Faith szemszöge:
Fertőtlenítő orrfacsaró szagára ébredek és hangos veszekedésre.
- Húzzál kifele innen Harry! Nem kíváncsi sem ő, sem én rád! - hallom a nővérem dühös hangját. Halk szipogást hallok, de Harry nem szólal meg. Ki sír? Ő? Miattam? Mégis mi a fene történt? Ki akarom nyitni a szemeimet és sikítani akarok, de nem megy. Valami lehúz, és nem engedi, hogy bármit is cselekedjek.
- Ne küldj el - hallom Hazz kétségbeesett hangját és beugrik minden. Hogy miket vágott a fejemhez. A tüdőm ismét összeszorul és kapkodni kezdem a levegőt.
- Faith! - kiált fel a nővérem.
- Hívd már az orvost te idióta! - mondja, majd megfogja a kezemet. Sikerül kinyitni a szememet, de a levegőm még mindig akadozik.
- Húzzál kifele innen Harry! Nem kíváncsi sem ő, sem én rád! - hallom a nővérem dühös hangját. Halk szipogást hallok, de Harry nem szólal meg. Ki sír? Ő? Miattam? Mégis mi a fene történt? Ki akarom nyitni a szemeimet és sikítani akarok, de nem megy. Valami lehúz, és nem engedi, hogy bármit is cselekedjek.
- Ne küldj el - hallom Hazz kétségbeesett hangját és beugrik minden. Hogy miket vágott a fejemhez. A tüdőm ismét összeszorul és kapkodni kezdem a levegőt.
- Faith! - kiált fel a nővérem.
- Hívd már az orvost te idióta! - mondja, majd megfogja a kezemet. Sikerül kinyitni a szememet, de a levegőm még mindig akadozik.
- Tessék - nyomja
Alice a kezembe a pipát, amiből be is fújok kettőt és fellélegzek. Az orvos siet be a kórtermembe, de amint meglát,
megnyugszik. A háta mögött Harry jön lehajtott fejjel és mikor felnéz, eltátja
a száját.
- Nos! Örülök, hogy felébredt! Jól van? - érdeklődik az idősödő férfi.
- Nem egészen - rázom meg a fejemet.
- Az előbb is fújt be a gyógyszerből - közli a nővérem.
- Mi történt? - kérdezem halkan.
- Miután a szórakozóhelyről kirohant, asztmás rohamot kapott és összeesett. Az egyik éjjel nappali tulajdonosa hívta a mentőket és most itt van!
- Ohh..
- Most egy kicsit hármasban hagyom önöket - mondja és kisétál.
- Menj ki te balfasz! - néz Hazz-ra a nővérem. Ha nem lennék ilyen rosszul, most felnevetnék.
- Kimegyek, ha Faith szeretné - mondja rekedten és most nézek elsőnek a szemeibe, amik fel vannak dagadva és vörösek a sírástól.
Alice kérdőn rám néz, én pedig hátradőlök.
- Menj ki, kérlek - motyogom érzelemmentes hangon, majd már csak az ajtócsapódást hallom.
- Egész végig itt volt, fogta a kezedet és sírt. Azt mondta, hogy barom volt és hogy bocsáss meg neki.
A hallottak után összeszorul a szívem és sírni kezdek.
- Mondd el, hogy mi történt a buliban.
Sóhajtok és lehunyom a szemeimet.
- Elment piáért, én pedig találkoztam Kyle-al...
- Kyle Harris-el??
- Aha! Táncoltunk, Harry pedig félreértette és elrángatott onnan, majd a fejemhez vágta, hogy én is olyan kis pénzéhes ribanc vagyok, mint a többi lány és hogy egy valamire azért jó voltam - szipogom.
- Kiherélem. Oké, hogy dühös volt, de ilyen dolgokat mondani..
- Hamar felkapja a vizet.
- Ne védd! És ha egyszer megüt?
Lesütöm a szememet és a kezemet kezdem piszkálni.
- Faith.. Bántott?
- Nem..
- Ne hazudj!
- Tényleg nem! Egy pillanatig azt hittem, hogy fog, de nem.
- Az ilyen...
- Alice...Harry-nél jobb embert nem ismerek. Nagyon kedves, romantikus fiú és sosem bántana nőt. Igaz most egy kicsit megváltozott, de ki ne változott volna meg azok után, amiken keresztül ment?
- Nem tudom húgi. Csak féltelek! És ha valami pszichopata talál meg?
- De nem az talált meg. Felesleges aggódnod!
- Mi a terved vele?
- Fogalmam sincs. Idő kell.
- Jössz haza?
- Mehetek?
- Ahha. Kiengednek!
- Akkor menjünk! - szállok le az ágyról.
- Hozzánk? - kérdi már a kocsiban.
- Nem. Haza. Egyedül szeretnék lenni.
- Biztos?
- Tuti.
- Nos! Örülök, hogy felébredt! Jól van? - érdeklődik az idősödő férfi.
