~Chapter 15.~

Faith szemszöge:

- Faith szerintem mélyebbre kéne menned! - kiabál ide Lou a bokszzsák mellől.
- Fogd be Tommo! - nevetek fel és abbahagyom a guggolásokat. A fekvőpadon lévő ronggyal letörlöm az arcomról és a nyakamról lefolyó izzadtság cseppeket, majd megigazítom a sportmelltartómat. Lent vagyunk az edzőteremben, mert a srácoknak már nagyon hiánya volt, én pedig már úgyis rég edzettem, így gondoltam, guggolok meg boxolok egy kicsit,  de már két órája lent vagyunk és elfáradtam. Harry a futópadon van nekem háttal, így sunyiban tudom bámulni az izmos hátát.
Akaratlanul is eszembe jutnak az ágyban töltött pillanatok, amiket hiába akarok elhessegetni, nem tudok. Láttam, hogy a box és a guggolások alatt is nézett, ennek pedig a lelkem mélyén örülök, hisz érdeklem. Az elmúlt két napban próbáltam vele beszélni, de nem hallgatott meg. Ez egyébként ironikus. Az elején én nem hallgattam meg, most meg ő engem. Meg tudom érteni. Megcsókoltam az egyik legjobb haverját és ribancként viselkedtem. Ez akkor is elfogadhatatlan, ha semmi közünk nincs egymáshoz... És ami azt illeti, jól összezavartam most magamat. Nem kellett volna ide eljönnöm. Mindennap látom, találkozok vele és kezdek újra beléhabarodni. Próbáltam sulykolni magamban, hogy nem szeretem, és hogy megalázott, összetörte a szívemet, nekem pedig nincs ilyen emberekre szükségem, de mindhiába. Hisz nem igaz, hogy megalázott, hisz tudom nagyon jól, hogy nem volt más választása. Az pedig hogy összetörte a szívemet... Napról-napra úgy érzem, hogy a közelében kezdenek összeforrni a darabkák. Ha mellém ül vagy közel jön hozzám, de elég, ha csak hozzám szól, a pillangóim felröppennek a hasamban, a gyomrom görcsbe rándul, a kezem pedig izzadni kezd. Fogalmam sincs, mi van velem.. Hol van az az öt nappal ezelőtti Faith, aki azt mondta, hogy nem szereti már Harry-t? Valószínűleg akkor is hazudtam magamnak hisz én azóta szeretem mióta megismertem.
- Srácok, elmegyünk meginni valamit? - kérdezi Liam.
- Én nem hiszem - mondja Hazz és leszáll a futógépről.
- Én sem - húzom el a számat.
- Vaagy lehet, hogy mennem kéne! - mondja mire csalódottan sóhajtok egyet.
- Maradsz a seggeden Styles! - szól rá Louis.
- Megleszek én egyedül! - mosolyodom el.
- Harry szívesen marad! - mondja Liam és felfelé indul. Hazz megforgatja a szemét és utána megy.
- Rendben lesz minden - vigyorog rám bíztatóan Niall.
Halványan elmosolyodok és felsétálok én is a lépcsőn. Felérve a szobámba megyek lezuhanyozni, majd felveszek egy tiszta ruhát és lemegyek a srácokhoz. Kint már sötétedik, bennem pedig most tudatosul ez az egész. Egyedül leszek vele.
- Na, jó szórakozást srácok! - nevet fel Lou és az ajtó felé indul, ahogyan a másik két srác is.
- Vigyázzatok magatokra! - szólok utánuk, aztán becsapódik az ajtó. Harry a konyhába sétál, én pedig várok egy kicsit és utána megyek. Felülök a bárszékre és nézni kezdem a tevékenységét.
- Mit csinálsz?
- Kaját.
- Milyet?
- Spagettit - sóhajt fáradtan.
- Szeretnéd, ha inkább én is elmennék valahova?
- Örültem volna, ha a srácokkal mész inkább.
Szomorúan lekászálódok a székről és a cipőmhöz sétálok, ami az ajtónál hever.
- Hová mész? - kérdezi.
