~Chapter 13.~

Faith szemszöge:

Reggel a los angelesi  napfény kellemes sugarai tűznek be a hatalmas ablakokon. Imádok erre kelni. Kinyitom a szemeimet és rájövök, hogy bármennyire is imádom a tűző napot, korán reggel ébredés után mégsem kéne kinyitnom a szemeimet, mert kiég a retinám. Nyújtózok egyet és ráveszem magam, hogy a fürdőbe sétáljak. A reggeli szokásos rutinomat elvégzem, de sminket nem teszek most fel, majd kifésülöm a hajamat és lófarokba fogom, ugyanis rohadt meleg van. 

Az öltözékemet nem viszem túlzásba, így felkapom a bikinimet, felé pedig egy farmershortot és egy topot. Úgy döntök, megnézem, hogy a srácok hazataláltak -e, és ha már ott vagyok, visszaadom Louisnak a tegnapi medencés incidenst és megviccelem. Sorban benyitogatok mindegyik szobába és meglepődve látom, hogy semelyikük sincs kiütve. Ez náluk nagy szó.. Lesétálok a konyhába, majd kiveszem a hűtőből az ásványvizes palackot és felmegyek Louis-hoz. A szobájába érve csendben az ágyához lopózok, majd felé állok, lecsavarom a kupak tetejét és vigyorogva az arcába öntöm a vizet. Először fel sem fogja, hogy mi van, aztán mikor az orrába kerül egy kis víz, köhögni kezd és felül.
- Megöllek! - sziszegi és abban a pillanatban fel is pattan. Sikítva leugrok az ágyról és a szobámba sprintelek. Teljes erőmmel próbálom nyomni az ajtót, aminek a másik oldaláról Louis próbál bejutni. Mivel én gyengébb vagyok, sikerül neki betörni és rögtön a vállára dob.
- Tegyél le! - kezdem ütni a hátát, de mindhiába. Lemegyünk a földszintre és én sikítani kezdek, ugyanis felismerem az útvonalat. Bele akar dobni a medencébe.
- Meg fogok fulladni! - figyelmeztetem.
- Nem fogsz! - nevet fel, majd elvesz egy vödröt, tele meríti vízzel és letesz az egyik napozó ágyra.
- Kérlek! Jó leszek! - teszem magam elé könyörögve a kezeimet.
- Ejnye Faith! Hát nem ismersz? - kérdezi fejcsóválva és arcon borít a jéghideg vízzel. Köhögni kezdek, majd megdörzsölöm az arcomat.
- Szörnyű vagy Tommo! - nevetek fel és bemutatok neki.
- Hát te sem vagy piskóta!
- De hát én csak jót akartam! Gondoltam másnapos vagy és kicsit fel akartalak frissíteni! - vigyorodok el.
- Mi ez a nagy ricsaj? - lép ki Liam álmosan, őt pedig követi a két srác, szintén nyúzott fejjel. Rájuk pillantunk csurom vizesen, mire felröhögnek.
- Styles! Te tanítottad ilyenekre? - kérdi Louis, mire Harry megrázza a fejét, a mosolyát pedig visszafojtja.
- És most...megyek átöltözni.. - mondom és a srácok mellett bemegyek az ajtón. A szobámba felérve kiveszek a bőröndömből egy újabb topot és magamra kapom. A vizes felső részt kiteszem az erkélyre és visszasétálok a szobába. A nadrágom annyira nem lett vizes, meg amúgy is meleg van és megszárad rajtam. Lesietek a lépcsőn és a konyhába megyek valami kajáért. Kinyitom a felső szekrényt és észreveszek egy nutellás üveget, amire gyorsan le is csapok. Megkeresem a kenyeret, majd megkenem és a finomságot csócsálva megyek ki a medencéhez. A fűben Harry-t látom meg fetrengeni, Liam pedig röhögve áll felette.
- Mi történt? - ülök le az egyik kinti bútorra.
- Megrúgtam véletlenül a labdával - mutogat a mellettük lévő focilabdára.
- Uhh. Én is megrúgtam valamelyik nap - húzom el a számat, mire Hazz felnyög.
- Hogy fogsz így gyereket csinálni? - nevet fel Lou.
- Fogd be! - nyögi Hazz és feláll nagy nehezen.
- Milyen volt a buli? - fordulok a napágyon elnyúló Lou felé.
- Nem volt rossz - vonja meg a vállát és hunyorítva rám néz, mivel a tűző nap pont a szemébe süt.
- Csajoztál?
- Dehogyis. Danielle ki is nyírna! - nevet fel.
- És gondolom nem is éreztél kísértést! - kuncogok.
- Jó, azért vak nem vagyok! - vigyorodik el.
- Na, azt gondoltam! - harapok egy újabb falatot a reggelimből. Harry mellém sétál és leül.
- Fáj? - kérdezem, mire bólogatni kezd.
- Adj rá gyógy puszit! - pimaszkodik Louis, mire hozzávágok egy úszógumit, ami pont a lábamnál hever.
- Miért nem tudtok inkább fejbe rúgni? - panaszkodik, én pedig felnevetek.
- Nem direkt volt az enyém! - öltöm rá a nyelvemet.
- Tényleg Harry! Mit beszéltetek Kendallel a klubban? - szólal meg Lou, én pedig egy másodpercig megállok a rágásban és várom a választ.
- Átjön ma kicsit. Lehet, elmegyünk valahova.
- Kendall Jenner? - kérdezem.
- Ahha! Mert? - néz rám érdeklődve Harry és már hirtelen nem is fáj semmilyen testrésze sem.
- Csak...kérdeztem - nevetek fel zavartan. A francba is Faith! Nem számít neked semmit! Hidegen hagy! Hiába győzködöm magamat. A kép a fejemben, ahogy elképzelem őket együtt, felemészt és egy mardosó fájdalom kezd úrrá lenni a szívemben.

Miért nem tudom elfelejteni őt és csak barátként gondolni rá? Igaz ez nem helyes. Ha a barátja vagyok, miért tudom, hogy milyen a csókja íze és miért vonzódom még most is hozzá? A francba is... Nyelek egy nagyot, de már nem ízlik annyira az étel. Leteszem a kaját, majd leveszem a topomat és a rövidgatyámat és kifekszek a napozóágyra a szememet lehunyva. Nem tudok a szívemben dúló érzésekkel mit kezdeni. Az a helyzet, hogy még mindig szeretem. Ha idejön Kendall és ráakaszkodik, én inkább felmegyek a szobába és ki sem jövök addig, amíg el nem megy.. Bár ez eléggé feltűnő lesz.. Fogalmam sincs, mi lenne a jó.

✖✖✖

- Faith! - hallom meg Louis hangját és kinyitom a szemeimet.
- Már egy órája napozol. Le fogsz égni!
- Mi? Elaludtam? - ülök fel gyorsan.
- Ezek szerint!
- Köszi! - mosolyodom el, majd feltápászkodom, és Louis után indulok be a házba.
- Harry! Bébi, hol van a narancslé? - hallok meg egy női hangot és amint a konyhába érek, arc is társul hozzá. Kendall pislog rám értetlenül és becsukja a hűtő ajtót.
- Ez meg ki? - néz Louis-ra.
- Először is nem ez, hanem ő! Másodszor pedig Faith-nek hívják - mondja Lou.
- Jaaa sokat hallottam már rólad! Kendall vagyok! - nyújtja a kezét, amit csupán csak illendőségből rázok meg, de szerintem az arcvonásaim mindent elárulnak.
- Ohh! Úgy látom már összeismerkedtetek! - toppan be Harry nagy vigyorral.
- Oh, persze! Nagyon jó barátnők leszünk! - vigyorog rám, én pedig azon gondolkozom éppen, hogy hogyan csúfítsam el azt a tökéletes arcát. Húzzak be neki egyet, vagy pedig üssem bele a falba a fejét? Hmm, mindkettő elég szórakoztató, ahogyan lejátszódik a fejemben... Faith, nem vagy százas!
- Jössz kicsit medencézni? – kérdezi, mire Lou-ra nézek, aki nyugtatóan elmosolyodik. Tudod, hogy balhé lesz belőle Tomlinson, de azért magunkra hagytok minket... Kendall nyom Harry arcára egy puszit, aki végig az én szemeimbe néz. Megrázom a fejemet, majd hátat fordítva kisétálok a medencéhez. Kendall leveszi az átlátszó fehér ingjét és ezzel megmutatja modell alkatát, ami nekem sosem lesz. Leül az egyik napozóágyra és int, hogy én is foglaljak helyet. Hol vannak ilyenkor a fiúk?
- Na, kedvesem! Azt most leszögezem neked, hogy lehetsz te bárki Harry múltjából! Ez itt a jelen és Harry az enyém!
- Ez rendkívül ovis szöveg. Nem sajátíthatod ki és egyébként is, majd ő eldönti!
- Szerintem már el is döntötte. Most komolyan elhiszed azt a mesét, hogy azért szakított veled, mert a Modest azt kérte? - nevet fel idegesítő hangon.
- És ezt mégis te honnan tudnád? - emelem fel a szemöldökömet.
Sóhajt egyet elégedetten, majd elmosolyodik olyan lesajnálóan, hogy már én kezdem magam kellemetlenül érezni.
- Drágám! Nézz már magadra és nézz rám! Megunt téged és kellett neki egy kis kaland! Mit gondolsz, kinél volt a szakításotok utáni éjszakán?
- Nem... Ez biztos, hogy nem így van!
- Vedd már észre magad! Te csak egy londoni átlagos lány vagy! Miért kellenél neki?
Muszáj elmennem most innen mielőtt kinyírnám. Felpattanok és a tenger felé veszem az irányt. Átmegyek egy bokros részen, majd meglátom a szemeim előtt elterülő tengert és a látvány a szabadság érzésével tölt el. A víz gyönyörű türkiz színekben pompázik, a forró homokszemek pedig lágyan simogatják a talpaimat. Sétálni kezdek és gondolkozni.. A nap lemenőben van a távolban és az ég is kicsit szürkés már. Felnézek a hatalmas pálmafákra, és hirtelen honvágyam lesz. Gyönyörű ez az egész hely, de nem az én világom. Itt senki sem szeret, Harry pedig idiótán viselkedik velem. Minek jött vissza az életembe, ha most is csak fájdalmat tud okozni? Igaza van Kendall-nek. Bármelyik lányt megkaphatná. Miért én kellenék neki? Faith, már megint annyira naiv liba vagy! Megpillantok egy nagyobb bokor szerűséget, így leülök a tövében és a naplementét kezdem nézni. Már megint mit csinálok az életemmel? Minek jöttem ide? Csak csalódás ér itt is, mint mindenhol. Nem is tudom, hogy hihettem, hogy majd itt jobb lesz.
- Faith! - hallom meg a távolból Louis és Liam hangját. Nem szólalok, meg és nem mocorgok, hátha nem vesznek észre. Nem akarok visszamenni oda...

- Faith! Gyere már elő! - hallom Lou hangját mire felsóhajtok. Elsétálnak előttem, nekem meg csikizni kezdi valami az orromat, így hapcizok egyet, mire mindketten erre néznek. Hát persze Faith! Nem is te lennél...
- Miért bujkálsz? - sétálnak ide és leülnek elém. Megvonom a vállamat és kezeimmel átkulcsolom felhúzott lábaimat.
- Harry egy barom, ezt eddig is tudtuk - mondja Liam és megsimogatja a karomat.
- Az - helyeselek. 
Csakhogy én imádom azt a barmot...
- Mit mondott neked Kendall? - kérdezi Lou.
- Semmi lényegeset - motyogom.
- Akkor nem rohantál volna el!
- Csak azt, amit már tudok. Hogy sosem kellenék Harry-nek és hogy az egész Modest-es magyarázkodás kamu.
- Mi van? Miért hagyod, hogy telebeszélje a fejed ilyenekkel?
- Nem tudom.
- Harry féltékennyé akart tenni téged - böki ki Liam.
- Mi?
- Azért hívta le Kendallt, mert kíváncsi volt, mit reagálsz.
- És ebből a reagálásból mi szűrhető le? - nézek rá félve.
- Egyértelműen szereted!
- Basszus! - hajtom a fejemet a térdeimre.
- Igazunk van? - kérdezi mosolyogva Lou.
- Ne mondjátok el neki, kérlek! - nézek fel rájuk.
- Megígérjük! De most menjünk vissza!
- Ott van még?
- Nincs. Harry-t oktatja Niall.
- Nagyszerű! - sóhajtok és felállok. A villába visszaérve a tervem az, hogy iszok valamit, de mikor meglátom Harry-t a kanapén egy piásüveggel a kezében, inkább a lépcső felé veszem az irányt.
- Faith! - szól utánam, de úgy teszek mintha meg sem hallottam volna és tovább folytatom az utamat az emeletre. Az ideiglenes szobámba érve ledőlök az ágyra és a plafont kezdem bámulni. Fel kéne vennem valamit, mert még mindig bikiniben vagyok. Ajtónyitódást hallok és mikor felemelem a fejemet, hogy meg tudjam nézni ki a vendégem, Hazz-al találom szembe magamat. Leül mellém és némán az arcomat kezdi nézni.
- Mit akarsz? - kérdezem csukott szemmel.
- Hülye voltam.
- Miért lettél volna? Felhoztál egy lányt, aki tetszik. Nincs ezzel semmi baj Harry. Mi már... - folytatnám, de belém fojtja a szót.
- Ne mondd ki! 
- Miért? - ülök fel.
- Mit mondott neked?
- Semmi különöset. Segített rájönni, hogy mekkora naiv liba vagyok.
- Már miért lennél?
- Elhittem neked ezt az egész Modest-es baromságot. Tudom, hogy a szakításunk után nála vigasztalódtál.
- Mi van? - néz rám értetlenül.
- Kendall mondta..
- És te elhiszed neki...
- Nem tudok mást csinálni.
- Telebeszélte minden baromsággal a fejedet! A Modest-es sztori igaz és nem vigasztalódtam senkinél, max. a pub-ban pár whisky mellett.
- Tudom, hogy azért hívtad ide, hogy féltékennyé tegyél - nézek a szemébe amolyan „átlátok rajtad" nézéssel.
- Csak elrontott mindent.
- Nem Harry. Ezt mi rontottuk el.
- Ne mondd már ezt! - förmed rám, én pedig kicsit megszeppenek.
- Boccs - temeti tenyerébe az arcát.
- Pihenni szeretnék - mondom és felállok.
- Megyek már - sóhajt és az ajtó felé indul.
- Jó éjt Faith - fordul vissza.
- Jó éjt - motyogom, de nem nézek rá, inkább a fürdőbe sétálok. Leöltözök, majd belépek és megnyitom a vizet a zuhanyfülkében. Behunyt szemmel élvezem, ahogyan a forró vízcseppek egymással versenyezve folynak le a testemen, ezzel ellazítva fáradt izmaimat. Bekenem magamat a kedvenc kókusz illatú tusfürdőmmel és lemosom magamról. Egy fokkal jobb kedvvel lépek ki a zuhany alól. Törölközőbe csavarom magamat és kisétálok a szobámba. Felveszek egy fekete fehérneműt, rá az egyik szürke rövid ujjúmat és rózsaszín rövidnadrágomat. Felfogom a hajamat és úgy döntök, mégiscsak lemegyek a srácokhoz.
- Faith! Gyere, idd meg ezt! - karol át Niall és a kezembe nyom egy pohár színes italt.
- Ez mi? - nézek rá furcsán.
- Koktél! Finom!
Megvonom a vállamat és belekortyolok. Dinnye és málna íze van. Tényleg finom! Körbe nézek, de Harry-t sehol sem látom, ahogyan Louis-t sem.
- Fent vannak - szól ide Liam, amikor észreveszi, hogy nézelődök.
Bólintok és leülök mellé a kanapéra.
- Beszéltetek? - kérdezi.
- Ahha. 
- És?
- Nem jutottunk nagyon semmire! - nevetek fel. Ez már biztos a pia...
- Miért csináljátok ezt az egészet?
- Mit?
- Ezt a huzavonát. Te is szereted, ő is szeret...akkor?
- Ő nem szeret. Neki a Kendall félék kellenek. Engem meg fog unni hamar.

- Ahh nők... Holnap jön Zayn.
- Tényleg? Az jó! Meddig marad?
- Reggel jön, és este megy.
- Ohh.. - húzom el a számat és az asztalon lévő sörös üvegért nyúlok.
- Biztos, hogy azt meg akarod inni? - kérdezi Liam.
- Ahha! - bólogatok és meghúzom. A lépcsőn halk lépteket hallok, ezért odakapom a fejemet. Louis-t látom meg félmeztelenül.
- Na mizu? - kérdezi Liam.
- Semmi. Elaludt a whisky-s üveggel! - sóhajt.
- Ki? Harry?  - kérdezem.
- Ahha. Te is iszol? - húzza fel a szemöldökét.
- Miért? Nem szabad? - vigyorodok el.
- Ő a tiéd! - mutat rám és Liam-re néz.
- Majd felviszem - nevet fel Liam.
- Jó éjt skacok! - mondja Lou és visszamegy.
- Ilyen hamar lefekszel? - görbítem le a számat.
- Ahha! - kiabál vissza.
- Asszem’ én is megyek! - mondja Niall.
- Pedig olyan jó a bulii! – szomorodok el.
- Na, gyere, ideje neked is lefeküdnöd! - kap fel Liam az ölébe. A nyaka köré fonom a karjaimat és behunyom a szemeimet. Felsétálunk a lépcsőn, majd benyit a szobámba és lerak az ágyra.
- Maradj itt, és aludj - takar be.
- Oké apuci - motyogom kábán. Leoltja a villanyt, majd kimegy.
Fejemet a párnába fúrom és pár perc múlva el is ragad az álom.