- Nem egészen - rázom meg a fejemet.
- Az előbb is fújt be a gyógyszerből - közli a nővérem.
- Mi történt? - kérdezem halkan.
- Miután a szórakozóhelyről kirohant, asztmás rohamot kapott és összeesett. Az egyik éjjel nappali tulajdonosa hívta a mentőket és most itt van!
- Ohh..
- Most egy kicsit hármasban hagyom önöket - mondja és kisétál.
- Menj ki te balfasz! - néz Hazz-ra a nővérem. Ha nem lennék ilyen rosszul, most felnevetnék.
- Kimegyek, ha Faith szeretné - mondja rekedten és most nézek elsőnek a szemeibe, amik fel vannak dagadva és vörösek a sírástól.
Alice kérdőn rám néz, én pedig hátradőlök.
- Menj ki, kérlek - motyogom érzelemmentes hangon, majd már csak az ajtócsapódást hallom.
- Egész végig itt volt, fogta a kezedet és sírt. Azt mondta, hogy barom volt és hogy bocsáss meg neki.
A hallottak után összeszorul a szívem és sírni kezdek.
- Mondd el, hogy mi történt a buliban.
Sóhajtok és lehunyom a szemeimet.
- Elment piáért, én pedig találkoztam Kyle-al...
- Kyle Harris-el??
- Aha! Táncoltunk, Harry pedig félreértette és elrángatott onnan, majd a fejemhez vágta, hogy én is olyan kis pénzéhes ribanc vagyok, mint a többi lány és hogy egy valamire azért jó voltam - szipogom.
- Kiherélem. Oké, hogy dühös volt, de ilyen dolgokat mondani..
- Hamar felkapja a vizet.
- Ne védd! És ha egyszer megüt?
Lesütöm a szememet és a kezemet kezdem piszkálni.
- Faith.. Bántott?
- Nem..
- Ne hazudj!
- Tényleg nem! Egy pillanatig azt hittem, hogy fog, de nem.
- Az ilyen...
- Alice...Harry-nél jobb embert nem ismerek. Nagyon kedves, romantikus fiú és sosem bántana nőt. Igaz most egy kicsit megváltozott, de ki ne változott volna meg azok után, amiken keresztül ment?
- Nem tudom húgi. Csak féltelek! És ha valami pszichopata talál meg?
- De nem az talált meg. Felesleges aggódnod!
- Mi a terved vele?
- Fogalmam sincs. Idő kell.
- Jössz haza?
- Mehetek?
- Ahha. Kiengednek!
- Akkor menjünk! - szállok le az ágyról.
- Hozzánk? - kérdi már a kocsiban.
- Nem. Haza. Egyedül szeretnék lenni.
- Biztos?
- Tuti.
Pár perc múlva bekanyarodunk a parkolóba, én pedig nyomok a nővérem arcára egy puszit és kiszállok a kocsiból. Amint felérek a lakásba, lemosom a tegnapi buli sminkjét és átöltözöm pizsire. Úristen.. Ha most este hét óra van, akkor mennyi időt lehettem ájultan? Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha nem az a nő talált volna meg, hanem valaki más, aki elrabol, vagy kitudja mit csinál velem... Csörögni kezd a mobilom, én pedig Harry nevét meglátva kinyomom és lehalkítom. Elmegyek lezuhanyozni, majd kimegyek a konyhába enni valamit. Mire visszaérek, már nyolc óra, ezért úgy döntök, ideje ágyba bújni és aludni. A kezembe veszem a telefonomat, amin húsz nem fogadott hívás van Hazz-tól. Sóhajtok egyet, majd visszahívom.
- Faith! - szól bele kétségbeesve.
- Mit akarsz?
- Én csak... - kifújja a levegőt és pár másodpercig csendben marad, majd szipog párat és újra megszólal, kissé rekedten.
- Bocsáss meg. Kérlek. Elborult az agyam és egyszerűen nem tudtam elviselni, hogy más sráccal látlak...
- Harry, amiket mondtál..
- Nem gondoltam komolyan! Csak elárulva éreztem magamat és egyből támadtam. Az elmúlt években sok olyan lánnyal volt dolgom és a bizalmam...
- A te bizalmad? - vágok közbe hisztérikusan.
- Harry te vagy a sztár és minden lány álma és én mégis megbízok benned. Csak az unokatesómmal táncoltam!
- Tudom.. Már tudom.. - sóhajtja.
Megrázom a fejemet és próbálok nem sírni.
- Mi lesz most velünk? - kérdezi halkan és bizonytalanul.
- Egy kis időt kérek.
- Mégis mennyit?
- Amíg átgondolom a dolgokat, oké?
- Oké.
- Akkor...majd beszélünk... szia - motyogom.
- Szeretlek - hallom rekedt hangját, majd kinyomom. Azt hiszem most szakadt meg a szívem.. Zokogni kezdek, és mielőtt baj lenne, befújok a gyógyszeremből. Lekapcsolom a lámpát, aztán álomba sírom magamat.