- El - vonom meg a vállamat.
- Egyedül sehova - jelenti ki.
- Mit foglalkozol te vele? 
- Attól, hogy haragszom és csalódtam benned, még nem foglak egyedül kiengedni Los Angelesbe.
- Csalódtál? - nézek a szemeibe.
- Igen Faith, képzeld el, csalódtam! Benned is és Zayn-ben is! - emeli fel a hangját.
- Értem - sütöm le a szemeimet, és ha már ki nem mehetek, akkor az emelet felé veszem az irányt. Végig megyek a folyosón és benyitok egy szobába, ami tele van mikrofonnal, hangszerekkel és egy nagy ablakkal, ami egy kisebb helyiséget választ el, ahol egy mikrofonállvány áll. Ez ilyen stúdiószerű lehet. Becsukom az ajtót és leülök az egyik bőr forgószékbe. Elrontottam. Nem is tudom mit akartam. Haragudtam rá, szóba se akartam állni vele, most pedig meg akarom beszélni a dolgokat. Az a helyzet, hogy rájöttem, hogy senkit sem hibáztathatok a szakításunkért csakis a Modestet.

Se én, sem pedig Harry nem tehet az egészről. Én lehetséges, hogy tudnám újra szeretni és megbízni benne, csak egyetlen bökkenő van. Hogy ő már nem akar semmit tőlem. Ha akarna, akkor megcsókolt volna a tengerparton akármennyire be voltam csiccsentve. Most azonban csak egy hülye ribancnak tart, aki kikezd a legjobb barátjával. Te jó ég! Mit akartam én Zayn-től? Egyáltalán hogy jött az ötlet, hogy visszacsókoljak? Talán féltékennyé akartam tenni Harry-t, ahogyan ő engem Kendallel. Csak egy a gond. Hogy ő nem smárolt előttem, pláne nem a legjobb barátnőmmel...
- Faith! - hallom meg Hazz hangját valahonnan a folyosóról. Sóhajtok egyet és nyelek egy nagyot.
- Faith, hol a fenében vagy? - kiáltja újra, én pedig nem akarom megvárni, míg nagyon dühös lesz, így kinyitom az ajtót és kidugom a fejemet.
- Mit keresel ott? - kérdezi, mikor meglát. Kilépek, majd becsukom magam mögött az ajtót és a szemeibe nézek.
- Csak gondolkoztam - vonom meg a vállamat.
- Sajnálom az előbbit, én nem akartam felemelni a hangomat - motyogja.
- Semmi baj. Megértem.
- Lejössz? Mindjárt kész a spagetti.
- Nem igazán vagyok éhes.
- Ma nem is láttalak még enni!
- Hát lehet, hogy elfelejtettem.
- Gyere! - mondja, majd lefelé indul, én pedig követem. Leülök a konyhaasztalhoz és nézni kezdem, ahogyan a tűzhelynél álldogál. Haja össze van fogva, felsőtestén egy fekete egyszerű kissé átlátszó póló csüng, lábait pedig a szokásos fekete farmer takarja. Ahogyan koncentrál, arcizmai megfeszülnek, szemöldökeit összevonja, nyelvével pedig benedvesíti ajkait.
- Sajnálom, ami Zaynnel történt. Sokat ittam és asszem'... - nagy levegőt veszek és lehunyom egy pillanatra a szemeimet.
- ...féltékennyé akartalak tenni - fejezem be, ő pedig döbbenten rám pillant és elzárja a tűzhelyet.
- Engem? Féltékennyé? - kérdezi, és a pultnak dől.
- Igen.
- De hát miért? Ha jól tudom, te tőlem már nem akarsz semmit. Igazam van?
- Én..
- És én sem tőled - mondja ki könnyedén a pengeként szívembe vágó szavakat, én pedig teljesen ledöbbenek. Mi van?
- Akkor miért kerestél meg? Miért akartad megmagyarázni azt a dolgot?
- Akkor még más volt a helyzet - fonja össze karjait maga előtt.
