~Chapter 40.~

~ - Faith Elizabeth Harris... Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? - néz fel rám egy gyűrűvel a kezében reménykedve, én pedig nem tudok megszólalni… ~

- Bébi, kérlek küzdd le a stresszhelyzetes leblokkolásod, mert mindjárt elájulok - mondja, én pedig felnevetek.
- Igen, ezerszer is, te buta! - vigyorodok el mire feláll és a remegő kezemre húzza a gyűrűt. A derekamnál fogva közelebb húz, majd a számra tapad. A hajába túrok és belemosolygok a csókba.
- Azt hittem már sosem teszed meg - suttogom.
- Régóta terveztem.
- Nem kellett volna izgulnod. Tudod, hogy igent mondok - kuncogok fel.
- Nem voltam biztos benne a sok hülyeségem miatt, de nem volt miért tovább húzni, hisz teljesen biztos vagyok benne, hogy csakis te vagy az, akit akarok a nap végén, életem hátralévő részében minden egyes nap...
- Szeretlek! - nyomok puszit a szájára.
- Fordulj meg bébi - mondja, én pedig teszem amit kért és leesett állal nézek végig a medencén. Mindenhol rózsaszirmok és gyertyák helyezkednek el. Gyönyörű és romantikus.
- Megyünk medencézni? - tartja a kezét Hazz, amit én elfogadok. Annyira boldog vagyok, hogy megkért... Olyan aranyos és úgy szeretem ezt a lükét.. A nagy izgalmak után egészen éjfélig medencézünk, majd úgy döntünk, hogy az éjszaka hátralévő részét kettesben töltjük a hálószobában, immáron mennyasszony és vőlegényként...

✖December 23.✖

- Olyan izgatott vagyok! - vetődök az ágyra már alvós cuccban.
- Kb. mint egy négy éves.. - motyogja Hazz és mellém dől.
- Fogd be! - kuncogok fel.
- Öm..mintha valamit elfelejtettem volna.. - gondolkozik el.
- Nem lepődök meg!
- Bébi, ha nem tudod mivel foglald el azt a csinos kis szádat, én adnék tippeket! - vigyorog rám perverzen.
- Ne is álmodj róla! - öltöm rá a nyelvemet.
- Ohh, megvan! A meglepidet felejtettem el!
- Milyen meglepi? - csillannak fel a szemeim.
- Lehet hamarabb eszembe jutna, ha fehérneműben aludnál.. - húzza fel a pólómat, ami igazából az övé. Felnevetek, és a párnába fúrom az arcomat.
- Zsarolsz.. - motyogom.
- Én? Dehogy! Akkor lenne zsarolás, ha szolgáltatásokat kértem volna!
- Menj a fenébe! - csapok a fejére egy párnával, majd még egyszer és még egyszer.
- Oké Harold! - emelem fel a szemöldökömet, majd megfogom a póló szélét és lehúzom magamról, így elé tárul a fekete, csipkés melltartóm és tangám.
- Húha... Jó, ezt nem gondoltam át - pillant a boxerére. Felkuncogok és felpattanok.
- Hol a meglepim? - vigyorodok el.
- Na, gyere! - mosolyog rám és ő is feláll.
Kimegy, én pedig követem egészen a nappaliig, ahol egy csupasz fenyőfa áll.
- Úú de szupii! - kezdek ugrálni.
- Annyira készültél a karácsonyra, hogy elfelejtetted a fát! – nevet fel.
- De nézd! A nappali feldíszítve, a kandalló gyönyörű, az ajándékok becsomagolva, már csak ez kellett, na meg a hó!
- Bébi, ha tehetném, havat is hoznék neked - sétál a hátam mögé, majd egy puszit nyom a fejem tetejére és átölel.
- Díszek?
- A csomagtartóban!
- Feldíszítjük?
- Most? Este tíz van!
- Nem baj! - görbítem le a számat.
- Megyek a díszekért - sóhajt egy kis mosollyal és kisétál. Mikor visszatér, a dobozokhoz szökdécselek.
- Akkor kezdjük! - vigyorgok rá és díszíteni kezdem a fát.