Harry szemszöge:
Amint kinyomja a telefont, felpattanok az ágyról és a falhoz vágom a készüléket. Miért vagyok ilyen idióta?? Itt ez a lány, aki megbocsájtott miután kidobtam és boldogok voltunk...újra... Erre mit csinálok? Elbaszom az egészet egy féltékenységi jelenettel.. Bár az jó jel, hogy nem rögtön szakított, hanem időt kért. Most vagy soha Harry! Vissza kell szereznem... Felkapom a telefont, majd kirohanok a garázsba és a sportautómba pattanva meg sem állok Louis házáig. Igaz, hogy este fél kilenc van, és hogy Freddie nála van, de remélem meghallgat. Berontok az ajtón és meglátom a kanapén sörözni.
- Hazz! Hogy kerülsz ide? - néz fel rám. Lehuppanok mellé és a tenyerembe temetem az arcomat.
- Barom vagyok.
- Ezt eddig is tudtuk. Valami új?
- Nem vagy vicces - dörmögöm.
- Jó, na! Hogy van Faith?
- Jól. Látni se akar és időt kért.
Sóhajt egyet, majd megveregeti a vállamat.
- Meg fog békélni. Szerelmes beléd.
- Honnan tudod?
- Danielle-től! - vigyorodik el.
- Mi van, ha ezzel elbasztam?
- Jajj Harry, legyél már kicsit pozitív!
- Te nem tudod miket vágtam a fejéhez!
- Ohh dehogynem...a csajok már értekeztek egymást közt és eljutott hozzám is.
- Nagyszerű.
- Most meg kéne hogy üsselek, amiért ennyire megbántottad, de nem teszem.
- Milyen nagylelkű vagy! - háborodok fel.
- Látod? Ez az, amiről le kéne szoknod! Csak segíteni akar mindenki, te pedig lehurrogsz minket.
- Jó! Tudom.
- De az már nagy fejlődés, hogy ide jöttél és nem a kocsmába!
- Ugye? - pillantok rá. - Dan? - kérdezem.
- Dolgozik.
- Freddie?
- Alszik.
- Ohh... És...most mit csináljak?
- Amit kért. Adj időt neki.
- De...én ebbe beleőrülök!
- Ez van!
- És mégis meddig várjak??
- Amíg ő nem keres.
- Hát akkor így fogok megöregedni!
- Ne hisztizz már! Te basztad el!
Sóhajtok egyet és hátradőlök.
- Fasza.. - motyogom.
- Apa! - hallunk meg fentről egy gyerek hangot.
- Mennem kell - mosolyodik el Lou, majd feláll és felmegy.
Nagy nehezen nekem is sikerül felszenvednem magamat a kanapéról, így kivánszorgok a kocsimhoz és elhajtok. Louis milyen mázlista... Van egy kisfia és egy menyasszonya, aki imádja őt. Igaz sok szar dolgon ment keresztül, de megérte. Én pedig? Lehetett volna nekem is ilyen életem... Ha akkor nem szakítok, ma már az én feleségem lenne a világ legcsodásabb nője. Megbocsájtott nekem, erre ismét elszúrom.. Annyira boldog lennék, ha hozzám jönne és ő lenne a gyerekeim anyja... És most annyira messzinek tűnnek ezek a dolgok... Ő lehet, hogy nem is szeret.. Fel kell hívnom Daniellet. A kezembe veszem a mobilt és kikeresem a számát. Háromszor kicsöng, aztán beleszól.
- Igen Harry?
- Ráérsz?
- Dolgozok, de most kajaszünet van. Mondd!
- Szeret engem?
- Harry.. - sóhajt.
- Kérlek...
- Igen. Szerelmes beléd fülig és most rohadtul megbántottad, remélem tudod!
- Tudom. Mit tegyek?
- Mit mondott?
- Időt kér.
- Akkor adj neki időt.
- De nem bírom nélküle!
- Sajnálom! Te csináltad magadnak!
- Oké. Értem. Akkor békén hagyom.
- Meg fog békélni, csak ne csinálj több hülyeséget. Nem érdemli meg ezt a sok szart.
- Tudom. Ő egy angyal és fogalmam sincs, hogy eddig miért bocsájtott meg nekem...
- Mert szeret téged. Nem is tudod, hogy mennyire. Kérlek, tényleg ne bántsd többet!
- Nem fogom!
- Helyes! Na, lépek, mert vár a munka!
- Siess haza a hercegedhez! - mosolyodok el.
- Ő jól van? És Freddie?
- Jól vannak. Freddie már alszik.
- Rendben. Sietek hozzájuk! Szia!
- Szia Dan! - köszönök el, majd lerakom.
Mit fogok én Faith nélkül csinálni? Jajj Styles hagyd már ezt az önsajnáltatást... Szánalmas vagyok... És már magamban is beszélek.. Hurrá, megőrültem.. Rácsapok a kormányra, majd felbúgatom a motort és hazafelé veszem az irányt.
Faith szemszöge:
✖ Öt nap múlva ✖
- Faith! - hallom meg a nővérem hangját, majd benyit a szobámba.
- Úristen! Délután három óra van, te meg itt fetrengsz? - akad ki, aztán felkapcsolja a villanyt, ugyanis besötétítettem már öt napja.
- Mióta csinálod ezt? - teszi csípőre a kezét.
- Hagyj - dörzsölöm meg a szememet.
- Dolgozni voltál egyáltalán?
- Szabin vagyok.
- Ez is az az idióta miatt van..
- Nem akartam senkivel beszélni és találkozni.
- Nem normális, hogy depibe zuhansz egy balfasz miatt..
- Ne hívd így..
- Faith... nézz már magadra! Hogy mit csinált veled!
- Nem vagyok depis. Egy kicsit gondolkoztam. Ennyi. Öt nap volt, nem egy év!
- Oké. És mire jutottál?
- Még semmire.
- Nagyszerű! - csattan fel.
- Alice, hagyd már ezt!
- Oké! - teszi fel a kezeit.
- Éjszakánként hívott.. Fel akartam venni, de még nem vagyok rá kész.
Lesüti a szemét és sóhajt egyet.
- Mit tudsz? - nézek rá gyanúsan.
- Csak annyit, hogy nagyon kivan és senkit sem enged be a házba, ő pedig nem mozdul ki.
- Mi? Komolyan? - tátom el a számat.
- Nem szívesen mondom ezt, de beszélj vele, mert a srácok nagyon aggódnak érte..
- Te beszélsz a srácokkal?
- Szoktak hívni, hogy te hogy vagy..
- Mit csináljak?
- Hívd fel, hogy találkozzatok.
- De én még nem tudom, mi legyen.
- Oké, akkor ma lesz egy kis összejövetel Louisnál. Megpróbálja elrángatni oda Harry-t, én pedig azt mondtam, hogy próbálok beszélni veled, hogy menj el.
- Ott leszek.. Mikor lesz?
- Ötkor.
- Oké. Akkor megyek készülődni!
- Rendben! Én pedig megyek Rosie-ért, majd beszélünk! - mondja, és már itt sincs. Beszáguldozok a fürdőbe, lezuhanyozok, megmosom a hajamat, majd törölközőbe csavarom magamat és a tükör elé állok. Oké Faith. Most nem szabad összeomolnod. Harry előtt nem szabad összetörtnek lenned... Kezembe veszem a sminkecsetemet és bő negyed óra alatt egy natúr, mégis sokat takaró sminket varázsolok magamnak, ugyanis ez az öt nap meglátszik az arcomon.... Megszárítom a hajamat, kivasalom, és a szobámba megyek. Kiválasztok egy fekete, szűk, koptatott nacit, felülre pedig egy barack színű kötött pulcsit veszek. Eléggé hűvös van már odakint, ugyanis szeptember van... Mikor kész leszek, befújom magam azzal a parfümmel, amit Harry imád, majd bezárom a lakást és a kocsimhoz indulok. Röpke tíz percet utazok Louis házáig, ahol leparkolok és bekopogtatok a hatalmas ajtón.
- Faith! - néz rám óriási vigyorral Dan és jól megölelget.
- Szia! - mosolyodok el.
- Hívtalak! Ezerszer! - néz rám szigorúan.
- Tudom. Bocsánat amiért nem vettem fel, csak tisztázni akartam pár dolgot magamban..
- Semmi baj. Megértem - mondja, majd beljebb tessékel. A nappaliban Liam és Niall bandáznak, és mikor meglátnak, idejönnek megölelni.
- Aggódtunk - suttogja a fülembe Liam.
- Jól vagyok! - vigyorgok rájuk mire ők is elmosolyodnak.
- Louis? - kérdezem.
- Harry-t rángatja ki. Ramatyul van.. - húzza el a száját Danielle, nekem pedig összeszorul a szívem. Ahj... Beszélnem kell vele..
- Beszélek vele - jelentem ki.
- Az jó lenne. Szörnyű nézni a szenvedését... - forgatja meg a szemét Niall.
Kocsi zúgást, majd ajtócsapódást hallunk kintről. Nyelek egy nagyot és inkább leülök a kanapéra.
- Mi a francért kellett kirángatnod? - hallom meg Harry dörmögős hangját, rajtam pedig végigfut a hideg.
- Mert rossz látni téged így.. - mondja Lou, majd belépnek a bejárati ajtón és síri csönd áll be. Lassan felnézek és látom, hogy Harry engem bámul. Hát ez nagyszerű. Fekete nadrág, fehér póló, napszemüveggel feltúrt haj...semmi extra, de nekem ennyitől beszorul a levegő a tüdőmbe. Kínos csönd áll be, amit Niall tör meg.