- De ha jól tudom, te sem akarsz tőlem semmit, úgyhogy nem értem…
- Persze...mármint nem, dehogyis! - nevetek fel kicsit lehet, hogy hamisan. Sőt!
- Akkor ezt meg is beszéltük! - mondja, majd szed egy tállal a spagettiből és elém rakja, bár most akkora a gyomrom, mint egy pici borsó. Leül a bárpulthoz és enni kezd. A kezembe fogom a villát, de képtelem vagyok most egy falatot is letuszkolni a torkomon. Elszúrtam ezt az egészet. Gratulálok Faith, ismét.
- Szóval, ha visszamegyünk Londonba vége a találkozgatásnak? - kérdezem halkan.
- Hát, majd lehet, hogy egyszer kétszer összefutunk, ha a fiúk is akarják..
- Oké - motyogom és leteszem a villát.
- Nem ízlik? - kérdezi és betesz egy falatot a szájába.
- Most nincs étvágyam. Inkább felmegyek - mondom, majd az emelet felé indulok. A szobámba felérve rádőlök az ágyra és legszívesebben elbőgném magamat, de mivel bármikor benyithat Harry, így nem tehetem.

Harry szemszöge:

Amint Faith felér az emeletre, megfogom a tányéromat és beledobom a mosogatóba, ami hangos csörömpöléssel érkezik a fém oldalának. Megint ezt csinálom. Megint eltaszítom magamtól, csak most a saját hülyeségem miatt. Az a rohadt büszkeség egyszerűen nem engedi. Végignéztem, ahogyan a legjobb barátom a formás csípőjére csúsztatja a kezét, ahol korábban az én kezem volt és becézgetni kezdi ajkait, amiket korábban én becézgettem. Fájt. A szívembe markoló fájdalom még most sem múlt el igazán. Lent a parton annyira meg akartam csókolni, de csak az járt az eszemben, ahogyan Malik megcsókolta és én egyszerűen képtelen voltam rá..
Azt hittem, hogy ha majd úgy bánok vele, ahogyan ő a találkozásunkkor velem, akkor sikerül elfelejtenem, de mit is képzeltem? Fülig szerelmes vagyok ebbe a nőbe és ez nem fog elmúlni egyik pillanatról a másikra, és hogy őszinte legyek nem is akarom, hogy elmúljon. Lent a konditeremben, ahogyan a feszülős rövidnadrágjában és sport melltartójában guggolgatott, azt hittem megöl. A nadrágom rohadt szűk lett még csak a gondolatoktól is, amik akkor lejátszódtak a fejemben. Istenem miket csinál velem ez a nőszemély..

Most biztos fent van a szobájában és a rólam készült poszterre dobál késeket vagy épp egy gyújtóval akarja felgyújtani a nyaralómat... Nehéz volt az előbbi szavakat kimondani neki. Most komolyan elhittem, hogyha visszamegyünk Londonba kibírom, hogy ne lássam akár egy napig is? Nem, ez kizárt...
Most is csak fájdalmat okoztam neki, mint mindig... Annyira makacs vagyok én is és ő is.. Hangos csörgés zavarja meg a gondolkozásomat, én pedig rögtön a telefonomért nyúlok. Louis az. Egy mozdulattal felveszem, és a fülemhez emelem.
- Harold! Faith mi a fészkes fenéért telefonált nekem, hogy haza akar menni, és hogy vigyem ki a reptérre? - szól bele idegesen.
Sóhajtok egy nagyot és megdörzsölöm az arcomat.
- Megint elrontottam. Azt mondtam neki, hogy már nem szeretem.
- Te meg vagy húzatva Styles? Azt akarod, hogy elmenjen, és örökre elzárkózzon tőled?
- Nem... Persze hogy nem, a fenébe is!
- Vedd már észre, hogy fülig beléd van esve és húzzál megvigasztalni!
- De...
- Nincs de! Eddig elviseltem a hülye macska egér játékotokat, de most már kezd elegünk lenni a srácokkal.
- Mit csináljak?
- Mondjuk ne baszd el minden egyes mondatodnál?
- Kösz!
- Amikor hazaérünk, azt akarjuk látni, hogy jóban vagytok! 
- Oké apuci - nevetek fel halkan.
- Ne pimaszkodj! Csá! - mondja, majd lerakja.
Elbűvölő természete van, nem igaz?
Halkan elnevetem magamat a barátom kirohanásán, aztán fentről egy kisebb csattanást hallok, majd egy káromkodást. Kettesével szedve a lépcsőfokokat felszaladok és benyitok a szobájába. A gardróbszekrénynél áll, egy ruhakupaccal a kezében, a lábánál pedig a bőröndje hever.
- Megvagyok! - fújja ki a levegőjét és egy tincset, ami az arcába lóg, elfúj.
- Mit csinálsz? - ülök le az ágy szélére.
- Nem rontom itt tovább a levegőt.
- El akarsz menni?
- Azt sem tudom minek jöttem ide - rázza meg a fejét és leguggol a bőröndhöz, én pedig tökéletes belátást nyerek a pólójába. Jaj, Harold verd már ki ezeket a gondolatokat a fejedből egy kis időre...
- De mi szívesen látunk itt - emelem az arcára a tekintetemet. Felnéz rám és kezeit a combjaira teszi.
- Lent még mást mondtál.
- Tudom - állok fel, majd felemelem a bőröndöt, kipakolom belőle azt a két ruhadarabot és visszateszem a szekrénybe, csak magasabbra, hogy ne tudja elérni.
- Mit csinálsz? - áll fel pufogva és mellém jön, majd nyújtózkodni kezd a bőröndért.
- Nem mész haza - vigyorodom el. Hisztizve sóhajt egyet és leül az ágyra.
- Mire jó ez? Egyszer ellöksz magadtól, most meg nem engeded, hogy hazamenjek! Összezavarsz Harry! - néz fel rám és most látom, hogy könnyes a szeme. A fenébe! Odasietek, majd leülök vele szemben az ágyra.
- Sajnálom amiket lent mondtam, oké? Barom vagyok.
- Nem lehet ennyivel elintézni! Magyarázd meg!
- Akkor nem mész el? - nézek rá, de ő a kezeit piszkálja. Álla alá teszem a kezemet és rá kényszerítem, hogy a szemeimbe nézzen. El is felejtettem milyen gyönyörű szemei és hatalmas szempillái vannak. 
- Harry! - szól rám és kicsit elmosolyodik. Olyan édesen mosolyog.
- Csak mondd, hogy nem mész el - sóhajtom fáradtan.
- Nem megyek sehova, de magyarázd meg!
- Oké. Szóval...lent hazudtam. Azt hittem, így könnyebb lesz, de rájöttem, hogy rohadtul nem. Nagyon szarul esett, hogy megcsókoltad Zaynt...
- Szóval nem igaz, hogy már nem akarsz tőlem semmit? - kérdezi, és az ajkába harap. Bezzeg ilyenkor bele tud nézni a szemembe.. A forróság egyre intenzívebb lesz a nadrágomban, így kezemet a farmeromra teszem. Mit csinál ez a nő velem már megint? Szemei a kezemre siklanak és elpirulva felkuncog.
- Ez ciki - bököm ki.
- Hova lett a perverz Styles? - kérdezi és egyáltalán nincs zavarban.
- A közeledben más - vonom meg a vállamat.
- Szóval az se igaz, hogy hidegen hagylak?
- Úgy nézek ki? - nevetek fel.
- Hát...
- És te? - kérdezem.
- Mi én?
- Téged hidegen hagylak?
- Nem éppen! - kuncog fel. Istenem, de rég nevettettem már meg... El is felejtettem, milyen csodás érzés.
- Akkor? Béke? - kérdezem.
- Béke - húzza mosolyra ajkait.
- Akkor...izé...egyedül hagyjalak vagy... - hebegem, mire felkuncog.
- Menjünk le kajálni! - pattan fel és az ajtó felé indul, én pedig utána iramodok. Úgy érzem sok megbeszélni valónk lesz vacsora közben...