~Chapter 39.~

Faith szemszöge:

Reggel korán felkelek. Oldalra fordítom a fejemet és Hazzt pillantom meg, aki párnák közé temetve alszik. Leemelem magamról a karját mire kicsit megmoccan, de nem kel fel. Óvatosan felülök, majd talpaimat a padlóra helyezve indulok le.
Amint leérek a lépcsőn, Danielle-t és Lou-t látom meg a pultnál smárolni.
- Jó reggelt - szólalok meg mosolyogva.
Szétrebbennek és rám néznek.
- Neked is - pislog Dan zavartan.
- Ajj, pedig most akartuk felavatni a pultot - pufog Louis.
- Már fel van - mosolyodok el bájosan mire undorodva elengedi, Danielle pedig felkacag.
- Mi nincs ebben a házban? - néz körül és elgondolkozik.
- Hát...a lépcső még szabad! - kuncogok.
- Hurrá - mondja unottan.
- Csináltam palacsintát - mosolyog rám Dan.
- Ohh, angyal vagy! - sietek oda, majd elveszek egyet és a tányérra téve, levágódok a kanapéra. Bekapcsolom a tévét és egy mesét kezdek el nézni. Mikor sikerül elfogyasztani a palacsintát, a tányért a mosogatóba helyezem és a turbékoló párra nézek, akik nagyon kettesben szeretnének lenni, így felfelé veszem az irányt.
Mikor benyitok a szobába, látom, hogy Harry már más pózban van, de még mindig durmol. Befekszem mellé és az arcát kezdem pár milliméterről bámulni. Csücsöríteni kezdek és nyomok egy apró puszit puha ajkaira.
- Kicsim - suttogom.
Kezemet a hajába vezetem és az arcára is adok egy puszit. Semmi. Meg sem moccan. Meghalt? Vagy mi van?
- Bébi - suttogom és végigsimítok az arcán. Sóhajtok, mikor erre sem reagál. Kezemet bevezetem a takaró alá és az oldalát kezdem cirógatni. Élesen beszívja a levegőt, én pedig fejcsóválva kuncogok fel.
- Fel vagy, te pimasz – mondom, és elveszem a kezemet. Megmozdul, majd megfogja a karomat és visszateszi a meztelen oldalára, a szemeit azonban nem nyitja ki. Elmosolyodok és simogatni kezdem, az érintésem alatt pedig libabőrös lesz. A hátára fekszik és elmosolyodik.
- Olyan vagy, mint egy kiskutya. Vakargassam a hasadat is? - kuncogok fel és a hasára siklik a tenyerem.
- Hmm... - elvigyorodik és kinyitja végre smaragdzöld szemeit.
- Olyan jó így kelni - néz rám kipihenten.
A vállára hajtom a fejemet és a mellkasát kezdem cirógatni.
- Olyan nyugis minden - motyogom.
- Többiek?
- Dan és Lou turbékolnak a konyhában, a többi pedig még alszik.
- Nyolc óra van bébi. Kicsit aludjunk mi is.
- Piszkáld a hajamat - motyogom. Felnevet, majd a hajamhoz teszi a kezét és csavargatni kezdi a tincseimet, én pedig pár percen belül álomba szenderedek.

✖✖✖

Telefoncsörgés szakítja meg a pihentető alvásomat. Morcosan nyögök egyet és felveszem.
- Hm? - csak ennyit tudok mondani, de a szemeim azonnal kipattannak, mikor a főnököm hangját hallom meg a túloldalról.
- Faith! Bocsi a zavarásért, de nagy gáz van! Be tudnál jönni?
- Most? Milyen gáz?
- Modell hiány van és szükségünk van rád! Kérlek!
- De én, mint modell?
- Megduplázom a fizetésedet!
- Megyek! - mondom és lerakom. Csak ez a három szó kellett motivációnak. Kipattanok az ágyból és a fürdőbe száguldozok. Fogat mosok, megfésülködök, majd a szobában felöltözök. Harry furán pislog rám, ezért elnevetem magamat.
- Behívtak munkába. Nemsokára jövök - mondom, majd puszit hintek a szájára és felkapva a mobilomat, lesietek. A nappaliban nem találkozok senkivel, így felkapom az Audi kulcsát és a garázsba megyek. Bepattanok és a munkahelyig meg sem állok. 
Tíz perc múlva lihegve esek be Patrick irodájába.
- Ez tényleg gyors volt! - vigyorog rám az asztala mögül.
- Miről van szó pontosan?
- A Vogue-nak kéne pár kép, de modell hiányban vagyunk, te pedig tudom, hogy ügyes vagy, úgyhogy be kéne ugranod pár képre.
- Milyen képek?
- Hát.. Fehérneműs?
- Szó sem lehet róla! - kezdek hátrálni az ajtó felé.
- Kérlek! Ne hagyj cserben! - néz rám kölyökkutya szemekkel.
- Ahh, jó! - sóhajtom.
- Remek! - csapja össze a kezeit.
- Tudod hol a terem! Menj le Fabriohoz!
- Oké - bólintok és kisietek. Idióta vagyok, az egyszer biztos..
Bekopogok a fotósterem ajtaján mire egy igent hallok. Belépek és rögtön Fabriohoz sétálok.
- Ááh, Faith! Végre hogy itt vagy! - üdvözöl enyhe akcentussal, majd szó szerint belök a sminkes székbe, és elkezdődik az őrület.

✖✖✖

Délután kettőkor, fáradtan hagyom el a munkahelyemet. Beülök a kocsiba és hazamegyek. Rengeteg kép készült, rengeteg fehérneműben és pózban. Nem is tudtam, hogy ilyen fárasztó modellnek lenni... Megkértem a végén, hogy csináljunk egy-két pikánsabb képet Harry-nek, de azt csakis neki és senkinek nem mutathatja meg. Azokat már meg is kaptam, és úgy gondoltam, hogy remek karácsonyi ajándék lenne belőle, de nem biztos, hogy tudok addig várni...

Hazaérve beparkolok a garázsba és bemegyek a házba.
- Ohh, szia Faith! - vigyorog rám Niall a konyhából.
Furán a kötényére nézek és felnevetek.
- Mi van? - néz rám értetlenül.
- Szexi a kötény! - kuncogok.
- Ugye? - vigyorog.
- Khm, tubicáim, kész van már a kaja? - sétál be Louis is.
- Nincs.
- Hol van Dan? - kérdezem.
- Dolga volt - von vállat.
- Értem. És Harry?
- Neki is dolga akadt! De te hol voltál?
- Be kellett állnom modellnek.
- Húha! - szólal fel Niall mire mindketten furán nézünk rá.
Legyint egyet és a kaja felé fordul.
- Abban a képek vannak? - mutat a mappára.
- Ezeket Harry-nek csináltattam - pirulok el.
- Hűhaa! Olyan vagy, mint egy paradicsom! - nevet ki.
- Fogd be! - bokszolok a vállába és az emelet felé indulok.
- Liam? - fordulok vissza.
- Nemtom’. Elrohant! – von vállat.
- Ohh, okés - mondom, majd folytatom az utamat felfelé. A hálónkban gondosan eldugom a mappát és ledőlök az ágyra. Csengőszó szakítja meg a relaxálásomat, ezért felpattanok és leszáguldozok.
- Addig menj el, amíg szépen mondom! Nem akarom, hogy Faith lejöjjön - hallom Louis hangját. A háta mögé megyek és kikukucskálok a válla felett.
- Oh, hello Faith! - mosolyog rám bájosan a világ legnagyobb ribanca, maga Kendall Jenner.
- Mit keresel itt? - emelem fel a szemöldökömet és próbálok Louis elé menni, de nem engedi.
- Kendall, húzz el! Semmi keresnivalód itt!
- Tulajdonképpen Harry-hez jöttem!
- Nincs itthon! - morogja Lou.
- Mit akarsz Harry-től? Ennyire nehéz a felfogásod? Dobott téged, és most már az én pasim, szóval jó lenne, ha leakadnál róla! - mondom és karba teszem a kezeimet.
- Hát, Harry rendesen alább adta az igényeit... Pedig azt hittem jó az ízlése..
- Most húzzál innen te ribanc és meg ne lássalak még egyszer itt, mert egyenként fogom kitépni a hajadat! Harry engem szeret és te voltál a kaland!
- Azért van itt jó néhány cuccom, igaz? - nevet fel fülsértő módon.
- Faith, ne higgy már neki! - mondja Lou, mikor látja, hogy ledöbbenek.
- Na, mindegy! Örültem a találkozásnak! - mondja, majd a kocsijához sétál és elhajt. Fújtatok egyet és felrohanok a hálóba.
- Faith! - hallom Louis hangját, de most nem érdekel. Bemegyek a fürdőbe, felfogom a hajamat, majd a kádba megengedem a vizet és levetkőzve beleülök egy kicsit gondolkodni. Minek jön ide ez a ribanc? Mit akar Harry-től? Vajon még beszélnek? Harrynek kéne ez a fruska? Ahj, fogalmam sincs semmiről. Van itt cucca Kendall-nek? Az összest ki fogom dobálni az utcára. Onnan viheti, ha akarja... Hol van már Hazz? Lehunyom a szemeimet és megpróbálom kicsit kikapcsolni az agyamat, ameddig haza nem jön...

✖✖✖

Harry hangjára leszek figyelmes, ezért kipattannak a szemeim. A víz már kihűlt és én is kezdek fázni.
- Faith! - hallom meg a folyosóról. Sóhajtva kiszállok, majd törölközőbe csavarom magamat. Akarom én ezt? Mi van, ha igazat mondott Kendall?
- Faith, nyisd ki! - kopog be az ajtón. A pultra támaszkodok, és a tükörbe nézek.
- Faith, azonnal nyisd ki ezt a szart vagy betöröm! - mondja hangosabban. Megforgatom a szemeimet és az ajtóhoz lépve kinyitom azt.
- Kicsim! - ölel át és egy puszit nyom a hajamba.
- Aggódtam! Mikor Louis felhívott és elmondta, hogy mi történt, és hogy bezárkóztál a fürdőbe, rohantam haza, ahogy csak tudtam!
- Csodálatos! Magyarázd meg! - mondom, majd az ágyhoz sétálok és leülök.
- Bébi, velem vagy együtt, nekem kell hogy higgy és nem annak a nőnek! Nincs itt semmilyen holmija! Sosem hagytam senkinek, hogy bármit is itt hagyjon! Ez csak egy szánalmas húzás volt tőle, hogy összeugrasszon minket... Ugye hiszel nekem? - néz a szemembe mire bólintok.

- Nem tetszik ez nekem... Mit mondott még? 
- Semmit..
- Faith..
- Tényleg! Csak a szokásost!
- Jajj, szívem, figyelj...te vagy a világon a legszebb, a legcsinosabb, a legszexibb nő, akivel valaha dolgom volt és nagyon szeretlek. Ne foglalkozz egy anorexiás véleményével. Hogy is mondtad? Neki ilyenje nincs! - mondja, és a mellemre bök, én pedig elmosolyodom.
- Na, akkor szent a béke? - nevet fel.
- Igeen! - mondom, és a nyakába ugrok.
- Hol voltál? - pislogok rá, mikor elválunk.
- Dolgoztam. És neked mi volt?
- Modellkednem kellett. Fehérneműben.
- Mi van? Mondd, hogy nő volt a fotós!
- Nem - nevetek fel.
- Faith!
- Nem tehetek róla, na! - teszem csípőre a kezeimet.
- Nagyon remélem, hogy nem legeltette rajtad a szemeit..
- Nem - forgatom meg a szemeimet.
- Nagyon helyes! Csak én láthatlak úgy! - vigyorog.
- Most örülsz magadnak?
- Igen! - nevet fel.
- Örülök, de éhes vagyok, és kaja szag van, úgyhogy szia! - mondom, és lefelé veszem az irányt. Niall éppen most szed magának egy adagot, ezért én is tányért ragadok és miután szedtem magamnak, a kanapéra huppanok.
- Na, akkor én mentem! - mondja Lou.
- Hova? - kérdezem.
- Öhm, Danielle-ért. Hétre azt mondta, legyek ott!
- Oké, szia!
- Khm, Niall... - szólal meg Hazz. Louis homlokon csapja magát, majd erőszakkal kirángatja a szöszit a lakásból.
- A tányért majd visszahozza! - kiabál vissza Lou mire Hazz felnevet.
- Ez mi volt? - vonom össze a szemöldökömet.
- Jah, semmi. Izé, tudod őrültek! - nevet fel feszülten.
- Mi a baj bébi? - pislogok rá, mikor leül mellém.
- Semmi, csak olyan meleg van itt. Nem? - kezdi legyezni magát.
- Öhm, én fázok... Beteg vagy? - teszem a homlokára a kezemet.
Csipogni kezd a telefonja, ő pedig felpattan.
- Gyere - fogja meg a karomat.
Leteszem a tányért és kénytelen vagyok neki engedelmeskedni.
- Hová megyünk? - vonom össze a szemöldökömet.
- Majd meglátod!
Felsétálunk a szobába, ahol az ágyra ki van készítve nekem egy fehér bikini, ami amúgy csodaszép.
- Ez..
- Vedd fel! - vigyorog rám és átveszi a fürdőgatyát.
- Medencézünk?
- Ahha! - mondja, majd rám néz.
- Fordulj el - rakom csípőre a kezeimet.
- Bébi.. - kezdi, de jelentőségteljesen ránézek, ezért hátat fordít. Gyorsan felkapom a bikinit, ő pedig az ölébe kap, és az alagsor felé indulunk. Az ajtó előtt letesz, majd a szemeim elé teszi a kezeit.
- Nem látok - nyafogok, miközben sétálunk.
- Az a cél! - nevet fel.
- Állj - mondja és kifújja a levegőjét.
- Be van csukva a szemed?
- Igen.
- Jó, akkor elveszem a kezemet, de ne nyisd ki.
- Rendben - mosolyodok el. Halkan felszólal egy zene, ami az End Of The Day, én pedig elmosolyodom.
- Oké...szóval..kinyithatod.

A rózsaszirmokkal teleszórt medencét látom meg és a rengeteg gyertyát, ami nagyon romantikus hangulatot kelt.
- Ez gyönyörű, de Harry, fura vagy - kuncogok fel az arca láttán.
- Figyelj rám bébi...
- Figyelek - vigyorgok rá mire ő is elmosolyodik.
- Annyi mindent el akarok mondani, de nehéz szavakba önteni ezt az egészet. Először is, szeretlek. Mindennél jobban, és ezt remélem, tudod te is.
- Persze, hogy tudom. Én is téged.
- Az igazság az, hogy mikor megláttalak az ügynökségnél, már akkor megfogtál. A személyiséged, az, ahogy rám néztél és elmosolyodtál, a szemed, a szád, a gyönyörű arcod és alakod, ahogyan beszéltél...minden.. Ezt a srácok tudnák meg mondani, de én azon az estén csak rád tudtam gondolni és lehetetlenség volt velem beszélni, így másnap visszamentem és elhívtalak egy ebédre... Azután pörögtek az események, és én teljesen beléd zúgtam. Én voltam a legboldogabb ember a világon, egészen az a bizonyos napig. Tudom, hogy összetörtem a szívedet, de te magaddal vitted az enyémet is. Valahogy vissza kellett, hogy szerezzelek és ezen rajta is voltam, de addig csak szenvedtem. A legjobban attól féltem, hogy találtál mást. De nem így lett, aminek hihetetlenül örülök, hisz most újra az enyém vagy és ezt nagyon nem akarom elszúrni és ne sírj már! - nevet fel mire én is felkuncogok és letörlöm a könnyeimet. Vesz egy nagy levegőt, majd fél térdre ereszkedik, bennem pedig itt áll meg az a bizonyos ütő.

Ez most komolyan megtörténik?
- Faith Elizabeth Harris... Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? - néz fel rám egy gyűrűvel a kezében reménykedve, én pedig nem tudok megszólalni…