- Éhes vagyok!
A többiek felröhögnek, én pedig elmosolyodok.
- Akkor menjünk kaját csinálni! - vigyorog Lou és a konyha irányába indul, ahogyan a többiek is. Nem tudom, hogy miért kell ennyi ember a kajacsináláshoz, de nem is gondolkozom ezen, inkább megvonom a vállamat és lehuppanok a kanapéra.
- Beszélhetnénk? - néz rám Harry.
- Felőlem.. - felpattanok, majd az emelet felé veszem az irányt.
- Na, jössz? - nézek rá felhúzott szemöldökkel és tovább megyek.
✖ Öt nap múlva ✖
- Faith! - hallom meg a nővérem hangját, majd benyit a szobámba.
- Úristen! Délután három óra van, te meg itt fetrengsz? - akad ki, aztán felkapcsolja a villanyt, ugyanis besötétítettem már öt napja.
- Mióta csinálod ezt? - teszi csípőre a kezét.
- Hagyj - dörzsölöm meg a szememet.
- Dolgozni voltál egyáltalán?
- Szabin vagyok.
- Ez is az az idióta miatt van..
- Nem akartam senkivel beszélni és találkozni.
- Nem normális, hogy depibe zuhansz egy balfasz miatt..
- Ne hívd így..
- Faith... nézz már magadra! Hogy mit csinált veled!
- Nem vagyok depis. Egy kicsit gondolkoztam. Ennyi. Öt nap volt, nem egy év!
- Oké. És mire jutottál?
- Még semmire.
- Nagyszerű! - csattan fel.
- Alice, hagyd már ezt!
- Oké! - teszi fel a kezeit.
- Éjszakánként hívott.. Fel akartam venni, de még nem vagyok rá kész.
Lesüti a szemét és sóhajt egyet.
- Mit tudsz? - nézek rá gyanúsan.
- Csak annyit, hogy nagyon kivan és senkit sem enged be a házba, ő pedig nem mozdul ki.
- Mi? Komolyan? - tátom el a számat.
- Nem szívesen mondom ezt, de beszélj vele, mert a srácok nagyon aggódnak érte..
- Te beszélsz a srácokkal?
- Szoktak hívni, hogy te hogy vagy..
- Mit csináljak?
- Hívd fel, hogy találkozzatok.
- De én még nem tudom, mi legyen.
- Oké, akkor ma lesz egy kis összejövetel Louisnál. Megpróbálja elrángatni oda Harry-t, én pedig azt mondtam, hogy próbálok beszélni veled, hogy menj el.
- Ott leszek.. Mikor lesz?
- Ötkor.
- Oké. Akkor megyek készülődni!
- Rendben! Én pedig megyek Rosie-ért, majd beszélünk! - mondja, és már itt sincs. Beszáguldozok a fürdőbe, lezuhanyozok, megmosom a hajamat, majd törölközőbe csavarom magamat és a tükör elé állok. Oké Faith. Most nem szabad összeomolnod. Harry előtt nem szabad összetörtnek lenned... Kezembe veszem a sminkecsetemet és bő negyed óra alatt egy natúr, mégis sokat takaró sminket varázsolok magamnak, ugyanis ez az öt nap meglátszik az arcomon.... Megszárítom a hajamat, kivasalom, és a szobámba megyek. Kiválasztok egy fekete, szűk, koptatott nacit, felülre pedig egy barack színű kötött pulcsit veszek. Eléggé hűvös van már odakint, ugyanis szeptember van... Mikor kész leszek, befújom magam azzal a parfümmel, amit Harry imád, majd bezárom a lakást és a kocsimhoz indulok. Röpke tíz percet utazok Louis házáig, ahol leparkolok és bekopogtatok a hatalmas ajtón.
- Faith! - néz rám óriási vigyorral Dan és jól megölelget.
- Szia! - mosolyodok el.
- Hívtalak! Ezerszer! - néz rám szigorúan.
- Tudom. Bocsánat amiért nem vettem fel, csak tisztázni akartam pár dolgot magamban..
- Semmi baj. Megértem - mondja, majd beljebb tessékel. A nappaliban Liam és Niall bandáznak, és mikor meglátnak, idejönnek megölelni.
- Aggódtunk - suttogja a fülembe Liam.
- Jól vagyok! - vigyorgok rájuk mire ők is elmosolyodnak.
- Louis? - kérdezem.
- Harry-t rángatja ki. Ramatyul van.. - húzza el a száját Danielle, nekem pedig összeszorul a szívem. Ahj... Beszélnem kell vele..
- Beszélek vele - jelentem ki.
- Az jó lenne. Szörnyű nézni a szenvedését... - forgatja meg a szemét Niall.
Kocsi zúgást, majd ajtócsapódást hallunk kintről. Nyelek egy nagyot és inkább leülök a kanapéra.
- Mi a francért kellett kirángatnod? - hallom meg Harry dörmögős hangját, rajtam pedig végigfut a hideg.
- Mert rossz látni téged így.. - mondja Lou, majd belépnek a bejárati ajtón és síri csönd áll be. Lassan felnézek és látom, hogy Harry engem bámul. Hát ez nagyszerű. Fekete nadrág, fehér póló, napszemüveggel feltúrt haj...semmi extra, de nekem ennyitől beszorul a levegő a tüdőmbe. Kínos csönd áll be, amit Niall tör meg.
- Éhes vagyok!
A többiek felröhögnek, én pedig elmosolyodok.
- Akkor menjünk kaját csinálni! - vigyorog Lou és a konyha irányába indul, ahogyan a többiek is. Nem tudom, hogy miért kell ennyi ember a kajacsináláshoz, de nem is gondolkozom ezen, inkább megvonom a vállamat és lehuppanok a kanapéra.
- Beszélhetnénk? - néz rám Harry.
- Felőlem.. - felpattanok, majd az emelet felé veszem az irányt.
- Na, jössz? - nézek rá felhúzott szemöldökkel és tovább megyek.
Hallom a lépteit mögöttem,
így lefordulok a folyosón és bemegyek az egyik vendégszobába. Lehuppanok az
ágyra és mikor Hazz is ideér, ráemelem a tekintetemet.
- Hogy vagy? - kérdezi és leül mellém.
- Tűrhetően! - bólintok rezzenéstelen arccal.
Kifújja a levegőt és a hajába túr.
- Figyelj Faith, én...az igazság, hogy megőrülök nélküled... nem alszom jól.. – motyogja, nekem pedig a tekintetem a szeme alatt éktelenkedő karikákra siklik.
- Én sem - vallom be mire felcsillannak a szemei.
- Harry.. itt nem arról van szó, hogy nem szeretlek már vagy bármi ilyesmi, hanem arról, hogy megbántottál és összezavartál.
- Semmi nem volt igaz azokból, amiket ott mondtam. Sarokba szorítva éreztem magamat. A korábbi kapcsolataim - már ha lehet azokat kapcsolatnak nevezni -
eléggé felszínesek voltak és mindig megcsalás lett a vége, nekem pedig elborult az agyam mikor megláttalak azzal a fiúval..
- Nagyon rosszul estek, amiket mondtál..
- Tudom... És ha tehetném, visszaszívnám, hisz az életemnél is jobban szeretlek, és nem akarlak elveszíteni, értsd meg!
- Én... Nem tudom Harry.
- Kérlek.. - mondja elhaló hangon, majd megrázza a fejét és a térdére könyököl, arcát pedig a tenyerébe temeti.
- Csak te vagy nekem. Szeretlek - motyogja, majd rám néz, nekem pedig könnyek kezdik mardosni a szemeimet.
- Rendben. Megbocsájtok, ha próbálsz változtatni ezen a viselkedésen. Te tudod a legnagyobb fájdalmat okozni nekem és meg is teszed...
- Sajnálom.. - hatalmas kezei közé fogja az én apró kezeimet.
- Oké - mosolyodom el mire nagy vigyorra húzza a száját és kezeimet a szájához emeli, majd puszit nyom rájuk.
- Gyere, mondjuk el a többieknek, hogy megbocsájtottál! - pattan fel, aztán felkap az ölébe mire felsikkantok, és a mellkasába fúrom az arcomat.
- Hülye! - nevetek fel és a nyaka köré fonom karjaimat. Lerobogunk a lépcsőn és berobbanunk a nappaliba, ahol ott ül mindenki.
- Megbocsájtott! - üvölti Hazz és lerak.
- Végre! - sóhajt fel Danielle mosolyogva és Lou vállára hajtja a fejét.
- Őrült! - csóválom meg a fejemet és lehuppanok az egyik fotelbe.
- A te őrülted! - mondja, majd az ölembe ül.
- Az enyém, de összenyomsz! - kacagok fel. Feláll, majd felkap, visszaül a fotelbe és az ölébe húz. Hozzábújok, és a többiekre pillantok, akik minket bámulnak.
- Ne nézzetek már! - nevetem el magamat.
- Jó titeket így látni! - mondja Liam.
- Kicsim...viszont nem megyünk nálunk aludni? Nagyon fáradt vagyok.. - mondja Hazz és a hajamba puszil.
- Mehetünk - vonom meg a vállamat és felállok.
- Gumi van nálad? - kérdezi vigyorogva Louis mire Dan vállon csapja, én pedig megcsóválom a fejemet.
- Van! - nevet fel Hazz mire a többi fiú huhogni kezd.
Harry nevetve átölel, én meg zavaromban a mellkasába nyomom az arcomat.
- Gyere gyönyörűm - suttogja a hajamba és összekulcsolja a kezeinket. Intek még egy utolsót a többieknek és kilépünk az ajtón.
