2016. július 23., szombat

~Chapter 33.~

Faith szemszöge:

Arra kelek, hogy Harry az arcom minden egyes részletét apró puszival hinti be. Mikor az orromhoz ér, felkuncogok és kinyitom a szemeimet. Egy gyönyörű smaragdzöld szempárral találom magam szemben, amik engem vizslatnak.
- Sosem akarlak elveszíteni. Bele
őrülnék, ha nem hallhatnám ezt a hangot minden reggel - mondja rekedten, nekem pedig a pillangóim egyből szárnyra kapnak.
- Nem fogsz elveszíteni - mondom mosolyogva, majd egyik kezemet az arcára simítom, és nagy vigyorra húzom a számat. Szemeim rózsaszín ajkaira siklanak, és a számba harapok. Lassan közelíteni kezd az arcával, majd el
őször csak megnyalja az alsó ajkamat, aztán gyengéden beleharap, mire felnyögök. Lehunyom a szemeimet és várom, hogy végre megcsókoljon. Ajkaink súrolják egymást, érzem forró leheletét a számon. A nyakamhoz hajol, és nedves puszikkal kezdi elárasztani az érzékeny bőrfelületet. Szaporán veszem a levegőt, hisz már nagyon kívánom őt.
- Harry.. - suttogom.
- Hm? - morogja.
- Csókolj meg - nyöszörgöm. Rekedtesen felnevet és ismét az ajkamhoz hajol.
- Ne szívass már - motyogom.
- Én? Soha bébi - mondja, majd ízlelgetni kezdi a számat. Megunom a játékát és a tarkójánál fogva összepréselem a szánkat. Felnevet és szenvedélyesen kezd csókolni. Felém kerekedik, csíp
őjét a lábaim közé nyomja, amik terpeszben vannak. Felnyögök, ő pedig belemosolyog a számba.
- Hazz! - halljuk meg lentr
ől Louis hangját, de nem törődünk vele.
- Harry, te gyökér! - halljuk közelebbr
ől, erre már szétrebbenünk. Magamra húzom a takarót, Harry pedig unottan az ajtóra néz. Pár pillanat múlva nyílik az ajtó és Louis-t látjuk meg eltakart szemekkel és vigyorogva.
- Nem akartam olyat látni - vonja meg a vállát még mindig eltakart szemekkel. 
- Idenézhetsz! - kuncogok fel. Leveszi a kezét onnan és pislog párat.
- Na, tubicáim, ha megvolt a szex, akkor lejöhetnétek! Itt van mindenki!
- Jó fejek vagytok, hogy így betörtök! - morogja Hazz.
- Te adtál kulcsot szerelmem! - nevet fel, majd kirohan.
- Ez sem százas - csóválom meg a fejemet.
- Sosem volt az - sóhajtja Hazz és feláll.
- Nem kapok puszit? - görbítem le a számat.
- Kicsim, te bármennyit! - nevet fel, idejön és ad egy puszit. Imádom.
- Rajtam maradhat a pólód? - nézek rá kiskutya szemekkel.
- Persze, bébi - mondja, majd bemegy a fürd
őbe. Én is utána szaladok és megmosom a fogamat meg az arcomat, amíg ő zuhanyozik. Nem sminkelem ki magamat, a hajamat pedig csak kifésülöm, és kusza kontyba fogom. Harry kilép a zuhanyzóból, a látványon pedig elpirulok.
- Smink nélkül is szép vagy kicsim - dicsér meg vigyorogva.
- Köszönöm - mosolygok, majd kilépek a fürdőből.
A tegnapi cuccomból felveszem a cicagatyát, Harry pólója marad rajtam és mivel én készen vagyok, úgy gondolom, hogy lemegyek.
- Lent leszek! - kiabálok be Hazz-nak a fürd
őbe.
- Oké - válaszolja, én pedig kirontok és lerobogok a lépcs
őn. Amint leérek a nappaliba, nagy vigyorra húzom a számat. 
A fiúk a tévénél Xboxoznak, Danielle pedig Freddie-vel rajzol.
- Halihó! - szólalok meg mire mindenki idekapja a fejét.
- Jó volt az éjszaka? - húzgálja a szemöldökét Liam.
- Ahha! Aludtunk! - mondom és lehuppanok a kanapéra.
- Persze! - mondja Louis.
- Akkor ne higgyétek el! - öltöm rájuk a nyelvemet és lehuppanok.
- Szia, manó! - köszönök Freddie-nek.
- Szia Faith! - vigyorog rám. Tiszta apja.. 
- Mit rajzolsz?
-
Űrhajót, meg űrlényeket!
- Ohh, az király! - nevetek fel.
- Csá mindenki - hallom meg Hazz hangját az ajtóból és idejön hozzám, majd lehuppan.
- Hány óra van? - kérdezi.
- Tíz! - vigyorog rá Lou.
- És kinek volt ez a zseniális ötlete, hogy itt csöveljetek?
Louis feltartja a karját a fiával együtt.
- Ki gondolta volna?! - pufog Harry.
- Örülünk Harry, hogy így szeretsz minket! - vigyorog rá Lou.
- Na, maci, ne legyél morcos - bújok hozzá és a mellkasára hajtom a fejemet.
Sóhajt egyet és érzem, hogy elmosolyodik.
- Jaj, macii! - kezdi Niall.
- Fogd be! - szólok rá mire Harry felnevet és nyom egy puszit a hajamba.
- Duzzogók! - teszi karba a kezét az ír manó.
- Inkább mesélj, ki az a lány a fesztiválról?- kérdezem, mire halványan elmosolyodik és csillogni kezd a szeme.
- A neve Celine.
- És? Mi van köztetek?
- Randizgatunk.
- És miért nem mutatod be?
- Akkor akartam, ha már a barátn
őm.
- Tesó, kérd már meg! Ne legyél ilyen puha! - szólal meg Hazz.
- Te inkább fogd be a szádat! - nézek fel rá.
- Most miért? Én megkértelek!
- Jól van - paskolom meg az arcát és visszad
őlök rá. A többiek felnevetnek, morgó pedig fújtat egyet.
- Nem nézünk valami horrort? - csillan fel Dan szeme.
- Freddie-vel? - kérdezem.
- Majd Louis takarja a szemét, meg amúgy is alvás id
ő van már, úgyhogy be fog aludni! - von vállat.
- Akkor besötétítek! - pattanok fel és lehúzom a red
őnyöket.
Hazz keres valami filmet a polcán, a többiek pedig bekucorodnak a kanapéra. Harry mellett pont marad egy hely, ezért oda bevet
ődök és elhelyezkedek.
- Leütötted a májam - jelenti ki Hazz.
- Annak már nem mindegy? - nézek fel rá mire nevetve bólogatni kezd.
- Na, indítsd! - szól rá Niall, Harry pedig engedelmeskedik és elindítja a lejátszót...


A film nem bizonyul annyira eseménydúsnak, ugyanis negyven perc után ijedek meg elsőnek, ezért úgy döntök, hogy inkább alszok egyet Harry mellkasán. Egy tompa puffanást érzek a csípőmnél, majd mikor oldalra nézek, látom, hogy Freddie kidőlt és éppen én vagyok a párnája.
- Felvigyem? - suttogok Louis-nak, aki bólogatni kezd. Az ölembe veszem a kis négy éves csöppséget és elindulok vele Hazz szobája felé. Belököm az ajtót, majd leteszem óvatosan az ágyra és betakargatom. Képzeletben megveregetem a vállamat, hogy nem ébresztettem fel, majd próbálok minél gyorsabban kijutni a szobából, hogy még véletlenül se csapjak zajt. Hajlamos vagyok elesni a saját lábamban, amire szerintem a gyerek egyb
ől felkelne... Visszalopózok a földszintre és helyet foglalok Harry mellett. Ad egy puszit a halántékomra, majd ismét a filmnek szenteli a figyelmét. A mellkasára fektetem a fejemet és sikerül elszundítanom rajta...



Louis hangjára kelek és mivel érzem, hogy elzsibbadt a kezem, mozgolódni kezdek.
- Mondtam, hogy felébreszted, te idióta! - morogja Hazz.
- Nem Lou volt, hanem a kényelmetlen póz - mondom és kinyitom a szemeimet. Már csak Lou, Dan és Freddie vannak itt.
- Mennyit aludtam? - kérdezem.
- Két órát - mosolyodik el Hazz.
- Addig te nem mozdultál? - kérdezem Harry-t és leszállok róla.
- Nem. De jó volt ez így! - nevet fel.
- Többiek? - nézek körbe.
- Dolguk volt - von vállat Dan.
- Apa, játszhatok most már az Xboxszal? - kérdezi Freddie.
- Játszhatsz! - nevet fel Lou, majd összeborzolja a kisfia haját.
- Dan, nem megyünk jakuzzizni? - kérdezem a lányt, aki heves bólogatásba kezd és felpattan. Én is felállok, majd kézen fogom a barátn
őmet és felmegyünk a hálóba.
- Én fehérneműben leszek, mert nincs bikinim - nevet fel.
- Akkor én is - vonom meg a vállamat.
Lemegyünk a földszintre és a nappalit nagyívben elkerülve sétálunk ki az udvarra, ahol egy fedett rész alatt ott lapul a jakuzzi. Beüzemelem, majd belemegyek, Dan pedig követ.
- De jó meleg! - döntöm hátra a fejemet.
- Amúgy, nagyon elhittük, hogy a fiúk nem fognak utánunk jönni! - nevet fel és a hátam mögé néz. Megfordulok és Hazz vigyorgó arcával találom magamat szemben.
- Bombaaa! - üvölti Freddie és belecsobban a vízbe.
- Óvatosan! - szól rá Lou. Harry leveszi a pólóját meg a nadrágját, és beül mellém, aztán Louis is végrehajtja ugyanezt és beül Dan mellé.
- Még jó, hogy nyolc személyes! - motyogom.
- Baj van bébi? - simítja Hazz a combomra a kezét mire elmosolyodok.
- Nincs! - vágok grimaszt, majd adok egy puszit a szájára.
- Gyerek is van itt! - szólal fel Lou.
- Téged nem kérdeztünk! - öltöm rá a nyelvemet. Freddie felnevet és az apja nyakába ugrik.
- Ha hazamegyünk, ott is medencézhetek? - kérdezi.
- Ha este jófiú leszel, és nem futsz el Dan el
ől fürdetéskor! - néz rá szigorúan.
- Ígérem! - teszi a kisfiú a szívére a kezét. Danielle felkuncog és ad mindkett
őjük arcára egy puszit.
- Olyan aranyosak vagytok! - vigyorgok rájuk.
- Na, ha kicukiskodtátok magatokat, eltakarhatnátok a szemeteket - szólal fel Hazz.
- Miért? - kérdezi Freddie.
- Meg akarom csókolni ezt a jó n
őt itt mellettem! - vigyorog rá.
- Csókot! Csókot! - kezd tapsolni Freddie, én pedig elnevetem magamat. Harry az ölébe húz, majd lassan megcsókol, és a combomra simítja egyik kezét.
- Elég lesz! - szólal fel Lou mire Hazz pufogva elválik t
őlem és lepocskolja a barátját egy adag vízzel.
- Kapd be Styles!
- Ne beszéljetek csúnyán, itt van Freddie! - csapja mellkason Dan Lout.
- Nincs dolgod kicsim?
- Nincs! - ölti ki Dan a nyelvét a v
őlegényére, mi pedig felnevetünk.



A délután hamar elmegy, majd már csak azt vesszük észre, hogy kilenc óra van, Freddie-nek pedig már ágyban kellene lennie, így elbúcsúzunk Louis-éktól, akik haza indulnak. Mi is lekapcsolunk mindent lent és felmegyünk Hazz hálójába.
- Nem zuhizok már a jakuzzi után - d
őlök be az ágyba.
- Én sem. Pedig együtt milyen jó lenne! - nevet fel és felém mászik.
- Fantasztikus lenne! - öltöm rá a nyelvemet.
- Ne pimaszkodj!
- Mert? - emelem fel a szemöldökömet.
- Mert - mondja, és a nyakamba harap.
- Aucs! Mi vagy te? Vámpír? - jajdulok fel.
- Ahha! - kezd bólogatni.
- Na, akkor, vámpírkám mássz le rólam! - lököm el, majd felülök.
- Gonosz! - biggyeszti le az alsó ajkát.
Csörögni kezd a telefonja, ezért érte nyúl és felveszi, majd elterül az ágyon.
- Oh, szia! - köszön bele vidáman. A szekrényéhez sétálok, kiveszem az egyik pólóját, leöltözök és átveszem el
őtte, amit ő tátott szájjal néz végig.
- Nem vagyok egyedül. Faith-el vagyok! - mondja mosolyogva a telefonba.
- Ki az? - suttogom.
- Chloe.
A számmal „o” alakot formázok és led
őlök mellé.
- Jössz be a városba? Akkor összefuthatnánk valahol...
- Szuper! Akkor holnap! Szia! - teszi le.
Feláll az ágyról, elkezd vetk
őzni, én pedig bebújok a takaró alá és elfordulva lekapcsolom a villanyt. Érzem, hogy befekszik mögém és átölel.
- Mizu szívi? - kérdezi.
- Semmi - motyogom.
- Valami bánt - dörmögi.
- Nem.
- Fordulj felém.
- Nem.
- Mondom fordulj felém! - fogja meg a csíp
őmet, majd maga felé fordít.
- Azt az er
őszakos fajtádat Styles! Ha nem fordulok erre, akkor nem fordulok erre! - mondom a képébe.
- Chloe a baj..
Sóhajtok és lecsukom a szemeimet.
- Szeretlek, viszont nem fogom a gyerekkori legjobb barátommal megszakítani a kapcsolatomat miattad - mondja a szemembe.
- Tudom - motyogom.
- Akkor? Mi a faszért kell már megint balhét csinálnod? - háborodik fel.
- Azt mondtam, hogy tudom és most is te emelted fel a hangodat!
- Remek! - mondja, majd elfordul és leoltja a lámpát.
Oké, most én voltam az idióta. Chloet ismerem, aranyos lány, csak most kaptam vissza ezt a hülyét és nem tudom. Féltem. Meg a sok pletykától is félek egy kicsit, azt hiszem...
- Harry.. - suttogom.
Nem válaszol.
- Harry.. - mondom hangosabban.
- Mi van? - morogja.
- Sajnálom. Hülye voltam.  Chloe aranyos lány és csak a barátod.
- Örülök, hogy belátod - dörmögi.

- Nem bújsz ide?
- Nem.
- Oké - motyogom szomorúan. Picsába. Így nem fogok tudni elaludni... A másik oldalamra fordulok, de most az sem kényelmes. Hirtelen melegem lesz, ezért kitakarózok, és a hátamra fekszek, de úgy sem jó. Ideges leszek és hasra fekszek, majd lehunyom a szememet. Ezt csinálom egészen hajnali kett
őig, amikor is betelik a pohár és felülök. Harry alszik, így halkan kiszállok az ágyból és kisettenkedek. Lemegyek a konyhába, ahol felkapcsolom a villanyt és megiszok egy pohár vizet. Mikor ezzel kész leszek, a nappaliba megyek és leülök a kanapéra, majd eldőlök és lehunyom a szemeimet.  Félálomban érzem, hogy két erős kéz alám nyúl, majd felemel. Megérzem Hazz bódító illatát, így a mellkasába fúrom az arcomat és továbbra sem nyitom ki a szememet. Befektet az ágyba, betakar, és mellém feküdve átkarol.
- Jó éjt, te buta - motyogja.
- Jó éjt, maci – motyogom, majd végleg elragad az álom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése