Faith szemszöge:
✖ Egy hét múlva ✖
Erős fényre kelek, ami még így csukott szemmel is elég zavaró. Kinyitom a szemeimet és elmosolyodok. A hatalmas ablakokon betűz a nap, amitől azonnal jó kedvem lesz. Felülök, majd kilesek az ablakon, ami a tengerre néz. Egyszerűen elképesztő a látvány. Ja, igen. Itt vagyunk Los Angelesben Harry-vel. Tegnap érkeztünk és nyolc napot maradunk itt, abból négyet kettesben töltünk, négyet pedig Louisékkal. Amikor utoljára itt voltunk Hazz-al, még nem voltunk egy pár, így nem ebben a szobában voltam, ami így visszagondolva elég szomorú, hisz a kilátás álomszép.
Harry kiabálása zökkent ki a gondolkodásból. Már megint telefonál.. A menedzsere kitalálta, hogy több szerelmes dal kellene az albumra és az is két napon belül, ezért most Hazz nagyon feszült és ideges. A menedzserét ki fogom nyírni. Tönkre teszi a nyaralásunkat... Felkelek a puha ágyból és lesettenkedek a földszintre. A konyhapultnál áll nekem háttal és valakivel eléggé indulatosan beszél. Odamegyek, majd átölelem, mire kicsit ellazulnak feszült izmai.
- Jó, nem érdekel, akkor később jelenik meg az album - mondja, majd lecsapja, és a pultra támaszkodik.
- Felébresztettelek? - kérdezi és megfordul.
- Nem. Magamtól keltem - mosolygok rá.
- Akkor jó - mondja és felsétál az emeletre. Kifújom a levegőmet és utána indulok.
- Mit szeretnél csinálni ma? - kérdezem és leülök az ágyra, míg ő a fürdőben van.
- Nem tudom. Ne idegesíts most..
- Harry, én csak... - kezdem és odasétálok a fürdő ajtóhoz.
- Faith, nem fognád egy kicsit be? - indul meg felém, én pedig hátrálni kezdek. A szemembe néz, és hátborzongató módon elmosolyodik. Már megint ez van. Ez nem Harry... Egészen addig jön felém, míg az ágyra esek. Felém mászik, majd megcsókol. Természetesen visszacsókolom, de amint a nyelvembe harap, ráadásul elég fájdalmasan, felnyüszítek és megpróbálom eltolni magamtól, ami nem igazán megy. A nyakamhoz hajol, én pedig csukott szemmel várom, hogy mikor szívja ki, ami pár másodperc múlva meg is történik. Ficánkolni kezdek alatta mire ő egyik kezével erősen lefog a csuklómnál, a másikkal pedig a bugyimba nyúl.
- Harry.. - nézek a szemeibe, amik eléggé sötéten merednek rám. Megpróbálom kiszabadítani az egyik kezemet, ami sikerül is. Elveszem a kezét a nőiességemtől mire a csípőmbe markol. Felszisszenek és egy hatalmas pofont keverek le neki. Szemei kivilágosodnak és bocsánatkérően néznek rám. Lelököm magamról, majd kisietek az ajtón és a hátsó kijáraton lefutok a tengerpartra. Elbújok egy bokor mögé, összehúzom magamat és sírni kezdek. Összevissza cikáznak a gondolataim és fogalmam sincs, hogy fogom ezt az egészet elviselni. Szeretem, mellette akarok lenni, ezért jöttem ide. Viszont az tűrhetetlen, ahogyan viselkedik, mikor ideges.
- Faith! - hallom meg Hazz hangját tompán, ugyanis a tenger zaja kicsit elnyomja. Körülnéz, majd letérdel a homokba és előveszi a telefonját.
- Louis! - szól bele kétségbeesetten.
- Összevesztünk! Lejött a partra, de nem találom...én...félek, hogy valami baja esett....én csak... - hebeg, habog a telefonba és beletúr a hajába.
- Hogy nyugodnék meg?? - kiabál a telefonba.
- Hol keressem? Csak tudsz valamit!
Louis beszél neki mire Hazz a bokrokra emeli a tekintetét.
Basszus, Louis...
- Kössz! - mondja, majd leteszi, és egyenesen felém indul.
Mikor meglát, lehunyja a szemét és megkönnyebbülten sóhajt egyet.
- Faith... én...
- Ne gyere közelebb - rázom meg a fejemet. Ott ahol van, lerogy a homokba és rám néz.
- Kérlek! Hallgass meg!
A térdemre hajtom a fejemet és sóhajtok egyet.
- Fogalmam sincs mi ütött belém, én..nem tudom. Nem voltam ura a cselekedetimnek... Szégyellem magamat, én sohasem bántanálak! Kérlek, hidd el! Szeretlek!
- Menj el.
Lehajtja a fejét, majd feláll és a ház felé indul. Egy tíz percet még ülök a homokban, aztán összeszedem minden erőmet és visszasétálok a házba. Mikor az emeletre érek és benyitok a szobába, látom, hogy a bőröndöm ott fekszik az ágyon, Hazz pedig a földön ül.
- Ez mi? - kérdezem halkan.
- Nem akarok fájdalmat okozni. Nem érdemellek meg. Menj haza - mondja megtörten.
- Te haza akarsz küldeni? - tátom el a számat.
- Csak védeni akarlak.
- Kitől?
- Kössz! - mondja, majd leteszi, és egyenesen felém indul.
Mikor meglát, lehunyja a szemét és megkönnyebbülten sóhajt egyet.
- Faith... én...
- Ne gyere közelebb - rázom meg a fejemet. Ott ahol van, lerogy a homokba és rám néz.
- Kérlek! Hallgass meg!
A térdemre hajtom a fejemet és sóhajtok egyet.
- Fogalmam sincs mi ütött belém, én..nem tudom. Nem voltam ura a cselekedetimnek... Szégyellem magamat, én sohasem bántanálak! Kérlek, hidd el! Szeretlek!
- Menj el.
Lehajtja a fejét, majd feláll és a ház felé indul. Egy tíz percet még ülök a homokban, aztán összeszedem minden erőmet és visszasétálok a házba. Mikor az emeletre érek és benyitok a szobába, látom, hogy a bőröndöm ott fekszik az ágyon, Hazz pedig a földön ül.
- Ez mi? - kérdezem halkan.
- Nem akarok fájdalmat okozni. Nem érdemellek meg. Menj haza - mondja megtörten.
- Te haza akarsz küldeni? - tátom el a számat.
- Csak védeni akarlak.
- Kitől?
- Magamtól. Nem ezt érdemled! Kurvára nem ezt!
Csendben mellé sétálok, leülök és átölelem. A nyakamba fúrja az arcát és érzem, hogy a könnyeitől nedves lesz a nyakam.
- Nem hagylak itt. Te most nehéz korszakon vagy túl és valami történt a szakításunk után, ami miatt ez az egész van, de én itt vagyok neked. Oké?
- Nem akarlak bántani..
- Nem fogsz. Engedd, hogy szeresselek és hidd el, hogy nálad jobbat nem találnék. Nekem te kellesz minden hibáddal.
Kifújja a levegőt, majd elszakad tőlem.
- Jobb, ha külön leszek kicsit - dörmögi, feláll és kimegy az ajtón. Hallom, hogy a mellettünk lévő szoba ajtaja csukódik. Az ágyra fekszek és lehunyom a szememet.
Csendben mellé sétálok, leülök és átölelem. A nyakamba fúrja az arcát és érzem, hogy a könnyeitől nedves lesz a nyakam.
- Nem hagylak itt. Te most nehéz korszakon vagy túl és valami történt a szakításunk után, ami miatt ez az egész van, de én itt vagyok neked. Oké?
- Nem akarlak bántani..
- Nem fogsz. Engedd, hogy szeresselek és hidd el, hogy nálad jobbat nem találnék. Nekem te kellesz minden hibáddal.
Kifújja a levegőt, majd elszakad tőlem.
- Jobb, ha külön leszek kicsit - dörmögi, feláll és kimegy az ajtón. Hallom, hogy a mellettünk lévő szoba ajtaja csukódik. Az ágyra fekszek és lehunyom a szememet.