✖✖✖

Éjfélre kifáradva dőlünk mindketten a kanapéra. Elégedetten a csodaszép fára nézek, és sóhajtok egyet.
- Segítesz felrakni a csillagot? - fordítom a fejemet Hazz felé.
- Gyere! - ül fel, én pedig a nyakába ülök. A kezembe nyomja a csúcsdíszt, amit én óvatosan a tetejére helyezek.
- És most megyünk aludni! - mondja, majd megindul felfelé. 
- Harry, az ajtónál hajolj le! - kuncogok fel, miközben az arcán vannak a kezeim, hisz valamibe kapaszkodnom kell.
- Jól van, bébi! - mondja és a combomról feljebb csúszik a keze. Megcsóválom a fejemet és lehajolok, mert vészesen közel van a lámpa.
- Bukj le! - mondja az ajtónk előtt, én pedig engedelmeskedek és be is jutunk a hálóba. Ledob az ágyra és mellém fekszik.
- Ezt finomabban is lehetett volna! - nézek rá unottan.
- Bocsi szívem! - vigyorog, majd betakar.
- Álmos vagyok! - bújok hozzá. 
- Aludj - motyogja, miközben a meztelen oldalamra teszi a kezét.
- Jó éjt - mondom, majd egy puszit hintek a mellkasára és lehunyom a szemeimet, pár perc múlva pedig el is nyom az álom..

✖✖✖

Reggel zajokra leszek figyelmes. Kinyújtózom és szomorúan konstatálom, hogy a vőlegényem sehol sincs. Ja, igen... A srácok már előre tudták a lánykérést, viszont a családnak holnap mondjuk el.
Morcosan felülök, belebújok a mamuszomba és lesétálok a konyhába.
- Cicaa! Felébresztettelek? - vigyorog rám Hazz a tűzhely mellől egy mikulásos kötényben. Kiszakad belőlem a röhögés és a hasamra teszem a kezemet, hogy csillapítsam a fájdalmat, amit a röhögő görcs okoz.
- Nem tetszik? - görbíti le a száját.
- De! - bólogatok és odamegyek egy reggeli csókra, majd megkukkantom, hogy mi lesz a reggeli. Palacsinta, hmm..
- Amerikai! - vigyorog rám.
- Fantasztikus! - kuncogok fel és a karácsonyfára pillantok, majd a kandallóra. Olyan szépek..
- Bébi, ki sem néztél! - nevet fel. Az ablakra kapom a fejemet és látom, hogy szakad a hó.
- Juhúú! - emelem fel mindkét kezemet és felpattanok a pultra.
- Azt hittem, majd ki akarsz menni - vigyorog rám, miközben a lábaim közé férkőzik.
- Nem. Az hideg, itt meg jó meleg van!
Nevetve megrázza a fejét és visszafordul a tűzhely felé.
- A srácok ma hol vannak?
- Niall Mullingerbe repül este, Liam és Cheryl otthon és Dan-ék is otthon vannak.
- Akkor átvihetnénk az ajikat is!
- Igen bébi, átfogjuk, ugyanis Louiséknál ebédelünk!