- A Cooperrel megyünk! - vigyorgok rá és odaugrándozok a kocsimhoz. Kinyitom, majd behuppanok és nevetve végignézem, ahogyan Harry is beszenvedi magát.
- Veszek neked egy kocsit - mondja és becsapja az ajtót.
- Meg ne próbáld! - fenyegetem meg.
- Bébi, ez rohadt kicsi - mondja, én pedig ránézek és kitör belőlem a röhögő görcs. A lábai terpeszben vannak, mert csak úgy férnek el, a feje kicsit lehajtva, a kezei pedig az ölében pihennek.
- Nem tehetek róla, hogy zsiráf vagy - vonok vállat és beindítom az autót. Kitolatunk, majd a nagykapu felé vesszük az irányt, ami kinyitódik, én pedig kikanyarodok a főútra.
- Lassan. Nem akarok meghalni - mondja Hazz mire csúnyán ránézek, majd gázt adok.
- Faith! - szól rám.
- Nem bízol a vezetési tudásomban? - emelem fel a szemöldökömet.
- De csak...izé..
- Jól van! - mondom sértődötten. Felnevet, majd az utat kezdi figyelni.
- Indexelj - motyogja pár perc múlva az egyik kanyarnál.
Összeszorítom a számat és inkább visszafogom magamat.
- Ott piros lesz - mutat előre. Kifújom a levegőt és kiűzöm az olyan gondolatokat a fejemből, hogy hogyan kéne odacsapni Hazz fejét a motorháztetőhöz.
- Figyelj, ott majd lassíts - mondja, nálam pedig itt szakad el a cérna.
- Hogy vagy? - kérdezi és leül mellém.
- Tűrhetően! - bólintok rezzenéstelen arccal.
Kifújja a levegőt és a hajába túr.
- Figyelj Faith, én...az igazság, hogy megőrülök nélküled... nem alszom jól.. – motyogja, nekem pedig a tekintetem a szeme alatt éktelenkedő karikákra siklik.
- Én sem - vallom be mire felcsillannak a szemei.
- Harry.. itt nem arról van szó, hogy nem szeretlek már vagy bármi ilyesmi, hanem arról, hogy megbántottál és összezavartál.
- Semmi nem volt igaz azokból, amiket ott mondtam. Sarokba szorítva éreztem magamat. A korábbi kapcsolataim - már ha lehet azokat kapcsolatnak nevezni -
eléggé felszínesek voltak és mindig megcsalás lett a vége, nekem pedig elborult az agyam mikor megláttalak azzal a fiúval..
- Nagyon rosszul estek, amiket mondtál..
- Tudom... És ha tehetném, visszaszívnám, hisz az életemnél is jobban szeretlek, és nem akarlak elveszíteni, értsd meg!
- Én... Nem tudom Harry.
- Kérlek.. - mondja elhaló hangon, majd megrázza a fejét és a térdére könyököl, arcát pedig a tenyerébe temeti.
- Csak te vagy nekem. Szeretlek - motyogja, majd rám néz, nekem pedig könnyek kezdik mardosni a szemeimet.
- Rendben. Megbocsájtok, ha próbálsz változtatni ezen a viselkedésen. Te tudod a legnagyobb fájdalmat okozni nekem és meg is teszed...
- Sajnálom.. - hatalmas kezei közé fogja az én apró kezeimet.
- Oké - mosolyodom el mire nagy vigyorra húzza a száját és kezeimet a szájához emeli, majd puszit nyom rájuk.
- Gyere, mondjuk el a többieknek, hogy megbocsájtottál! - pattan fel, aztán felkap az ölébe mire felsikkantok, és a mellkasába fúrom az arcomat.
- Hülye! - nevetek fel és a nyaka köré fonom karjaimat. Lerobogunk a lépcsőn és berobbanunk a nappaliba, ahol ott ül mindenki.
- Megbocsájtott! - üvölti Hazz és lerak.
- Végre! - sóhajt fel Danielle mosolyogva és Lou vállára hajtja a fejét.
- Őrült! - csóválom meg a fejemet és lehuppanok az egyik fotelbe.
- A te őrülted! - mondja, majd az ölembe ül.
- Az enyém, de összenyomsz! - kacagok fel. Feláll, majd felkap, visszaül a fotelbe és az ölébe húz. Hozzábújok, és a többiekre pillantok, akik minket bámulnak.
- Ne nézzetek már! - nevetem el magamat.
- Jó titeket így látni! - mondja Liam.
- Kicsim...viszont nem megyünk nálunk aludni? Nagyon fáradt vagyok.. - mondja Hazz és a hajamba puszil.
- Mehetünk - vonom meg a vállamat és felállok.
- Gumi van nálad? - kérdezi vigyorogva Louis mire Dan vállon csapja, én pedig megcsóválom a fejemet.
- Van! - nevet fel Hazz mire a többi fiú huhogni kezd.
Harry nevetve átölel, én meg zavaromban a mellkasába nyomom az arcomat.
- Gyere gyönyörűm - suttogja a hajamba és összekulcsolja a kezeinket. Intek még egy utolsót a többieknek és kilépünk az ajtón.
- A Cooperrel megyünk! - vigyorgok rá és odaugrándozok a kocsimhoz. Kinyitom, majd behuppanok és nevetve végignézem, ahogyan Harry is beszenvedi magát.
- Veszek neked egy kocsit - mondja és becsapja az ajtót.
- Meg ne próbáld! - fenyegetem meg.
- Bébi, ez rohadt kicsi - mondja, én pedig ránézek és kitör belőlem a röhögő görcs. A lábai terpeszben vannak, mert csak úgy férnek el, a feje kicsit lehajtva, a kezei pedig az ölében pihennek.
- Nem tehetek róla, hogy zsiráf vagy - vonok vállat és beindítom az autót. Kitolatunk, majd a nagykapu felé vesszük az irányt, ami kinyitódik, én pedig kikanyarodok a főútra.
- Lassan. Nem akarok meghalni - mondja Hazz mire csúnyán ránézek, majd gázt adok.
- Faith! - szól rám.
- Nem bízol a vezetési tudásomban? - emelem fel a szemöldökömet.
- De csak...izé..
- Jól van! - mondom sértődötten. Felnevet, majd az utat kezdi figyelni.
- Indexelj - motyogja pár perc múlva az egyik kanyarnál.
Összeszorítom a számat és inkább visszafogom magamat.
- Ott piros lesz - mutat előre. Kifújom a levegőt és kiűzöm az olyan gondolatokat a fejemből, hogy hogyan kéne odacsapni Hazz fejét a motorháztetőhöz.
- Figyelj, ott majd lassíts - mondja, nálam pedig itt szakad el a cérna.
-
Harold! Látok! Van szemem és fülem is! Letettem a jogsit, tudok vezetni,
viszont te soha többet nem ülhetsz be mellém! - förmedek rá, ő
pedig fülét, farkát behúzva ül és duzzog. Pár perc
múlva Harry házához érünk. Kinyílik az elektromos kapu, én pedig behajtok rajta,
majd a házig meg sem állok. Leállítom az autót, kipattanok, Harry pedig
kihajtogatja magát. Idesétál, aztán átkarol.
- Bocsánat - motyogja a hajamba.
- Kapd be.
Felnevet és átkarolva bevezet a házba.
- Na, a halálfélelem után.. - kezdi vigyorogva, de amint meglátja a fenyegető tekintetemet, elhallgat és bemegy a konyhába.
- Jobb is Styles.. - morgom, majd leveszem a pulcsimat és a cipőmet és utána fáradok.
- Nem vagy éhes? - kérdezi.
- Nem - rázom meg a fejemet.
- Oké, akkor menjünk aludni - vigyorog rám és felfelé indul, én pedig utána slattyogok. Nekem is szükségem van már egy jó nagy alvásra... Amint a hálójába érünk, leveszi a cuccait, amit szanaszét dobál és csak egy bokszerben marad. Összeszedem a cuccokat, összehajtogatom, de a pólót ellopom. Leöltözök én is, belebújok a pólójába és bevetődök az ágyba. Besötétít, majd idesétál és mellém fekszik.
- Te is álmos vagy? - kérdezi és átölel.
- Én sem aludtam sokat.. - húzom el a számat és hátat fordítok neki.
- Akkor jó alvást szépségem - motyogja a hajamba és a hasamra csúsztatja a kezét.
- Neked is maci - motyogom, lehunyom a szemeimet, és mint akit fejbe vágtak, el is nyom az álom.
- Bocsánat - motyogja a hajamba.
- Kapd be.
Felnevet és átkarolva bevezet a házba.
- Na, a halálfélelem után.. - kezdi vigyorogva, de amint meglátja a fenyegető tekintetemet, elhallgat és bemegy a konyhába.
- Jobb is Styles.. - morgom, majd leveszem a pulcsimat és a cipőmet és utána fáradok.
- Nem vagy éhes? - kérdezi.
- Nem - rázom meg a fejemet.
- Oké, akkor menjünk aludni - vigyorog rám és felfelé indul, én pedig utána slattyogok. Nekem is szükségem van már egy jó nagy alvásra... Amint a hálójába érünk, leveszi a cuccait, amit szanaszét dobál és csak egy bokszerben marad. Összeszedem a cuccokat, összehajtogatom, de a pólót ellopom. Leöltözök én is, belebújok a pólójába és bevetődök az ágyba. Besötétít, majd idesétál és mellém fekszik.
- Te is álmos vagy? - kérdezi és átölel.
- Én sem aludtam sokat.. - húzom el a számat és hátat fordítok neki.
- Akkor jó alvást szépségem - motyogja a hajamba és a hasamra csúsztatja a kezét.
- Neked is maci - motyogom, lehunyom a szemeimet, és mint akit fejbe vágtak, el is nyom az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése