~Chapter 12.~

Faith szemszöge:

Másnap már hajnali négy órakor felkelek, és lázasan keresgélni kezdem a bikinimet, ugyanis este nem raktam be, mert olyan okos vagyok... Mikor megtalálom, ujjongani kezdek és belegyömöszölöm a már így is megtelt bőröndömbe, majd elkezdem a készülődést. Fél óra alatt lezuhanyozok és hajat mosok, majd megszárítom a hajamat és befonom dínó fonásba, amire még Abigel, a cégnél dolgozó fodrász tanított. Kemény órák voltak, de megtanultam. Miután kész leszek, fogat mosok, majd feldobok egy egyszerű hétköznapi sminket és magamban konstatálom, hogy készen állok az útra. Már csak valami nyárias szett kéne, ugyanis L.A-ben rohadt meleg van… Kiveszek egy rövid szaggatott farmershortot egy fehér croptoppal, a fejemre teszem a napszemüvegemet és felveszem az Adidas cipőmet. Az órára nézek, ami fél hatot mutat. Gyorsan a konyhába sietek, és még benyomok egy egész tál müzlit. Három határozott kopogásra leszek figyelmes, ezért felpattanok, a zsebembe csúsztatom a telómat és kinyitom az ajtót. Harry áll előttem teljes életnagyságban, felsőtestét egy sima, kicsit átlátszó fekete póló díszíti, lábait a már megszokott fekete, szűk gatya takarja, haja pedig össze van foga lófarokba. Leveszi a napszemüvegét és vigyorogva végigmér.

- Te nem változol Styles - forgatom meg a szememet és a kezébe nyomom a bőröndömet, mire felnevet. A vállamra teszem a táskámat, még egyszer körbenézek, majd bezárom a lakást és Hazz után indulok. Bepattanok az anyós ülésre és kicsit lefagyva veszem észre, hogy valamire ráültem. Kiveszem magam alól és megállapítom, hogy ez egy félig üres csipszes zacskó. Harry-re pillantok, aki ajkait összeszorítva nézi az utat.
- Tegnap elkiabáltam magam, hogy tiszta a kocsi? - dobom le a földre és gyorsan bekötöm magamat.
- Kikérem magamnak! Volt ettől rosszabb is!
Megforgatom a szememet és hátradőlök.
- Csinos vagy - szólal meg.
- Ne bókolj Styles - morgom unottan.
- Mától Styles leszek?
- Ja.
- Ne már Faith! Nyaralni megyünk!
- Tisztázzunk egy dolgot. Ugye ez most nem azt jelenti, hogy minden egyes nap el kell tűrnöm a képedet?
- Ne tagadd, hogy látni szeretnéd a képem!
- Fogd be - mosolyodok kicsit el.
- Na, várj! Ezt be kell írnom a telefonomba! Az első mosoly Faith Harris-től! - ujjongani kezd, mint egy hat éves és a képembe vigyorog.
- Ne vicceskedj, inkább figyeld az utat! - hunyom le a szemeimet és sóhajtok egyet. Ez a kiruccanás nem is lesz olyan rossz...

✖✖✖

A reptérre megérkezve már a parkolóban rajongók fogadnak. Hangos sikításuk emlékeket idéz fel bennem. Régen bárhova mentünk Harry-vel, ez volt. Kellemetlen ez az egész, én mégis mosolyogva gondolok vissza arra az időszakra. Akkor még minden rendben volt. 
- Én kiveszem a bőröndöket te pedig Georg-al menj be a srácokhoz - mondja Harry, majd kiveszi a kulcsot és kinyitja az ajtót. Amint én is kiszállok, egy nagydarab őr terem mellettem és cseppet sem barátságos arccal rám néz.
- Mehetünk Ms. Harris? - kérdezi, én pedig bólintok. A reptér bejárata felé vesszük az irányt elég gyors ütemben. Még jó, hogy nem magas sarkúban vagyok. Most biztos kitörném a bokámat… Amikor beérünk, lassabb tempóra váltunk, ugyanis ide gondolom nem engedték be a rajongókat. A nagy embertömegen átvágva a négyes terminál felé vesszük az irányt, ahol meglátom a három srácot. Amint megpillantanak, elmosolyodnak. Istenem, mennyit változtak... Először a szöszit ölelem meg, aki bármilyen furcsa is, nőtt és izmosodott. Aztán Liam zár a karjai közé, akin ugyancsak azt veszem észre, hogy ki van gyúrva. 
- Szia Tommo - mosolyodok el, majd őt is megölelem.
- Ellopták a napszemcsimet – terem mellettünk Harry és a kezembe adja a bőröndöm fogókáját.
- Béna vagy - nevet fel Payno.
- Chh, Payne, már kezded is?
- Srácok, majd a repülőn veszekedtek! Most gyertek! - szól ide egy őr, mi pedig követni kezdjük a hosszú folyosón. Oldalara fordítva a fejemet, megpillantom a magángépet és elmosolyodom az újra felvillanó emlékeken. Mennyit repültünk ilyennel mikor turnék voltak... Egyik országból a másikba... a fél életüket ezen a repülőn élték le.
- Éés most alszom! - terül el Louis a kanapén, mire felnevetek.
- Faith, jössz beszélgetni? - néz rám egy barátságos mosollyal Payno.
- Ajjaj! - szólalok fel és leülök az egyik fotelbe. Betelepszik velem szemben és előveszi azt a vesébe látó tekintetét.
- Liam, megijesztesz! - nevetek fel.
- Miért tűntél el?
- Egyből a közepébe - nézek rá elismerően.
- Lényegre törő vagyok - vigyorog.
- Szerintem az elég ok az eltűnésre, ha a szerelmed kidob - nézek barna szemeibe. Vastag szemöldökét összehúzza, és a térdeire könyököl.
- És mi? Ránk nem gondoltál?
- De. Iszonyú sokat. De veletek járt Harry is - kuncogok fel.
- Tudnod kell, hogy borzasztóan nagy csatát vívtunk a menedzsmenttel, hogy békén hagyjon titeket.
- Nem sikerült a csata - erőltetek egy halvány mosolyt az arcomra.
- Tudsz mindent, mégis Harryt okolod.
- Nem okolom őt.
- Pedig nagyon úgy tűnik. 
- Elmondhatta volna.
- Nem mondhatta el. Ezt meg kell értened. Azonnal kirúgták volna.
Hátradőlök és kinézek az ovális ablakon, azonban csak felhőket látok és a gép szárnyát.
- Nagyon nehéz volt Harry-nek - jelenti ki, én pedig hitetlenül ránézek.
- Szerinted nekem nem volt nehéz? Azt hittem miattam van! Hogy nem vagyok elég neki! Szerelmes voltam Liam, méghozzá rohadtul! - emelem feljebb a hangomat, mert úgy is tudom, hogy már az eddigi beszélgetésünket is hallották a srácok, úgyhogy már ugyan mindegy.
Felpattanok az ülésből, majd leülök egy másikba, az asztalról pedig elveszem a baseball sapkát, amit a szemembe húzok. Nem akarok senkivel beszélni, mert úgyis csak a kioktatásom lesz belőle. Lehunyom a szemeimet és megpróbálok aludni, addig sem kell a prédikációkat hallgatnom.

✖✖✖

Arra ébredek, hogy valaki leveszi rólam a sapkát. Liam arcával találom magam szemben.
- Hagyj - hunyom le ismét a szemeimet.
- Bocsánat, amiért kioktattalak. Semmi jogom - hallom dörmögő hangját mire halványan elmosolyodom.
- Rád nem lehet haragudni - szólalok meg és kinyitom újra a szemeimet. Leül velem szemben és sóhajt egyet.
- Mindig is te voltál a Daddy Direction, a kibékítő, felelősségteljes apuka. Még ha néha neked is támadtak idióta ötleteid.
- Ez kedves volt - nevet fel.
- Én csak mindig a tényeket közlöm - teszi hozzá, mire megforgatom a szemeimet.
- Sophia-val nem jöttetek újra össze? - kérdezem kíváncsian, mire megcsóválja a fejét.
- Miért nem?
- Nekem is más utak voltak megtervezve, és neki is.
- Nem hiányzik?
- Eleinte nagyon hiányzott, de mostanra már elmúlt.
- Nincs senkid?

- Nincs. És neked nem hiányzik? - bök a fejével a kanapén elnyúlva alvó exem felé.
- Néha - vonom meg a vállamat.
- Miről megy a csevej? - sétál mellénk egy üveg sörrel a kezében Louis.
- Semmi közöd hozzá Tomlinson! - vigyorog rá Liam.
- Ne kötekedj Payne! - nevet fel és a kezébe nyomja a sört.
- Lazítsatok!
- Az a baj, hogy tudjuk milyen, ha te lazítasz, és nem akarjuk azt most - rázom meg fintorogva a fejemet.
- Pimasz – sóhajt, majd elsétál.
- Gyerekek, valaki jön fifázni? - kérdezi a szöszi, de még be sem fejezi a mondatát, lehuppan mellé Louis. Ki más?
- Horan, lealázlak! - szólal fel.
- Fejlődtem az évek során! - vág vissza, majd a kezébe veszi a kontrollert és vérre menő csatát kezdenek vívni.

✖✖✖

- Áhh a Los Angeles-i levegő! - hallom meg Harry hangját a hátam mögül. Megfordulok és a repülő lépcsőjének tetején látom meg.
- Hazz, azonnal gyere le onnan, mert amilyen béna vagy még leesel! - ripakodik rá azonnal Liam. Kuncogva kezdem húzni a gurulós bőröndömet a fekete kisbusz felé. Jól tettem, hogy lengén öltöztem, ugyanis amint kinyílt a repülő ajtaja, megcsapott L.A. forró, fülledt levegője, amihez nincs hozzászokva az én londoni bőröm. Ott ilyen nincs. Csak eső, meg hideg. Ettől az egész környezettől, ami körbe vesz, jobb kedvem van. Már itt is észrevehető egy két pálmafa, az ég pedig türkiz kéken vonul a fejünk fölött és sehol egy esőfelhő.
- Jajj, Niall, nem hiszem el, hogy mit összeszerencsétlenkedsz! - hallom meg Louis hangját, aki Niall bőröndjét segít kiszabadítani a lépcső hézagjai közül. Ezt hogy sikerült neki? Megrázom a fejemet és a kisbusz csomagtartójához érve bedobom a bőröndömet.
- Srácok, iparkodjatok már! Faith már rég itt van! - kiabál oda neki mellőlem egy őr. Honnan tudja a nevemet? Na, mindegy... A srácok tempósabbra veszik a lépteiket, majd bedobálják a bőröndöket és engem előre engedve beülünk a buszba.
- Ki hol alszik? Ugye tudjátok, hogy csak négy szoba van? - kérdezi Harry.
- Mivel lány vagyok, nekem jut egy - szólalok fel, mire felmordulnak.
- Alszok ezzel a gyökérrel én - sóhajt Louis és Liam felé bök a fejével.
- Kösz a kedves becenevet - motyogja unottan Payno.
- Szívesen! - vigyorodik el Lou és elégedetten hátradől.
- Srácok, ne marjátok már egymást! - mosolyodok el.
- Mi? Dehogyis! Ez a szeretetünk kimutatása! - öleli át Louis Paynot.
- Fúj ne buzulj már! - nevet fel Liam, de nem löki el magától. Felkuncogok és megcsóválom a fejemet. Imádom ezeket az idiótákat...

 A nyaralóhoz érve kipakolunk a buszból, ami aztán elhajt.
- Vigyem? - bök Hazz a bőröndöm felé.
- Ha nem baj... - vonom meg a vállamat. Felkapja a fekete bőröndömet és az óriási ház felé indul. Már voltam itt kétszer és valami lenyűgöző. Belülről teljesen Harry letisztult stílusát tükrözi és gyönyörű a kilátás a tengerre. A kedvenceim a medencék és a jakuzzi. Egy belső fedett és egy külső medence található még a házban, ezen kívül van még játékterem, mozi terem és edzőterem is benne. Harry-t követve megyek fel a hosszú, fa lépcsőn és befordulunk a folyosóra.
- Melyik lesz az enyém? - kérdezem, mire belöki az ő szobájával szembeni ajtót.
- Köszönöm - motyogom, mikor leteszi a bőröndöt a franciaágy mellé.
- Tudsz mindent, hogy hol van - mondja, mire bólintok. Megvárom, míg kisétál, majd az erkélyhez sétálok és elhúzom az üvegajtót. Csodálatos látvány tárul a szemem elé. Szebb, mint amire emlékeztem. A távolban az égkék tenger terül el, míg a szárazföldet szinte minden négyzetméteren homok és pálmafák övezik. Harry kertjéből egyébként le lehet sétálni egy elkülönített partrészre, így a rajongók biztosan nem fognak zavarni.
- Jössz le medencézni? - hallom meg a hátam mögül Louis hangját, mire kicsit összerezzenek.
- Mindjárt, csak leöltözök.
- Siess, mert elfogy a koktél! - nevet fel és itt hagy. Sóhajtva, egy halvány mosollyal a számon lépek be a jelenlegi szobámba. A bőröndömből kiveszem a kedvenc fekete bikinimet és gyorsan magamra húzom, majd felkötöm a hajamat és lemosom a sminkemet, mert nem akarok úgy kinézni, mint egy panda. Miután mindennel készen vagyok, kimegyek a folyosóra és lesétálok a kinti medencéhez.

- Faith, gyere, csináltam koktélt! - kiált ide Niall és az egyik színes italra mutat, ami nagyon gusztán néz ki.
- Nyamii! - vigyorodok el és egy puszit küldve az én kis mixeremnek, elveszem és belekóstolok. 
- Hmm...mangó! - bólintok elismerően és újra kortyolok belőle.
- Van egy kis pia is benne! - figyelmeztet, mire bólintok.
- Gyerekek, nézzétek mit találtam! - sétál ki Harry, nagy hanggal az üvegajtón, egy úszógumival a kezében, de amint meglát, elhallgat és látványosan végigmér. Lesütöm a szemeimet, mikor meglátom izmos hasát és magamban imádkozok, hogy ne vegye észre, hogy én is lestíröltem.
- Styles, vedd le a szemedet a melleimről - szólok rá unottan, mire felnevet és a medence felé indul.
- I'm a Barbie girl in the Barbie world.. - üvölti Louis a napozóágy felé sétálva, mire nevetve megcsóválom a fejemet.
- Gyere be Faith! - vigyorog rám Hazz már a vízből.
- Álmodban - fekszem le az egyik napozóágyra.
- Tényleg Faith! - indul meg felém Lou.
- Srácok tisztában vagytok vele, hogy nem tudok úszni! Hagyjatok! - hadonászok a kezeimmel.
- Majd megtanulsz! - kap fel az ölébe Lou és a medence felé indul velem.
- Ha bemersz dobni, megbánod - mosolyogok bájosan a képébe.
- Hmm, rossz kifogás! - nevet fel gonoszan és már csak annyit veszek észre, hogy a víz alatt vagyok. Bepánikolok és kinyitom a számat, hogy sikíthassak, de az orromba víz megy, ezzel lezsibbasztva a légutaimat és az agyamat. Próbálok felfelé rugaszkodni, de túl mély a medence és a talpaim nem érnek le. Egy erős kéz ragad meg a derekamnál és amint felbukunk a víz felé, köhögni kezdek. Az illető kifektet a medence szélére és aggódva pásztázni kezd. Mikor végre kitisztulnak a légutaim, jobban szétnézek. Mind a négy srác felém hajol és aggódva figyel.
- Bocseesz én azt hittem nem vagy ennyire béna! - mentegetőzik Louis.
- Ez ked...kedves - köhintek még párat és felülök.
- Te idióta, legalább foghattad volna! - förmed rá Harry.
- Jól van, sajnálom! - teszi fel Louis a kezeit.
- Ne veszekedjetek már! Semmi bajom! - nyugtatom le őket és felállok.
- Hová mész? - kérdezi Harry.
- Napozni? - nézek rá amolyan 
"nemegyértelmű?" nézéssel, mire bólint. Lefekszem a napozóágyra, Louis pedig mellém telepszik.
- Ugye tényleg nem haragszol? - kérdezi, és bűnbánó arcot vág.
- Nem. Nyugi - mosolyodok el és már kezdem tervezgetni a fejemben, hogy hogyan bosszulom meg.
- Akkor jó! - teszi a feje alá a kezeit és hátradől.

✖✖✖

A nap nagy része lustulással és medencézéssel telik, majd este eldöntik a srácok, hogy ők beveszik a los angelesi éjszakát és hosszú egy órát töltenek el azzal, hogy rábeszéljenek, menjek velük, de végül nem sikerül nekik, így bekucorodom a szobámba és Walking Dead-et kezdek el nézni. Csörögni kezd a telefonom, én pedig a kijelzőt figyelembe sem véve felveszem, és a fülemhez emelem.
- Húgii! Odaértetek épségben? - szól bele a nővérem aggódóan.
- Persze! 
- Minden okés?
- Ahha. Egyedül vagyok, ugyanis a srácok nem tudtak rábeszélni a bulizásra.
- Faith! Ilyen lehetőségeket ne szalassz már el, az Isten áldjon meg! Élj egy kicsit!
- Én élek csak...kicsit máshogy - vonom meg a vállamat.
- Szörnyű vagy! Harry-vel mi van?
- Mi lenne? Semmi!
- Helyes! Tartsd magad!
- Oké - forgatom meg a szemeimet.
- Most mennem kell, majd még beszélünk, szia! - köszönök el tőle és lerakom. Tudom, hogy jót akar nekem ezzel, hogy véd Harry-től, de nagylány vagyok. Tudom, hogy mi jó nekem... vagyis... Nem Faith, egyáltalán nem tudod... Fújtatok egyet és lerakom a laptopot az ölemből. Kezdenem kell valamit az életemmel. Eljövök Los Angelesbe és egy villában ücsörgök, méghozzá egyedül...végtelenül unalmas vagyok. Az este további részében inkább megnézek egy filmet, aztán tíz óra felé nyugovóra térek.