- Ohh, akkor siessünk, megyek Dannek segíteni, mert az a lüke csak hátráltatja..
- Szívem, te maradsz azon a formás fenekeden itthon velem.
- De Harry..
- Nincs de Harry! Megreggelizünk nyugodtan, aztán megnézzük azt a filmet, amit te választasz és megyünk Louisékhoz!
- Nézhetünk Harry Pottert is? - csillannak fel a szemeim.
- Nézhetünk! - vigyorodik el, hisz azt ő is imádja.
Mikor kész lesz a reggeli, megkajálunk, majd megnézzük a Harry Potter első részét és készülődni kezdünk. Felkapom a fekete cicanadrágomat, egy rózsaszín kötött félvállas pulcsival, majd a Conversemet is és leszáguldok a nappaliba az ajándékokért. Dan-nek egy karkötőt vettem, amit már nagyon régen szeretett volna, és egy király magas sarkút, Cherylnek pedig egy parfümöt, ami megjegyzem, rohadtul drága volt, de Liam ajánlotta, úgyhogy tetszeni fog neki. A fiúknak cuki szarvasos egyen pólót vettem a vicc kedvéért, de igazából Lou-nak órát adok, amit Dan választott, Niallnek egész éves kupont a mekibe, amit nehéz volt beszerezni, Liam-nek pedig Harry ajánlására egy e-cigit, ugyanis már régen be akar szerezni egyet, csak nincs rá ideje. Tomlinson tortája, amit tőlünk kap, a hűtőben lapul. Semmi extra, csak rá van írva, hogy Boldog Szülinapot te tökfej. Nem, nem én kértem, hanem Hazz...
- Indulhatunk? - kérdezi a vőlegényem.
- Ahha! - mondom, miután felkapom a kabátomat. Leveszi az akasztóról a Range Rover kulcsát és az ajándékok felét felveszi a földről. Én is felkapom őket, majd Harry-t követve a csomagtartóba helyezem őket. Hazz visszamegy bezárni a házat, addig én beülök a fűtött kocsiba és bekötöm magamat.
- Hú, de hideg van! - mondja, mikor ő is beszáll.
- Nem mondod! - öltöm rá a nyelvemet. Elmosolyodik, beköti magát, majd kitolat, és nagy gázzal elindul Louis-ék felé.
- Mi este ajándékozunk? - pillantok rá.
- Igen, bébi - mondja, majd a combomra teszi a kezét. Általában így vezet... Nyomok egy puszit az arcára, majd felcsavarom a rádiót és énekelve töltjük az út többi részét. Mikor a hatalmas házhoz érünk, beparkolunk Liam kocsija mellé és az ajándékokkal besétálunk.
- Óó Faith! Úgy vártalak már! - borul a nyakamba Dan.
- Jönni akartam segíteni, de Hazz nem engedte! - kuncogok fel.
- Elvoltunk mi! - mosolyodik el és beljebb tessékel.
- Rakjátok le a cuccokat a fa alá! - legyint Dan. Harry-vel lepakoljuk és körülnézünk. Annyira otthonos az egész. Kitettek magukért ők is.
- Ti már itt? - sétál be mosolyogva Cheryl.
- Most jöttünk! - ölelem meg.
- Rég nem láttalak! Örülök, hogy minden rendben - mosolyog kedvesen rám.
- Köszi.
- Faith! Mizu? - sétál ide Payno és megölel.
- Alig várom az ajándékozást!
- Azt el tudom képzelni! - nevet fel, majd átölel.
- Szia Faith! - jön ki a konyhából Niall csámcsogva.
- Szia! - borulok a nyakába.
- A ház urát amúgy hol találom? - nézek körbe.
- Fent van. Öltözik!
- Már nem! - hallunk meg egy hangot a lépcsőről.
- Hali skacok! - int nekünk.
- Gyere te szülinapos! - kuncogok fel és megölelem.
- Mi lesz már? Kajálunk? - csapja össze a tenyereit Niall mire mindenki felnevet. Helyet foglalunk az asztalnál és elkezdődik a karácsonyi ebédünk.

Kaja után mindenki kidőlve a kanapén és a fotelben dolgozza fel a sok kaját.
- Srácok...van egy kis bejelenteni valónk - áll fel Danielle, Louis öléből.
- Mikor lesz az esküvő? - vigyorog rá Hazz.
- Májusba Harry - nevet fel.
- Kicsim, ne idegeskedj, csak mondd ki! - mosolyog rá Louis.
- Jó! Babát várunk - mondja és félénken körbenéz.
- Hisz ez nagyszerű! - sipítok fel és a nyakába ugrok. A többiek is követik a példámat és tartunk egy csoportos ölelést, persze csak óvatosan, hogy az újdonsült kismamát össze ne nyomjuk.
- Mennyi idős? - érdeklődik Cheryl.
- Júliusra vagyok kiírva, ezért kéne májusban az esküvő és egyébként hat hetes most, de azt majd a kicsi eldönti, mikor jön - simítja a hasára a kezét.
- Kétszeres apa leszel Tommo? - szól oda neki Hazz.
- Úgy néz ki! - tárja szét a kezeit egy nagy vigyorral.
- Oké. Jöhetnek a torták! - pattan fel Niall.
- Kicsim, behoztad? - kérdezem Harry-t.
- Aha, a hűtőben van! - mondja, majd a konyhába siet.

- Nem bírok enni! - nyavalyog Liam.
- Megehetem a részed? - csillan fel Niall szeme mire felkacagok. Kisietek a konyhába és segítek meggyújtani a gyertyákat és a tűzijátékokat.
- Ilyen öreg vagy Tommo? - szól be neki Hazz.
- Fogd be Styles! - emeli fel a középső ujját. Elkezdem énekelni a boldog szülinapot, amihez a többiek is csatlakoznak. Leültetjük Lou-t, aki vigyorogva elfújja a huszonkilences gyertyákat és elkezdődhet a tortaevés. Az édesség után úgy döntünk, hogy ajándékozási idő van, így elkezdődik a káosz és mindenki elindul arra, amerre akar, így van, hogy hárman is a kezembe nyomják az ajit és magukhoz szorítanak.
- Ja, igen! A végére srácok! - mondom, és mindegyik ölébe beledobom a becsomagolt pulóvert.
- Ez most komoly? - emeli fel undorodva Hazz a rénszarvasos kötött pulcsit.
- Vegyétek fel! - tapsikol Dan és lepacsizik velem.
A fiúk belebújnak, mi csajok pedig felváltva röhögünk és fényképezünk.
- Csinosak vagytok! - kuncog Cheryl.
- Ebbe alszok! - öleli meg magát Liam mire elég furcsán kezdek rá nézni.
- Ahogy akarod! - nevetek fel.
A fiúk elkezdenek civakodni, hogy melyikükön néz ki jobban, mi lányok pedig bevonulunk a konyhába pletykálni.
- Mindent tudni akarok! Hogy jöttél rá? Hogy mondtad el? Mit szólt hozzá Lou? Anyósék tudják -e? - sorolom a kérdéseket mire felnevet.
- Szóval... hánytam sokat, undorodtam a szagoktól és felmerült bennem a kérdés… Elmentem az orvosomhoz két hete és ő mondta.
- Hogy mondtad el? - kérdezi izgatottan Cheryl.
- Hazajött éppen a munkából fáradtan, én pedig elé ugrándoztam és a kezébe nyomtam az ultrahang képet! Örült és össze vissza csókolgatott! - kacag fel. Szinte sugárzik. Látszik rajta, hogy nagyon boldog. Egyébként is gyönyörű, de most szinte ragyog.
- Anyudék? Louis családja?
- Tudják és örülnek, hisz már benne vagyunk az időben.. Ő huszonkilenc én huszonhét..
- Tényleg Cheryl! És ti?
- Beszélünk róla, de még nem tudjuk. Abban egyeztünk meg, hogy ez az utolsó turném, kicsit leállok és majd akkor.
- Faith?
- Nem beszéltünk erről - vonok vállat.
- És szerinted?
- Nyilván benne vagyunk mi is. Harry huszonhat, én huszonöt... Majd amikor jön..
- Nem védekeztek?
- Tablettát szedek.
- Ohh, vagy úgy!
- Na mizu csajok? - jön be Hazz.
- Megvoltunk nélküled is! - morogja Dan.
- De harapós lettél! - nevet fel Hazz és a hátam mögé állva átkarol.
- Miről megy a csevej?
- Csak női dolgokról! - mondja Dan.
- Remélem nem tömitek össze a fejét a „mikor jön a gyerek” szöveggel, és hasonló baromságokkal... - mondja vicceskedve, azonban én ezt kicsit sem találom mulatságosnak.. Danielle egy amolyan sajnálom, hogy ilyen hülye a vőlegényed nézéssel rám néz, majd a nappaliba sétál.
- Mennünk kéne - motyogom.
- Mehetünk bébi - mondja Hazz. Mindenkitől elköszönünk, majd az ajándékokkal kimegyünk a kocsihoz, bepattanunk és elhajtunk.
- Nagyon csendben vagy - teszi a combomra Hazz a kezét. Fejemet az ablaknak döntöm, és kifelé kezdek figyelni. Bánt a tudat, hogy Harry nem akar gyereket, és hogy baromságnak gondolja... Hogy mondhat egyáltalán ilyet? Simogatni kezdi a combomat, ami most rendkívül nyugtalanítóan hat rám, így lesöpröm onnan a mancsát és felhangosítom a rádiót.
Mikor hazaérünk, kipattanok, felkapok pár ajándékot és betrappolok a házba. Lerakom a karácsonyfa alá a csomagokat és felmegyek a hálóba. Mát hét óra van és jócskán sötét. Nem kapcsolom fel a villanyt, csak fekszem a sötétben... Harry megbántott.. Nem szeretne babát? Vagy csak tőlem nem szeretne? Akkor miért kérte meg a kezemet? Ahh, nem értek semmit..
Halk lépteket hallok, majd felkapcsolódik a villany.
- Mi a baj? - kérdezi Hazz és idesétál.
- Tényleg ilyen hülye vagy?
- Egyik pillanatról a másikra kiborultál. Persze, hogy nem értem...
- Elmondjam, hogy mi bajom? - ülök fel és megemelem a hangomat is.
- Hát lehet, akkor tudnék segíteni.. - forgatja meg a szemeit.
- Az, hogy egy érzéketlen idióta vagy! - mondom a képébe.
- Igen? És mégis miért? - áll fel hirtelen.
- Néha figyelhetnél arra, hogy mit mondasz!
- Mondd már el, hogy mi a fasz bajod van! - ripakodik rám.
- Gondolkozz...

- Elegem van ezekből a felesleges hisztikből.. - rázza meg a fejét.
- Oké, akkor nem kell velem aludnod!
- Nem is terveztem! - mondja, majd kimegy és becsapja az ajtót. Mondtam már, hogy karácsonykor, szentestén a legjobb veszekedni?
Ez a legmegfelelőbb időpont erre... Sóhajtva elterülök az ágyon és gondolkozni kezdek. Elege van a hisztijeimből.. Ez tényleg csak hiszti lenne? Tényleg ilyen karácsony estét akarok? Fújtatva felállok, majd átmegyek a szobánk melletti vendégszobába. Az ágyon fekszik, és a plafont nézi.
- Menj ki - motyogja.
- Nem akarok veszekedni.
- Látom..
- Hazz..
- Jó, gyere..
- Bocsánat, hülye voltam - ülök le mellé.
- Bébi, tényleg nem tudom, hogy mi a baj... - néz rám.
- Férfiak... - forgatom meg a szemeimet.
- Elmondanád?
Mellé fekszek, de nem bújok hozzá.
- Miért tartod baromságnak a baba dolgot? - motyogom.
- Mi? - ül fel.
- Azt mondtad Daniellenek, hogy ne tömje tele a fejemet a „mikor jön a gyerek” dologgal és hasonló baromságokkal...
- Bébi...én azt úgy értettem, hogy ne kérdezősködjön erről, mert a baba akkor jön, amikor ő szeretne és ne stresszeljen be téged a „ki futsz az időből” dumával...
- Ezt most csak azért mondod, hogy mentsd magad? - nézek rá kérdőn.
- Faith..
- Jó, oké, befejeztem! Sajnálom.
- Én is, hogy kiabáltam..
- Akkor ajándékozás?
- Gyere! - mosolyodik el, majd kézen fog és áthúz a másik szobába.
- Ülj le bébi - mondja, majd az éjjeliszekrényhez sétál és kivesz belőle egy pici dobozt, gondosan becsomagolt állapotában.
- Boldog karácsonyt! - villantja rám a mosolyát. Izgatottan bontogatni kezdek, és egy ékszerdobozt pillantok meg. Felnyitom, és egy gyönyörű karkötőt pillantok meg.
- Köszönöm! Ez gyönyörű! - mondom meghatódva és megölelem.
- Nézd a medálokat! - mondja egy apró mosollyal.
Alaposabban szemügyre veszem az ezüsttel bevont karkötőt és könnyes szemmel nézem az apró fényképezőt, ami a megismerkedésünkre utal. Mellette egy kettétört szív van, aminek az egyik felében az ő nevének kezdőbetűje van bele gravírozva, a másik felébe pedig az én nevem kezdőbetűje. Haladok tovább és végigsimítom az ujjamat a kis madárkán, ami pont ugyanolyan, mint az ő és az én tetkóm. A végtelenjelre pillantok, és hirtelen felindulásból megcsókolom.
- Soha nem veszem le - szipogom.
- Ne is! - nevet fel.
Rácsatolom a csuklómra és az éjjeli szekrényembe nyúlok a mappáért, amit becsomagoltam neki és a másik ajándékáért, ami egy rolex. Nézegette a kirakatban, de nem szeret csak úgy magára költeni mostanában, ha csak nem cipőről van szó. Majd leesett az állam, mikor három éve egy kétmilliós cipővel állított haza... Hihetetlen néha..
- Boldog karácsonyt, szívem! - nyújtom át.
Bontogatni kezdi először az órát és vigyorogva veszi ki a dobozból.
- Honnan tudtad? - vigyorog.
- Figyellek! - öltöm rá a nyelvemet mire felnevet, megcsókol, és egy köszönömöt suttog a számra. Izgatott leszek, mikor a mappát veszi a kezébe. Értetlenül rám néz, én pedig sürgetni kezdem, hogy haladjon már a kibontásával. Letépi a csomagolást, majd kinyitja, és kikerekedett szemekkel nézi a képeket. Öt perc csend után gondolom megszólalok, így kiveszem a kezéből és felnevetek.
- Harry? - pillantok rá kérdőn.
- Hogy a picsába érdemlek meg egy ilyen jó nőt? Hihetetlen mit csinálsz velem.. - rázza meg a fejét és szenvedélyesen megcsókol. Pár perc múlva levegő hiányában válunk el.
- Szóval tetszenek? - kuncogok.
- Mi az, hogy?! Hihetetlenül szexi és gyönyörű vagy... Fogalmam sincs miért vagy mellettem..
- Nagyon buta vagy... - csóválom meg a fejemet és arcon puszilom.
- Mert szeretlek. Nagyon, nagyon, nagyon - vigyorgok rá.
- Én is téged, bébi! - húzódik nagy vigyorra a szája és ismét megcsókol.
- Ja...baszki ezt elfelejtettem - mondja, mikor elválunk és a kezembe nyom egy kocsi kulcsot.
- Harry...
- Kicsim, kérlek ne hisztizz miatta.. Nem jó már neked az a tragacs..
- Mi ez? - emelem fel a kulcsot.
- Lexus LC 500.
- Hol van?
- Garázs - vigyorodik el.
- Styles...nagyon jól tudod, hogy nem érdekel, hogy gazdag vagy...
- Tudom! - vigyorog tovább.
- Mit vigyorogsz?
- Tetszeni fog!

- Milyen színű? - sóhajtom mire felháborodottan rám néz.
- Téged csak ez érdekel? Hány lóerő vagy ilyesmik?
- Úgyse értek hozzá!
- Nők.. - sóhajtja.
Lesétálunk a garázsba és mikor feloltja a villanyt, majdnem dobok egy hátast.
- Azta.. - nyögöm ki.
- Harry... ez rohadt drága lehetett...
- Biztonságos és elég erős. Nem szeretném, ha száguldoznál vele.
- Ez flancolás.
- Harry Styles menyasszonya vagy... - mondja, mire mellkason ütöm.
- Akkor is rohadt drágának tűnik.. - mondom, miközben közelebb sétálok a tűzpiros gyönyörűséghez.
- Nem annyira. Középkategóriás..
- Meg merjem kérdezni nálad mit jelent a középkategória? Mert nálam két milliót...
- Muszáj a számokat firtatni?
- Igen!
- Rakj hozzá egy nullát és ne verj szét annyira - sóhajtja.
- Te nem vagy százas Harold! - fordulok felé és ismét mellkason ütöm.
- Minek nekem húszmilliós autó? - kérdezem felháborodva.
- Imádlak - mosolyodik el, majd magához ránt és megcsókol.
Elszáll minden haragom és csak élvezem mézédes ajkait.
- Jó, meggyőztél - motyogom a szájába.
- Kipróbálod?
- Ilyen hóban? Nem. Majd.
- Ahogy szeretnéd! - nevet fel, majd átkarol és bevezet a lakásba...