztatjuk önöket! - amint a nő elmondja a monológját, inkább átkapcsolok egy mesecsatornára és azt kezdem nézni. Morgó kijön a fürdőből és rám sem nézve a hálóba megy. Sóhajtok egyet, majd utána megyek. A bőröndjénél guggol és ruhákat válogat.
- Szerelmem… - kezdek nyávogni.
- Nem érdekel - morogja.
Elmosolyodom, odasétálok, és hátulról átölelem, majd fejemet a vállára teszem.
- Nem úgy gondoltam - motyogom.
- Ahha..
- Hazz..
- Hagyjál - áll fel, az ágyra ül, és a nadrágját kezdi felhúzni.
- Cica - mosolyodok el, majd az ölébe ülök, karjaimat pedig a nyaka köré fonom.
- Ne haragudj. Hülye voltam - nézek a szemébe.
- Oké. Most már öltözhetek? - pillant rám felhúzott szemöldökkel. Megölelem, és a vállába fúrom az arcomat.
- Tudod, hogy én mindenhogy szeretlek és tetszik, hogy csúnyán beszélsz.
- Persze. Azért csesztél le.
- Reggel morcos vagyok.
- Én is. Szállj le rólam.
- Harry.. - görbítem le a számat és a szemébe nézek.
- Nem mondom még egyszer.
Csendben leszállok róla, a bőröndhöz megyek, kiveszek egy melegítő alsót meg egy mély kivágású atlétát, magamra húzom az Adidas cipőmet, összefogom a hajamat és a nappaliba indulok. Hazz még bent duzzog a hálóban, ezért halkan kinyitom az ajtót, kilépve a folyosóra pedig a lift felé indulok. Amint odaérek, ki is nyílik előttem az ajtó, én pedig belépve a földszint felé veszem az irányt. Az utcára kiérve jobbra indulok és körülnézek. Nem sokban különböznek ezek az utcák London utcáitól leszámítva azt, hogy itt elég sok régi, de gyönyörű épület van és csak francia beszédet hallok mindenhonnan, ami nem jó jel, ugyanis én csak angolul és egy kicsit spanyolul tudok. 
- Bocsi! Faith! - hallok meg egy hangot a hátam mögül, ami szerencsére az én nyelvemen beszél. Megpördülök, majd három lánnyal találom szemben magamat.
- Sziasztok! - köszönök kedvesen.
- Te vagy Harry barátnője, igaz? - kérdezi az egyik szőke hajú tizenöt év körüli lány.
- Igen..
- Kérhetnénk egy közös képet és aláírást? - pislog rám a vörös hajú.
- Öhm...persze - makogom a meglepettségtől, majd aláfirkantom mind a hármójuk papírját és bepózolok a közös képekhez.
- Köszönjük! Aranyos lány vagy! - mondják, amire csak szélesen elmosolyodok.
- Köszönöm. És azt is, hogy nem akartok megölni.
- Harry az utóbbi időben elég szomorú volt és most veled újra boldognak láttuk. Ez nekünk bőven elég, hogy megszeressünk.
- Bárcsak minden rajongó így gondolkodna.. - húzom el a számat.
- Ne foglalkozz velük!
- Megpróbálok! De megyek is tovább! Sziasztok! - intek. Elköszönnek és ők is tovább állnak. Megpillantok a közelben egy Starbucksot, ezért meg is célzom azt. Még jó, hogy olyan trehány vagyok, hogy a ruháim zsebéből sosem szedem ki a pénzt. Most is találok egy kis aprót benne, így azt gyorsan el is költöm egy eper shake-re és tovább sétálgatok.  A közelben egy nagy parkot pillantok meg tele fával és kisebb tavakkal, így arra veszem az irányt. Furcsállom, hogy Harry nem hívott még... Várjunk csak... Hol a telefonom? Megtapogatom az összes zsebemet és rájövök, hogy a hotelben hagytam. Ajjaj... Nagyon mérges lesz rám. Irányt változtatok és visszafelé kezdek sétálni. Tíz perc múlva a hotel bejáratához érek. Köszönök az őrnek, majd belibbenek az aranyozott ajtón. A lifthez sietek és megnyomom a hívó gombot. Pár másodperc múlva leérkezik a lift és amint kinyílik az ajtó, Harry komoly tekintetébe ütközök.
- Faith.. - hunyja le a szemeit és megfogja a kezemet, majd behúz magához.
- Sajnálom - motyogja a hajamba, miközben szorosan magához von.
- Én is. Nem kellett volna olyanokat mondanom - motyogom a vállába.
- Gyorsan felkapom a vizet. Ezen még alakítanunk kell - mosolyodik el és a szemembe néz.

- Alakul majd - vigyorgok rá.
- Nagyon aggódtam, hogy hova mentél. Nem is ismered a várost.
- Találkoztam pár rajongóval - ijedten rám néz és sérüléseket kezd kutatni rajtam.
- Harry! - nevetek fel. - Aranyosak voltak.
- Tényleg? - kérdezi csodálkozva.
- Tényleg! Nem mindegyik rajongó gonosz!
- De sok gonosz van!
Mosolyogva megforgatom a szemeimet, majd mikor kinyílik a lift ajtaja, kilépünk rajta, és kézen fogva besétálunk a lakosztályunkba.
- És akkor, ha már így alakult ez a nap. Nézzünk valami filmet, aztán elviszlek vacsorázni. Rendben?
- Az jó lesz! - vigyorodok el, levetődök a kanapéra és megvárom míg Hazz idehozza a laptopot, majd bevágódik mellém és az ölébe teszi a gépet.
- Mit?
- Valami romantikusat!
- Felhők felett 3 méterrel?
- Tökéletes!
- Szeretsz? - néz rám.
- Persze bébi - mosolyodok el, majd egy gyors puszit nyomok a szájára, lábaimat az ölébe pakolom és összebújva kezdjük el nézni a filmet.

✖Este✖

- Faith, igyekezzél már, kérlek! - hallom Hazz hangját a nappaliból.
Még egy utolsó pillantást vetek a tükörképemre, majd a hajamba túrok és teszek pár lépést a magas sarkúmban az ajtóig. Kilépek a nappaliba és lesütöm a szemeimet, amint Harry rám néz. Lassan idesétál, majd átöleli a derekamat és magához húz.
- Gyönyörű vagy Faith. És rohadtul kívánatos, úgyhogy ne játszd itt nekem a szégyenlős kislányt és haladjunk, mert esküszöm, leteperlek itt és most - morogja a fülembe, nekem pedig görcsbe rándul a hasam és magabiztosan elmosolyodok. Elenged, én pedig az ajtó felé kezdek sétálni, de azért még egyszer végigmérem. Fehér póló, fekete zakó, szintén ugyanolyan színű szűkfarmer és a szokásos csizmája. Haja kiengedve a vállára omlik, amit úgy imádok. Szeretem, ha ki van engedve a lobonca.
- Na, gyere szívi! - kulcsolja össze a kezünket és lefelé indulunk.
Leérve egy fekete Porsche fogad a bejárat előtt, aminek az ajtaját kitárja előttem.
- Hazz, ez... - kezdem, de elcsitít.
- A legjobbat érdemled - mondja, majd bezárja az ajtót és a másik oldalra sétál. Hihetetlen ez a fiú. Amint beül és beköti magát, gázt ad, én pedig belesüppedek az ülésbe. Mindig is szerettem a sebességet és ezt ő is tudja. Régebben imádtam a sportkocsiját vezetni, de mióta szakítottunk, egyszer sem ültem ilyen luxusautóba csak az én jó öreg Cooperembe, ami egyébként tökéletes nekem.
- Itt is vagyunk! - parkol le Hazz egy parknál.
- Parkba jöttünk?
- Nem egészen. Gyere és meglátod - mondja somolyogva, majd kiszáll és a másik oldalra kocogva kisegít engem is.
- Hölgyem? - teszi ki a karját, én pedig belekarolok. Imádom, amikor így kiöltözik egy egy randinkra és büszkén feszít mellettem. Annyira jól néz ki, hogy azt már büntetni kéne... Sétálni kezdünk egy ösvényen, én pedig egyre izgatottabb leszek.
- Tudod, mielőtt szakítottunk az volt a tervem, hogy a turné után elhozlak ide. Volt egy kívánságod, amit teljesíteni szerettem volna - búgja halkan, engem pedig kiráz a hideg. Van valami titokzatos és izgalmas ebben a parkban. Már bőven sötét van, és ami furcsa, hogy egy lélek sincs kint. Pedig tudtommal a közelben van az Eiffel torony. Kiérünk az ösvényről egy forgalmas útra.
- Bébi...nézz fel - kuncog mellettem, én pedig értetlenkedve teszem amit kér, és azonnal eltátom a számat, ugyanis az Eiffel torony pont felettünk magaslik, csak a sok fától nem vettem észre az alját. A feljáratához sétálunk, majd lifttel felmegyünk ameddig csak tudunk és az utolsó emeleteket lépcsőn, lihegve és kacagva egymás puhányságán tesszük meg.
- És fent va-vagyunk - támaszkodik a térdére Hazz mire elnevetem magamat.
- Puhány - vigyorgok, majd leplezve a tüdő összeomlásomat sietek a korláthoz, de amint lenézek, ismét elakad a lélegzetem, csak hogy most nem a fizikai megterheléstől, hanem a gyönyörű látványtól. Itt minden fényekben úszik és gyönyörűbbnél gyönyörűbb épületeket vélek felfedezni a távolban. Csodaszép. Harry a hátam mögé áll, majd átölel, én pedig hátamat a mellkasának nyomom.

Hihetetlenül jó érzés itt állni életed egyetlen értelmével és azt érezni, hogy végtelenül boldog vagy és hogy az egész világ a tiéd. Ez az érzés szavakkal nehezen leírható. Egy picit muszáj vagyok elszakadni a látványtól és egy kiadós csókot nyomni a göndöröm szájára, mert bizony megérdemli.
- Emlékszel még, hogy mi volt az a kívánság? - mosolyodik el és megvillantja gödröcskéit. Nem bírom ki és a nyaka köré fonom a karjaimat, majd nyomok egy puszit rózsaszín ajkaira. Függő lettem.
- Nem. Vagyis... nem tudom - nézek a szemébe, majd a szájára.
Ad egy puszit az ajkamra, aztán elválik tőlem és elsétál egy picit messzebb egy papírdobozhoz, amiből kiemel egy lámpást... Úristen... Tudom mit kívántam... Eszében van... Nem felejtette el...
A szemeim megtelnek sós könnycseppekkel, a torkom pedig elszorul és egy alma méretű gombóc szorul belé. 
- Csss ne sírj kicsim - siet ide Hazz, majd megölel. A vállába fúrom az arcomat és felzokogok. 
- Köszönöm. Köszönök mindent Harry, nagyon szeretlek - szipogom.
- Én is téged Faith - mosolyog rám, a kezembe adja a lámpást, majd elővesz egy gyújtót és meggyújtja a benne lévő kis kanócot.
- Anyukád biztos figyel téged fentről - mondja, aztán a korláthoz vezet és átkarol hátulról.
- Ez volt az álma. 
- És te most valóra váltod - búgja a fülembe.
Igen. Mielőtt anya meghalt, elmesélte nekem, hogy mindig is ki akart jutni a szerelem városába és az Eiffel torony tetejéről szabadjára akart engedni egy lámpást. Ám ez sajnos nem jött össze neki sohasem, ugyanis korán terhes lett a nővéremmel és fel kellett adnia az álmait értünk, amiért mi rendkívül hálásak vagyunk neki. Próbáltuk eljuttatni Franciaországba, de sajnos nem volt annyi pénzünk, mert apánk mindet elitta. Anya pár éve megbetegedett és hosszú küzdés után itt hagyott minket. Távozott az élők sorából, azonban azt a lelkünkre kötötte, hogy valamelyikünk vigye tovább az álmát és valósítsa meg. És én most pont ezt teszem. Nézem, ahogyan a világító kis gömb egyre távolabb sodródik és remélem, hogy anya lát minket odafentről. Ezt Harry-nek nem mondtam, de a lámpással elengedtem a múltamat is, és úgy döntöttem, hogy új életet kezdek vele a múlt sérelmei nélkül. Remélem sikerül a tervem és el tudok engedni minden olyan dolgot, ami meggátol engem abban, hogy boldog legyek az én göndör hercegemmel.
- Bébi, reszketsz. Gyere, menjünk - mondja, majd a hátamra teríti a zakóját és lefelé indulunk.
- Elfolyt a sminkem - mondom már a kocsiban.
- Szörnyű - forgatja a szemét.
- Ne legyél gonosz - bokszolok a vállába.
- Vadulsz cica? - húzogatja a szemöldökét, én pedig megforgatom a szemeimet és inkább bekötöm magamat.
- Akkor indulás vacsorázni! - vigyorodik el, aztán felbúgatja a motort és elhajtunk.