✖ ✖ ✖
Estig sem én, sem pedig Harry nem mozdulunk ki a szobából és az egész házban csend uralkodik. Kezdem megunni... Fújtatok egyet, majd átsétálok a mellettünk lévő szobába. Az ágyon fekszik és alszik. Befekszek mellé és észreveszem, hogy az arcán egy kósza könnycsepp folyik lefelé. Letörlöm és megpuszilom. Kinyitja a szemét és gyönyörű smaragdzöld íriszeivel rám néz.
- Miért vagy itt? - kérdi rekedten.
- Mert itt a helyem - mosolyodok el.
- Ezek után miért nem hagysz el? Azt érdemelném...
- Harry, fejezd most már ezt be! Attól semmi nem lesz jobb, hogy eltaszítasz magad mellől!
Sóhajt egyet, majd a csípőmre teszi a kezét és felhúzza a pólót. Lenéz, majd mint aki szellemet látott, visszanéz rám. Én is meglesem mi olyan érdekes. Lila a csípőm, ahol belém markolt.
- Semmi baj.. - túrok a hajába és elmosolyodok.
- De baj! Ezt én csináltam! - mondja, aztán végigsimít rajta.
- Harry... Nem fáj.
Sóhajt, majd egy puszit nyom a homlokomra.
- Sosem bántanálak szándékosan.
- Tudom.
Elsöpri a nyakamról a hajamat, és valószínűleg a lila szívásnyomot is észreveszi.
- Ezt ne mondd, hogy nem fáj - rázza meg a fejét.
- Nem szándékosan csináltad.
- Hihetetlenül szégyellem magamat...
- Ne tedd. Ahj, szeretlek te hülye.
- Én is téged. El sem tudod képzelni, hogy mennyire... - motyogja, a mellkasomba fúrja az arcát mire felnevetek.
- Harry ez csikis - kuncogom.
Magához húz és lábainkat összekulcsolja. Felsóhajtok, majd a haját kezdem piszkálni.
- Nem megyünk le a partra? - kérdezem.
- Még egy kicsit maradjunk így - motyogja.
- Oké - mosolyodom el.
- Miért vagy itt? - kérdi rekedten.
- Mert itt a helyem - mosolyodok el.
- Ezek után miért nem hagysz el? Azt érdemelném...
- Harry, fejezd most már ezt be! Attól semmi nem lesz jobb, hogy eltaszítasz magad mellől!
Sóhajt egyet, majd a csípőmre teszi a kezét és felhúzza a pólót. Lenéz, majd mint aki szellemet látott, visszanéz rám. Én is meglesem mi olyan érdekes. Lila a csípőm, ahol belém markolt.
- Semmi baj.. - túrok a hajába és elmosolyodok.
- De baj! Ezt én csináltam! - mondja, aztán végigsimít rajta.
- Harry... Nem fáj.
Sóhajt, majd egy puszit nyom a homlokomra.
- Sosem bántanálak szándékosan.
- Tudom.
Elsöpri a nyakamról a hajamat, és valószínűleg a lila szívásnyomot is észreveszi.
- Ezt ne mondd, hogy nem fáj - rázza meg a fejét.
- Nem szándékosan csináltad.
- Hihetetlenül szégyellem magamat...
- Ne tedd. Ahj, szeretlek te hülye.
- Én is téged. El sem tudod képzelni, hogy mennyire... - motyogja, a mellkasomba fúrja az arcát mire felnevetek.
- Harry ez csikis - kuncogom.
Magához húz és lábainkat összekulcsolja. Felsóhajtok, majd a haját kezdem piszkálni.
- Nem megyünk le a partra? - kérdezem.
- Még egy kicsit maradjunk így - motyogja.
- Oké - mosolyodom el.
Tíz perc elteltével mozgolódni kezd és felkönyököl.
- Akkor megyünk? - vigyorog rám.
- Megyünk! - mosolyodom el, majd felszenvedem magamat az ágyról.
- Erre szükségünk lesz! - emel fel egy kék kockás plédet.
- Csillagnézés! - csillannak fel a szemeim.
- Ahogy szeretnéd! - bólint, összekulcsolja a kezeinket és húzni kezd le a lépcsőn, majd ki a hátsó ajtón. Lesétálunk a homokba oda, ahová a víz még nem ér el, majd ott leterítjük a plédet és ráfekszünk.
Hazz kezeit a feje alá teszi, én pedig a mellkasára fektetem a fejemet és úgy kezdem kémlelni az eget.
- Ugye nem korholod magad emiatt ami ma volt? - kérdezem, ugyanis eléggé csendben van. Kérem vissza azt a pörgős kis majmot.
- De. Vagyis, nem tudom. Én...fogalmam sincs mi ütött belém és nem akarom, hogy ez bármikor is előforduljon.
- Nem fog. Dühös és feszült voltál.
- Faith, ne beszéld már be nekem, hogy az normális, ha akaratod ellenére leteperlek és fájdalmat okozok neked! - emeli feljebb a hangját.
- Nyugodj meg. Oké? Nem. Nem normális, de nem volt akkora szám. Nem ütöttél meg.
- Na, azt sohasem bocsájtottam volna meg magamnak. Sosem bántanék egy nőt. Gyáva dolog.
- Tudom Harry. És.. amúgy tetszett ez a leteperős dolog, de láttam, hogy ez nem te vagy és hogy elfajulhatnak a dolgok, amiért ostorozni fogod magadat..
- Bébi...ez most komolyan bejött? - nevet fel mire az ajkamba harapok.
- Ahha..
- Hogy én mekkora mázlista vagyok! - nevet fel, majd a hajamba nyom egy puszit.
- Hülye! - kuncogok fel.
- Uhh, hullócsillag! - mutat felfelé, de mire odakapom a fejemet, már nincs sehol semmi.
- És nem kíván, hanem elordítja magát, hogy hullócsillag... - mondom mire nevetni kezd.
- Közben kívántam, na! - durcizik be.
- Énekelsz? - nézek fel rá.
- Muszáj? - vág szenvedő fejet.
- Igen, muszáj! - öltöm ki rá a nyelvemet.
- Akkor megyünk? - vigyorog rám.
- Megyünk! - mosolyodom el, majd felszenvedem magamat az ágyról.
- Erre szükségünk lesz! - emel fel egy kék kockás plédet.
- Csillagnézés! - csillannak fel a szemeim.
- Ahogy szeretnéd! - bólint, összekulcsolja a kezeinket és húzni kezd le a lépcsőn, majd ki a hátsó ajtón. Lesétálunk a homokba oda, ahová a víz még nem ér el, majd ott leterítjük a plédet és ráfekszünk.
Hazz kezeit a feje alá teszi, én pedig a mellkasára fektetem a fejemet és úgy kezdem kémlelni az eget.
- Ugye nem korholod magad emiatt ami ma volt? - kérdezem, ugyanis eléggé csendben van. Kérem vissza azt a pörgős kis majmot.
- De. Vagyis, nem tudom. Én...fogalmam sincs mi ütött belém és nem akarom, hogy ez bármikor is előforduljon.
- Nem fog. Dühös és feszült voltál.
- Faith, ne beszéld már be nekem, hogy az normális, ha akaratod ellenére leteperlek és fájdalmat okozok neked! - emeli feljebb a hangját.
- Nyugodj meg. Oké? Nem. Nem normális, de nem volt akkora szám. Nem ütöttél meg.
- Na, azt sohasem bocsájtottam volna meg magamnak. Sosem bántanék egy nőt. Gyáva dolog.
- Tudom Harry. És.. amúgy tetszett ez a leteperős dolog, de láttam, hogy ez nem te vagy és hogy elfajulhatnak a dolgok, amiért ostorozni fogod magadat..
- Bébi...ez most komolyan bejött? - nevet fel mire az ajkamba harapok.
- Ahha..
- Hogy én mekkora mázlista vagyok! - nevet fel, majd a hajamba nyom egy puszit.
- Hülye! - kuncogok fel.
- Uhh, hullócsillag! - mutat felfelé, de mire odakapom a fejemet, már nincs sehol semmi.
- És nem kíván, hanem elordítja magát, hogy hullócsillag... - mondom mire nevetni kezd.
- Közben kívántam, na! - durcizik be.
- Énekelsz? - nézek fel rá.
- Muszáj? - vág szenvedő fejet.
- Igen, muszáj! - öltöm ki rá a nyelvemet.
- Counted all my mistakes and there’s only one ✖ Megszámoltam az összes hibámat és már csak egy van
Standing up on a list of the things I’ve done ✖ Felállítottam egy listát a dolgokról amiket tettem
All the rest of my crimes don’t come close ✖ Az összes bűnömnek a közelébe sem ér
To the look on your face when I let you go ✖ Az arcodon lévő kifejezés amikor elengedtelek
So I built you a house from a broken home ✖ Szóval építettem neked egy házat, egy törött otthonból
Then I wrote you a song with the words you spoke ✖ Aztán írtam neked egy dalt a szavakból amiket mondtál
Yeah, it took me some time but I figured out ✖ Igen, egy kis időbe telt nekem, de rájöttem
How to fix up a heart that I let down… ✖ hogy kell helyrehozni egy szívet, amit elengedtem…
- Szeretleek! - cincogom a végén, hiszen tudom, hogy ez rólam íródott.
- Van ihletem megint egy új dalhoz.. - mosolyodik el.
- Komolyan? - tátom el a számat.
- Ahha!
- És nem fogod elfelejteni?
- Nem - rázza meg a fejét.
- Akkor jó - mosolyodom el.
- Louis és Dan mikor jönnek?
- Holnap után délelőtt valamikor, de fasírtban vannak most.
- Mert? - lepődöm meg. Tegnap beszéltem Dan-el és semmi ilyet nem mondott.
- Louis már megszokta, hogy Dan a forgatások alkalmával fiúkkal van és becsúszik egy két olyan jelenet is, bár én tuti kiakadnék... És a múltkor együtt ebédeltek azzal a sráccal, akivel volt egy csók jelenete.
- Uhh...
- És tudod milyen Louis..
- Igen. Olyan fafejű, mint te Styles.
- Kikérem magamnak! - húzza fel az orrát mire kuncogni kezdek.
- Ha visszamentünk, felhívom Danielle-t.
- Rendben. Nem fázol? Szólj.
- Egy kicsit kezdek..
- Akkor menjünk! Így is farkas éhes vagyok!
- Akkor összedobok valamit - mondom és felpattanok.
- Helyes asszony!
- Mit mondtál? - húzom fel az egyik szemöldökömet.
- Öhm... - makogja, majd felkapja a plédet és a ház felé kezd futni, én pedig utána eredek. Mivel zsiráf lábai vannak, nem tudom utolérni sajna, így a házban kell megvernem. Mikor beérek, meglátom a nappaliban, a kanapén vigyorogva. Bájosan elmosolyodok, majd nekiszaladok és rávetődöm. Fájdalmasan felnyög, én pedig a szemébe nézek.
- Fájt?
- Igen.
- Helyes! – nevetek, belebokszolok a karjába és ledőlök mellé. Rám gurul, arcát a nyakamba fúrja és puszilgatni kezdi.
- Nyálas vagy! - nyávogok, mire végignyalja az arcomat.
- Fúúj! - mondom és a tenyeremet az arcába nyomom.
- Szállj le rólam! - nyűgöm.
- Csók?
- Úgysem hagysz addig békén - cukkolom, mire bevágja a durcit.
- Naaa! - mondom, és az ölébe mászok.
- Maciii! - túrok a hajába és megcsókolom, de nem csókol vissza. A nadrágjához nyúlok és megmarkolom a férfiasságát mire felnyög, ezzel pedig kinyitja a száját és visszacsókol.
- Csúnya volt - motyogja a számba.
- Elérem, amit akarok - vonok vállat.
- Pimasz.
- Durci.
- Nincs dolgod?
- Kapd be! - nevetek fel, majd felállok, és a konyhába sietek.
Fél óra alatt összedobok egy gyors és egyszerű kaját, majd ketten Hazz-al elfogyasztjuk és felmegyünk a hálóba.
- Na, szívem, én megyek a stúdió szobába - mondja, én pedig döbbenten ránézek.
- Hogy hova?
- Írnom kell, hogy meglegyenek a számok..
- Sokáig leszel? - görbítem le a számat.
- Nem tudom. Aludj cica - nyom egy puszit a homlokomra, majd itt hagy. Hurrá..
A mobilomhoz csoszogok és tárcsázom Dan-t. Négy csörgés után fel is veszi.
- Faith! Szia! Mizu? - szól bele álcázott jókedvvel.
- Nekem ne jó pofizz! Miért nem mondtad el, hogy összevesztetek? - hordom le. Szipogni kezd, én pedig megenyhülök.
- Hiányzik - motyogja.
- Hol vagy?
- Itthon..
- És ő?
- Briananál.
- Hogy mi vaan? - sipítom.
- Igen. Az exével van és a fiával..
- Pontosan mivolt ez a veszekedés?
- A sorozatban nem válogathatunk, csókolózni kell, akivel mondják. És Daniel Sharman nagyon jó barátom és vele is kell elég sokszor... Két napja voltunk ebédelni forgatás után, készültek képek és Louis kiakadt...
- És azóta egyedül vagy otthon?
- Igen. Próbáltam hívni, de nem veszi fel.
- De várj...Briana Los Anegelesben lakik...
- Ahha..
- Akkor Lou itt van?
- Ja.
- Felhívom, elmegyek és szétrúgom a seggét, te pedig felülsz az első gépre holnap és jössz!
- De..
- Nincs de!
- Akkor most...pakoljak?
- Így van!
- Hát jó. Beszélsz vele?
- Megpróbálok.
- Oké, akkor szia!
- Szia! - köszönök el és kinyomom. Betárcsázom Lou számát és várom, hogy felvegye, de nem veszi.
Oké Tommo..
Megint nekiindulok, és ezt megcsinálom húszszor mire idegesen beleszól.
- Miért nem lehet békén hagyni?
- Neked is szia, Tommo - mondom bunkón.
- Ha le akarsz cseszni vagy békíteni, leteszem.
- Fejezd már be a hisztidet! - emelem fel a hangomat mire megszeppen, ugyanis csendben marad. Jófiú.
- És most mondd el, hogy mi az oka annak, hogy egyedül hagytad a barátnőmet Londonban, abban a nagy házban! Két perced van!
- Mióta van neked ekkora szád? - nevet fel.
- Mióta meguntam, hogy idióták vagytok, te is meg a haverod is.
- Hazz nagyon felidegesített ma?
- Tomlinson, a kérdésemre válaszolj!
- Komolyan? - tátom el a számat.
- Ahha!
- És nem fogod elfelejteni?
- Nem - rázza meg a fejét.
- Akkor jó - mosolyodom el.
- Louis és Dan mikor jönnek?
- Holnap után délelőtt valamikor, de fasírtban vannak most.
- Mert? - lepődöm meg. Tegnap beszéltem Dan-el és semmi ilyet nem mondott.
- Louis már megszokta, hogy Dan a forgatások alkalmával fiúkkal van és becsúszik egy két olyan jelenet is, bár én tuti kiakadnék... És a múltkor együtt ebédeltek azzal a sráccal, akivel volt egy csók jelenete.
- Uhh...
- És tudod milyen Louis..
- Igen. Olyan fafejű, mint te Styles.
- Kikérem magamnak! - húzza fel az orrát mire kuncogni kezdek.
- Ha visszamentünk, felhívom Danielle-t.
- Rendben. Nem fázol? Szólj.
- Egy kicsit kezdek..
- Akkor menjünk! Így is farkas éhes vagyok!
- Akkor összedobok valamit - mondom és felpattanok.
- Helyes asszony!
- Mit mondtál? - húzom fel az egyik szemöldökömet.
- Öhm... - makogja, majd felkapja a plédet és a ház felé kezd futni, én pedig utána eredek. Mivel zsiráf lábai vannak, nem tudom utolérni sajna, így a házban kell megvernem. Mikor beérek, meglátom a nappaliban, a kanapén vigyorogva. Bájosan elmosolyodok, majd nekiszaladok és rávetődöm. Fájdalmasan felnyög, én pedig a szemébe nézek.
- Fájt?
- Igen.
- Helyes! – nevetek, belebokszolok a karjába és ledőlök mellé. Rám gurul, arcát a nyakamba fúrja és puszilgatni kezdi.
- Nyálas vagy! - nyávogok, mire végignyalja az arcomat.
- Fúúj! - mondom és a tenyeremet az arcába nyomom.
- Szállj le rólam! - nyűgöm.
- Csók?
- Úgysem hagysz addig békén - cukkolom, mire bevágja a durcit.
- Naaa! - mondom, és az ölébe mászok.
- Maciii! - túrok a hajába és megcsókolom, de nem csókol vissza. A nadrágjához nyúlok és megmarkolom a férfiasságát mire felnyög, ezzel pedig kinyitja a száját és visszacsókol.
- Csúnya volt - motyogja a számba.
- Elérem, amit akarok - vonok vállat.
- Pimasz.
- Durci.
- Nincs dolgod?
- Kapd be! - nevetek fel, majd felállok, és a konyhába sietek.
Fél óra alatt összedobok egy gyors és egyszerű kaját, majd ketten Hazz-al elfogyasztjuk és felmegyünk a hálóba.
- Na, szívem, én megyek a stúdió szobába - mondja, én pedig döbbenten ránézek.
- Hogy hova?
- Írnom kell, hogy meglegyenek a számok..
- Sokáig leszel? - görbítem le a számat.
- Nem tudom. Aludj cica - nyom egy puszit a homlokomra, majd itt hagy. Hurrá..
A mobilomhoz csoszogok és tárcsázom Dan-t. Négy csörgés után fel is veszi.
- Faith! Szia! Mizu? - szól bele álcázott jókedvvel.
- Nekem ne jó pofizz! Miért nem mondtad el, hogy összevesztetek? - hordom le. Szipogni kezd, én pedig megenyhülök.
- Hiányzik - motyogja.
- Hol vagy?
- Itthon..
- És ő?
- Briananál.
- Hogy mi vaan? - sipítom.
- Igen. Az exével van és a fiával..
- Pontosan mivolt ez a veszekedés?
- A sorozatban nem válogathatunk, csókolózni kell, akivel mondják. És Daniel Sharman nagyon jó barátom és vele is kell elég sokszor... Két napja voltunk ebédelni forgatás után, készültek képek és Louis kiakadt...
- És azóta egyedül vagy otthon?
- Igen. Próbáltam hívni, de nem veszi fel.
- De várj...Briana Los Anegelesben lakik...
- Ahha..
- Akkor Lou itt van?
- Ja.
- Felhívom, elmegyek és szétrúgom a seggét, te pedig felülsz az első gépre holnap és jössz!
- De..
- Nincs de!
- Akkor most...pakoljak?
- Így van!
- Hát jó. Beszélsz vele?
- Megpróbálok.
- Oké, akkor szia!
- Szia! - köszönök el és kinyomom. Betárcsázom Lou számát és várom, hogy felvegye, de nem veszi.
Oké Tommo..
Megint nekiindulok, és ezt megcsinálom húszszor mire idegesen beleszól.
- Miért nem lehet békén hagyni?
- Neked is szia, Tommo - mondom bunkón.
- Ha le akarsz cseszni vagy békíteni, leteszem.
- Fejezd már be a hisztidet! - emelem fel a hangomat mire megszeppen, ugyanis csendben marad. Jófiú.
- És most mondd el, hogy mi az oka annak, hogy egyedül hagytad a barátnőmet Londonban, abban a nagy házban! Két perced van!
- Mióta van neked ekkora szád? - nevet fel.
- Mióta meguntam, hogy idióták vagytok, te is meg a haverod is.
- Hazz nagyon felidegesített ma?
- Tomlinson, a kérdésemre válaszolj!
- Jó! Ebédelt azzal a pasival.
- Ha jól emlékszem, te is elmentél kávézgatni valami csajjal, aki beléd volt zúgva.
- De ők smárolnak is.
- A sorozat kedvéért, mivel kirúgják őket, ha nem. Tudod egy színész, színészkedik..
Csendben marad, remélem gondolkozik.
- Ráadásul otthagytad és az exedhez mentél. Szerinted mit gondol?
- Beszéltetek?
- Igen. Az előbb.
- És hogy van?
- Felhívod és megtudod! Hívott téged, lefogadom, százszor.
- De..
- Tomlinson, gyűrd le a büszkeségedet!
- Utállak.
- Tudom, hogy szeretsz! - nevetek fel.
- De most csak úgy hívjam fel? És ha elküld?
- Megérdemelnéd, de nem fog.
- Kösz, rendes vagy.
- Tudom.
- Na jó, akkor megyek!
- Csá! - mondom, majd lerakom.
Ez is kipipálva és már éjfél van..
Nincs kedvem zuhanyozni, így csak átöltözök Harry pólójába és átmegyek a stúdióba. Az asztalnál ül a laptoppal, és a tenyerébe temeti az arcát. A háta mögé megyek és a nyaka mellett, a mellkasára csúsztatom a kezeimet, majd államat a vállára támasztom.
- Szia - harapok az ajkamba.
- Nem alszol?
- Nem, de te álmosnak tűnsz..
- Még csak az első dal háromnegyede van meg.
- Nem jössz kicsit kikapcsolódni? - súgom a fülébe.
- Bébi, akármennyire szeretnék, ezzel készen kell lennem holnapra.
- Egy fél óra csak.. - kezdem puszilgatni a nyakát.
- Utána már nem fogok tudni kiszállni mellőled..
- Akkor egyedül kell aludnom? - egyenesedek fel.
- Most igen. Holnap kiengesztellek.
- Oké - vonok vállat, majd kisétálok és visszamegyek a hálóba.
Amint befekszek az ágyba és lekapcsolok mindent, nyílik az ajtó és Hazz sétál be. Idejön, majd szenvedélyesen megcsókol. Pár perc múlva lihegve válunk el.
- Jó éjt – mondja, ad egy homlok puszit és kifelé indul.
- Jó éjt - vigyorgok, majd miután kimegy, utána sem tudom letörölni a mosolyomat.
- Ha jól emlékszem, te is elmentél kávézgatni valami csajjal, aki beléd volt zúgva.
- De ők smárolnak is.
- A sorozat kedvéért, mivel kirúgják őket, ha nem. Tudod egy színész, színészkedik..
Csendben marad, remélem gondolkozik.
- Ráadásul otthagytad és az exedhez mentél. Szerinted mit gondol?
- Beszéltetek?
- Igen. Az előbb.
- És hogy van?
- Felhívod és megtudod! Hívott téged, lefogadom, százszor.
- De..
- Tomlinson, gyűrd le a büszkeségedet!
- Utállak.
- Tudom, hogy szeretsz! - nevetek fel.
- De most csak úgy hívjam fel? És ha elküld?
- Megérdemelnéd, de nem fog.
- Kösz, rendes vagy.
- Tudom.
- Na jó, akkor megyek!
- Csá! - mondom, majd lerakom.
Ez is kipipálva és már éjfél van..
Nincs kedvem zuhanyozni, így csak átöltözök Harry pólójába és átmegyek a stúdióba. Az asztalnál ül a laptoppal, és a tenyerébe temeti az arcát. A háta mögé megyek és a nyaka mellett, a mellkasára csúsztatom a kezeimet, majd államat a vállára támasztom.
- Szia - harapok az ajkamba.
- Nem alszol?
- Nem, de te álmosnak tűnsz..
- Még csak az első dal háromnegyede van meg.
- Nem jössz kicsit kikapcsolódni? - súgom a fülébe.
- Bébi, akármennyire szeretnék, ezzel készen kell lennem holnapra.
- Egy fél óra csak.. - kezdem puszilgatni a nyakát.
- Utána már nem fogok tudni kiszállni mellőled..
- Akkor egyedül kell aludnom? - egyenesedek fel.
- Most igen. Holnap kiengesztellek.
- Oké - vonok vállat, majd kisétálok és visszamegyek a hálóba.
Amint befekszek az ágyba és lekapcsolok mindent, nyílik az ajtó és Hazz sétál be. Idejön, majd szenvedélyesen megcsókol. Pár perc múlva lihegve válunk el.
- Jó éjt – mondja, ad egy homlok puszit és kifelé indul.
- Jó éjt - vigyorgok, majd miután kimegy, utána sem tudom letörölni a mosolyomat.
Úgy szeretem.. Az oldalamra fordulok, lehunyom a szemeimet és pillanatok alatt elnyom az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése